1998-as cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az 51. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1998. május 13. és 24. között került megrendezésre, Martin Scorsese amerikai filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 15 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 27, a Cinéfondation keretében 15, míg versenyen kívül 8 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 21 nagyjátékfilm és 6 kisfilm vetítésére került sor.

Az 1998-as év újításokat hozott a hivatalos versenyprogram szervezetében:

  • Gilles Jacob fesztiváligazgató létrehozta a Cinéfondationt, a világ filmes iskoláinak végzős hallgatói által készített rövid- és középhosszú filmek versenyeztetésére, új tehetségek felfedezése és felkarolása érdekében. Az új válogatással mintegy 1000 film közül válogathattak a fesztivál rendezői.[1]
  • A versenyprogram zsűrije mellett két újabb bírálótestület is alakult. Az egyik az Un certain regard szekció válogatását tekintette át és díjazta, a másik kizárólag kisfilmekkel foglalkozott (Cinéfondation és rövid versenyfilmek), s ítélte oda a két szekció díjait. A díjak köre is bővült: elismerésben részesítették az Un Certain Regard legjobbnak ítélt alkotását, s díjazták a Cinéfondation első három helyezettjét.

1998-ban a versenyprogram zsűrije beírta magát a fesztivál történetébe, mivel soha ekkora arányban nem képviseltették magukat a nők; öt fős létszámuk elérte az 50%-ot. A fesztivál krónikájához tartozik, hogy a Nemzetközi Filmtechnikai és Innovációs Vásár ez évben rendezett első alkalommal tizenkét napos tanácskozást és szakkiállítást a fesztivál idején Cannes-ban, a technológiai újdonságokkal kapcsolatban.[2]

A rendezvényt Mike Nichols francia-angol-német-amerikai-japán koprodukcióban készített vígjátéka, A nemzet színe-java nyitotta és Roland Emmerich fantasztikus akciófilmje, a Godzilla zárta.

A fesztivál válogatásait illetően maradt a kettős tendencia: ígéretes fiatalok érkeztek, de ott voltak az idősebb mesterek is. Az első kategóriába tartozott például az ismeretlen francia rendező, Erick Zonca, (Az élet, amiről az angyalok álmodnak), illetve az egyik legnagyobb feltűnést keltő fiatal (harmincéves) dán rendező, a Dogma 95 „kiáltvány” egyik aláírója, Thomas Vinterberg (Születésnap). A másodikba sorolható a „régivágású” Ken Loach (A nevem Joe), vagy az első alkalommal az 1973-as fesztiválon bemutatkozó Theo Angelopoulosz (Az örökkévalóság meg egy nap).

Az Arany Pálmát ez utóbbi alkotó vihette haza. A versenyprogramban utolsóként vetített szerzői film elnyerte a zsűri egyöntetű tetszését, s mind a kritikusok, mind pedig a közönség véleménye az volt, hogy méltó módon koronázta meg a filmünnepet. A fiatal Vinterberg filmje megosztva kapta a zsűri díját a francia Claude Miller Téli iskolakirándulás című alkotásával. Nagydíjat kapott Roberto Benigni közönségsikert aratott, de fanyalgó kritikát kiváltó keserédes vígjátéka, Az élet szép. Sokak számára emlékezetes marad a díjátadó, amelyen az olasz színész-rendező-forgatókönyvíró Benigni kitörő örömmel öleli és forgatja meg a fesztivál „háziasszonyát”, Isabelle Huppert-t, s borul le a zsűrielnök Scorsese lábai elé.[3] A legjobb rendezés díját A bűncézár rendezője, John Boorman vehette át, a legjobb forgatókönyvét Hal Hartley, a Henry Foolért. A legjobb női alakítás díját megosztva kapta két fiatal: Elodie Bouchez és Natacha Regnier (Az élet, amiről az angyalok álmodnak); a legjobb színész pedig Peter Mullan lett (Nevem, Joe). Carlos Saura spanyol-argentin koprodukcióban készített Tangó című táncfilmjének operatőri munkájáért Vittorio Storaro vehette át a technikai nagydíjat.

