Székely Mihály (operaénekes)

	Székely Mihály
	Életrajzi adatok
Születési név	Spagatner Mihály
Született	1901. május 8.; Jászberény
Elhunyt	1963. március 22. (61 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
	Pályafutás
Műfajok	opera
Hangszer	ének
Hang	basszus
Díjak	Kossuth-díj (1949); Kossuth-díj (1955); Magyarország Kiváló Művésze díj (1950);
Tevékenység	operaénekes
	A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Mihály témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Ez a szócikk az operaénekesről szól. Hasonló címmel lásd még: Székely Mihály (egyértelműsítő lap).

Székely Mihály, Spagatner (Jászberény, 1901. május 8. – Budapest, 1963. március 22.) kétszeres Kossuth-díjas magyar operaénekes (basszus), kiváló művész.

Életpályája

Apja, aki zsidó aranyműves-kereskedő volt, nevét Spagatnerről Székelyre magyarosította. Mind szülei, mind négy testvére zenerajongók voltak. Magánúton tanult énekelni. Középiskolai tanulmányai befejezése után Budapestre költözött, ahol nagybátyjánál, egy magas rangú rendőrtisztnél lakott.

Első fellépésére 1920-ban került sor: népdalokat énekelt egy férfi vokálkvártett tagjaként a Royal Orfeum színpadán. Dr. László Gézánál folytatta tanulmányait. Huszonkét évesen szerződtette az Operaház. 1923. május 28-án debütált a Remete szerepében Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operájában. A következő 40 évben az Operában összesen 84 szerepet énekelt, amelyek közül 54 a standard repertoár fő részét képezte. Pályafutása során csak Budapesten 1324 előadása volt. Mivel nem akart külföldön élni, már 1925-ben, távozása előestéjén meggondolatlanul felmondott egy hatéves szerződést a bécsi Staatsoperrel. Ezt követően a belföldi és külföldi világpolitikai események pályafutása nagy részében Magyarországon tartották. Ennek ellenére számos külföldi megbízása volt. Olaszországban és Bécsbem is sokszor szerepelt. Titta Ruffo híres olasz bariton, amikor meghallgatta Sparafucile szerepében, úgy vélekedett, hogy „sohasem hallott ilyen szép hangot”.

Egyik legfontosabb szerepe A kékszakállú herceg vára volt. Bartók Béla, az 1936. október 29-én az Operaházban megtartott felújításra, néhány helyen a partitúrát átírva, Székely Mihály hangjához igazította operájának címszerepét.^[1]

A nyilas terror alatt egy pap barátjánál bújt meg. A második világháború után Doráti Antal meghívta Dallasba énekelni, de az út során fellépő nehézségek miatt későn érkezett meg a próbákra, így helyét egy fiatal amerikai basszus, George London vette át. 1946 januárjában leszerződött a New York-i Metropolitan operaházhoz, ahol 1947–1950 között 47-szer lépett színpadra, elsősorban Richard Wagner operáiban (Fafner, Hermann őrgróf, Marke király, Hunding).

1947–1949 között Otto Klemperer meghívására visszatért a budapesti operaházba. Ezek után a kommunista hatalom korlátozta nyugati utazásait, de bejárta a Szovjetuniót és eljutott több európai országba is. 1956-ban egy hollandiai fesztiválon énekelte egyik legnagyobb alakítását, Bartók kékszakállú hercegét. 1957–61 között évről évre szerepelt a Glyndebourne-i Fesztiválopera rendezvényein, főképpen Mozart dalműveiben.

Korának egyik legjelentősebb operaénekese volt. Alakításai közül figyelemreméltók Mozart basszusszerepei. George Kennedy, a La Folia amerikai zenei folyóirat 2002. áprilisi számában Sir Rudolf Binget idézte: „Székely Mihályé nem csak az évszázad egyik legszebb mély basszushangja volt, de hatalmas színpadi tehetségével és műsorának felfogásával sikerült elbűvölnie kollégáit és hipnotizálnia publikumát.”^[2]

Epekőműtétje során, orvosi műhiba következtében^[3] 1963-ban halt meg Budapesten, életének 62. esztendejében. Emlékezetére 1964-ben Székely Mihály-emlékplakettet létesítettek.

Hagyatéka kiállításra került a jászberényi Jász Múzeumban, ahol emlékét azóta is őrzik.^[4]

Főbb szerepei

Bartók: A kékszakállú herceg vára – Kékszakállú
Mozart: Szöktetés a szerájból – Ozmin
Mozart: Don Giovanni – Leporello
Mozart: A varázsfuvola – Sarastro
Muszorgszkij: Borisz Godunov – Borisz
Richard Strauss: A rózsalovag – Ochs báró
Verdi: Don Carlos – Fülöp király
Verdi: Simon Boccanegra – Fiesco

Díjai

Kossuth-díj (1949, 1955)
Kiváló művész (1950)

Jegyzetek

↑ A kékszakállú herceg vára
↑ George Kennedy: Mihály Székely. La Folia, 2002. április 1. (Hozzáférés: 2025. szeptember 17.)
↑ [1] Székely Mihály, az Operafejedelem
↑ Székely Mihály Emlékszoba | Jászmúzeum. jaszmuzeum.hu. (Hozzáférés: 2020. október 25.)

