Major Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Major Tamás
A Budapest folyóirat 1979. év márciusi számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1979. év márciusi számában
Csigó László felvétele
Életrajzi adatok
Született 1910. január 26.
Újpest
Elhunyt 1986. április 13. (76 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Házastársa Beck Judit[1]
Pályafutása
Iskolái Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia
Aktív évek 19301986
Díjai
Kossuth-díj1948, 1955
Kiváló művész1950
További díjak

Major Tamás IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Major Tamás témájú médiaállományokat.

Major Tamás (tasnádi Major-Maróthy) (Újpest, 1910. január 26.[2]Budapest, 1986. április 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, rendező, színházigazgató, kiváló művész.

Családja[szerkesztés]

Tévesen elterjedt róla, hogy zsidó származású, valójában római katolikus kisnemesi családba született. Apja Major Gyula György magyar királyi műszaki számvevő, anyja Papp Mária Rózsa Krisztina. Bátyja, Major Ákos 1945 előtt hadbíró volt, 1945–50 között pedig a háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei során számos halálos ítéletet hozott.[3] Felesége: Beck Judit festőművész, grafikus, keramikus, textil- és bábtervező Beck Ö. Fülöp szobrász lánya.

Pályája[szerkesztés]

A Színművészeti Akadémián 1930-ban szerzett oklevelet, és 1931-ben a Nemzeti Színház szerződtette, főiskolásként már 1928-ban színpadra léphetett a Blaha Lujza téren. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefüggött közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. 1939-től agitációs tevékenységet fejtett ki munkásotthonokban és gyűléseken a háborúba sodródás ellen, később pedig a háborúból való kilépés mellett. Kommunista szervezkedés miatt több alkalommal is feljelentették.

Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1982-ben alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Volt országgyűlési képviselő (19491953 és 19581971) és magas beosztású pártfunkcionárius (19571966). Gellért Endrével együtt vitték színre 1952-ben a második világháború utáni első Hamletet. Színházi működése korszakos, de ellentmondásokkal teli.

Utolsó társulatában – a Katona József Színházban – több dokumentumjátékban is feldolgozták pályafutását. Notóriusok sorozat: Az emberek veszedelmes közelségben (2007); Eleje (2012); Elv-társak (2013)

Politikai szerepe[szerkesztés]

A Nemzeti Színház ifjú kommunista művészeinek kezdeményezéséből alakult meg 1945 februárjában az Ötös Bizottság (tagjai: Major Tamás, Both Béla, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Oláh Gusztáv). Major Tamás a második világháború után káderlapokat vezetett színészeiről a Nemzeti Színházban, az 1956-os forradalom idején, október 31-én igazgatói székéből eltávolították, ugyanekkor színészei a káderlapokat is megismerhették, minden ellenük szóló jelentést elolvashattak.

Jellemzése[szerkesztés]

Czímer József dramaturg a következőket mondta róla: „Egy fantáziadús, nagyszerű művész, egy felelőtlen, zseniális ripacs, és egy hiú, mindenre kapható udvaronc keveréke.” Raksányi Gellért szerint „Karrierje érdekében semmitől sem riadt vissza, lelkiismeret-furdalás nélkül gázolt át mindenen és mindenkin. Lelketlenül megkeserítette számos kitűnő kolléga életét, s ezek ezt nem csak halálukig, haláluk után is szenvedik.” Egyéb értékelések szerint „Torz lelkű, bosszúálló, barátait hátba szúró diktátor, aki emberi sorsokat, pályafutásokat tett tönkre. Progresszív színházi újító, akit színészek és rendezők generációi tiszteltek mesterükként. Tehetségtelen kókler, aki az egész magyar színházi fejlődésnek súlyos károkat okozott. A legfelkészültebb Nemzeti-igazgató, aki megvédte az intézményt a kötelező stréberdrámáktól, csellel, furfanggal óvta az intézmény rangját a legdemagógabb időkben.”

Főbb szerepei[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 110, ugyanitt kétszázhuszonhárom felvételen is látható.[Mj. 1]

Főbb rendezései[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma:123.

  • Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek
  • Brecht: Galilei élete
  • Brecht: A vágóhidak Szent Johannája
  • Brecht: A szecsuáni jólélek
  • Goldoni: Két úr szolgája
  • Goldoni: A chioggiai csetepaté
  • Molière: Tudós nők[Mj. 4]

Filmszerepei[szerkesztés]

Tévéfilmek[szerkesztés]

Hangjáték[szerkesztés]

  • Liszkay Tamás: Utazás Bitóniába (1965)
  • Morthon Thompson: Az élet ára (1965)
  • Vargha Balázs: Lilla és a varázsló (1965)
  • Vihar Béla: Az utas (1970)
  • Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
  • Jerzy Krzyszton: Alibi (1973)
  • Balzac: Betti néni (1976)
  • Békés Pál: Körborz (1985)[4]

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

Major Tamás sírja Budapesten. Kerepesi temető: 42/1-A-12. Beck András alkotása

Emlékezete[szerkesztés]

Humor[szerkesztés]

  • Nevére faragták az alábbi szójátékot, amely mára a városi folklór részévé vált:

Tegnapelőtt jortam én.
Tegnap jortad te
Major Tamás

(in: Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék, Budapest, Minerva, 1974 ISBN 963-223-008-6), illetve Balázs Géza: Képtelen sorolók, ragozások

  • A hatvanas-hetvenes években egy kétszemélyes kabarésorozatban szerepelt Psota Irénnel, a következő szereposztásban: Major Tamás – Jenő; Psota Irén – Lujza. Ebben Lujza híreket olvasott fel az újságból, amit Jenő megpróbált neki elmagyarázni, miközben Lujza összekeverte a különböző híreket és a magyarázatot is. A „Jenő, azt írja az újság…” kezdetű mondat innen vált emlékezetessé.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Major Tamás: Kétszeres Kossuth-Díjas, Kiváló Művész. magyarszinhaz.hu (a Magyar Színház hivatalos weboldala) (magyarul) (Hozzáférés: 2014. dec. 12.)
  2. Újpest születési anyakönyv, 167/1910. folyószám
  3. [1] A 186 halálos ítélet jó része a nevéhez kapcsolódik
  4. A körborz. Rádiólexikon. (Hozzáférés: 2020. április 15.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „Mj.” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="Mj."/>, vagy egy lezáró </ref> hiányzik.