A fesztivál egyik nagy vesztese, a másik dán dogmás rendező, Lars von Trier, akinek új filmje, az Idióták, a várakozásokkal szemben nem aratott sikert. A legnagyobb bukást azonban Alekszej Jurjevics German élte meg az orosz-francia koprodukciós, Hrusztaljov, a kocsimat! című filmjével, amely a "fehér köpenyes gyilkosok peréről" szól: 1953-ban a paranoid Sztálin zsidó származású orvosokat állíttatott koholt vádakkal bíróság elé.

A Cannes-ba látogató színészek között található Johnny Depp, Benicio del Toro, Mark Harmon és Cameron Diaz (Félelem és reszketés Las Vegasban), Brendan Gleeson, Adrian Dunbar és Jon Voight (A bűncézár), Peter Mullan (Nevem, Joe), Ewan McGregor, Jonathan Rhys Meyers (Bálványrock – Velvet Goldmine), Christian Bale (Én kis állataim, valamint Bálványrock – Velvet Goldmine), Élodie Bouchez, Natacha Régnier és Grégoire Colin (Az élet, amiről az angyalok álmodnak), Isabelle Huppert és Marthe Keller (A szenvedély iskolája), Saul Williams (Slam – A szó fegyver), Philip Seymour Hoffman (A boldogságtól ordítani), William Hurt, Kiefer Sutherland, Jennifer Connelly (Sötét város), Matthew Broderick és Jean Reno (Godzilla), John Travolta, Emma Thompson és Kathy Bates (A nemzet színe-java), John Hurt (Bálványrock – Velvet Goldmine), Robert Duvall és Farrah Fawcett (The Apostle).

Youssef Chahine

A Rendezők Kéthete vetítéssorozatából kiemelkedett Marc Levin Slam – A szó fegyver című alkotása, amelyért a rendező megkapta a legsikeresebb elsőfilmesnek járó Arany Kamerát, továbbá az amerikai Todd Solondz A boldogságtól ordítani, a kanadai Don McKellar Utolsó éjszaka, és az orosz Alekszej Balabanov, a pornográfia születését bemutató, Szörnyekről és emberekről című alkotása. Anatole Dauman, a két évvel korában elhunyt filmproducer emlékének adózva a rendezvényen ismét levetítették Osima Nagisza Az érzékek birodalma című filmdrámáját. A fesztivál végén Pierre-Henri Deleau bejelentette, hogy lemond a szekció főmegbízotti tisztségéről.[4]

A magyar filmművészetet a hivatalos válogatásban két alkotás képviselte: az Un certain regard szekció vetítéssorozatának első napján tűzték műsorra Fehér Györgynek A postás mindig kétszer csenget című regény sajátos adaptációjával készített Szenvedély című játékfilmjét; a rövidfilmek versenyébe pedig Gyulai Líviusz tollrajzzal és zsírceruza-festéssel készített 4 perces animációs filmjét, a Jónást hívták meg.

A fesztivál Filmlecke elnevezésű rendezvénysorozatának ez évi előadója az egyiptomi Youssef Chahine filmrendező volt.

Zsűri[szerkesztés]

Scorsese, a zsűri elnöke

Versenyprogram[szerkesztés]

Cinéfondation és rövidfilmek[szerkesztés]

Un Certain Regard[szerkesztés]

Arany Kamera[szerkesztés]

Hivatalos válogatás[szerkesztés]

Nanni Moretti (2007)

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés]

Ken Loach

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés]

Un Certain Regard[szerkesztés]