Források

Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
Albert István : Székely Mihály (Muzsika, 1961. 6. sz.)
Breuer János: Székely Mihály 40 éves operai jubileuma (Muzsika, 1962. 3. sz.)
Szenthegyi István Búcsú Székely Mihálytól (Muzsika, 1963. 5. sz.)
Á. B.: Emlékezés egy nagy énekesre (Élet és Irodalom, 1963. 13. sz.)
Balassa Imre: Az operaszínpad klasszikusa. Székely Mihály (Film Színház Muzsika, 1966. 20. sz.)
Várnai Péter: Székely Mihály, Zeneműkiadó, 1968
Viola György: Operafejedelmek, Népszava, 1986 ISBN 963-322-371-7
Peter Várnai in 'The New Grove Dictionary of Opera', ed. Stanley Sadie (London, 1992) ISBN 0-333-73432-7
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon, 1929

[1] A kékszakállú herceg vára

[2] George Kennedy: Mihály Székely. La Folia, 2002. április 1. (Hozzáférés: 2025. szeptember 17.)

[3] [1] Székely Mihály, az Operafejedelem

[4] Székely Mihály Emlékszoba | Jászmúzeum. jaszmuzeum.hu. (Hozzáférés: 2020. október 25.)

[1]

[2]

[3]

[4]

Székely Mihály

Életrajzi adatok
Születési név	Spagatner Mihály
Született	1901. május 8. Jászberény
Elhunyt	1963. március 22. (61 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Pályafutás
Műfajok	opera
Hangszer	ének
Hang	basszus
Díjak	Kossuth-díj (1949) Kossuth-díj (1955) Magyarország Kiváló Művésze díj (1950)
Tevékenység	operaénekes

A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

m v sz A Magyar Állami Operaház igazgatói
kormánybiztosok	Podmaniczky Frigyes (1875) Beniczky Ferenc (1888–1891) Stresser József (1894) Nopcsa Elek (1894–1897) Huszár Kálmán (1897–1898) Bánffy Miklós (1912–1917) Wlassics Gyula (1920–1925) Ókovács Szilveszter (2011–2013)
intendánsok	Podmaniczky Frigyes (1875) Keglevich István (1886–1888) Beniczky Ferenc (1888–1891) Zichy Géza (1891–1894) Nopcsa Elek (1894–1897) Keglevich István (1898–1902)
első karmesterek	Kórodi András (1984–1986) Kovács János (1986–1990) Medveczky Ádám (1992–1993) Héja Domonkos (2011–2013) Halász Péter (2013–)
igazgatók	Erkel Ferenc (1884–1886) Erkel Sándor (1884–1886) Gustav Mahler (1888–1891) Nikisch Artúr (1893–1895) Káldy Gyula (1895–1900) Mészáros Imre (1900–1901) Máder Rezső (1901–1907) Mészáros Imre (1907–1913) Kern Aurél (1913–1917) Zádor Dezső (1918–1919) ifj. Ábrányi Emil (1919–1920) Kerner István (1920–1921) Máder Rezső (1921–1925) Radnai Miklós (1925–1944) Lukács Miklós (1944) Sámy Zoltán (1944) Székely Mihály (1945–1946) Nádasdy Kálmán (1945–1946) Komáromy Pál (1945–1946) Tóth Aladár (1946–1956) Palló Imre (1957–1958) Fajth Tibor (1958–1962) Nádasdy Kálmán (1962–1966) Lukács Miklós (1966–1978) Mihály András (1978–1986)
főigazgatók	Petrovics Emil (1986–1990) Ütő Endre (1991–1995) Vámos László (1995–1996) Szinetár Miklós (1996–2001) Locsmándi Miklós (2001–2002) Szinetár Miklós (2003–2005) Hegyi Árpád Jutocsa (2005–2006) Vass Lajos (2007–2010) Horváth Ádám (2011) Mozsár István (2011) Kovács János (2011) Ókovács Szilveszter (2013–)
zeneigazgatók	Oberfrank Géza (1990–1991) Medveczky Ádám (1991–1992)
fő-zeneigazgatók	Ferencsik János (1957–1973) Ferencsik János (1978–1984) Kórodi András (1984–1986) Lukács Ervin (1987–1990) Medveczky Ádám (1992–1993) Oberfrank Géza (1994–1998) Győriványi Ráth György (2001–2002) Kovács János (2002) Petrovics Emil (2003–2005) Kesselyák Gergely (2005–2006) Héja Domonkos (2011–2013) Halász Péter (2013–)