Major Tamás

Major Tamás
A Budapest folyóirat 1979. év márciusi számában Csigó László felvétele
Életrajzi adatok
Született	1910. január 26. Újpest
Elhunyt	1986. április 13. (76 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Házastársa	Beck Judit
Pályafutása
Iskolái	Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia
Aktív évek	1930–1986
Díjai
Kossuth-díj	1948, 1955
Kiváló művész	1950
További díjak	Kossuth-díj (1948) SZOT-díj (1969) Kossuth-díj (1955)
Major Tamás IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Major Tamás témájú médiaállományokat.

Major Tamás (tasnádi Major-Maróthy) (Újpest, 1910. január 26. – Budapest, 1986. április 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, rendező, színházigazgató, kiváló művész.

Családja

Tévesen elterjedt róla, hogy zsidó származású, valójában római katolikus kisnemesi családba született. Apja Major Gyula György magyar királyi műszaki számvevő, anyja Papp Mária Rózsa Krisztina. Bátyja, Major Ákos 1945 előtt hadbíró volt, 1945–50 között pedig a háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei során számos halálos ítéletet hozott. Felesége: Beck Judit festőművész, grafikus, keramikus, textil- és bábtervező Beck Ö. Fülöp szobrász lánya.

Pályája

A Színművészeti Akadémián 1930-ban szerzett oklevelet, és 1931-ben a Nemzeti Színház szerződtette, főiskolásként már 1928-ban színpadra léphetett a Blaha Lujza téren. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefüggött közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. 1939-től agitációs tevékenységet fejtett ki munkásotthonokban és gyűléseken a háborúba sodródás ellen, később pedig a háborúból való kilépés mellett. Kommunista szervezkedés miatt több alkalommal is feljelentették.

Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1982-ben alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Volt országgyűlési képviselő (1949–1953 és 1958–1971) és magas beosztású pártfunkcionárius (1957–1966). Gellért Endrével együtt vitték színre 1952-ben a második világháború utáni első Hamletet. Színházi működése korszakos, de ellentmondásokkal teli.

Utolsó társulatában – a Katona József Színházban – több dokumentumjátékban is feldolgozták pályafutását. Notóriusok sorozat: Az emberek veszedelmes közelségben (2007); Eleje (2012); Elv-társak (2013)

Politikai szerepe

A Nemzeti Színház ifjú kommunista művészeinek kezdeményezéséből alakult meg 1945 februárjában az Ötös Bizottság (tagjai: Major Tamás, Both Béla, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Oláh Gusztáv). Major Tamás a második világháború után káderlapokat vezetett színészeiről a Nemzeti Színházban, az 1956-os forradalom idején, október 31-én igazgatói székéből eltávolították, ugyanekkor színészei a káderlapokat is megismerhették, minden ellenük szóló jelentést elolvashattak.

Jellemzése

Czímer József dramaturg a következőket mondta róla: „Egy fantáziadús, nagyszerű művész, egy felelőtlen, zseniális ripacs, és egy hiú, mindenre kapható udvaronc keveréke.” Raksányi Gellért szerint „Karrierje érdekében semmitől sem riadt vissza, lelkiismeret-furdalás nélkül gázolt át mindenen és mindenkin. Lelketlenül megkeserítette számos kitűnő kolléga életét, s ezek ezt nem csak halálukig, haláluk után is szenvedik.” Egyéb értékelések szerint „Torz lelkű, bosszúálló, barátait hátba szúró diktátor, aki emberi sorsokat, pályafutásokat tett tönkre. Progresszív színházi újító, akit színészek és rendezők generációi tiszteltek mesterükként. Tehetségtelen kókler, aki az egész magyar színházi fejlődésnek súlyos károkat okozott. A legfelkészültebb Nemzeti-igazgató, aki megvédte az intézményt a kötelező stréberdrámáktól, csellel, furfanggal óvta az intézmény rangját a legdemagógabb időkben.”

Főbb szerepei

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 110, ugyanitt kétszázhuszonhárom felvételen is látható.

