Ugrás a tartalomhoz

Kállai Ferenc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kállai Ferenc
A Budapest folyóirat 1980. év májusi számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1980. év májusi számában
Csigó László felvétele
Született1925. október 4.[1][2][3][4]
Gyoma
Elhunyt2010. július 11. (84 évesen)[1][2][3][4]
Budapest[5]
Állampolgárságamagyar
Házastársa
  • Csima Ida
  • (h. 1951–2010)
Foglalkozása
  • színházi színész
  • filmszínész
  • politikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1985. június 8. – 1990)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető
Színészi pályafutása
Aktív évek19452008
Híres szerepei

Kállai Ferenc aláírása
Kállai Ferenc aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Kállai Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kállai Ferenc (született Krampner) (Gyoma, 1925. október 4.Budapest, 2010. július 11.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, rendező, főiskolai és egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Életpályája

[szerkesztés]
Emléktáblája
a Szent Lukács gyógyfürdőben
Krajcsovics Károly alkotása

Iskoláit szülővárosában kezdte el. Tizenkét éves korában – kényszerűségből – az erzsébetvárosi Elemér utca 6.-ba[Mj. 1] költöztek. A Wesselényi utcai Rákóczi Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett.

Az 1944-es akadémiai felvételire késve érkezett. Kiss Ferenc kiváló színész – akkor nagy hatalmú, művészek és művészpalánták sorsát eldöntő politikai tényező is – és Makay Margit előtt, Góg és Magóg fia vagyok én című című Ady-verssel vizsgázott.

Biztos lehetett abban, hogy felveszik, hiszen Kiss politikai meggyőződésének megfelelően az akkori miniszterelnök nevére tett – ellentmondást nem tűrő – névmagyarosítási javaslatot.
„Ilyen névvel nem lehet cicáznod, mint a Krampner. S ha már változtatnod kell, legyél mindjárt Kállai!”

Évfolyamtársa volt – többek között – Darvas Iván. A háború miatt tanulmányait néhány hónap után meg kellett szakítania. 1945 őszén megpróbálta folytatni a főiskolát. Sikeres, szerződtetett színészként azonban fel kellett adnia diplomaszerzési elképzeléseit.

Egykori középiskolájában, a Damjanich utca négyben működött 1945 tavaszán a MADISZ.[6] Egy újsághirdetésben ideinvitálták a művészeti főiskolák növendékeit. Itt figyelt fel rá Both Béla, a Szabad Színház[Mj. 2] igazgatója, aki azonnal szerződtette Kállait. Ugyanazon a napon azonban Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház[Mj. 3] direktora dupla gázsit ígérve átcsábította.[Mj. 4] A tiszavirág életű társulat egyetlen bemutatójában szerepelt. Bertolt Brecht Koldusoperájában Filch szerepét játszotta.[7]

A Belvárosi Színházban 1946. március 23-án mutatkozott be, René Fauchois: Vigyázat, mázolva című darabjában. Ezt megelőzően azonban még szerepet kapott a Magyar Színházban (Néma levente) és a Madáchban is (Ludas Matyi).

Színháztörténeti jelentőségűnek tartják a Belvárosi Színházban bemutatott, Bárdos Artúr által rendezett Rómeó és Júliát. Partnere a nála hat évvel idősebb, általa is csodált Fényes Alice[Mj. 5] volt.

1948-ban a Major Tamás által vezetett Nemzeti Színház szerződtette. Major különös módon nevelte a színészt, elvette, majd visszaadta a kiosztott szerepet. Mindezek ellenére a legendás társulat első vonalába emelte.

A Színházi Adattárban[8] az első regisztrált nemzeti színházi bemutatója az 1949. december 2-án színpadra állított Gorkij-darab, az Ellenségek volt. Ebben Grekov szerepét játszotta, többek között Rátkai Márton, Gobbi Hilda, Timár József, Tőkés Anna, Szörényi Éva voltak a partnerei. Három héttel később egy vonalas szovjet darabban, a Boldogságban mutatkozott be. A forrásként említett Színházi Adattárban 130 „nemzetis” bemutatója van regisztrálva.

A nagy tekintélyű művész az 1980-as években közéleti szerepet is vállalt. 1981 és 1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke volt; 1985 és 1989 között országgyűlési képviselőként a kulturális bizottságot is vezette.

… Volt idő, hogy úgy tűnt, tovább megy a világ. Fiatalon hittem benne. Idős koromra viszont azt kell látnom, hogy nem lett igazam, mert optimista voltam. Túlzottan.

Hogy most meg túlzó pesszimista vagyok?

Lehet. Ez az én személyes problémám. Az én örök problémám, ami amíg élek, már megmarad, hiszen csak nem tudok előbbre jutni. Talán éppen amiatt, hogy ilyen borúsan látom a jövőt. Saját nyavalygásomban nyűglődöm. Hetvenöt éves koromra, a vége felé, eljutottam tehát addig az alapkérdésig is, amelyet már annyian feltettek maguknak:

– Miért vagyunk a világon? Tessék mondani, miért születtem meg én?

Részlet portrékötetének befejező fejezetéből:

1982-ben viharos körülmények között eltávolították a Nemzeti Színházból Székely Gábort és Zsámbéki Gábort. Kállai támogatta Pozsgay Imre törekvését, hogy a két rendező kapjon önálló színházat. Erről a helyzetről őszintén beszélt a hetvenötödik születésnapjára megjelent portrékötetben.[9][Mj. 6]

Látta azonban, hogy Székelyre és Zsámbékira szüksége van a magyar színházművészetnek – talán nem a Nemzetiben –, sikeresen lobbizott az eltávolítottak rehabilitációjáért, új színház alakításáért.

Hűséges maradt a társulathoz – Pesti Magyar Színház – és az Izabella téri épülethez, amikor az új Nemzeti Színházban már nem újította meg tagságát. Ebben a társulatban volt 2005. december 11-én utolsó bemutatója – Schwajda György Rejtő Jenő-adaptációjának címe: A néma revolverek városa.

Művészetét számos film- és televízió-felvétel őrzi. Első filmje, Fehér vonat három évig (1943-46) készült. Legendás szerepe volt A tanú című filmben Pelikán, a gátőr. Jelentős – eltérő karakterű – alakításai voltak még a Katonazene, a Megszállottak és az Iszony című filmekben is. Utolsó alkalommal Sándor Pál, Noé bárkája című mozijában állt a felvevőgép elé.

Sokat foglalkoztatott művésze volt a Magyar Rádiónak is. A rádiójátékok mellett a kabaréban is vállalt szerepet. Emlékezetes párost alakítottak Tábori Nórával a Géza és Gizus jelenetekben. Mi a humor? című Agárdy Gáborral előadott viccmagyarázó jelenetük, a kabaré kívánságműsorok népszerű darabja volt.

Statisztikai feldolgozások szerint Kállai Ferenc félévszázados pályafutása alatt 173 színházi premieren lépett színpadra. Mozifilmjeinek száma 96. Hasonlóan magas tévészerepléseinek száma is. Rádiófelvételei szinte leltározhatatlanok. Volt olyan év, amikor minden hétre jutott egy-egy rádióbemutatója.[Mj. 7]

1977 és 1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1987-től egyetemi tanára.

2000-ben elsők között kapta meg a Nemzet Színésze elismerést, nyolcadikként távozott az égi társulatba.

Feleségével, (Zúz)Marával[Mj. 8] a háború alatt egy légópincében ismerkedett meg. 1951-ben kötöttek házasságot, és néhány – a művész által nyíltan vállalt – konfliktus ellenére is kitartottak egymás mellett.

A hatvanas évektől lakott a Gugger-hegyen (Látó-hegy), a kilátóhoz közel, Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre szomszédságában.

Évtizedekig törzsvendége volt a Lukács Uszodának, közvetlenségével nemcsak a személyzetet, hanem a látogatókat is elbűvölte.

2010 tavaszán elkészült Sághy Gyula Kállai Ferencről szóló dokumentumfilmje.

2010-es halálát megelőzően először 2005-ben került vérnyomásproblémákkal kórházba. Állapota cukorbetegsége miatt tovább romlott, és a hatástalan kórházi kezelések után 2009-től otthoni ápolásra szorult.[10]

A nagybeteg művész egyik utolsó nyilatkozatának záró mondata: „Uram, nézz végig rajtam, Uram, láss meg te is engemet. Mindennek vége. Vége.” (Ady Endre: Imádság háború után.)

A végrendelete alapján, valamint felesége segítségével létrehozott alapítvány 2011. március 27-én adta át először a Kállai Ferenc-életműdíjat.

A búcsú

[szerkesztés]

2010. július 23-án, a Farkasréti temetőben búcsúztak tőle barátai, pályatársai, tisztelői. A ravatalnál Nagyné Varga Melinda a Nemzeti Erőforrás Minisztérium; Ikvai-Szabó Imre a Fővárosi Önkormányzat; Hegedűs D. Géza a színész szervezetek nevében búcsúzott. Várfi András a szülőváros, Gyomaendrőd nevében emlékezett. A búcsúzók sorát Őze Áron[Mj. 9] a művész egykori tanítványa, a Magyar Színház igazgatója zárta. A hamvasztás előtti szertartás befejező akkordjaként Ady Endrének az Imádság háború után című verse hangzott el, Kállai Ferenc egyik utolsó hangfelvételéről.

Színházi szerepei

[szerkesztés]

Filmjei

[szerkesztés]

Játékfilmek[11]

[szerkesztés]

Tévéfilmek, televíziós sorozatok

[szerkesztés]

Rajzfilmek

[szerkesztés]

Szinkronszerepei

[szerkesztés]

