Ugrás a tartalomhoz

Doráti Antal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Doráti Antal
SzületettDeutsch Antal
1906. április 9.[1][2][3][4][5]
Budapest[6]
Elhunyt1988. november 13. (82 évesen)[1][2][3][4][5]
Gerzensee
MűvészneveAntal Doráti KBE
Állampolgársága
GyermekeiTonina Dorati
Foglalkozása
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (–1921)
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Doráti Antal témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Doráti Antal KBE, születési és 1933-ig használt nevén Deutsch Antal (Budapest, Terézváros, 1906. április 9.[8]Zürich, 1988. november 13.) karmester, zeneszerző, Bartók–Pásztory-díjas (1986).

Élete

[szerkesztés]

Apja Deutsch Sándor (1872–1949)[9] az Operaház zenekarának tagja, anyja Kunwald Margit volt.[10] 1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. 1925–1927 között a Operaház korrepetitora. 1928–1929-ben Fritz Busch asszisztense volt a drezdai Semperoperben. 1929–1933 között a münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója volt. Párizsban zenekart szervezett, betanította, előadatta Mozart és Gluck kisoperáit. 1933-tól a Ballets Russes de Monte-Carlo karmestere volt. Turnézott Franciaországban, Spanyolországban, USA-ban, Monte-Carlóban, Londonban és New Yorkban is. 1938-ban Ausztráliában zenekart szervezett. 1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, 3-szor lemezre vették. 1941–1944 között a New York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója volt, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945–1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. 1948-ban a budapesti Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1948–1949 között volt az utolsó dallasi évada: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949–1960 között a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960–1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK-ban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Budapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963–1965 között a BBC Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt. 1965–1974 között a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. 1966-tól rendszeresen hazajárt. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Filharmonikus Zenekar vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is.

1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály Zoltán, Stravinsky, Liszt Ferenc, valamint klasszikus szerzők műveit (némelyiket többször is) lemezre vette. Csajkovszkij-felvételei közül számos etalonná vált. Az ő zenéje állt legközelebb hozzá.

Művei

[szerkesztés]

Több mint 26 kompozíció.

  • Az út (kantáta Paul Claudel poémájára)
  • I. szimfónia, Missa Brevis
  • Magdalena (balett)
  • Vonós-oktett
  • Madrigálszvit
  • Kamarazene (dalciklus James Joyce verseire)
  • Zongoraverseny
  • Gordonkaverseny
  • Oboaverseny
  • Békemise
  • The Voices (szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire)

Írása

[szerkesztés]
  • Önéletrajza: Notes of Seven Decades. London–Sydney–Auckland–Toronto, 1979. Hodder and Stoughton.
    • Magyarul: Egy élet muzsikája. Ford. Gergely Pál. Budapest. Zeneműkiadó. 1. kiad. (1981): ISBN 9633304083 2. kiad.(1985): ISBN 9633305578 [előszóval a magyar olvasóknak]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Chlupaty, Richard: Antal Dorati and the Joy of Making Music, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2006[11]
  • Chlupaty, Richard: Antal Dorati and his Recorded Legacy, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2013[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  7. LIBRIS, 2013. január 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  8. Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 972/1906. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  9. Doráti Sándor halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 119/1949. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  10. Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 687/1905. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  11. Richard Chlupaty. Antal Doráti and the joy of making music. Bournemouth: The Antal Dorati Centenary Society. ISBN 9780955246906 (2006). OCLC 81249116 
  12. Richard Chlupaty. Antal Doráti and his recorded legacy. Bournemouth: The Antal Dorati Centenary Society. ISBN 9780955246913 (2013). OCLC 853247311 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap