Budapest VI. kerülete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapest VI. kerülete
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem2013-ban felújított homlokzata
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
2013-ban felújított homlokzata
Budapest VI. kerülete címere
Budapest VI. kerülete címere
Egyéb elnevezés: Terézváros
Közigazgatás
Település Budapest
Városrészek Terézváros
[1]
Irányítószám 1061-1068
Testvérvárosok
Lista
Mitte
Polgármester Hassay Zsofia (Fidesz)
Népesség
Teljes népesség 38 757 fő (2015. jan. 1.)[2]
Rangsorban 20.
Népsűrűség 16 178 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 2,38 km²
Elhelyezkedése
Budapest VI. kerülete (Budapest)
Budapest VI. kerülete
Budapest VI. kerülete
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 35″, k. h. 19° 04′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 35″, k. h. 19° 04′ 11″
Budapest VI. kerülete weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest VI. kerülete témájú médiaállományokat.

Budapest VI. kerülete Budapest kerületei közül a második legkisebb területű. Hagyományos elnevezése, melyet a kerületi önkormányzat is használ: Terézváros.

Fekvése[szerkesztés]

A pesti oldal egyik kerülete. Északról Budapest XIII. kerülete, északkeletről a XIV. kerület, délkeletről a VII. kerület, végül nyugatról az V. kerület határolja.

Jelenleg a Dózsa György út, a MÁV váci vonalának felüljárója, a Városligeti fasor, a Lövölde tér, a Király utca, a Deák Ferenc tér, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Nyugati tér, a Váci út, a Lehel és a Bulcsú utca valamint a MÁV terület által közbezárt területet nevezik Terézvárosnak.

Talaja: folyóhordalék (homok, kavics, agyag: a mai Nagykörút vonalában húzódó Duna holtágának és a Rákos-pataknak volt árterülete). Átlagos tengerszint feletti magassága 103-104 méter.

Városrészek[szerkesztés]

Jelentős különbségek vannak a kerület egyes részei (például az Andrássy úti villanegyed és a Nyugati pályaudvar környéke) között. A Nyugati pályaudvar−Nagykörút−Podmaniczky utca−Izabella utca vonalától nyugatra (a Belváros felé) eső terület a Belső-Terézváros, míg ettől keletre (a Városliget felé) a Külső-Terézváros, avagy Pacsirtamező található.

Története[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

A 18. századra Pest város falai között (nagyjából a mai Kiskörút vonala) már nem volt elegendő hely, így a népesség a határában lévő területeken is elkezdett letelepedni. 18. században a mai Szövetség és Szív utca vonalán túl művelésre és megtelepedésre alkalmatlan homoksivatag húzódott. Eleinte majorságok, később kertek és szőlőültetvények borították. Az 1726-os városi (pesti) rendelet szerint a területet kötelesek fásítani és mint kertet művelni tulajdonosaik. Szántónak vagy gabonaneműek termesztésére nem volt szabad felhasználni. Az 1730-as években már „tetszetős gyümölcsösök, szőlők és bennük itt-ott présházak találtattak”. Mivel a termésre vigyázni kellett, így a gazdák elkezdtek építkezni. A területet (gyakorlatilag a Duna és a mai Kerepesi út közötti földcikket) ekkor Felső Külvárosnak nevezték.

Az első felső külvárosi házak a Váci kapun túl, a marhavásár felé (a mai Bajcsy-Zsilinszky úton) a Király és Paulay Ede utca között épültek. 1733-ban kezdték vezetni a telekkönyvet, ekkor 11 házat tartottak nyilván, a század közepére már 251-et, 1768-ban 366-ot, 1790-re több mint 500-at, a század végére már ez Pest legnagyobb külvárosa. Többnyire tág, udvaros, falusias jellegű házak találhatók itt, melyekhez gyakran kisebb-nagyobb kert is tartozott.

1751. augusztus 4-én Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc császár meglátogatta Pest-Budát (ezelőtt már több mint 200 éve nem járt itt magyar uralkodó). Ennek emlékére 1777-ben a Felső Külvárost elnevezték Terézvárosnak. Ugyanebben az évben indult meg a városrészben a polgári anyakönyvezés.

A Városerdő/Városliget mocsaras terület volt, 1755-ben kezdték a fásítást, de felügyelet híján a csemetéket lelegelték a környéken tartott állatok. A fásítást folytatták, II. József és Mária Terézia erdőtörvénye nyomán; 1794-re nagy részét akác és eperfa borította.