Filmek

[szerkesztés]
Év Cím Szereplő Színész Szinkron év
1934 Csapajev (1. magyar szinkron) Petyka Leonyid Kmit 1951
1937 A nagy hazafi Kolesznyikov Georgij Szemjonov 1950
1939 Szembesítés N/A N/A 1951
1942 A sátán követei (1. magyar szinkron) Hugues báró Fernand Ledoux 1971
1946 Az eskü Szergej Dmitrij Pavlov 1951
1949 A tarkakockások Paul Schmiedecke Werner Hinz 1965
1950 Az aranycsillag lovagja Szemjon Goncsarenko Anatolij Csemodurov 1951
Muszorgszkij Petrovics Muszorgszki Alekszandr Boriszov
Sztrájk Tokár Mikulás Huba 1952
1951 A csavargó Raj Raghunath Radzs Kapur 1956
Egy nyáron át táncolt Göran Stendahl Folke Sundquist 1954
Felsőbb osztályba léphet (1. magyar szinkron) Frank Hunter Nigel Patrick 1961
Fények a faluban Runge Georg Otsz 1952
Megvirradt Szuho Cun Yu 1953
1952 A revizor Hlesztakov, pétervári hivatalnok Igor Gorbacsov
Trent utolsó kalandja Philip Trent Michael Wilding 1963
Tűz a Marica partján Velkov kapitány Aposztol Karamitev 1953
1953 Julius Caesar (1. magyar szinkron) Casca Edmond O’Brien 1961
Őrs a hegyekben Kuleshov Szergej Gurzo 1954
1954 A hűség próbája N/A N/A 1955
A mi nemzedékünk Stach Mazur Tadeusz Łomnicki
Husz János N/A N/A 1956
Jóban-rosszban Debenham Dennis Price 1963
1955 A hősök elfáradtak (1. magyar szinkron) Hermann Gert Fröbe 1971
Halló, itt Gabriella! Carlo Conti Roberto Risso 1956
1956 A 306-os ügy[14] N/A N/A
A benderathi eset ? ? 1957
Ők voltak az elsők N/A N/A
1957 A feleség N/A N/A 1958
A harmadik Matvej Morozov, traktorista Vjacseszlav Tyihonov
A vád tanúja (1. magyar szinkron) Leonard Steven Vole Tyrone Power 1961
1958 Csillagok Walter Jürgen Frohriep 1959
Csodagyerekek Bruno Tiches Robert Graf
Golgota-trilógia 2.: Ezerkilencszáztizennyolc Tyelegin Vagyim Medvegyev
Rendkívüli történet Ivan Frolov Vlagyimir Rudin
Stefanie Pablo Guala, építész Carlos Thompson 1963
Távoli partokon N/A N/A 1959
1959 A púpos (1. magyar szinkron) Philippe de Gonzague François Chaumette 1970
Az aranyvonat Csermiszov Mihail Kozakov 1960
Az utolsó és az első nap Levani Otar Koberidze
Diplomácia, óh! Loris, az ifjú király Ian Bannen
Fehér éjszakák (1. magyar szinkron) Álmodozó Oleg Sztrizsenov 1961
Golgota-trilógia 3.: Borús reggel Tyelegin Vagyim Medvegyev 1960
Magány Martin Soucek Július Pántik
Rózsák az államügyésznek Mobius, védőügyvéd Wolfgang Wahl
1960 A fehér csat Janda hadnagy Jan Pohan 1961
A francia nő és a szerelem Chappe ezredes Noël Roquevert 1971
A kalandor Joseph Bridau Ekkehard Schall 1961
Az utolsó tanú (1. magyar szinkron) Dr. Fox, ügyvéd Hanns Lothar 1962
Feltámadás Nyehludov herceg Jevgenij Matvejev
Hamlet Claudius király Hans Caninenberg 1967
Ordasok között Von Goldring Vagyim Medvegyev 1963
Öt töltényhüvely Dimitri Günter Naumann 1961
1961 A világ minden aranya (1. magyar szinkron) Alfred Alfred Adam 1962
