1985-ös cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
38. cannes-i nemzetközi filmfesztivál
Palme-d-or.png
Rendezvény
Dátum 1985. május 820.
Elnök Miloš Forman
Filmek száma 77
Nyitófilm A kis szemtanú
Zárófilm Smaragderdő
Díjazottak
Arany PálmaA papa szolgálati útra ment
NagydíjMadárka
A zsűri díjaRedl ezredes
Fesztiválok
Előző 37. cannes-i filmfesztivál (1984)
Következő 39. cannes-i filmfesztivál (1986)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

A 38. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1985. május 8. és 20. között került megrendezésre, Miloš Forman amerikai filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 20 nagyjátékfilm és mindössze 4 rövidfilm szerepelt; versenyen kívül 10, míg az Un certain regard szekcióban 17 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 8 filmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 18 nagyjátékfilm vetítésére került sor.

Az 1985. évi fesztivál[szerkesztés]

Clint Eastwood, 20 évvel később
Szabó István, 2004

Ezen a filmes seregszemlén kevesebben jelentek meg a régi megszokott sztárok közül, noha a rendezők között feltűntek olyan „nagy öregek”, mint Joseph Losey és Mario Monicelli, az őket követő korosztályt képviselő Jean-Luc Godard, Claude Chabrol és Woody Allen, valamint a már nevet szerzett fiatalabbak: André Téchiné, Alan Parker és Wim Wenders. Ott volt Clint Eastwood is, akinek filmjét (Fakó lovas) mind a kritika, mind pedig a közönség fanyalogva fogadta.

A neves személyiségeket felsorakoztató zsűri egy fiatal, jugoszláv filmest fogadott kegyeibe és indított el a világhírnév felé: az Arany Pálmát A papa szolgálati útra ment 31 éves rendezője, Emir Kusturica vehette át. E film megkapta a FIPRESCI-díját is, megosztva Woody Allen Kairó bíbor rózsája című romantikus vígjátékával. Külön nagydíjat kapott Alan Parker Madárkája, a zsűri díját nyerte a magyar Redl ezredes, a legjobb rendezésért pedig André Téchiné kapott elismerést. A fesztiválhoz való legjobb művészi hozzájárulás díját Misima Jukio, 1970-ben szeppukut (harakirit) elkövető világhírű japán író életét négy fejezetben feldolgozó filmjéért Paul Schrader vehette át. Cannes ismét megelőzte kissé a korát: Norma Aleandro (A hivatalos változat) mellett a legjobb női alakítás díját vehette át az amerikai énekes-színésznő, Cher (A maszk), ami lendített karrierjén, lehetővé tette, hogy válogasson a jó szerepekben és 1987-ben eljusson az Oscar-díjhoz.[1] A legjobb férfi alakítás díját William Hurt (A pókasszony csókja) kapta, részben visszaigazolásaként annak a kemény munkának is, amelyet az utóbbi öt évben fajsúlyos szerepeinek megformálásával végzett.

Az eredményhirdetésnél egy kis technikai újítást vezettek be: kihangsúlyozandó, hogy felvállalják ítéletüket, a zsűri tagjai mindannyian megjelentek az emelvényen.[1]

A fotósok elsősorban a fesztivál két újonnan felfedezett filmcsillagjára, Nicolas Cage-re (Madárka) és Juliette Binoche-ra (Randevú) vadásztak; és persze a Nathalie BayeJohnny Hallyday ügyeletes francia „álompárra”. Látható volt ugyanakkor az „álompár” már sokat tapasztalt partnere, Claude Brasseur (Détective), Michel Piccoli (Agyő, Bonaparte!), Tony Curtis és Theresa Russell (A színésznő és a relativitás), Marcello Mastroianni (Mattia Pascal két élete), Klaus Maria Brandauer (Redl ezredes), Juliette Binoche oldalán Jean-Louis Trintignant (Randevú), Stéphane Audran (Pulyka parázson, Night Magic), Coluche (A háború bolondja), Harrison Ford és Kelly MacGillis (A kis szemtanú), továbbá Vanessa Redgrave oldalán, a zsűriben helyet foglaló Sarah Miles (Gőzben).

A fesztivál versenyen kívül vetített filmekkel tisztelgett James Stewart (The Glenn Miller Story) és Manoel de Oliveira (A király kegyeltje), továbbá François Truffaut előtt, akinek a munkásságáról szóló dokumentumfilmet (Vivement Truffaut),[2] a benne megszólaló szinte valamennyi művész előtt, külön vetítésen mutatták be.[3] Más neves filmrendezők is feltűntek a vásznon: Kuroszava Akira, a róla készített A.K. című portréfilmben, vagy Werner Herzog Wim Wenders Tokyo-Ga című dokumentumfilmjében.

A Rendezők Kéthete mezőnyéből kiemelkedett Mike Newell: Csak egy tánc volt, Pupi Avati: Banktisztviselők, és Francisco J. Lombardi: A város és a kutyák című alkotása. A legnagyobb sikert a Rosanna Arquette és Madonna főszereplésével forgatott Kétségbeesve keresem Susant című film aratta – a vetítés végén több mint negyedórás ováció fogadta Susan Seidelman rendezőnőt és a szereplőket.