  • À vendre (Eladó)[5] – rendező: Laetitia Masson
  • All the little animals (Én kis állataim) – rendező: Jeremy Thomas
  • Daun di atas bantal – rendező: Garin Nugroho
  • Dis-moi que je rêve (Dis-moi que je rêve) – rendező: Claude Mouriéras
  • El evangilio de las maravillas (A csodák evangéliuma) – rendező: Arturo Ripstein
  • Island, Alicia – rendező: Ken Yunome
  • Kangwon-do ui him[6] – rendező: Hong Sang-soo
  • Tueur à gage (Killer) – rendező: Darezsan Omirbajev
  • Kleine Teun (Kis Toni) – rendező: Alex van Warmerdam
  • Kurpe (A cipő) – rendező: Laila Pakalnina
  • Larmar och gör sig till (Dúl-fúl és elnémul) – rendező: Ingmar Bergman
  • Louise (Take 2) – rendező: Siegfried
  • Love Is The Devil (Ördögi szerelem) – rendező: John Maybury
  • Lulu On The Bridge (Lulu a hídon) – rendező: Paul Auster
  • O rio do ouro – rendező: Paulo Rocha
  • Os mutantes – rendező: Teresa Villaverde
  • Plätze in städten – rendező: Angela Schanelec
  • Sib – rendező: Samira Makhmalbaf
  • Szenvedély – rendező: Fehér György
  • Teatro di guerra – rendező: Mario Martone
  • The Apostle (The Apostle) – rendező: Robert Duvall
  • The Impostors (Hajó, ha nem jó) – rendező: Stanley Tucci
  • The Man Who Couldn’t Open Doors – rendező: Paul Arden
  • Tokyo eyes (Tokiói szemek) – rendező: Jean-Pierre Limosin
  • Un 32 août sur terre (Augusztus 32.) – rendező: Denis Villeneuve
  • Un soir après la guerre – rendező: Rithy Panh
  • Zero effect (A magánnyomozó) – rendező: Jake Kasdan

Rövidfilmek versenye[szerkesztés]

  • 9'8m/s² – rendező: Alfonso Amador és Nicolás Méndez
  • Balkanska ruleta – rendező: Zdravko Barisic
  • El vento (El Vento) – rendező: Vincent Bierrewaerts
  • Fetch – rendező: Lynn-Maree Danzey
  • Gasman (Gázos) – rendező: Lynne Ramsay
  • Hai zi wang
  • Happy Birthday to Me – rendező: Martin Mahon
  • Horseshoe – rendező: David Lodge
  • Hsiao hai, tu ya, jia ting sheng huo chao – rendező: Lin Jun-hong
  • I Want You – rendező: Gregory Quail
  • Jónás – rendező: Gyulai Líviusz
  • Kiyida – rendező: Ebru Ceylan
  • L’interview – rendező: Xavier Giannoli
  • Sin sostén (Támasz nélkül) – rendező: Antonio Urrutia
  • Skate – rendező: Cho Eun-Ryung

Cinéfondation[szerkesztés]

  • Blue City – rendező: David Birdsell
  • Deer men – rendező: Saara Saarela
  • Die weiche – rendező: Chrys Krikellis
  • Doom and Gloom – rendező: John McKay
  • Fotograf – rendező: Alekszander Kott
  • Inside The Boxes – rendező: Mirjam Kubescha
  • Jakub – rendező: Adam Guziński
  • Kal – rendező: Ivajlo Szimidcsjev
  • Mangwana – rendező: Manu Kurewa
  • One eye – rendező: Liana Dognini
  • Ratapenkan ruusu – rendező: Hanna Maylett
  • Sentieri selvaggi – rendező: Susanna Grigoletto
  • Summer-time – rendező: Ramunas Greicius
  • The first sin – rendező: Fahimeh Sorkhabi
  • The sheep thief – rendező: Asif Kapadia

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés]

Kritikusok Hete[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

  • De poolse bruid (A lengyel menyasszony)[5] – rendező: Karim Traïdia
  • Memory and Desire – rendező: Niki Caro
  • Phalvoli Christmas (Karácsony augusztusban) – rendező: Ho Dzsinho
  • Postel (Az ágy) – rendező: Oskar Reif
  • Seul contre tous (Egy mindenki ellen) – rendező: Gaspar Noé
  • Sitcom (Szappanoperett) – rendező: François Ozon
  • Torrente, el brazo tonto de la ley (Torrente, a törvény két balkeze) – rendező: Santiago Segura