Auguste N/A N/A 1965
Az utolsó ítélet (1. magyar szinkron) Nagykövet Don Jaime de Mora y Aragón 1963
Egy év kilenc napja Ilja Kulikov elméleti fizikus Innokentyij Szmoktunovszkij 1962
Eltűnt egy asszony Jan Bernard Vladimír Ráz
Ítélet Nürnbergben (1. magyar szinkron) Hugo Wallner, Irene férje Howard Caine 1965
Két élet Szergej Nascsekin Vjacseszlav Tyihonov 1961
Láng az utcákon Gabriel Gomez Earl Cameron 1964
Malachiás csodája Dr. Erwin Glass Richard Münch 1962
Mamlock professzor Dr. Hellpach Harald Halgardt 1961
Tavaszi vihar Jindra Jirí Vala
1962 A 69-es széf Frank Griffiths Paul Daneman 1966
A halottak nem beszélnek Jürgen Brandt Horst Schulze 1963
A tárgyalás (2. magyar szinkron) Graham Weir Laurence Olivier 1970
Egy óra Alfred Hitchcockkal – I/5.rész: Lebilincselt hallgatóság Warren Barrow James Mason
1963 Elvtársak Sinigaglia professzor Marcello Mastroianni 1965
1964 A mi világunk vége SS Rapportführer Janusz Sykutera
A színész (1. magyar szinkron) Chick Byrd Kenneth More 1966
A vádlott A főügyész Miroslav Machácek 1964
Két nap az élet Robinson Ronald Howard 1966
Nyúl kolléga házassága Borisz Mihajlovics, színházigazgató Szergej Filippov
1965 Falstaff (1. magyar szinkron) Henry „Forrófejű” Percy Norman Rodway 1967
1966 Halál a függöny mögött Chrástek Miroslav Hornícek 1969[15]
Mona Lisa tolvaja Germain nyomozó Umberto D’Orsi 1966
Nem félünk a farkastól (első-két magyar szinkron) George Richard Burton 1968
1979
Woyzeck Doktor Bernhard Minetti 1968
1967 A mű[16] Sardoz Jean-Paul Cisife 1972
Az iszákos Lobedanzh Siegfried Lowitz
IV. Henrik IV. Henrik Rolf Henniger 1968
Megfagyott villámok Dr. Grunwald Alfred Müller
Minden évben újra Spezie Johannes Schaaf
1968 Az Angyal – VI/15-16. rész: Az Angyal vérbosszúja 1-2. (1. magyar szinkron) Alessandro Destamio (Dino) Ian Hendry 1970
Ha… (1. magyar szinkron) N/A N/A 1976
Othello Jago Stefan Wigger 1969
1969 A génuai hölgy Degenfeld Volkmar Kleinert 1971
A jégsziget foglyai Umberto Nobile tábornok Peter Finch
Grisa őrmester Von Lychow Adolf Peter Hoffmann 1970
Erotissimo Kujon, az adóellenőr Francis Blanche
1970 Lear király Albany Donatasz Banionisz 1971
Mr. Tibbs nyomoz (1. magyar szinkron) Rice Weedon Anthony Zerbe
1971 Kispolgárok Besszemenov Jevgenyij Lebegyev 1975
1972 A gammasugarak hatása a százszorszépekre Floyd Richard Venture 1974
Elektra Aigiszthosz François Chaumette 1976
1975 Az egér és a macska[17] Lechat felügyelő Serge Reggiani 1977
Hennessy Hennessy Rod Steiger
Legenda a nyúlpaprikásról Gazsi Wojciech Siemion 1975
1976 Teketória Cilinderes Jozef Kroner 1976
1977 Mimino N/A N/A 1978
1980 Hamlet A Színészkirály Emrys James 1981
1981 Pereputty Ljapin Andrej Petrov 1984
1982 Az idő urai (rajzfilm) Silbad (hang) Michel Elias 1983
1994 Sátántangó Orvos Peter Berling 1994

