Budapest VII. kerülete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapest VII. kerülete
New York-palota
New York-palota
Budapest VII. kerülete címere
Budapest VII. kerülete címere
Egyéb elnevezés: Erzsébetváros
Közigazgatás
Városrészek Erzsébetváros
[1]
Irányítószám 1071–1078
Testvérvárosok
Lista
Polgármester Vattamány Zsolt (Fidesz)
Népesség
Teljes népesség 54 129 fő (2015. jan. 1.)[2]
Rangsorban 16.
Népsűrűség 25 541 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 2,09 km²
Elhelyezkedése
Budapest VII. kerülete (Budapest)
Budapest VII. kerülete
Budapest VII. kerülete
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 02″, k. h. 19° 04′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 02″, k. h. 19° 04′ 07″
Budapest VII. kerülete weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest VII. kerülete témájú médiaállományokat.

Budapest VII. kerülete Budapest legkisebb területű, egyúttal legnagyobb népsűrűségű kerülete. Hagyományos elnevezése, melyet a kerületi önkormányzat is használ: Erzsébetváros.

Fekvése[szerkesztés]

A pesti oldal egyik belvárosi kerülete. Északnyugatról a Király utca, északkeletről a Dózsa György út, délkeletről a Rákóczi út, a Thököly út és a Verseny utca, délnyugatról pedig a Károly körút határolja.

Áthalad rajta a Nagykörút: a kerületen átvezető szakaszát Erzsébet körútnak hívják. Tömegközlekedéssel legkönnyebben a Nagykörúton közlekedő 4-es és 6-os villamosjáratokkal, valamint a kerület szélén futó M2-es metróval érhető el. A kerület határán található a Keleti pályaudvar, melynek területe már a VIII. kerület része.

Története[szerkesztés]

A török hódoltság utáni időkben a mai Kiskörút mentén húzódtak a városfalak, s a későbbi Teréz-, illetve Erzsébetváros helyén elszórt tanyák, szőlőskertek jöttek létre. A Felsőkülvárosnak nevezett területen 1734-ben 11, 1792-ben már 559 házat számláltak össze. A későbbi VII. kerület szerkezetét az elsőként kialakult utcák (Király utca, Dob utca) határozták meg. Az 1870-es években a Nagykörút kialakítása adott lendületet a terület fejlődésének.

A VII. kerület 1873-ban, a városegyesítéskor jött létre. Mivel a Felsőkülváros (akkor már egy évszázada Terézváros) túl nagy és túlságosan népes volt, kettéosztották. A Király utcától északra továbbra is Terézváros néven a VI., attól délre Budapest VII. kerülete jött létre.

A kerületi polgári kör kérvényezte 1881 decemberében, hogy a néhány évvel korábban, Terézvárosból kivált VII. kerületet I. Ferenc József feleségéről, Erzsébet királynéről nevezhessék el Erzsébetvárosnak. A király 1882. január 17-én írta alá az engedélyt, 1882. február 7-én az új elnevezés beiktatásra került.[3]

A Nagykörút és a Dózsa György út közötti sakktábla szerkezetű utcarendszeren a 19. század végére gyors tempóban épültek fel a bérházak. Még napjainkban is a főváros legsűrűbben lakott területe. A pesti köznyelv emiatt a városrészt Csikágónak nevezi.[4]

A Fővárosi Közgyűlés 2012. december 12-én kelt városrészeket rendező határozatában módosította Istvánmező területét, így azóta a VII. kerület egyetlen városrésze Erzsébetváros.[1][5]

A „zsidónegyed”[szerkesztés]

Az Erzsébetváros belső, a Belvároshoz közeli részét a 2000-es években elkezdték „zsidónegyedként” emlegetni. Ez részben azon alapul, hogy a 19. század óta itt voltak a budapesti ortodox zsidóság vallási életének főbb központjai. Ők azonban a budapesti zsidóknak csak kis töredékét képezték, valójában a 20. század elejére Budapest lakosságának ötödét kitevő zsidók minden kerületben jelen voltak, amit a város minden részén megtalálható zsinagógák és izraelita temetők is bizonyítanak. Emellett ezen a területen (a Király utca, Nagyatádi Szabó, mai Kertész utca, a Dohány utca és a Károly körút között) jelölték ki 1944-ben az úgynevezett nagy gettót, ahol több tízezer zsidót zsúfoltak össze embertelen körülmények között, egyidejűleg kitelepítve onnan a nem zsidó lakosságot. Ekkor tehát valóban kizárólag zsidók éltek a területen. A gettó legnagyobb létszáma 70 ezer fő volt.

