Zádor Dezső (operaénekes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zádor Dezső
Született 1873. március 8.[1][2]
Felsőkorompa[3]
Elhunyt 1931. április 24. (58 évesen)[1][2]
Berlin[3]
Házastársa ?
Emma Bass (Grünebaum) (h. 1924. augusztus 21.–1931. április)
Foglalkozása operaénekes
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (1896–)

Zádor Dezső, külföldön Desider Zador (Felsőkorompa, 1873. március 8.Berlin, 1931. április 24.) operaénekes (bariton), operarendező, a Tanácsköztársaság alatt az Operaház igazgatója.[4][5]

Életút[szerkesztés]

A Zeneakadémiára 1896-ban iratkozott be, mesterei Adele Passy-Cornet és Pauli Richárd voltak, majd Bécsben tökéletesítette tudását. Czernowitzba (a Monarchia Bukovina tartományába) szerződött, ahol a Figaro házassága Grófjaként debütált, majd 1898 és 1901 között az elberfeldi (Wuppertal) Városi Színház tagja lett, majd az Angelo Neumann által vezetett Prágai Német Színház szerződtette, melynek 1906-ig maradt tagja. Itt készítette első lemezfelvételeit már 1903-ban, hogy aztán pályájának következő állomásán, Berlinben Valentinként 1908-ban részt vehessen a Faust világelső 2.5 órányi anyagot tartalmazó stúdió-felvételén. Zádor 1911-ig maradt a Komische Oper tagja, közben Zürichben, Hágában, Münchenben, Drezdában és Londonban is vendégszerepelt, elsősorban Wagner-szerepekben. Berlinből Drezdába szerződött, ahol 1916-ig állt az Udvari Opera alkalmazásában. 1913-18 közt rendszeresen vendégszerepelt a Népoperában, közben a drezdai udvari színház állandó tagja volt. Gróf Bánffy Miklós intendáns 1918. május 1-én főrendezőnek szerződteti Zádort, ebben a minőségben felújítások sorát gondozza, legjelentősebb önálló rendezése Bartók: A kékszakállú herceg várának ősbemutatója volt. December 11-én Lovászy Márton miniszter ideiglenesen az évad végéig igazgatónak nevezi ki Zádor Dezsőt, a főzeneigazgató Egisto Tango lesz. Érdemük, hogy az Operaházat sikerül egyben tartaniuk, és nem került sor drámai változásokra. A Tanácsköztársaság bukása után 1919. szeptember 15-én azonnali hatállyal felmentik mindkettőjüket. A berlini Staatsoper szerződteti, visszatér a Covent Gardenbe, 1922 és 1924 között nagy észak-amerikai turnékon is részt vesz. 1921-ben Napóleont játssza a Der Stier von Olivera című némafilmben, egy évvel később Nathan Rothschildot a Die fünf Frankfurterben. 1924-ben megházasodott, felesége az amerikai származású alt, Emma Zador-Bassth. A művész ugyanettől az évtől haláláig charlottenburgi Städtische Oper tagja lett. Halála után a színészkaszinó igazgatójaként is gyászolták.

Főbb szerepei[szerkesztés]

  • Charpentier: Louise - Apa
  • Gounod: Faust - Valentin, Mefisztó
  • Leoncavallo: Parasztbecsület - Alfio
  • Leoncavallo: Zaza (címszerep)
  • Mozart: Figaro házassága - Gróf
  • R. Strauss: Ariadne Naxosban - zenetanár
  • Verdi: Rigoletto (címszerep)
  • Verdi:Trubadúr - Luna
  • Wagner: Ring (Rajna kincse, Siegfried, Istenek alkonya) - Alberich
  • Wagner: Parsifal - Klingsor
  • Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok - Pogner, Hans Sachs

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Catalog of the German National Library, 116948213, 2020. május 31.
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. a b Petőfi Irodalmi Múzeum, PIM107494, Zádor Dezső
  4. Elfeledett magyar énekesek – Zádor Dezső, a Tanácsköztársaság operaigazgatója. Caruso. (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  5. Zádor Dezső. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2019. június 12.)

Források[szerkesztés]