Sorozatok

[szerkesztés]
Év Cím Szereplő Színész Szinkron év
1965 A rózsák háborúja Ely Michael Rose 1970
1967 A Forsyte Saga Jolyon „Jo” Forsyte Kenneth More

Rádió, lemez, CD

[szerkesztés]
  • Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (Csongor)
  • Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (Döbrögi)
  • Szabó Lőrinc: Őszikék
  • Békés István: Az idő szárnyán (1947)
  • Erskine Caldwell: Dohányföldek (1948)
  • Tolsztoj: Ivan Iljics halála (1949)
  • Vera Ketlinszkaja: Az ifjú város (1949)
  • Móricz Zsigmond: Rokonok (1950)
  • Dékány András: Repülj fecském (1951)
  • Dragomir Asemov: Határszélen (1951)
  • Szász Péter: Zúg a folyó (1951)
  • Lontay László: Kain (1952)
  • Katona József: Bánk bán (1955)
  • Alois Jiràsek: Husz és Zsiska (1956)
  • Erdős László, dr.: A sárkúti zendülés (1957)
  • Hegedűs Géza: Szerelem a fűzfák alatt (1957)
  • Kuprin-Belohorszky Károly: Szulamit (1959)
  • Lendvai György: Epeiosz, az Ács (1959)
  • Voltaire: Candide (1960)
  • Balzac, Honoré de: Elveszett illúziók (1961)
  • Dévényi Róbert-Lóránd Lajos: 66 óra (1961)
  • Euripidész: Alkésztisz (1961)
  • Akszjonov, Vaszilij: Kollégák (1962)
  • Alexis Parnisz: Ikarosz szárnya (1962)
  • Fehér Tibor: Hold a Tisza felett (1962)
  • Gyárfás Miklós: Kisasszonyok a magasban (1962)
  • Hollós Korvin Lajos: Pázmán lovag (1962)
  • Majoros István: Baleset, avagy az igazság lovagja (1962)
  • Móricz Zsigmond: Rokonok (1962)
  • Shaw, Irwin: Hazafiak (1962)
  • Szimonov: Aki a negyedik volt (1962)
  • Vörösmarty Mihály: A bujdosók (1963)
  • Atukagava: A cserjésben (1964)
  • Alberto Perrini: Egy szerelem története (1964)
  • Charles Dickens: Copperfield Dávid (1964)
  • Cseres Tibor: Bűnös kerestetik (1964)
  • Dino Buzzati: Hét emelet (1964)
  • Móricz Zsigmond: Az isten háta mögött (1964)
  • Vészi Endre: Statisztika (1964)
  • Bokor Péter: Elloptak egy Nobel-díjat (1965)
  • Lunacsarszkij: Cromwell (1965)
  • Shakespeare, William: Szentivánéji álom (1965)
  • Sipos Tamás: A döntő gól (1965)
  • Dumas, Alexandre: Monte Christo grófja (1966)
  • Gödör (1966)
  • Hollós Ervin: Fiúk a térről (1966)
  • Lóránd Lajos: Várlak a Diadalív alatt (1966)
  • Martin, Donald: Fiatal férfi idegen házban (1966)
  • Pókhálóban (1966)
  • Szabó Magda: A rab (1966)
  • Takács Tibor: Az ezeres kapitány (1966)
  • Wolfgang Schreyer: A Walkür-akció (1966)
  • Virág helyett (1966)
  • Darvas József: Harangos kút (1967)
  • Hámori Ottó: Szorgalmas évszázad (1967)
  • Cooper, Giles: A sültgalamb (1968)
  • Gergely Sándor: Vitézek és hősök (1968)
  • Goll, Joachim: Himalája-madár (1968)
  • Karikás Frigyes: Mindenféle emberek (1968)
  • Lendvai György: A bálvány (1968)
  • F. Rácz Kálmán: Narancs az ágyon (1969)
  • Schneider, Rolf: Anglia ezt kívánja Öntől... (1969)
  • Abramow, Jaroslav: Öt perc dicsőség (1970)
  • Arany János: Jóka ördöge (1970)
  • Berkesi András: Hajnal a tanyán (1970)
  • Claude Ollier: Merénylet egyenes adásban (1970)
  • Friedrich Schiller: Tell Vilmos (1970)
  • Homérosz: Odüsszeia (1970)
  • Szakonyi Károly: Ki beszél? (1970)
  • Aldous Huxley: Légnadrág és társai (1971)
  • Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
  • Karácsony Benő: Új élet kapujában (1971)
  • Történet a szerelemről és a halálról (1971)
  • Agatha Christie: Alibi (1972)
  • Magyar parnasszus: Emlékezés Zalka Mátéra (1972)
  • Molère: Scapin furfangjai (1972)