Molière: Tartuffe (Tartuffe) Leonyid Rahmanov: Viharos alkonyat (Polezsajev professzor) Madách: Az ember tragédiája (Az Úr, Lucifer) Shakespeare: Othello (Jago) Shakespeare: A vihar (Caliban) Shakespeare: A velencei kalmár (Shylock) Shakespeare: Hamlet (Hamlet) Shakespeare: III. Richárd (III.Richárd) Shakespeare: Macbeth (Macbeth) Shakespeare: Lear király (Lear király) Jonson: Volpone (Volpone) Goldoni: A fogadósné (Forlipopoli márki)

Ibsen: Nóra (Krogstad) Németh László: II. József (II. József) Shaw: A szerelem ára (Cocane) Marin Držić: Dundo Moraje (Dundo Moraje) Brecht: Puntila úr és szolgája, Matti (Puntila úr) John Osborne: A komédiás (Archie Rice) Csurka István: Döglött aknák (Moór) Spiró György: Az imposztor (Wojciech Bogusławski) Csokonai: Az özvegy Karnyóné (Kuruzs) Bulgakov: Iván, a rettentő (Rettegett Iván) Bulgakov: Menekülés (Fehér főparancsnok)

Főbb rendezései

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma:123.

Jean Racine: Andromaque Molière: Tartuffe Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok Shakespeare: A windsori víg nők Shakespeare: Hamlet Shakespeare: Szeget szeggel Shakespeare: Rómeó és Júlia Shakespeare: Téli rege

Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek Brecht: Galilei élete Brecht: A vágóhidak Szent Johannája Brecht: A szecsuáni jólélek Goldoni: Két úr szolgája Goldoni: A chioggiai csetepaté Molière: Tudós nők

Filmszerepei

A szűz és a gödölye (1941) – István, Huber fiatalabb fia Film a filmről (1941; rövidfilm) Különös házasság (1951) – Jezsuita Erkel (1952) – Kölcsey Ferenc Merénylet (1960) – Halmágyi Az utolsó vacsora (1962) A kőszívű ember fiai 1–2. (1964) – Baradlay Kázmér Az életbe táncoltatott lány (1964) – A képmutogató Kár a benzinért (1964) – Igazgató Miért rosszak a magyar filmek (1964) – Póczik Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964) – Narrátor (hang) Világos feladja (1964) – Mr. Borowski A tizedes meg a többiek (1965) – Albert (Kovács Dezső) Három történet a romantikáról (1965; rövidfilm) Nem (1965) – Lakásügyi előadó A nő (1966; rövidfilm) – Narrátor (hang) Egy magyar nábob (1966) – Griffard És akkor a pasas… (1966) – Xandor Hideg napok (1966) – Grassy ezredes

Minden kezdet nehéz (1966) Sellő a pecsétgyűrűn (1966) – Vöröskőy Változó felhőzet (1966) – Felügyelő A múmia közbeszól (1967) – Fáraó Egy szerelem három éjszakája (1967) – Lajos, főpincér Jaguár (1967) – Általános bácsi Falak (1968) – Főszerkesztő Egri csillagok (1968) – Szulejmán szultán Különös melódia (1968; rövidfilm) Alfa Rómeó és Júlia (1969) – Bekötött fejű beteg Az oroszlán ugrani készül (1969) – Kálmán Szemüvegesek (1969) – Náray Utazás a koponyám körül (1969) – A bajuszos levantei Ítélet (1970) – Werbőczy Szerelmi álmok – Liszt (1970) – IX. Piusz pápa A gyilkos a házban van (1971) – Házmester Trotta (1971) – Herr Reisiger Volt egyszer egy család (1972) – Kulkai házmester A magyar ugaron (1972) – Pap

Régi idők focija (1973) – Kerényi úr Végül (1973) – Nagyapa a parkban A Pendragon legenda (1974) – James Morvin Déryné, hol van? (1975) – Jancsó, öreg színész Ereszd el a szakállamat! (1975) – Maracskó Béla Teketória (1976) – Zongorista Zongora a levegőben (1976) – Klimperberger, karmester Ajándék ez a nap (1979) – László László Mephisto (1979) – Oskar Kroge Szabadíts meg a gonosztól (1979) Circus maximus (1980) – Bárdos Ripacsok (1981) – Dr. Molnár Géza, elmeorvos Szerencsés Dániel (1982) – Dániel nagyapja A csoda vége (1983) – Péter Redl ezredes (1984) – Kubinyi báró Hanyatt-homlok (1984) – Nagyapa A nagy generáció (1985) – Nagyapa Csak egy mozi (1985) – Oborzil, öreg színész Első kétszáz évem (1985) – Epstein

Tévéfilmek

Sakknovella (1959) – Dr. Von Beck A lóvátett város (1963) – Burgess A helység kalapácsa (1965) – Harangláb, egyházfi Szilveszter 20 éven felülieknek (1965) A denevér (1965) – Frosch Egy nyugalmas vasárnap (1966) – Csík A szerelem ára (1967) Az ördögök teste (1967) Az OP-ART kalap (1967) – Anyakönyvvezető Mocorgó (1967) – Brillantin úr Oly korban éltünk 1–4. (1967) Elméletileg kifogástalan házasság (1968) A sofőr visszatér (1968) Ki mit tud? (1968–1983; tévésorozat)

