Tóth Aladár (zenetudós)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóth Aladár
Életrajzi adatok
Születési név Tóth Aladár János Mária
Született 1898. február 4.[3]
Székesfehérvár
Elhunyt 1968. október 18. (70 évesen)[3][4]
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa Gergely Magdolna (1925–1935)[1]
Fischer Annie (1937–1968)[2]
Szülei Tóth Aladár János Miklós
Zelenák Mária Julianna Irén
Pályafutás
Díjak Kossuth-díj (1952)
Tevékenység
  • zenetudós
  • zenetörténész
  • zenekritikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Aladár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Emléktábla Tóth Aladár és Fischer Annie egykori lakóházán (Budapest, Szent István park 14.)

Tóth Aladár (Székesfehérvár, 1898. február 4.Budapest, 1968. október 18.) Kossuth-díjas magyar zenetörténész, zenekritikus.

Élete[szerkesztés]

Székesfehérváron született Tóth Aladár és Zelenák Mária gyermekeként. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomázott, majd 1925-ben doktori fokozatot szerzett Adatok Mozart zenedrámáinak esztétikájához című disszertációjával. Zenekritikus volt 1920-ban az Új Nemzedék, 1923-tól 1939-ig a Pesti Napló és a Nyugat című lapoknál, miközben 1926-tól 1929-ig a Zenei Szemle főmunkatársa volt. Kritikáiban elsőként értékelte Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Weiner Leó, valamint a feltörekvő új művészgeneráció műveit és munkásságát. 1930–31-ben, Szabolcsi Bencével közösen szerkesztője, részben írója volt a kétkötetes Zenei lexikonnak, amelynek átdolgozott, kibővített kiadása volt az 1960-as évek közepén megjelent háromkötetes Zenei lexikon.

1937-ben feleségül vette Fischer Annie zongoraművésznőt. A szélsőjobboldali politika térnyerése és felesége származása miatt 1940-ben Svédországba emigráltak, ahol oktatással és előadásokkal tartották fenn magukat. 1946-ban tértek haza. Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter szeptember 1-jei hatállyal kinevezte a Operaház igazgatójává. E minőségében 1947-ben leszerződtette vezető karmesternek az Amerikából Európába visszatért Otto Klemperert, akivel – hároméves budapesti tartózkodása alatt – az Operaház emlékezetes korszakát teremtette meg. Ezt követően is sikeresen küzdött a hivatalos kultúrpolitika korlátozó törekvései ellen, Bartók és Richard Wagner műveinek folyamatos repertoáron tartásáért állandó támadások kereszttüzében állt. 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1956 őszén az operai „Forradalmi Tanácskozás” botrányos körülmények között – távollétében – szeptember 30-ai hatállyal leváltotta, nyugdíjba ment, és ettől kezdve viszonylagos visszavonultságban élt, egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig.

Fontosabb írásai[szerkesztés]

Fischer Annie és Tóth Aladár sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben (6/1-1-26.)
  • Figaro lakodalma. Vígopera. Zenéjét szerezte W. A. Mozart. Ismerteti Tóth Aladár; Singer és Wolfner, Bp., 1928 (Operaismertetők, 7-8.)
  • Adler, G.: Handbuch der Musikgeschichte (a mű magyar fejezet), 1924, 1930
  • Zenei lexikon 1–2.; szerk. Szabolcsi Bence–Tóth Aladár; Győző Andor, Bp., 1930–1931
  • Pótlás a zenei lexikonhoz; szerk. Szabolcsi Bence–Tóth Aladár; Győző Andor, Bp., 1935
  • Zoltán Kodály. Universal, Bécs, 1934
  • Liszt Ferenc a magyar zene útján; Magyar Kórusművek, Bp., 1940 (Népszerű zenefüzetek)
  • Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Mozart élete és művei; Győző Andor, Bp., 1941
  • Verdi művészi hitvallása; Hollósy Nyomda, Bp., 1941 (A Zene könyvtára)
  • Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon 1–3.; átdolg., új kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1965
  • Tóth Aladár válogatott zenekritikái, 1934-1939; sajtó alá rend. Bónis Ferenc, bev. Lukács György; Zeneműkiadó, Bp., 1968 (Magyar zenetudomány, 11.)
  • Zeneesztétikai, kritikai cikkek és tanulmányok különböző lapokban

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon 3. Zeneműkiadó, Budapest, 1965, 532 o.
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  • Bolvári-Takács Gábor: „Nem Mozart művészetét akarjuk támadni”. Kísérlet az Operaház politikai átszervezésére 1950-ben in Muzsika 53. évf. (2010) 9. sz. 12–19. o.
  • Breuer János: A zenekritika távlatai. Jemnitz Sándor és Tóth Aladár munkásságáról in uő: Bartók és Kodály. Tanulmányok századunk magyar zenetörténetéhez. Magvető Kiadó, Budapest, 1978, 343–372. o. ISBN 963270794X
  • A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Zeneműkiadó, Budapest, 1984 ISBN 9633305241

További információk[szerkesztés]