1783 júniusában Valero Tamás és István telket vett selyemgyártáshoz („homokos, terméketlen és műveletlen rész”), így létesült az első pesti gyár. A terézvárosi lakosok vagy a selyemgyárban, vagy a szőlő- és eperfa-földeken dolgoztak.

1799-ben 2000 napszámos dolgozott a Városligetben; a mocsarat (Ökör-dűlő) csapolták le, nyár- és vadgesztenyefákat ültettek.

1799. július 15-én megtartották az első pesti szabadtéri színielőadást a Skopeck-kertben (a mai Epreskert környéke). Friedrich Ferdinand Möller Graf von Waltron, oder die Subordination című darabját mutatták be.

19. század[szerkesztés]

A Terézváros 1893-ban (piros) és ma (kék), valamint 1873 előtt (zöld)

A 19. század első felében a házak száma csaknem megduplázódott, egyrészt újabb területek felhasználása, másrészt a meglévők sűrűbb beépítése miatt. A mai Jókai és Kertész utcától nyugatra lévő rész ekkorra már sok emeletes házzal épült be, a parcellázások és sűrűbb beépítések révén számos új utca alakult ki (például Klauzál, Holló utca). Ezt az egyre inkább városiasodó, zsidó kézművesek és kiskereskedők által lakott részt a Rákosárok mellett fekvő majorságok széles sávja választotta el a Városárok mellett kialakult szegényes, falusias jellegű területtől. A Városárkot (Liniengraben) a pestis elleni védekezésként 1771 körül hozták létre a mai Szív utca−Rottenbiller utca−Fiumei út−Orczy út vonalán.

1825-ben „csak a Terésia város körzetében három triviális iskolák vannak felállítva, hogy a legszegényebb ember is gyermekét az írásban és számvetésben taníttassa, egyszersmind az Ország Nyelvében a Magyar Nyelvtan is gyakoroltassék és Magyar Polgárnak neveltessék”. A „Nemzeti Iskola (mai Lovag utcai iskola) három osztályaiban” 545 rác, német, szerb, horvát és magyar fiú és leány kezdte el tanulni a magyar ábécét.

Ekkoriban a közművek még igen hiányosak voltak, csatornázásnál nem lehet beszélni „hálózat”-ról. Például egy korabeli jelentés szerint „a város legnépesebb része, mint a Király utca nagy részben nélkülözi a csatornát”. Az 1846. évi lapokban adták hírül, hogy a város főcsatorna-hálózatának tervezésére bécsi szakértőket hívtak, mert a legtöbb helyen még nyílt árkok vezették el a szennyvizet. Bár Terézváros legtöbb utcája ki volt kövezve gránitkockákkal, a mellékutcák sokszor futóhomokosak, sárosak voltak.

A Szabadságharc után, Haynau idején a lakosságszám kissé csökkent.

Valószínűleg az osztrák és magyar hatóságok közbiztonságra való törekvése gyújtatta meg a Király utcában a gyéren pislákoló gázlámpákat. A kiegyezés után a Közmunkatanács 3.§/d. rendelete kimondja, hogy „a fővárosban – az áruforgalom könnyítése érdekében, ezen kívül közegészségügyi szempontból is – kellő szélességű főútvonalakat kell létrehozni”. Terézváros ekkor két széles országút – a Váci és Kerepesi út – között terült el. Nem ilyen széles, de kétségkívül a legforgalmasabb útja a Király utca – a hajdani dűlőút –, melyen a Belvárosból, illetve oda szállították az árukat. Mivel a Városligetet is egyre többen látogatták, ez az utca már szűknek bizonyult.

Ekkor Terézvárosban annyian laktak, mint Kaposváron vagy Tolnán.

Ezt az állapotot kívánták megszüntetni a Sugárúttal, melynek ötletét gróf Andrássy Gyula vetette fel. Ellenzői csak azt kérdezték: miféle országút folytatása lenne az új sugárút? Pedig az igazi probléma az volt, hogyan lehetne levegővel ellátni a főváros legsűrűbben lakott és legnagyobb kerületét. Végül 1870 decemberében a képviselőház rábólintott a tervekre, és a kormány megszavazta az első 24 millió forintot a kisajátításokra (előtte erről kellett törvényt hozni, mivel a Sugárút építéséhez meglévő telkeket kellett felhasználni). A Sugárút építése így elkezdődött, amikor a kormány 1871-ben újabb grandiózus ötlettel állt a Képviselőház elé: a Nagykörút tervével. A Nagykörút építése 1871-ben el is kezdődött.

