Petrovics Emil

Petrovics Emil
Stekovics Gáspár felvétele
Született	1930. február 9. Nagybecskerek
Elhunyt	2011. június 30. (81 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar jugoszláv
Nemzetisége	magyar és szerb
Házastársa	1. Szentoléri Judit (h. 1957–1962) 2. Galambos Erzsi (h. 1963–1984)
Gyermekei	Petrovics Eszter
Szülei	Jovan P. Petrović Weninger Erzsébet
Foglalkozása	zeneszerző politikus egyetemi oktató filmzeneszerző zenei vezető
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1967. március 19. – 1985. április 19.)
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1957)
Kitüntetései	Lista Erkel Ferenc-díj (1960, 1963) Kossuth-díj (1966, 2006) Magyarország Érdemes Művésze díj (1975) Magyarország Kiváló Művésze díj (1982) Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1989) Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (2000) Hazám-díj (2004) a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2005)
A Magyar Állami Operaház igazgatója
Hivatali idő 1986 – 1990
Előd	Mihály András
Utód	Ütő Endre
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Petrovics Emil témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Petrovics Emil (Nagybecskerek, 1930. február 9. – Budapest, 2011. június 30.), szerbhorvátul: Emil Petrović, szerbül: Емил Петровић, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes és kiváló művész.

Büszke vagyok magyar hazámra és arra, hogy Európa e csodálatos és tarka, fájdalmakkal és vidámsággal, elpusztíthatatlan erőkkel megáldott vidéke a szülőföldem.

– Petrovics Emil

Családja és származása

Jovan P. Petrović és Weninger Erzsébet egyetlen gyermekeként született Jugoszláviában. Anyai nagyapja, Weninger József a katolikus templom karnagya volt Nagybecskereken, aki a századfordulón került Ausztriából a mai Vajdaságba, anyai nagyanyja, Mihalik Margit pedig a Felvidékről származott. Apai nagyszülei, Petár Petrović és Sultana Bugarčić, a 19. század végén költöztek a Vajdaságba Montenegróból.

Apja jól beszélt magyarul, és anyját tanította szerb nyelvre és irodalomra. Petrovics Emil így mind a szerb, mind pedig a magyar nyelvet már kisgyerekkorában elsajátította. Vallási nevelésében az anyai befolyás érvényesült, és római katolikusnak keresztelték meg, apai nagyanyja legnagyobb bosszúságára. Szüleivel még gyermekként Belgrádba költöztek, ahol apja újságíróként helyezkedett el. Szüleihez való kisgyerekkori viszonyáról így vall könyvében: „[…] s én Mamihoz bújtam. Kényeztetett, állandóan mellette lehettem, […]” „Tati nem szerette az ivást. Beteg volt. Alkoholista.” „Édesapám indulatosan korholta túlérzékeny kisfiát. Féltem. Tőle is.”

Jugoszlávia német megszállása és a Vajdaság Magyarországhoz csatolása után édesanyjával, anyai nagyanyjával és anyja kishúgával Budapestre költöztek itt élő rokonaikhoz, és végleg Magyarországon telepedtek le. Édesanyja – férje távollétében – formálisan is felbontotta házasságát, és feleségül ment Apró Gyulához, akitől Petrovics Emilnek két féltestvére: egy húga, Mária 1943-ban, és egy öccse, Attila 1947-ben született.

Nevelőapjával a viszonya nem volt felhőtlen, édesapjáról pedig hosszú ideig semmi hírt sem kapott. 1956-ban sikerült felkutatnia, amikor Jugoszláviában járt ottani rokonainál, de a találkozás nagy csalódást jelentett számára. „Nem moccant, csak nézett, csak könnyezett, borotválatlan volt, a haja ritka, hosszú és szürke, öltönye a csavargóké, a kabát alatt szakadt atlétatrikó. Megöleltem, szorongattuk egymást, perceken át, fuldokoltunk, rázott bennünket a kezdetben szinte néma, majd egyre hangosabb zokogás.” Ezután újra elszakadtak egymástól, és csak 1982-es jugoszláviai tartózkodása után tudta meg, hogy apja a következő évben, 1957-ben meg is halt. Húga az Egyetemi Nyomda és Kiadó szerkesztője volt, akit tragikus hirtelenséggel veszített el. Öccse szintén zenei tanulmányokat folytatott, elvégezte a Zeneakadémia Tanárképző Intézetét, és klarinétozott.

