Budapest VII. kerülete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapest VII. kerülete
New York-palota
New York-palota
Budapest VII. kerülete címere
Budapest VII. kerülete címere
Egyéb elnevezés: Erzsébetváros
Közigazgatás
Település Budapest
Városrészek Erzsébetváros
[1]
Irányítószám 1071–1078
Testvérvárosok
Lista
Polgármester Vattamány Zsolt (Fidesz)
Országgyűlési képviselő Oláh Lajos (DK)
Népesség
Teljes népesség 54 129 fő (2015. jan. 1.)[2]
Rangsorban 16.
Népsűrűség 25 541 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 2,09 km²
Elhelyezkedése
Budapest VII. kerülete (Budapest)
Budapest VII. kerülete
Budapest VII. kerülete
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 02″, k. h. 19° 04′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 02″, k. h. 19° 04′ 07″
Budapest VII. kerülete weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest VII. kerülete témájú médiaállományokat.

Budapest VII. kerülete Budapest legkisebb területű, egyúttal legnagyobb népsűrűségű kerülete. Hagyományos elnevezése, melyet a kerületi önkormányzat is használ: Erzsébetváros.

Fekvése[szerkesztés]

A pesti oldal egyik belvárosi kerülete. Északnyugatról a Király utca, északkeletről a Dózsa György út, délkeletről a Rákóczi út, a Thököly út és a Verseny utca, délnyugatról pedig a Károly körút határolja.

Áthalad rajta a Nagykörút: a kerületen átvezető szakaszát Erzsébet körútnak hívják. Tömegközlekedéssel legkönnyebben a Nagykörúton közlekedő 4-es és 6-os villamosjáratokkal, valamint a kerület szélén futó M2-es metróval érhető el. A kerület határán található a Keleti pályaudvar, melynek területe már a VIII. kerület része.

Története[szerkesztés]

A török hódoltság utáni időkben a mai Kiskörút mentén húzódtak a városfalak, s a későbbi Teréz-, illetve Erzsébetváros helyén elszórt tanyák, szőlőskertek jöttek létre. A Felsőkülvárosnak nevezett területen 1734-ben 11, 1792-ben már 559 házat számláltak össze. A későbbi VII. kerület szerkezetét az elsőként kialakult utcák (Király utca, Dob utca) határozták meg. Az 1870-es években a Nagykörút kialakítása adott lendületet a terület fejlődésének.

A VII. kerület 1873-ban, a városegyesítéskor jött létre. Mivel a Felsőkülváros (akkor már egy évszázada Terézváros) túl nagy és túlságosan népes volt, kettéosztották. A Király utcától északra továbbra is Terézváros néven a VI., attól délre Budapest VII. kerülete jött létre.

A kerületi polgári kör kérvényezte 1881 decemberében, hogy a néhány évvel korábban, Terézvárosból kivált VII. kerületet I. Ferenc József feleségéről, Erzsébet királynéről nevezhessék el Erzsébetvárosnak. A király 1882. január 17-én írta alá az engedélyt, 1882. február 7-én az új elnevezés beiktatásra került.[3]

A Nagykörút és a Dózsa György út közötti sakktábla szerkezetű utcarendszeren a 19. század végére gyors tempóban épültek fel a bérházak. Még napjainkban is a főváros legsűrűbben lakott területe. A pesti köznyelv emiatt a városrészt Csikágónak nevezi.[4]

A Fővárosi Közgyűlés 2012. december 12-én kelt városrészeket rendező határozatában módosította Istvánmező területét, így azóta a VII. kerület egyetlen városrésze Erzsébetváros.[1][5]

A zsidónegyed[szerkesztés]

Az Erzsébetváros belső, a Belvároshoz közeli részét a 2000-es években elkezdték „zsidónegyedként” emlegetni. Ez részben azon alapul, hogy a 19. század óta itt voltak a budapesti ortodox zsidóság vallási életének főbb központjai. Ők azonban a budapesti zsidóknak csak kis töredékét képezték, valójában a 20. század elejére Budapest lakosságának ötödét kitevő zsidók minden kerületben jelen voltak, amit a város minden részén megtalálható zsinagógák és izraelita temetők is bizonyítanak. Emellett ezen a területen (a Király utca, Nagyatádi Szabó, mai Kertész utca, a Dohány utca és a Károly körút között) jelölték ki 1944-ben az úgynevezett nagy gettót, ahol több tízezer zsidót zsúfoltak össze embertelen körülmények között, egyidejűleg kitelepítve onnan a nem zsidó lakosságot. Ekkor tehát valóban kizárólag zsidók éltek a területen. A gettó legnagyobb létszáma 70 ezer fő volt.