Pesti Napló: „Az a jó régi pesti szokás. Nálunk az új utcákat először is kikövezik. Ha megvan, konstatáltatik, hogy a kövezés nem ér semmit, ha nincs gáz. Felszedik tehát a köveket, elhelyezik a gázcsöveket, és megint lerakják a köveket. Akkor aztán az konstatáltatik, hogy vízvezeték is kellene, megint felszedik a kövezetet, és elhelyezik a vízcsöveket és újra lerakják a kövezetet. Akkor aztán felveszik a jegyzőkönyvet, hogy a kövezet rossz, és kezdődik újra a tréfa. Így aztán örökké köveznek…”

Ebben az időszakban Pest teljesen átépült, évekig nem volt jóformán olyan rész, ahol éppen ne dolgoztak volna kubikusok vagy mesteremberek. (Az operaház, a Szent István-bazilika, az Oktogon palotái, a Nyugati pályaudvar is ekkor épült.) A tíz évig tartott első szakasz után, Tisza Kálmán miniszterelnök érdeklődése nyomán, elindult a Sugárút második szakaszának építése is (az Oktogonon túl).

A Szív utcától keletre eső terület – ahol még az 1870-es években is szőlők, kertek feküdtek – a 19. század végén a Sugárút (Andrássy út) építésével párhuzamosan, illetve azt követően kezdett el – kissé vontatottan – beépülni.

A városegyesítéskor, 1873-ban Terézváros 73 760 lakosával Budapest legnépesebb kerülete volt (egész Budán – Óbudával együtt – ekkor összesen 70 000-en éltek). A nagysága és népsűrűsége miatt a kerületet kettéosztották: a Király utcától északra a VI., délre a VII. kerületet hozták létre. 1882-ben a VII. kerület Erzsébetváros néven kivált Terézvárosból.

A körúti villamos egy sínpáron 1887. november 27. óta közlekedik a Körút akkor befejezett szakaszán: a Király utca és a Nyugati pályaudvar között. A Magyar Királyi Operaházban az 1884. szeptember 27-i megnyitó óta műsoron van a Erkel Ferenc Bánk bán című műve.

A Millenniumi építkezések természetesen teljesen átalakítják a kerület képét. A Sugárút, az európai kontinens első Földalatti Vasútja és számos más látványos beruházás alakítja Terézvárost. A Műcsarnok Schickedanz Albert építész tervei alapján elkészült a Millenniumra, de a Szépművészeti Múzeum csak a századfordulón, 19001906 között épült fel.

A Millenniumi emlékművet azonban csak 1929. május 26-án adták át hivatalosan. 1932-ben nevezik el a teret Hősök terének. A Millenniumi ünnepségek a Városligetben és környékén zajlottak. Feszty Árpád körképe – a Magyarok bejövetele, amely ma Ópusztaszeren látható – a Szépművészeti Múzeum helyén felállított Rotundában volt először kiállítva.

A 20. századtól napjainkig[szerkesztés]

A mai Terézváros (egy 1893-as térképről)

Sok bérház is épült a kerületben, melyek bár kívülről díszesek, belülről nemegyszer zsúfoltak, sötétek, egészségtelenek voltak. 1906-ban Bárczy István polgármester programreformjában kijelentette, hogy „jobb és egészségesebb lakásokat kell építeni a városnak”. Ezt ugyan nem vitte véghez teljesen, de sok lakóházat, iskolát verekedett ki a képviselő-testülettől.

Első világháborúban az iskolákat kórházakká alakították, ott látták el a sebesülteket.

1930 májusában a XVIII. tc. Budapest közigazgatási átszervezése jelentősen érintette a Terézvárost. A XIV.kerület 3 korábbi (a VI., VII. és X.) kerületből jött létre, legnagyobb részét (Dózsa György út–Ajtósi Dürer sor–Hermina út–Erzsébet királyné útja–Körvasútsor–Nyugati pályaudvar–Szobi vasút) éppen a Terézvárosból szakították ki. A XIII. kerület kapta a Dózsa György (akkor Aréna) úttól a Nyugati pályaudvar felé eső részt: a Vágány utca–Szent László utca–Újpest közigazgatási határa–Váci út–Aréna út közti földdarabot. Ekkor Terézváros a négy legkisebb kerület egyike lett (IV.: 0,3 km², I.: 2,3 km², VII.: 2,5 km², VI.: 2.9 km²). 107 349 lakossal és 37 030 fő/km² népsűrűséggel azonban az élvonalban maradt, csak a VII., VIII. és IX. kerületek előzték meg.