Rövidfilmek[szerkesztés]

  • Brutalos – rendező: Christophe Billeter és David Leroy
  • Der Hausbesorger oder Ein kurzer Film über die Ordnung – rendező: Stephan Wagner
  • Flight – rendező: Sim Sadler
  • Loddrett, vannrett – rendező: Erland Øverby
  • Milk – rendező: Andrea Arnold
  • Por un infante difunto – rendező: Tinieblas González
  • The Rogers’ Cable – rendező: Jennifer Kierans

Rendezők Kéthete[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

  • Areumdawoon sheejul[7] – rendező: Kwangmo Lee
  • Babyface – rendező: Jack Blum
  • Cantique de la racaille – rendező: Vincent Ravalec
  • Chacun pour soi – rendező: Bruno Bontzolakis
  • Disparus – rendező: Gilles Bourdos
  • Happiness (A boldogságtól ordítani) – rendező: Todd Solondz
  • Head On (Fejest ugorva) – rendező: Ana Kokkinos
  • High Art – rendező: Lisa Cholodenko
  • L’arrière pays – rendező: Jacques Nolot
  • La parola amore esiste (A szerelem szó létezik) – rendező: Mimmo Calopresti
  • La vie sur terre (Élet a földön) – rendező: Abderrahmane Sissako
  • Laisse un peu d’amour – rendező: Zaïda Ghorab-Volta
  • Last Night (Utolsó éjszaka) – rendező: Don McKellar
  • Le nain rouge (A vörös törpe) – rendező: Yvan Le Moine
  • L'homme qui rit – rendező: Paul Leni
  • Pro urodov i ljudej (Szörnyekről és emberekről) – rendező: Alekszej Balabanov
  • Requiem – rendező: Alain Tanner
  • Slam (Slam - A szó fegyver) – rendező: Marc Levin
  • Slums Of Beverly Hills (Beverly Hills csórói) – rendező: Tamara Jenkins
  • The Stringer – rendező: Pawel Pawlikowski
  • West Beyrouth (West Beyrouth) – rendező: Ziad Doueiri

Rövidfilmek[szerkesztés]

  • A table – rendező: Idit Cebula
  • Électrons libres[8] – rendező: Jean-Marc Moutout
  • Le bleu du ciel – rendező: Christian Dor
  • Les corps ouverts – rendező: Sébastien Lifshitz
  • Les pinces à linge – rendező: Joël Brisse
  • Rue Bleue – rendező: Chad Chenouga

Díjak[szerkesztés]

Roberto Benigni (2006)

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

Un Certain Regard[szerkesztés]

Rövidfilmek[szerkesztés]

  • Arany Pálma (rövidfilm): L’interview – rendező: Xavier Giannoli
  • A zsűri különdíja (rövidfilm):
    • Horseshoe – rendező: David Lodge
    • Gasman (Gázos) – rendező: Lynne Ramsay

Cinéfondation[szerkesztés]

Arany Kamera[szerkesztés]

Egyéb díjak[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. L'histoire du Festival. A propos du Festival. Site officiel de la Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2009. január 26.) (angolul), (franciául)
  2. Un Festival en mouvement. Actualité. Site officiel de la Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2009. január 26.) (angolul), (franciául)
  3. Clôture festival de Cannes – Midi2 (francia nyelven) (videó). Chronique d’un festival. INA, 1998. május 25. (Hozzáférés: 2009. január 26.)
  4. Histoire de la Quinzaine des Réalisateurs. 1998. Société des Réalisateurs de Films. [2008. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 26.) ((franciául), (angolul)
  5. ^ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  6. A fesztiválon The Power of Kangwon Province nemzetközi angol címen vetítették.
  7. A fesztiválon Spring In My Hometown nemzetközi angol címen szerepelt.
  8. A fesztiválon Électrons statiques címen szerepelt.
  9. ^ a b c d e A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1998-as cannes-i filmfesztivál témájú médiaállományokat.