A hányatott sorsú városrész a rendszerváltásig elhanyagolt, folyamatosan leépülő környék volt. A tehetősebb családok, lakók hamar elköltöztek.

A 2000-es évek elejétől a kiüresedett bérházakban és azok belső udvarain megjelentek a romkocsmának nevezett és műfajt teremtő vendéglátóhelyek. (Később más belső kerületekben is elterjedtek.) Az érdekes ötletből alternatív divat lett, majd fősodratú turistalátványossággá avanzsálódott. Mára a Király és a Dohány utca között komplett vigalmi negyed - a sajtóban: "bulinegyed" - alakult ki. Rengeteg szórakozni vágyó fiatalt és külföldit vonz a hely. Ezzel összefüggésben megindult az erőteljes dzsentrifikáció. A kevésbé profitorientált és csendesebb underground közösségi, kulturális jellegű intézmények kiszorultak. Zömmel a szomszédos VIII. kerületbe.

A Csikágó negyed[szerkesztés]

1896 és 1898 között a Damjanich utca – Aréna út (ma: Dózsa György út) – Csömöri út (ma: Thököly út) – Rottenbiller utca által bezárt területen szabályos úthálózatú, zömmel háromemeletes, körfolyosós bérkaszárnyákból álló városrész épült fel. Ezt megelőzően konyhakertek, káposztaföldek voltak csak ott. Az amerikai tempójúnak tetsző, gyors építés Chicagóra emlékeztette a lakosokat. Ezért már az építkezés során „Csikágónak” kezdte a környéket nevezni a népnyelv. Téves, de nem teljesen alaptalan az a vélekedés, hogy a név a bűnözésre is utal. „Mérnökök jelölték ki a káposztaföldek és kusza konyhakertek közt a majdani utcák nyomvonalát. A teremtés lázában épült az új negyed, olyan sebesen nőtt ki a földből, hogy messzi kerületekből is a csodájára jártak. Amint a kívülállók számára is derengeni kezdett az egymást derékszögben metsző utcák könnyedén átlátható világa, az és(z)szerűség és a korszerűség tiszta képlete, a negyed megkapta egyesek szerint gúny-, mások szerint becenevét. Csikágó. Mert a képeslapok Chicagót, a tengerentúli prérimetropoliszt hirdették a modern városiasság netovábbjának. Csikágó, mert egyedül Chicagóban harapódzik ilyen sebességgel a ráció rácsszerkezete, és zabálja fel a környező üres síkságot. A keresztelő idején a bűnről még szó sem esett. Az új pesti negyed mintha versenyt futott volna az ismeretlen amerikai nagybácsival; két év alatt lett a semmiből.” - Békés Pál: Csikágó, gangregény

Ligetváros[szerkesztés]

A Ligetváros Budapest VII. kerületének (Erzsébetváros) a Városliget vonzáskörzetébe tartozó területe. A Ligetváros elnevezést a kétezres évek eleje óta használják erre a részre. Elsősorban az ingatlanirodáktól és az új lakóparki befektetőktől származik ez az elnevezés. Céljuk az volt, hogy jelezzék ennek a területnek a nagyban különböző adottságait a Külső-Erzsébetváros rosszabb hírű utcáihoz képest. A Ligetvárost az István utca - Dózsa György út - Damjanich utca - Rottenbiller utca négyszög határolja. Legnevezetesebb utcája a patinás Damjanich utca, amely a terület bevásárlóutcája is egyben. Az elnevezés egyre inkább az ott lakók identitásává válik.

Polgármesterek[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Lakosságszám
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 44 068 —    
1880 60 200 3,12%
1890 78 400 2,64%
1900 141 700 5,92%
1910 152 454 0,73%
1920 140 246 −0,83%
1930 135 565 −0,34%
1941 145 604 0,65%
1949 115 495 −2,90%
1960 120 052 0,35%
1970 116 078 −0,34%
1980 92 350 −2,29%
1990 82 864 −1,08%
2001 64 137 −2,33%
2011 56 093 −1,34%
2015 54 129 −0,89%

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a város lakossága 64 137 fő volt, 58 718 fő (95,66%) magyar, 1 157 fő (1,89%) cigány, 540 fő (0,88%) német, 210 fő (0,34%) szerb, 113 fő (0,18%) román nemzetiségűnek vallotta magát.[6]

2011-ben a város lakossága 56 093 fő volt, 43 365 fő (87,30%) magyar, 1 140 fő (2,30%) cigány, 924 fő (1,86%) német, 428 fő (0,86%) román, 268 fő (0,54%) szerb nemzetiségűnek vallotta magát. [7]

Főbb látnivalók[szerkesztés]

A Fasori evangélikus templom
Dob utca

Főbb közterületek[szerkesztés]

(A csillaggal jelölt közterületek a kerület határán helyezkednek el.)