Pályája

Petrovics a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán végezte tanulmányait, Farkas Ferenc, Szabó Ferenc és Viski János voltak a mesterei.

Az 1950-es évek első felében a Budapesti Szikra Nyomda üzemi zenekarát vezette. 1960-ban Szinetár Miklós és Ungvári Tamás társaságában az első magyar musicalszínház alapítója, zenei vezetője volt. Az úttörő kezdeményezés 1964-ig Petőfi Színház néven működött. Petrovics Emil több új magyar zenés dráma létrehozója, zenei szervezője, többek között a nyitó előadás, a Koldusopera, valamint az Egy szerelem három éjszakája (musical) és a Mélyvíz dirigense volt.

1967–1985 között országgyűlési képviselőként is tevékenykedett, 1964-től a Színiakadémia tanára, 1968-tól a Zeneakadémia tanszékvezető főiskolai tanára volt, a zeneszerzés tanszakon tanított. 1967-től 1999-ig a magyar szerzői jogvédő szervezet (későbbi nevén az Artisjus) elnökeként is tevékenykedett.

1986 és 1990 között a Magyar Állami Operaház igazgatója (1988-tól főigazgatója), majd 2003 és 2005 között az intézmény főzeneigazgatója volt.

Számos hazai és nemzetközi zenei versenyen vállalt zsűritagságot, illetve elnökséget. Az 1960-as és az 1970-es években a Magyar Televízió Ki mit tud? című népszerű műsorában a zsűriben ő volt az egyik zenei szakértő (Pernye András mellett), sokakkal szerettette meg a zenét. Számos színdarabhoz és filmhez komponált zenét, önálló szerzeményeivel szintén sikereket aratott, mindhárom operáját bemutatták itthon és külföldi operaházakban is. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: zeneszerzőként kilenc, karmesterként hét.

Az Erkel Ferenc-díjat már fiatalon, 1960-ban megkapta (majd 1963-ban is). Kétszer kapott Kossuth-díjat: 1966-ban és 2006-ban. 1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották. 1995-ben ő kapta a Nyakkendő-díjat, amely Filmszemle filmes hallgatóinak díja a legjobb elmélettanár számára. 75 évesen, 2005-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, sokoldalú szakmai és közéleti tevékenysége, életműve elismeréseként.

2011. június 30-án, 81 éves korában hunyt el. A Fiumei úti sírkertben megtartott búcsúztató után Szigligeten helyezték örök nyugalomra. 2012-ben a rákoshegyi Bartók Zeneházban hagyatékából emlékszobát rendeztek be.

Én szerencsésnek mondhatom magam: Petrovics tanár úr mind a mai napig felbecsülhetetlen értékű tudással, tapasztalattal, bölcsességgel lát el. Kevés embertől tanultam többet például a színházról, működéséről, tradícióiról, misztikumáról.

– Hamar Zsolt diákként így köszöntötte Petrovics Emilt 70. születésnapján (Muzsika, 2000. február, 43. évfolyam, 2. szám, 12. oldal). (Hozzáférés: 2014. június 20.)

Magánélete

Petrovics Emil háromszor nősült. Első felesége Szentoléri Judit, Szentoléri Richárd tábornok lánya volt, akivel 1957-ben kötöttek házasságot, de ötévi házasság után, 1962-ben elváltak. Második felesége Galambos Erzsi színésznő volt, akit 1963 decemberében vett el. Ebből a házasságból született 1972. április 21-én egyetlen lánya, Petrovics Eszter televíziós rendező és szerkesztő. Húsz évnyi házasság után azonban ez a kapcsolat is válással végződött.

