A Nemzeti Színház örökös tagja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Nemzeti Színház örökös tagja címet először 1881-től (ekkor még mint „életfogytiglani szerződés”), majd 1937–1950 között minisztériumi rendelkezéssel, 1989–2012 között pedig alapítványi alapon adták ki a Nemzeti, átnevezése után 2000-től pedig a Pesti Magyar Színház tagjainak.

(Az „új” Nemzeti Színház 2000-től A Nemzet Színésze címet adja tagjainak.)

Története[szerkesztés]

Először Prielle Kornélia kapott a budapesti Nemzeti Színháztól életfogytiglani szerződést[1] 1881. február 17-én, bár már 1874-ben született egy hasonló tartalmú megállapodás, amely alapján Erkel Ferencet a Nemzeti Színház, majd a Magyar Királyi Operaház örökös („élete fogytáig”) fő-zeneigazgatójának nevezték ki. A „tiszteleti örökös tag” kifejezés először Jászai Mari szerződésében szerepelt 1900-ban. 1924-től az örökös tagsághoz aranygyűrű is járt, ami azt szimbolizálta, hogy a színész örökre eljegyezte művészetét a Nemzeti Színházzal.

Az elismerő cím kiosztásáról A Nemzeti Színházról szóló 1938. évi VII. törvénycikk rendelkezései az örökös tagokról rendelkezett először, mint törvényi szabályozás. E szerint: „A Nemzeti Színház és a kötelékéből félszázad előtt kivált Magyar Királyi Operaház művészeinek a magyar nyelv pallérozása, a nemzeti irodalom istápolása s a magyar színművészet, énekművészet és zeneművészet fejlesztése és népszerűsítése körül szerzett maradandó érdemeinek elismeréséül Magyarország Kormányzója a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére tiszteletbeli tagokat, a vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig az örökös tagok testületének meghallgatásával örökös tagokat nevez ki a két színház érdemes tagjai közül.”[2]

1950-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter számára biztosított jogköröket a népművelési miniszter vette át. Az erre a posztra kinevezett Révai József, egy általa szignált szövegben így fogalmazott: „az állami színházak előadóművészeinek kitüntetésére létrehozott örökös tagsági intézmény jelenleg már nem felel meg a követelményeknek – –, nemcsak azért, mert az örökös tagok kiválasztása a múlt rendszerben történt, hanem azért is, mert ez az intézmény csak az Operaház és a Nemzeti Színház tagjainak kitüntetését teszi lehetővé. Éppen ezért örökös taggá való kinevezés már évek óta nem történt és örökös tagot többé egyáltalán nem kívánok kinevezni. Ily módon az intézmény idővel önmagától megszűnik.”[3]

Csiszár Imre igazgató 1989-ben újraalapította a Nemzeti Színház örökös tagsága intézményét. Egy alapítvány működtette, és a színház saját költségvetésből állta az összes költségét. 2000 szeptemberében azonban a társulat a Pesti Magyar Színház nevet kapta, miközben augusztustól már egy új, másik intézmény működött Nemzeti Színházként, de a cím továbbra is az itt maradt színészeket illette meg.[4] A Nemzet Színésze cím árnyékában nem sok fény vetült már arra, aki a Magyar Színház társulatában A Nemzeti Színház Örökös Tagjának mondhatta magát, ráadásul az elismerés jogi része 2011-gyel újabb fordulatot vett. A minisztérium állásfoglalását adott ki az örökös tagságról. Az államháztartási törvényre hivatkozó levél arra kérte a költségvetési intézményt, szüntesse meg alapítványi tevékenységeit.[5] A Nemzeti Színház Örökös Tagság Alapítvány (2001-től[6] Nemzeti Színház Örökös tagja kiemelten közhasznú alapítvány) megszűnése 2016 márciusában emelkedett jogerőre a 12.Pk.64.892/1991/16-I. sz. végzéssel.[7]

Díjazottak[szerkesztés]

1881–1937 között[szerkesztés]

Vizviáryné

Tiszteleti (örökös) tag
  • 1900 – Jászai Mari
  • 1921 – P. Márkus Emília
  • 1928 – Rákosi Szidi
A Nemzeti Színház örökös tiszteletbeli főorvosa

1937–1950 között[szerkesztés]

Tiszteleti tagok

1989–2012 között[szerkesztés]

A címet 1989-től tizennégy művész viselhette:

1992 előtt Pataky Jenő,[28] 2000 előtt: Majláth Mária, Moór Marianna, Csurka László, Fülöp Zsigmond, Iglódi István, Varga Mátyás[29]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fővárosi dolgok. Prielle Cornélia, Békésmegyei közlöny 8. évfolyam 25. szám, library.hungaricana.hu - 1881. február 27.
  2. Nemzeti Színhaz és Magyar Királyi Operaház Örökös Tagjaira Vonatkozó Jogszabályok, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - Budapest, mandadb.hu - 1942.
  3. Bolvári-Takács Gábor: A művészeti díjak rendszerének kialakulása, 1948–1956 (56-75. o.), Valóság 54. évf. 6. szám, real.mtak.hu - 2015. ISSN 0324-7228
  4. Szabó István: Nemzeti – Magyar – Nemzeti elemzés a Pesti Magyar és a Nemzeti Színházról (2-3. old.), Színház folyóirat XXXIX. évfolyam 5. szám, old.szinhaz.net - 2006. május (archív)
  5. Új időszámítást kezd a Magyar Színház - Őze Áron válaszol, szinhaz.hu - 2012. szeptember 11.
  6. Pesti Magyar Színház 2009. évi szöveges költségvetési beszámoló ([1]), pestimagyarszinhaz.hu (hozzáférés: 2019. február 8.)
  7. Civil szervezetek névjegyzéke (keresés), birosag.hu
  8. Szigethy Erzsi: Kutató körúton (7. o.), Színházi Élet VII. évfolyam 34. szám, epa.oszk.hu - 1918. augusztus 25.-szeptember 1.
  9. A Nemzeti Színház új örökös tagjai, Az Ujság 16. évfolyam 60. szám - 1918. március 12. (online: adtplus.arcanum.hu)
  10. Ivánfi Jenő a Nemzeti Színház örökös tagja, Pesti Napló 9. évfolyam 231. szám - 1918. október 3. (online: adtplus.arcanum.hu)
  11. Molnár László a Nemzeti Színház örö­kös tagja, Budapesti Hírlap 38. évfolyam 300. szám - 1918. december 22. (online: adtplus.arcanum.hu)
  12. Nagy Ibolya a Nemzeti Színház örökös tagja, Az Ujság 21. évfolyam 292. szám - 1923. december 28. (online: adtplus.arcanum.hu)
  13. Ambrus Zoltán a Nemzeti Szín­ház örökös tagja lett, Uj Nemzedék 5. évfolyam 140. szám - 1923. június 23. (online: adtplus.arcanum.hu)
  14. A Nemzeti Színház új örökös tagjai, Nemzeti Ujság 5. évfolyam 92. szám - 1923. április 24. (online: adtplus.arcanum.hu)
  15. Beszélgetés gróf Berényiné Török Irmával, Az Ujság 21. évfolyam 294. szám - 1923. december 30. (online: adtplus.arcanum.hu)
  16. Saly Noémi: Színészvásár a Pannóniában (45. o.), Nemzeti, a Nemzeti Színház magazinja 2. évf. 1. sz., nemzetiszinhaz.hu - 2014.
  17. A Nemzeti Színház két új örökös tagja, Pesti Hírlap 54. évfolyam 155. szám - 1932. július 14. (online: adtplus.arcanum.hu)
  18. Kiss Irén és Garamszeghy Sándor a Nemzeti Színház örökös tagjai, Nemzeti Ujság 14. évfolyam 215. szám - 1932. szeptember 25. (online: adtplus.arcanum.hu)
  19. Dr. Boytha József - a Nemzeti Színház örökös tiszteletbeli főorvosa, Nemzeti Ujság 18. évfolyam 25. szám - 1936. január 31.(online: adtplus.arcanum.hu)
  20. a b A százéves Nemzeti Színház ünnepe, Budapesti Hírlap 57. évfolyam 243. szám - 1937. október 26. (online: adtplus.arcanum.hu)
  21. Tanka László: Amerikai magyarok arcképcsarnoka (36. oldal) - 2003. (online: books.google.hu)
  22. Hegedűs Tibor: Somlay Artúr a Nemzeti Színház örökös tagja (5. o.), Fényszóró 1. évf. 5. sz., epa.oszk.hu - 1945. augusztus 25.
  23. Tamás Ernő: »A művész sohasem jut el a célig« — mondja Abonyi Géza, aki majdnem játszotta a Hamletet (14. o.), Fényszóró 2. évf. 3. sz., epa.oszk.hu - 1946. január 15.
  24. Csernus Mariann. [2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
  25. Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  26. Búcsúztatás - beiktatás, Film Színház Muzsika 33. évfolyam 22. szám - 1989. június 3. (online: adtplus.arcanum.hu)
  27. Évadnyitó a Nemzetiben és a Tháliában, Magyar Nemzet 58. évfolyam 208. szám - 1995. szeptember 5. (online: adtplus.arcanum.hu)
  28. Kocsis Sándor emlékére, Nemzeti Sport 3. évfolyam 143. szám - 1992. május 25. (online: adtplus.arcanum.hu)
  29. A Nemzeti Színház örökös tagjai, Népszava 128. évfolyam 197. szám - 2000. augusztus 23. (online: adtplus.arcanum.hu)

Források[szerkesztés]

  • örökös tag Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  • Örökös tag. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930]. 424. o.  
  • Nemzeti Színház örökös tagjai. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930]. 351. o.