A hányatott sorsú városrész a rendszerváltásig elhanyagolt, folyamatosan leépülő környék volt. A tehetősebb családok, lakók hamar elköltöztek.

A 2000-es évek elejétől a kiüresedett bérházakban és azok belső udvarain megjelentek a romkocsmának nevezett és műfajt teremtő vendéglátóhelyek. (Később más belső kerületekben is elterjedtek.) Az érdekes ötletből alternatív divat lett, majd fősodratú turistalátványossággá avanzsálódott. Mára a Király és a Dohány utca között komplett vigalmi negyed - a sajtóban: "bulinegyed" - alakult ki. Rengeteg szórakozni vágyó fiatalt és külföldit vonz a hely. Ezzel összefüggésben megindult az erőteljes dzsentrifikáció. A kevésbé profitorientált és csendesebb underground közösségi, kultúrális jellegű intézmények kiszorultak. Zömmel a szomszédos VIII. kerületbe.

„Chicago”[szerkesztés]

1896 és 1898 között a Damjanich utca – Aréna (ma: Dózsa György) út – Csömöri (ma: Thököly) út – Rottenbiller utca által bezárt területen szabályos úthálózatú, zömmel három emeletes, körfolyosós bérkaszárnyákból álló városrész épült fel. Ezt megelőzően konyhakertek, káposztásföldek voltak csak ott. Az amerikai tempójúnak tetsző gyors építés Chicagóra emlékeztette a lakosokat. Ezért már az építkezés során „Csikágónak” kezdte a környéket nevezni a népnyelv. Téves, de nem teljesen alaptalan az a vélekedés, hogy a név a bűnözésre is utal.

Ligetváros[szerkesztés]

A Ligetváros Budapest VII. kerületének (Erzsébetváros) a Városliget vonzáskörzetébe tartozó területe. A Ligetváros elnevezést a kétezres évek eleje óta használják erre a részre. Elsősorban az ingatlanirodáktól és az új lakóparki befektetőktől származik ez az elnevezés. Céljuk az volt, hogy jelezzék ennek a területnek a nagyban különböző adottságait a Külső-Erzsébetváros rosszabb hírű utcáihoz képest. A Ligetvárost az István utca - Dózsa György út - Damjanich utca - Rottenbiller utca négyszög határolja. Legnevezetesebb utcája a patinás Damjanich utca, amely a terület bevásárlóutcája is egyben. Az elnevezés egyre inkább az ott lakók identitásává válik.

Polgármesterek[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Lakosságszám
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 44 068 —    
1880 60 200 3,12%
1890 78 400 2,64%
1900 141 700 5,92%
1910 152 454 0,73%
1920 140 246 −0,83%
1930 135 565 −0,34%
1941 145 604 0,65%
1949 115 495 −2,90%
1960 120 052 0,35%
1970 116 078 −0,34%
1980 92 350 −2,29%
1990 82 864 −1,08%
2001 64 137 −2,33%
2011 56 093 −1,34%
2015 54 129 −0,89%

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a város lakossága 64 137 fő volt, 58 718 fő (95,66%) magyar, 1 157 fő (1,89%) cigány, 540 fő (0,88%) német, 210 fő (0,34%) szerb, 113 fő (0,18%) román nemzetiségűnek vallotta magát.[6]

2011-ben a város lakossága 56 093 fő volt, 43 365 fő (87,30%) magyar, 1 140 fő (2,30%) cigány, 924 fő (1,86%) német, 428 fő (0,86%) román, 268 fő (0,54%) szerb nemzetiségűnek vallotta magát. [7]

Főbb látnivalók[szerkesztés]

A Fasori evangélikus templom
Dob utca

Főbb közterületek[szerkesztés]

(A csillaggal jelölt közterületek a kerület határán helyezkednek el.)