A második világháború végén a Nagymező utca 37–39. pincéjében Szent-Györgyi Albert vezetésével polgári ellenálló csoport szervezkedett. A SZIR (Weinberger Dezső vezette) csoport tagjai kézigránátos támadást intéztek a Nyilaskeresztes Párt Székháza – a Hűség Háza, Andrássy út 60., ma Terror Háza – ellen. Terézváros 1945. január 18-án esett el/szabadult fel.

1970-re Terézváros területe 2,72 km²[forrás?]. Lakossága 88 000 fő, ebből 38 000 férfi és 50 000 nő[forrás?]. Ekkor 1351 házat tartottak nyilván a kerületben, az utakon 1817 lámpatest világított és 900 nyilvános telefon volt.

Néhány lépésnyire van a Nagykörúttól egy igazi kultúrtörténeti érték, a Hunyadi téri vásárcsarnok; jelenleg alaposan elhanyagolt állapotban.

A későbbi területrendezések során tovább csökkent Terézváros területe, mára csupán 2,38 km².

Népesség[szerkesztés]

Lakosságszám
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 39 500 —    
1880 51 963 2,74%
1890 75 300 3,71%
1900 99 500 2,79%
1910 101 519 0,20%
1920 95 525 −0,61%
1930 90 131 −0,58%
1941 96 052 0,58%
1949 82 359 −1,92%
1960 90 448 0,85%
1970 87 937 −0,28%
1980 71 204 −2,11%
1990 59 477 −1,80%
2001 44 137 −2,71%
2011 38 319 −1,41%
2015 38 757 0,28%

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a város lakossága 44 137 fő volt, 39 422 fő (95,96%) magyar, 492 fő (1,20%) német, 380 fő (0,92%) cigány, 100 fő (0,24%) román, nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

2011-ben a város lakossága 38 319 fő volt, 28 264 fő (85,91%) magyar, 705 fő (2,14%) német, 448 fő (1,36%) cigány, 211 fő (0,64%) orosz, 209 fő (0,64%) román nemzetiségűnek vallotta magát. [4]

Közlekedés[szerkesztés]

Mind a felszíni járatoknak, mind a metrónak illetve a Földalatti Vasútnak köszönhetően a közösségi közlekedéssel legjobban ellátott kerületek egyike. Itt van a Nyugati pályaudvar, amelynek elődjétől, az Indóháztól indult 1846-ban hazánk első vasútvonala.

Kerületi média[szerkesztés]

  • Terézvárosi Kábel TV
  • Terézváros (az önkormányzat lapja)
  • KONTAKT Rádió, Terézvárosban fogható kisközösségi rádió, jellemzően hitéleti műsorokat sugároz.

Lásd még[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 94/2012. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendelet, korábban Fővárosi Tanács 1990. (IV. 10.) 75., 76. számú határozat.
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. [1]

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Szabó Ferenc: Terézváros Budapest szívében (könyv + CD), 1998, ISBN 9630355779
  • Pille György: A Terézváros kétszáz éve (Riporttörténet), 1970, VI. ker. Tanács VB
  • Varsányi Erika: Terézváros (Budapest városrészei), 1999, ISBN 9639089443
  • Bácskai Vera: Pest város topográfiai mutatója (Terézváros), 1982, ISSN 0133–6908, ISBN 9789637374654
  • Spiegler Gyula Sámuel: Adalékok Budapest Székesfőváros Történetéhez, Teréz- és Erzsébetváros, 1904, Budapest
  • Sódor Alajos-Végh Oszkár: Terézvárosi Kis Útikalauz, 1973, VI. ker. Tanács VB
  • Budapest Teljes Utcanévlexikona (Sprinter Kiadó, 2003)
  • Derzsi Elekes Andor: Terézváros, Andrássy út 94 szám (monográfia, elektronikus dokumentum) in: Metapolisz 802 Budapest, 2014, ISBN: 963-229-987-6