Major Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Major Tamás
A Budapest folyóirat 1979. év márciusi számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1979. év márciusi számában
Csigó László felvétele
Született 1910. január 26.[1]
Újpest
Elhunyt 1986. április 13. (76 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Beck Judit
Foglalkozása
Tisztsége
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1953. május 17.)
  • az MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1966. december 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1958. november 16. – 1963. február 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1963. február 24. – 1967. március 19.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1967. március 19. – 1971. április 25.)
Iskolái Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1930)
Kitüntetései
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (42/1-A-12)
Színészi pályafutása
Aktív évek 19301986
Híres szerepei

A Wikimédia Commons tartalmaz Major Tamás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Major Tamás (tasnádi Major-Maróthy) (Újpest, 1910. január 26.[3]Budapest, 1986. április 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, rendező, színházigazgató, kiváló művész.

Családja[szerkesztés]

Római katolikus kisnemesi családba született. Apja Major Gyula György magyar királyi műszaki számvevő, anyja Papp Mária Rózsa Krisztina. Bátyja, Major Ákos 1945 előtt hadbíró volt, 1945–50 között pedig a háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei során számos halálos ítéletet hozott.[4] Felesége Beck Judit festőművész, grafikus, textil- és bábtervező volt.

Életpályája[szerkesztés]

A Színművészeti Akadémián 1930-ban szerzett oklevelet, és 1931-ben a Nemzeti Színház szerződtette, főiskolásként már 1928-ban színpadra léphetett a Blaha Lujza téren. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefüggött közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. 1939-től agitációs tevékenységet fejtett ki munkásotthonokban és gyűléseken a háborúba sodródás ellen, később pedig a háborúból való kilépés mellett. Kommunista szervezkedés miatt több alkalommal is feljelentették.

Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1982-ben alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Volt országgyűlési képviselő (19491953 és 19581971) és magas beosztású pártfunkcionárius (19571966). Gellért Endrével együtt vitték színre 1952-ben a második világháború utáni első Hamletet. Színházi működése korszakos, de ellentmondásokkal teli.

Pályafutását utolsó társulatában – a Katona József Színházban – több dokumentumjátékban is feldolgozták: Notóriusok sorozat: Az emberek veszedelmes közelségben (2007); Eleje (2012); Elv-társak (2013)

Politikai szerepe[szerkesztés]

A Nemzeti Színház ifjú kommunista művészeinek kezdeményezéséből alakult meg 1945 februárjában az Ötös Bizottság (tagjai: Major Tamás, Both Béla, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Oláh Gusztáv). Major Tamás a második világháború után káderlapokat vezetett színészeiről a Nemzeti Színházban, az 1956-os forradalom idején, október 31-én igazgatói székéből eltávolították, ugyanekkor színészei a káderlapokat is megismerhették, minden ellenük szóló jelentést elolvashattak.

Főbb szerepei[szerkesztés]

Főbb rendezései[szerkesztés]

Filmjei[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

Tévéfilmek, televíziós sorozatok[szerkesztés]

Szinkronszerepei[szerkesztés]

Filmek[szerkesztés]

Év Cím Szereplő Színész Szinkron év
1937 Viharos alkonyat (2. magyar szinkron) Dmitri Illarionovics Polezsajev professzor Nyikolaj Cserkaszov 1965
1951 Feledhetetlen 1919 Vlagyimir Iljics Lenin Pavel Molcsanov 1952
1970 A kép elsötétül James Fortune George Sanders 1975

Rajzfilmek[szerkesztés]

Év Cím Szereplő Szinkronhang Szinkron év
1958-1960 Foxi Maxi show I-III. További szereplők n. a. 1963-1965
1961 Frédi és Béni II. (1. magyar szinkron)[5] Jeromos Hal Smith 1969
1975 Hugó, a víziló Aban-Khan Paul Lynde 1975

Hangjáték[szerkesztés]

  • Földes Imre: Pántlika (1934)
  • Barabás Tibor: Kibontott zászlók (1953)
  • Róna Tibor: Húsz éven felülieknek (1964)
  • Turner, David: Mr. Midway vasárnapja (1964)
  • Brecht, Bertold: A vágóhidak Szent Johannája (1965)
  • Liszkay Tamás: Utazás Bitóniába (1965)
  • Morthon Thompson: Az élet ára (1965)
  • Shakespeare: Szentivánéji álom (1965)
  • Vargha Balázs: Lilla és a varázsló (1965)
  • Illyés Gyula: Lélekbúvár (1966)
  • Hubay Miklós: Néró, a legjobb fiú (1967)
  • László Anna: Egy keresztespók tapasztalatai (1968)
  • Racine: Pereskedők (1968)
  • Rejtő Jenő: Barbara tejbár (1968)
  • Homérosz: Odüsszeia (1970)
  • Vihar Béla: Az utas (1970)
  • Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
  • Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1971)
  • Marlowe, Christopher: Doktor Faustus tragikus históriája (1971)
  • Molère: Scapin furfangjai (1972)
  • Jerzy Krzyszton: Alibi (1973)
  • Karinthy Frigyes: Egy nőt szeretni (1973)
  • Dahl-Lundberg: A lyukasztós bérlet (1974)
  • Szabó Magda: Tündér Lala (1974)
  • Balzac, Honoré de: Betti néni (1976)
  • Chaucer, Geoffrey: Canterbury mesék (1979)
  • Sajó András: Gulliver Írországban (1983)
  • Magnusson, Ove: Nyugdíjasok lázadása (1983)
  • Mándy Iván: Lebontott világ (1984)
  • Békés Pál: Körborz (1985)[6]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Major Tamás emléktáblája egykori lakhelyén, a Pozsonyi út 40. szám alatt
Major Tamás sírja Budapesten. Kerepesi temető: 42/1-A-12. Beck András alkotása

Emlékezete[szerkesztés]

Humor[szerkesztés]

  • Nevére faragták az alábbi szójátékot, amely mára a városi folklór részévé vált:

Tegnapelőtt jortam én.
Tegnap jortad te
Major Tamás

(in: Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék, Budapest, Minerva, 1974 ISBN 963-223-008-6), illetve Balázs Géza: Képtelen sorolók, ragozások

  • A hatvanas-hetvenes években egy kétszemélyes kabarésorozatban szerepelt Psota Irénnel, a következő szereposztásban: Major Tamás – Jenő; Psota Irén – Lujza. Ebben Lujza híreket olvasott fel az újságból, amit Jenő megpróbált neki elmagyarázni, miközben Lujza összekeverte a különböző híreket és a magyarázatot is. A „Jenő, azt írja az újság…” kezdetű mondat innen vált emlékezetessé.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Utolsó bemutatója. Katona József Színház, 1984. április 30.
  2. Az első rendezése. Nemzeti Kamaraszínház, 1939. december 16.
  3. Az utolsó rendezése. Budapesti Katona József Színház, 1983. december 23.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Berlini Művészeti Akadémia
  3. Újpest születési anyakönyv, 167/1910. folyószám
  4. Háborús és népellenes bőnösök népbírósági perei (1945–1950)
  5. A Frédi és Béni című rajzfilmsorozat 2. évad 32 epizódjából kiválasztott 6 részben.
  6. A körborz. Rádiólexikon. (Hozzáférés: 2020. április 15.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]