Harmadik felesége 22 évvel volt fiatalabb nála, de öt évnyi együttélés után tőle is elvált.

Főbb művei

Operák

• C’est la guerre (Ilyen a háború) – opera egy felvonásban (1961)
• Lysistraté (1962)
• Bűn és bűnhődés (1969)

Balett

• Salome (1979)

Oratórium

• Jónás könyve (1967)

Kantáták

• I. kantáta – Egyedül az erdőben (Alone in the Wood – Cantata) (1956)
• II. kantáta – Ott esem el én (1972)
• III. kantáta – Fanni hagyományai (1978)
• IV. kantáta – Mind elmegyünk (1980)
• V. kantáta – Törökországi levelek (1981)
• VI. kantáta – Megpihenünk (1986)
• VII. kantáta – Pygmalion (1994)
• VIII. kantáta – Panasz és vigasz (1997)
• IX. kantáta – A Dunánál (1998)

Kórusművek, dalok

• Triangulum (I. Tavaszköszöntő, II. Anna, III. Ördögtánc)
• Ballada (Nagy László verse)
• Lassú táncnóta - vegyeskar (1974) (Nagy László versére)
• Hervadáskor - nőikar (1986) (Ady Endre versére)

Versenyművek, szimfonikus zene

• Fuvolaverseny (1958)
• Concertino (trombita, szimfonikus zenekar)
• Négy versenymű (fuvolára, trombitára, zongorára, hegedűre – ütősökkel)
• Két szimfónia

Kamarazene, hangszeres zene

• Fúvósötös (1967)
• Cassazione Op.1 (Balassi Bálint emlékezete) (rézfúvós szextett)
• Passacaglia in Blues (fagott–zongora)
• Három vonósnégyes
• Csembaló- és cimbalomdarabok, rapszódiák hegedűre, brácsára, illetve gordonkára

Filmzenék

Cím	Év	Rendező
Sortűz egy fekete bivalyért	1984	Szabó László
Fogadó az „Örök világossághoz”	1981	Bán Róbert
Bűn és bűnhődés	1978	Maár Gyula
Mire megvénülünk	1978	Horváth Ádám
Dóra jelenti	1978	Bán Róbert
Napforduló	1977	Málnay Levente
Fekete gyémántok	1976	Várkonyi Zoltán
Kísértet Lublón	1975	Bán Róbert
Azonosítás	1975	Lugossy László
Tűzgömbök	1975	Fehér Imre
Lányarcok tükörben	1973	Bán Róbert
Plusz-mínusz egy nap	1972	Fábri Zoltán
Egy óra – három arc	1972	Horváth Ádám
Meztelen vagy	1971	Gyöngyössy Imre
Arc	1970	Zolnay Pál
A Pál utcai fiúk	1969	Fábri Zoltán
Mi lesz veled Eszterke?	1968	Bán Róbert
A koppányi aga testamentuma	1967	Zsurzs Éva
Szevasz, Vera!	1967	Herskó János
Harlekin és szerelmese	1967	Fehér Imre
Az orvos halála	1965	Mamcserov Frigyes
Édes és keserű	1964	Szemes Mihály
C'est la guerre	1964	Szinetár Miklós
Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?	1964	Makk Károly
Egy ember, aki nincs	1963	Gertler Viktor
Az utolsó előtti ember	1963	Makk Károly
Új Gilgames	1963	Szemes Mihály
Húsz évre egymástól	1962	Fehér Imre
Isten őszi csillaga	1962	Kovács András
Lopott boldogság	1962	Nádasy László
Áprilisi riadó	1961	Zolnay Pál
Az ígéret földje	1961	Mészáros Gyula
Égrenyíló ablak	1961	Kis József
Gyalog a mennyországba	1959	Fehér Imre
Kard és kocka	1959	Fehér Imre
Kölyök	1959	Szemes Mihály
Az igazi égszínkék	1957	Bán Róbert

