Joseph Losey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Losey
Joseph Losey 1965.jpg
Született 1909. január 14.[1][2][3][4]
La Crosse[5]
Elhunyt 1984. június 22. (75 évesen)[1][2][3][4]
London[6]
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása
Tisztség President of the Jury at the Cannes Festival (Michèle Morgan, Ingrid Bergman, 1972)
Iskolái Dartmouth College

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Losey témájú médiaállományokat.

Joseph Walton Losey III (Wisconsin, 1909. január 14. – 1984. június 22.) amerikai színházi és filmrendező volt. Németországban tanult Bertolt Brecht-tel, majd visszatért az Egyesült Államokba, előbb-utóbb eljutva Hollywoodba is. 1950-ben feketelistára került Amerikában, ezért Európába költözött, ahol későbbi filmjei készültek. Legsikeresebb filmjei: A szolga (1963), a Baleset (1967) és A közvetítő (1971), melyek forgatókönyvét Harold Pinter írta.

Élete[szerkesztés]

Egy évvel halála előtt egy interjúban elmondta a New York Times-nak, nem sajnálja, hogy kiutasították: „Enélkül lenne három Cadillac-em, két medencém, egy millió dollárom, és halott lennék. Félelmetes volt, visszataszító, de az ember könnyen a pénz és az önteltség csapdájába eshet. Nem árt egy kis feleszmélés.”

1973-ban a Dartmouth Kollégium, 1983-ban pedig a Wisconsini Egyetem is díszdoktorává avatta.

Háromszor nősült meg, kétszer vált el. 1937-ben, első házasságából született gyermeke Gavrik Losey, aki számos film rendezésében segített apjának. Tőle született unokái, Marek és Luke Losey mindketten rendezők. 1956-ban feleségül vette Dorothy Bromiley brit színésznőt. Fiuk, Joshua Losey színész lett. Harmadik felesége, Patricia Mohan adaptálta Lorenzo da Ponte Mozart Figaro házassága opera-librettóját Losey filmváltőzatához.

Rövid betegséget követően 1984. június 22-én hunyt el, négy héttel utolsó filmjének befejezése után.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Joseph Losey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. július 21.)