Major Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Major Tamás
Major Tamás 1972-ben
Major Tamás 1972-ben
Életrajzi adatok
Született 1910. január 26.
Újpest
Elhunyt 1986. április 13. (76 évesen)
Budapest
Házastárs Beck Judit[1]
Pályafutása
Aktív évek 19301986

Major Tamás az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Major Tamás témájú médiaállományokat.

Major Tamás (tasnádi Major-Maróthy) (Újpest, 1910. január 26.[2]Budapest, 1986. április 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, rendező, színházigazgató.

Családja[szerkesztés]

Tévesen elterjedt róla, hogy zsidó származású, valójában római katolikus, kisnemesi családban született, apja Major Gyula György magyar királyi műszaki számvevő, anyja Papp Mária Rózsa Krisztina. Bátyja, Major Ákos 1945 előtt hadbíró volt, 1945-50 között pedig a háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei során számos halálos ítéletet hozott.[3]

Pályája[szerkesztés]

A Színművészeti Akadémián 1930-ban nyert oklevelet, és 1931-ben a Nemzeti Színház szerződtette, főiskolásként már 1928-ban színpadra léphetett a Blaha Lujza téren. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefüggött közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1982-ben alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Volt országgyűlési képviselő (1949-1953 és 1958-1971) és magas beosztású pártfunkcionárius (1957-1966). Színházi működése korszakos, de ellentmondásokkal teli.

Utolsó társulatában – a Katona József Színházban – több dokumentumjátékban is feldolgozták pályafutását. Notóriusok sorozat: Az emberek veszedelmes közelségben (2007); Eleje (2012); Elv-társak (2013)

Politikai szerepe[szerkesztés]

A Nemzeti Színház ifjú kommunista művészeinek kezdeményezéséből alakul meg 1945 februárjában az Ötös Bizottság (tagjai: Major Tamás, Both Béla, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Oláh Gusztáv). Major Tamás a második világháború után káderlapokat vezetett színészeiről a Nemzeti Színházban, az 1956-os forradalom idején október 31-én igazgatói székéből eltávolították, ugyanekkor színészei a káderlapokat is megismerhették, minden ellenük szóló jelentést elolvashattak.

Főbb szerepei[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 102, ugyanitt kétszázhuszonhárom felvételen is látható.[Mj. 1]

* A vihar (Caliban)
* A velencei kalmár (Shylock)
* Hamlet (Hamlet)
* III. Richárd (III.Richárd)
* Macbeth (Macbeth)
* Lear király (Lear király)
  • Jonson: Volpone (Volpone)
  • Goldoni: A fogadósné (Forlipopoli márki)

Főbb rendezései[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: '106.

* A windsori víg nők
* Hamlet
* Szeget szeggel
* Rómeó és Júlia
* Téli rege
* A vágóhidak Szent Johannája
* A szecsuáni jólélek
* A chioggiai csetepaté

Filmszerepei[szerkesztés]

Tévéfilmek[szerkesztés]

  • A helység kalapácsa (1965)
  • Szilveszter 20 éven felülieknek (1965)
  • A denevér (1965)
  • A szerelem ára (1967)
  • Sellő a pecsétgyűrűn (1967)
  • Jaguár (1967)
  • VII. Olivér (1969)
  • A frankhamisítás (1971)
  • Fekete macska (1972)
  • Férfiak mesélik (1972)
  • III. Richard (1973)
  • Ficzek úr (1974)
  • Aranyborjú (1974)
  • Volpone (1975)
  • Déryné, hol van? (1975)
  • Az Isten is János (1977)
  • Császárlátogatás (1977)
  • Imre (1979)
  • Nők iskolája (1982)
  • A csoda vége (1983)
  • Mocorgó (1967)

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

Major Tamás sírja Budapesten. Kerepesi temető: 42/1-A-12. Beck András alkotása

Humor[szerkesztés]

  • Nevére faragták az alábbi szójátékot, amely mára a városi folklór részévé vált:

Tegnapelőtt jortam én.
Tegnap jortad te
Major Tamás

(in: Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék, Budapest, Minerva, 1974. ISBN 963-223-008-6), illetve Balázs Géza: Képtelen sorolók, ragozások

  • A hatvanas-hetvenes években egy kétszemélyes kabarésorozatban szerepelt Psota Irénnel, a következő szereposztásban: Major Tamás – Jenő; Psota Irén – Lujza. Ebben Lujza híreket olvasott fel az újságból, amit Jenő megpróbált neki elmagyarázni, miközben Lujza összekeverte a különböző híreket és a magyarázatot is. A „Jenő, azt írja az újság...” kezdetű mondat innen vált emlékezetessé.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. 2013. május 31-ei lekérdezés.
  2. Utolsó bemutatója. Katona József Színház, 1984. április 30.
  3. Az első rendezése. Nemzeti Kamaraszínház, 1945.
  4. Az utolsó rendezése. Budapesti Katona József Színház, 1983. december 23.

Források[szerkesztés]

  1. Major Tamás: Kétszeres Kossuth-Díjas, Kiváló Művész. magyarszinhaz.hu (a Magyar Színház hivatalos weboldala) (magyarul) (Hozzáférés: 2014. dec. 12.)
  2. Újpest születési anyakönyv, 167/1910. folyószám
  3. [1] A 186 halálos ítélet jó része a nevéhez kapcsolódik

További információk[szerkesztés]