Diszkográfia

• 1961/1999 – Ránki-Hubay-Vass: Egy szerelem három éjszakája (karmester)
• 1996 – Magyar zeneszerzők rézfúvós kamarazenéje. Hungaroton, HCD 31680
• 1997 – Kortárs magyar zene fagottra és zongorára. Hungaroton, HCD 31725
• 1998 – Petrovics Emil: I. és V. kantáta; Jónás könyve. Hungaroton HCD 31790
• 1999 – Petrovics Emil: I. és II. vonósnégyes; I. és II. rapszódia. BMC Records BMC CD 017
• 2000 – Petrovics Emil: C'est la guerre; VI. kantáta. Hungaroton HCD 31958
• 2001 – Bach, Kreisler, Ysaye, Petrovics. BMC Records BMC CD 047
• 2004 – Kortárs magyar trombitaversenyek. Hungaroton HCD 32251
• 2010 – Petrovics Emil: Göndör bárányok.

Díjai, elismerései

• VIT díj, Varsó (1955)
• Vonósnégyes kompozíció díj, Liège (1959)
• Erkel Ferenc-díj (1960, 1963)
• Kossuth-díj (1966, 2006)
• Érdemes művész (1975)
• Arany Orfeusz hanglemez Grand Prix (Lysistraté), Párizs (1978)
• Kiváló művész (1982)
• Bartók–Pásztory-díj (1989, 2000)
• Nyakkendő-díj (1995)
• Hazám-díj (2004)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2005)

Emlékezete

2012 februárjában a rákoshegyi Bartók Zeneház területén Petrovics-emlékszobát nyitottak.

Könyvei

• Maurice Ravel; Gondolat, Budapest, 1959 (Kis zenei könyvtár)
• Petrovics, Emil (2006). Önarckép – álarc nélkül (1930–1966) (PDF). Budapest: Elektra Kiadóház. Hozzáférés: 2018-1-14. {{cite book}}: Check date values in: |accessdate= (súgó) ISBN 978 963 06 8688 4
• Petrovics Emil: Önarckép – álarc nélkül. 2. könyv, 1967–2007) Elektra Kiadóház, Budapest, 2007. ISBN 978 963 06 8689 1 (MEK) (Hozzáférés: 2014. június 20.)

Források

• Földes Imre: Harmincasok. Beszélgetések magyar zeneszerzőkkel. Budapest, 1969, Zeneműkiadó
• Rákai Zsuzsanna: Petrovics Emil; 2. bőv. kiad.; BMC, Budapest, 2014 (Magyar zeneszerzők) ISBN 978-963-12-1012-5
• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002. CD-ROM, Biográf Kiadó, ISBN 963-8477-64-4
• Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988, 362. o. ISBN 9633306728
• Miklós Tibor (2002). Musical!. Novella Könyvkiadó. ISBN 963-9442-04-6.

További információk

• Petrovics Emil a PORT.hu-n (magyarul)
• Petrovics Emil az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Petrovics Emil a Rotten Tomatoeson (angolul)
• BMC Művészadatbázis – részletes diszkográfia és műjegyzék (Hozzáférés: 2014. június 20.)
• Életrajz – fidelio.hu (Hozzáférés: 2014. június 20.)
• Petrovics Emil portréja (Muzsika, 2000, 2. szám, hátsó borító) – MEK (Hozzáférés: 2014. június 20.)
• Index.hu – Elhunyt Petrovics Emil zeneszerző (Hozzáférés: 2014. június 20.)
• Zeneakadémia (Hozzáférés: 2020. február 10.)
• Színházi Adattár Archiválva 2016. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2014. június 20.)
• Petrovics Emil PORT.hu adatlapja (Hozzáférés: 2014. június 20.)
• Fodor Géza: Zene és dráma; Magvető, Budapest, 1974 (Elvek és utak)