Lorenzo Da Ponte
| Lorenzo Da Ponte | |
 |
|
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Emmanuele Conegliano |
| Született | Ceneda, 1749. március 10. |
| Elhunyt | New York, 1838. augusztus 17. (89 évesen) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | librettó |
| Tevékenység | librettista |
Lorenzo Da Ponte, eredeti nevén Emmanuele Conegliano (Ceneda, Velencei Köztársaság, 1749. március 10. – New York, 1838. augusztus 17.), ismert olasz librettista.
Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Velencei Köztársaságban, Cenadában született. A Lorenzo nevet abból az alkalomból vette fel, hogy a zsidóról a római katolikus vallásra keresztelkedett ki. Neveltetéséről a cenadai püspök, Da Ponte gondoskodott. Az iránta érzett tiszteletből vette fel annak családnevét. Tanárnak és lelkésznek tanult, de libertinus magaviselete miatt kizárták az egyetemről, és el kellett hagynia Velencét. Előbb a dél-tiroli Gorizia nemeseit szolgálta költészetével, majd 1781-ben Drezdába költözött, ahol megismerkedett Antonio Salierivel, aki pártfogásába vette. Az ő közreműködésével került Bécsbe, ahol honfitársa II. József udvari zeneszerzőjeként működött. Ott ismerkedett meg Wolfgang Amadeus Mozarttal, ami mindkettőjük számára termékeny időszakot eredményezett. Da Ponte szövegeit használta fel Mozart a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte című operák komponálásakor. A császár halála után, 1791-ben Da Ponte Prágában - Giacomo Casanova barátjaként -, Londonban és Párizsban dolgozott tovább. Évekkel később New Yorkban bukkant fel újra, a Don Giovanni premierjén. Bekopogtatott a főszereplő öltözőjének ajtaján, aki koldusnak nézte, és alamizsnát akart neki adni. Amikor kiderült a félreértés, a baritonista társaival együtt jutalomjátékot rendezett az idős művész tiszteletére, aki a befolyt összegből élte le élete további napjait.
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