  • Stendhal: A besanconi vádlott (1972)
  • Maróti Lajos: Éjszakai járat (1973)
  • Pausztovszkij: Útközben (1973)
  • Vámos Miklós: Panoptikum (1973)
  • Vészi Endre: Kirakatrendezés (1973)
  • Arcképvázlat-Ludovico Ariostóról (1974)
  • Csehov, Anton Pavlovics: Színészhistóriák (1974)
  • Henry James: Egy hölgy arcképe (1974)
  • Kolin Péter : A vaslovag (1974)
  • Moldova György: Börtönválogatott (1974)
  • Eörsi István: Családi kör (1975)
  • Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker? (1975)
  • Gyárfás Miklós: Egy úr Khalkisz felé (1975)
  • Doyle, A. Conan: A haldokló detektív (1976)
  • László Anna: Megmérettél (1976)
  • Szamuil Aljosin: Ranglétra (1976)
  • Vámos Miklós: Irónia (1976)
  • David Hayes: Hét ezrelék (1977)
  • Gogol: A köpönyeg (1977)
  • Eötvös József: Éljen az egyenlőség! (1977)
  • Lázár Ervin: Utazás a vörös lovon (1977)
  • Vámos Miklós: Mikulásvirág (1977)
  • Pierre-Augustin Beumarchais: Figaro házassága (1978)
  • Moldova György: Mese az írógépről és a hegedűről (1979)
  • Chorell, Walentin: Párbeszéd egy ablaknál (1979)
  • Vészi Endre: A sárga telefon (1979)
  • Eugene Ionescu: Autószalon (1980)
  • Kopányi György: A veronai vén (1980)
  • Lendvay György: Holnap kupaszerda (1980)
  • Lengyel Péter: Cseréptörés (1980)
  • Moldova György: Lopni tudni kell (1980)
  • Régi kövek beszélnek életről és halálról (1980)
  • Vries, Theun de: Spinoza (1980)
  • Cooper, Giles: Ha fegyelmezik őket (1981)
  • Kopányi György: Hősök gőzben (1981)
  • Lounela, Pekka: A csúnya hercegnő (1981)
  • Josef és Carel Capek: Rovarok (1981)
  • John Castle - Hailey, Arthur: Rémület a levegőben (1982)
  • Juhan Smuul: A zugkapitány (1982)
  • Stefan Zweig egy tegnapi európai (1982)
  • "...Csak a békét szeretem..." (1983)
  • Göncz Árpád: Találkozás (1983)
  • Fazekas Mihály-Schwajda György: Lúdas Matyi (1984)
  • Gyárfás Miklós: Halálugrás (1984)
  • Tadeusz Rozewicz: Az éhezőművész elmegy (1984)
  • Fenákel Judit: Nóri (1985)
  • Walter Scott: A lammermoori nász (1985)
  • Moldova György: Vigyázat, harapok! (1986)
  • Balázs Attila: Mont Blanc hava (1987)
  • Gilles Segal: A világ legnagyobb bábszínháza (1987)
  • Németh László: Irgalom (1987)
  • Rákosi Gergely: Az óriástök (1987)
  • Sütő András: Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása (1987)
  • Vámos Miklós: Nyelvek és utak (1987)
  • Kaló Flórián: Halló, ott vagy még? (1988)
  • Mándy Iván: Áramszünet (1988)
  • Hét szűk évtized (1989)
  • Kisfaludy Károly: A hűség próbája (1989)
  • Kaverin, Venyjamin: Verlioka (1989)
  • Páskándi Géza: Remélem sárga bugyit húztál, avagy hangok a vidám temetőből (1989)
  • Gyárfás Miklós: Útikaland (1992)
  • Gyurkovics Tibor: Halálsakk (1992)
  • Mihail Bulgakov: Színházi regény (1992)
  • Török Tamás: Kemény Zsigmond hallgatása (1992)
  • Zsolt Béla: Oktogon (1992)
  • Gyárfás Miklós: Köszönöm, Morty (1993)
  • Jerofejev, Venegyikt: Moszkva - Petuski (1993)
  • Szini Gyula: A csodák... (1994)
  • Jaroslav Hasek: Svejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban (1997)
  • Kosztolányi Dezső: Csoda (1997)
  • Guy de Maupassant: Próba (1998)
  • Grendel: Tömegsír (1999)
  • Magyar honvédsorsok (1999)
  • Vörösmarty Mihály: Kincskeresők (2000)
  • Bárdos Pál: A közös öltöző foglyai (2001)
  • Márton partjelző fázik (2001)
  • Friedrich Hebbel: A rubin (2002)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Könyvek róla