Utcák

Körutak

Terek

A kerület nevezetes alakjai[szerkesztés]

  • Alpár Ignác (1855–1928) építész, az Almássy tér 15. szám alatt élt (emléktábla)
  • Antal Imre (1935-2008) zongorista, műsorvezető, televíziós személyiség, humorista, a Damjanich utcában élt[9]
  • Baghy Gyula (1891–1967) eszperantista
  • Brandi Jenő (1913–1980) olimpiai bajnok vízilabdázó, a Klauzál tér 5. szám alatt lakott
  • Csaba László (1954-) közgazdász, akadémikus, egyetemi tanár
  • Darázs Árpád (1922–1986) karmester, karnagy, 1948–1956 között a Dózsa György út 68. szám alatt élt (emléktábla)
  • Eötvös Gábor (1921–2002) artistaművész, zenebohóc, a Damjanich utca 27. szám alatt élt (emléktábla)
  • Ferenczi Sándor (1873–1933) pszichoanalitikus
  • Földi Pál író, honvéd ezredes
  • Gereben Ágnes (1947–2015) irodalomtörténész, műfordító, kritikus, egyetemi tanár
  • Gyóni Géza (1884–1917) költő, 1908–1909 között a Damjanich utca 28a. szám alatt élt (emléktábla)
  • Jókai Mór (1825–1904) regényíró
  • Kállai Ferenc (1925–2010) színművész. 1937-ben költözött szüleivel Gyomáról, az Elemér utca 6-ba (ma Marek József u.). A Damjanich utcai Rákóczi Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett.
  • Karinthy Frigyes (1887–1938) író, költő, kritikus, a Damjanich utca 27. szám alatti házban született (emléktábla)
  • Kemény Henrik (1925-2011) bábművész, a vásári bábjáték nemzetközileg elismert Kossuth-díjas mestere
  • Kéthly Anna (1889–1976) szociáldemokrata politikus, a Damjanich utca 51. számú lakóházban élt (emléktábla)
  • Kibédi Ervin (1924–1997) színművész, a Damjanich utca 31/a. szám alatt lakott (emléktábla)
  • Korányi Frigyes (1828–1913) orvos
  • Liffa Aurél (1872–1956) geológus, mineralógus, 1928-tól haláláig a Damjanich utca 42. számú házban élt (emléktábla)
  • Péterfy Borbála (1969 - ) énekesnő, színésznő
  • Presser Gábor (1948–) zeneszerző, zongorista, énekes
  • Rejtő Jenő (1905–1943) színmű- és kalandregényíró, a Rejtő Jenő utca 6. számú házban született (emléktábla)
  • Ruttkai Éva (1927–1986) színésznő
  • Salamon Ferenc (1825–1892) történész, publicista, lakóháza a Damjanich utca 52. számú épület helyén állt (emléktábla)
  • Seress Rezső (1889–1968) zeneszerző
  • Szakonyi Károly (1931) író, drámaíró
  • Szendrő József (1914–1971) színművész, a Damjanich utca 24. számú házban élt (emléktábla)
  • Vándor Sándor (1901–1945) zeneszerző, karmester, a Dózsa György út 68. szám alatt élt (emléktábla)
  • Vihar Béla (1908–1978) költő, a Damjanich utca 26/b. számú házban élt (emléktábla)
  • Xántus János (1825–1894) természettudós, etnológus, utazó, a Damjanich utca 44. számú házban élt (emléktábla)

Testvérvárosok[szerkesztés]

Kerületi média[szerkesztés]

Kerületi televíziók:

Kerületi újság:

  • "Erzsébetváros" (az önkormányzat lapja)

Képgaléria[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b 94/2012. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendelet
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Budapest VII. kerület - Erzsébetváros
  4. Csikágó: Nefelejcs! (Népszabadság, 2010.08.01)
  5. A korábbi határozat a Fővárosi Tanács 1990. (IX. 30.) 149/b. számú határozat.
  6. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  7. [1]
  8. A Rumbach Sebestyén utcai (és a másik két) zsinagóga (Moksha)
  9. http://nol.hu/archivum/archiv-488577 Elhunyt Antal Imre, Népszabadság Online

Forrás[szerkesztés]

  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 393–396. o. ISBN 9630564106  
  • Budapest teljes utcanévlexikona Szerk. Ráday Mihály, Sprinter Kiadó, 2003.

További információk[szerkesztés]