A magyar filmművészetet a versenyben Szabó Istvánnak Alfred Redl, magas rangú K. u. k. tiszt élettörténetét feldolgozó Redl ezredes című alkotása képviselte, amelyet a zsűri díjra érdemesített. A Rendezők Kéthete keretében vetítették Kovácsi János Megfelelő ember kényes feladatra című filmjét. Magyar vonatkozásként megemlíthető még, hogy A maszk című amerikai romantikus film operatőre Kovács László volt.

A fesztiválra kiutazott hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Marx József, az Objektív Filmstúdió vezetője, Szabó István és Kovácsi János filmrendezők, Koltai Lajos operatőr, valamint Eperjes Károly színész.[4]

Zsűri[szerkesztés]

Versenyprogram[szerkesztés]

Arany Kamera[szerkesztés]

Hivatalos válogatás[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés]

Nicolas Cage, a Madárka egyik főszereplője, 2007-ben

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés]

Un certain regard[szerkesztés]

  • A Private Function (Magánpraxis)[5] – rendező: Malcolm Mowbray
  • A.K. – rendező: Chris Marker
  • Ad Sof Halaylah (Amikor leszáll az éj) – rendező: Eitan Green
  • Das Mal des Todes – rendező: Peter Handke
  • Dediscina – rendező: Matjaz Klopcic
  • Han Je – rendező: Csüe Ven
  • Himacuri – rendező: Janagimacsi Micuo
  • Il diavolo sulla collina – rendező: Vittorio Cottafavi
  • Latino – rendező: Haskell Wexler
  • Le thé au harem d'Archimède (Tea Arkhimédesz háremében) – rendező: Mehdi Charef
  • Milij, dorogoj, ljubimij, egyinsztvennij (Милый, дорогой, любимый, единственный) (Kedves, drága, egyetlenem) – rendező: Dinara Kuldasevna Aszanova
  • Monsieur de Pourceaugnac – rendező: Michel Mitrani
  • Mystère Alexina (Alexina titka) – rendező: René Féret
  • Oriana – rendező: Fina Torres
  • Padre nuestro – rendező: Francisco Regueiro
  • Tokyo-Ga – rendező: Wim Wenders
  • Une femme en Afrique – rendező: Raymond Depardon

Rövidfilmek versenye[szerkesztés]

  • Jenitba – rendező: Slav Bakalov; Rumen Petkov
  • L’anniversaire de Georges – rendező: Patrick Traon
  • Stop – rendező: Krzysztof Kiwerski
  • Uznik[7] – rendező: Bondo Sositaisvili

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés]

Kritikusok Hete[szerkesztés]

  • A Marvada Carne (Csodahús)[5] – rendező: André Klotzel
  • Fucha – rendező: Michai Dudziewicz
  • Kletka dlya kanareek – rendező: Pavel Csuhraj
  • Kolp – rendező: Roland Suso Richter
  • Le temps détruit – rendező: Pierre Beuchot
  • The color of blood – rendező: Bill Duke
  • Vertiges – rendező: Christine Laurent
  • Visages de femmes – rendező: Désiré Ecaré

Rendezők Kéthete[szerkesztés]

  • A Flash Of Green – rendező: Victor Nunez
  • Crossover Dreams – rendező: Leon Ichaso
  • Da Capo – rendező: Pirjo Honkasalo és Pekka Lehto
  • Dance with a stranger (Csak egy tánc volt)[5] – rendező: Mike Newell
  • Desperatly Seeking Susan (Kétségbeesve keresem Susant) – rendező: Susan Seidelman
  • Dim Sum: A Little Bit of Heart[8] – rendező: Wayne Wang
  • Gazl el Banat – rendező: Jocelyn Saab
  • Golubije gori, ili nyepravdopodobnaja isztorija (Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet) – rendező: Eldar Shengelaia
  • Hob fawk habadet al haram – rendező: Atef El Tayeb
  • Impiegati (Banktisztviselők) – rendező: Pupi Avati
  • La ciudad y los perros (A város és a kutyák) – rendező: Francisco J. Lombardi
  • La noche más hermosa (A legszebb éjszaka) – rendező: Manuel Gutiérrez Aragón
  • Les Anges – rendező: Ridha Behi
  • Lieber Karl – rendező: Maria Knilli
  • Megfelelő ember kényes feladatra – rendező: Kovácsi János
  • O erotas tou Odyssea – rendező: Vasilis Vafeas
  • Osôshiki – rendező: Itami Dzsuzo
  • The Innocent (A gyanúsított) – rendező: John Mackenzie

Díjak[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés]

Emir Kusturica Brüsszelben (2005)

Rövidfilmek[szerkesztés]

Arany Kamera[szerkesztés]

Egyéb díjak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b V. C. Thomas: 1985 – Le dernier Bravo. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. október 8.) (franciául)
  2. Rendezte: Claude de Givray. A dokumentumfilm címe emlékeztet Truffaut két évvel korábban forgatott thrillerének címére: Vivement dimanche! (Végre vasárnap).
  3. Festival de Cannes (1985). Cinéma – Actualité. Alice. [2007. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 8.) (franciául)
  4. Magyar filmdelegációk külföldi rendezvényeken. In Filmévkönyv 1985: A magyar film egy éve. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 1986. 428. o. arch Hozzáférés: 2021. jan. 2. PDF (48,4 MB  
  5. a b c d e f Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  6. Előfordul Pulyka parázson címmel is.
  7. A fesztiválon Tusagi címmel szerepelt.
  8. A fesztiválon Dim Sum rövidített címmel szerepelt.
  9. A Kritikusok Hete szekcióban mutatták be.
  10. A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]