[szerkesztés]
  • Kovács Boglárka: Színház, szerelem. Kállai Ferenc, 75; Saxum, Bp., 2000
  • Bóta Gábor–Gervai András–Szigethy Gáborː Kállai; Budapest Print, Bp., 2003 (A nemzet színészei)
  • Kállai Ferenc; főszerk. Vince Mátyás; MTI, Bp., 2009 (Film, színház, muzsika)
  • A gyomaendrődi Kállai hagyaték. Kállai Ferenc Kossuth-díjas színművész a Nemzet Színésze Gyomaendrőd díszpolgára; szerk. Szonda István; Szt. Antal Népház és Művelődési Ház, Gyomaendrőd, 2022

Emlékezete

[szerkesztés]
A Nemzeti Színháznál
  • 2012. március 25 -én, a Nemzeti Színház megnyitásának 10. évfordulóján adták át a nemzet színészeit ábrázoló falképet (graffiti) a Rákóczi híd pesti hídfőjénél.
  • Kállai Ferenc-életműdíj (2011)
  • Mellszobra áll a Nemzeti Színházban (2013)
  • Kállai Ferenc Népfőiskola Alapítvány
  • Kállai Ferenc alapfokú művészeti iskola Gyomaendrődön
  • Kállai Ferenc utca Gyomaendrődön
  • Kállai Ferenc-emlékév (2015)
  • Szobra áll Gyomaendrődön (2015)[18]

Hang és kép az interneten

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Ma Marek József utca
  2. A Városligeti Színkör épületében, rövid ideig (1945. május–augusztus) működő drámai színház
  3. A Károly körúti, azonos nevet viselő rendezvényközpont és befogadó színház nem tekinthető a bárdosi tradíció folytatójának.
  4. A kettős szerződésből adódott konfliktust nem tudta kezelni. Ezért egy évig az első szerződésének tett eleget, és a Szabad Színházban játszott.
  5. A művésznő képe volt a kisdiák iskolapadjára ragasztva.
  6. Kállai drámai helyzetbe került. A színház vezető művészeinek egyre több – szakmai és emberi – konfliktusa volt az 1978-ban érkezett művészeti vezetőkkel. Ő azok közé tartozott, akik az újat akaró rendezők elvárásait teljesíteni, megvalósítani tudták. Példa erre a Danton, Falstaff, Úrhatnám polgár előadások. A háttéralkukban ennek ellenére művésztársai mellé állt. Törőcsik Mari és Kálmán György után ő is felmondott. Idézet portrékötetéből:
    „… ma már nem mondanék föl.”
    „… nem hoznám őket olyan helyzetbe, ami távozásukhoz vezetne. Hiszen akárhogyan is van, életem legeredményesebb korszakát velük éltem át. Talán töményebb sikereim voltak ekkor, mint előttük vagy akár utánuk is.”
  7. Idézetek Hegedűs D. Géza búcsúztatójából
  8. A kedvesének, későbbi feleségének beceneve. Az anyakönyv szerint: Csima Ida.
  9. Őze Áron szüleinek Kállai Ferenc volt az esküvői tanújuk
  10. Az egyetlen budapesti polgár, aki a Pro Urbe és a Budapest díszpolgára díjaknak is tulajdonosa

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b BnF-források (francia nyelven)
  5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  6. Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség
  7. Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 24.)
  8. Színházi Adattár. [2012. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 12.)
  9. A szócikk elsődleges forrása: Kovács Boglárka: Színház, szerelem. (SAXUM Kft. 2000) ISBN 963 9084 93X
  10. Kállai Ferenc otthonában betegeskedik. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 13.)
  11. Kállai Ferenc filmszerepei az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum katalógusában. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 24.)
  12. A Vörös grófnő. moovie.cc. [2017. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  13. Váltás. port.hu. [2017. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  14. A magyar szinkron 1956-ban készült, és a hazai mozikban 1957. április 4-én mutatták be.
  15. A magyar szinkron 1969-ben készült, és a televízióban 1970. szeptember 19-én adták le.
  16. A mű (L’oeuvre), 1. szinkron, 1972. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  17. A magyar szinkron 1977-ben készült, és a hazai mozikban 1978. szeptember 28-án mutatták be.
  18. Felavatták Kállai Ferenc szobrát Gyomaendrődön. www.ma.hu (2015. október 2.) (Hozzáférés: 2015. október 3.) arch

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]