VII. Olivér (1969) – Saint-Germain gróf Játék olasz módra (1970) Volt egyszer egy borbély (1970) A frankhamisítás (1971) – önmaga Lehet egy kilóval kevesebb? (1971) Szabad, mint a madár (1971) – George Riley Széchenyi meggyilkoltatása (1971) A főnök (1972) Fekete macska (1972) – Jogász Férfiak mesélik (1972) Hogyan akarta megmenteni Pilátus Júdást? (1972) És mégis mozog a föld 1–3. (1973) III. Richárd (1973) – George, Clarance hercege Lúdláb királynő (1973)

Aranyborjú (1974) Ficzek úr (1974) Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? (1974) – Kiss Pál Zenés TV színház (1974; tévésorozat) – Grabinszky Pipi, zongorista Volpone (1975) – Volpone Finish: Avagy Álmom az életem túlélte (1975) – S. Richard Fél penny (1976) – Tanú Az Isten is János (1977) Császárlátogatás (1977) – Konstans Scapin furfangjai (1977) – Geronte Az elefánt (1978) – Knegelbaum Imre (1979) Saroküzlet (1979) – Mally apja Nők iskolája (1982) – Chrysalde

Hangjáték

• Liszkay Tamás: Utazás Bitóniába (1965)
• Morthon Thompson: Az élet ára (1965)
• Vargha Balázs: Lilla és a varázsló (1965)
• Vihar Béla: Az utas (1970)
• Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
• Jerzy Krzyszton: Alibi (1973)
• Balzac: Betti néni (1976)
• Békés Pál: Körborz (1985)

Díjak, kitüntetések

Major Tamás emléktáblája egykori lakhelyén, a Pozsonyi út 40. szám alatt

Major Tamás sírja Budapesten. Kerepesi temető: 42/1-A-12. Beck András alkotása

• Kossuth-díj (1948, 1955)
• Kiváló művész (1950)
• SZOT-díj (1969)

Emlékezete

• Alakja felbukkan (említés szintjén, nem kimondottan pozitív kontextusban) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében.

Humor

• Nevére faragták az alábbi szójátékot, amely mára a városi folklór részévé vált:

Tegnapelőtt jortam én.
Tegnap jortad te
Major Tamás

(in: Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék, Budapest, Minerva, 1974 ISBN 963-223-008-6), illetve Balázs Géza: Képtelen sorolók, ragozások

• A hatvanas-hetvenes években egy kétszemélyes kabarésorozatban szerepelt Psota Irénnel, a következő szereposztásban: Major Tamás – Jenő; Psota Irén – Lujza. Ebben Lujza híreket olvasott fel az újságból, amit Jenő megpróbált neki elmagyarázni, miközben Lujza összekeverte a különböző híreket és a magyarázatot is. A „Jenő, azt írja az újság…” kezdetű mondat innen vált emlékezetessé.

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar életrajzi lexikon
• Színházi Adattár
• Nánay István: Indul a Katona
• A százéves Színésziskola. Szerkesztette: Csillag Ilona. Magvető Kiadó, 1964 MA 244-1-6466
• Antal Gábor: Major Tamás. Népművelési és Propaganda Iroda (1982) ISBN 963-562-939-7
• Kocsis L. Mihály: Van itt valaki. Minerva (1987) ISBN 963-223-418-9
• Katona József Színház 1982–2002. Balassi Kiadó. 2002. ISBN 963 506349 0
• Mihály Gábor:A Kaposvár jelenség. Múzsák Közművelődési Kiadó, 1984. ISBN 963 563153 7
• Koltai Tamás : Major Tamás, A Mester monológja, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1986, ISBN 963-422-784-8
• „Kirúgni, fasiszta!” – Major Tamás története civilhetes.hu, 2016. május 11.

További információk

• Major Tamás a PORT.hu-n (magyarul)
• Major Tamás az Internet Movie Database oldalain
• A budapesti Katona József Színház hivatalos honlapja
• A Katona József Színház bemutatói, 1982–
• A XXI. század című műsor epizódja – RTL Klub.hu, 2010. január 12.
• A teátrális demokrácia útjai – Cseh Katalin tényfeltáró írása, Színház.net
• 1956-ban a színészek is akcióztak – Index, 2012. október 21.
• Major Tamás, akit az ÁVH vezetője képzett ki mozgalmárnak – Origo, 2017. június 29.
• A színház nem szelíd intézmény: Írások Major Tamástól – Írások Major Tamásról. (Összeállította: Antal Gábor) Magvető Könyvkiadó, Bp., 1985.