Utcák

Körutak

Terek

A kerület nevezetes alakjai[szerkesztés]

  • Alpár Ignác (1855–1928) építész, az Almássy tér 15. szám alatt élt (emléktábla)
  • Antal Imre (1935-2008) zongorista, műsorvezető, televíziós személyiség, humorista, a Damjanich utcában élt[9]
  • Baghy Gyula (1891–1967) eszperantista
  • Brandi Jenő (1913–1980) olimpiai bajnok vízilabdázó, a Klauzál tér 5. szám alatt lakott
  • Csaba László (1954-) közgazdász, akadémikus, egyetemi tanár
  • Darázs Árpád (1922–1986) karmester, karnagy, 1948–1956 között a Dózsa György út 68. szám alatt élt (emléktábla)
  • Eötvös Gábor (1921–2002) artistaművész, zenebohóc, a Damjanich utca 27. szám alatt élt (emléktábla)
  • Ferenczi Sándor (1873–1933) pszichoanalitikus
  • Földi Pál író, honvéd ezredes
  • Gyóni Géza (1884–1917) költő, 1908–1909 között a Damjanich utca 28a. szám alatt élt (emléktábla)
  • Jókai Mór (1825–1904) regényíró
  • Kállai Ferenc (1925–2010) színművész. 1937-ben költözött szüleivel Gyomáról, az Elemér Marek József utca 6-ba. A Damjanich utcai Rákóczi Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett.
  • Karinthy Frigyes (1887–1938) író, költő, kritikus, a Damjanich utca 27. szám alatti házban született (emléktábla)
  • Kemény Henrik (1925-2011) bábművész, a vásári bábjáték nemzetközileg elismert Kossuth-díjas mestere
  • Kéthly Anna (1889–1976) szociáldemokrata politikus, a Damjanich utca 51. számú lakóházban élt (emléktábla)
  • Kibédi Ervin (1924–1997) színművész, a Damjanich utca 31/a. szám alatt lakott (emléktábla)
  • Korányi Frigyes (1828–1913) orvos
  • Liffa Aurél (1872–1956) geológus, mineralógus, 1928-tól haláláig a Damjanich utca 42. számú házban élt (emléktábla)
  • Péterfy Borbála (1969 - ) énekesnő, színésznő
  • Presser Gábor (1948–) zeneszerző, zongorista, énekes
  • Rejtő Jenő (1905–1943) színmű- és kalandregényíró, a Rejtő Jenő utca 6. számú házban született (emléktábla)
  • Ruttkai Éva (1927–1986) színésznő
  • Salamon Ferenc (1825–1892) történész, publicista, lakóháza a Damjanich utca 52. számú épület helyén állt (emléktábla)
  • Seress Rezső (1889–1968) zeneszerző
  • Szakonyi Károly (1931) író, drámaíró
  • Szendrő József (1914–1971) színművész, a Damjanich utca 24. számú házban élt (emléktábla)
  • Vándor Sándor (1901–1945) zeneszerző, karmester, a Dózsa György út 68. szám alatt élt (emléktábla)
  • Vihar Béla (1908–1978) költő, a Damjanich utca 26/b. számú házban élt (emléktábla)
  • Xántus János (1825–1894) természettudós, etnológus, utazó, a Damjanich utca 44. számú házban élt (emléktábla)

Testvérvárosok[szerkesztés]

Kerületi média[szerkesztés]

Kerületi televíziók:

Kerületi újság:

  • "Erzsébetváros" (az önkormányzat lapja)

Képgaléria[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b 94/2012. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendelet
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Budapest VII. kerület - Erzsébetváros
  4. Csikágó: Nefelejcs! (Népszabadság, 2010.08.01)
  5. A korábbi határozat a Fővárosi Tanács 1990. (IX. 30.) 149/b. számú határozat.
  6. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  7. [1]
  8. A Rumbach Sebestyén utcai (és a másik két) zsinagóga (Moksha)
  9. http://nol.hu/archivum/archiv-488577 Elhunyt Antal Imre, Népszabadság Online

Forrás[szerkesztés]

  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 393–396. o. ISBN 963-05-6410-6
  • Budapest teljes utcanévlexikona Szerk. Ráday Mihály, Sprinter Kiadó, 2003.

További információk[szerkesztés]