Doráti Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Doráti Antal
Antal Dorati.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Doráti Antal
Született 1906. április 9.
Budapest
Elhunyt 1988. november 13. (82 évesen)
Zürich
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok szimfónia
Aktív évek 1926-1977
Díjak Knight Commander of the Order of the British Empire
Tevékenység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Doráti Antal témájú médiaállományokat.

Doráti Antal (Budapest, 1906. április 9.Zürich, 1988. november 13.) karmester, zeneszerző, Bartók–Pásztory-díjas (1986).

Élete[szerkesztés]

1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. 1925-1927 között a Budapesti Operaház korrepetitora. 1928-1929 között Fritz Busch asszisztense volt a drezdai operánál. 1929-1933 között a Münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója volt. Párizsban zenekart szervezett, betanította, előadatta Mozart és Gluck kisoperáit. 1933-tól a Ballets Russes de Monte-Carlo karmestere volt. Turnézott Franciaországban, Spanyolországban, USA-ban, Monte-Carlóban, Londonban és New Yorkban is. 1938-ban Ausztráliában zenekart szervezett. 1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, 3-szor lemezre vették. 1941-1944 között a New York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója volt, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945-1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. 1948-ban a budapesti Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1948-1949 között volt az utolsó dallasi évada: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949-1960 között a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960-1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK-ban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Budapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963-1965 között a BBC Symphony Orchestra vezető karmestere volt. 1965-1974 között a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. 1966-tól rendszeresen hazajárt. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Philharmonic Orchestra vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is.

1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály Zoltán, Stravinsky, Csajkovszkij, Liszt Ferenc, valamint klasszikus szerzők műveit is dirigálta lemezre.

Művei[szerkesztés]

Több mint 26 kompozíció.

  • Az út (kantáta Paul Claudel poémájára)
  • I. szimfónia, Missa Brevis
  • Magdalena (balett)
  • Vonós-oktett
  • Madrigálszvit
  • Kamarazene (dalciklus James Joyce verseire)
  • Zongoraverseny
  • Gordonkaverseny
  • Oboaverseny
  • Békemise
  • The Voices (szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire)

Írása[szerkesztés]

  • Önéletrajzi írás: Egy élet muzsikája (London, 1979; magyarul, Budapest, 1981, 1985).
    • Chlupaty, Richard. Antal Dorati and the Joy of Making Music, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2006[3][4]
    • Chlupaty, Richard. Antal Dorati and his Recorded Legacy, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2013[5][6]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap