Végvári Tamás (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Végvári Tamás
Portréja az Active Studio oldalán Földi Tamás felvétele
Portréja az Active Studio oldalán
Földi Tamás felvétele
Életrajzi adatok
Született 1937. május 20.
Budapest
Elhunyt 2010. május 16. (72 évesen)
Budapest
Házastársa Győry Franciska
Pályafutása
Iskolái Színház- és Filmművészeti Főiskola
Aktív évek 19622010
Híres szerepei Hamlet
Shakespeare: Hamlet
Dobcsinszkij
Gogol: A revizor
Mráz úr
Abigél
Díjai
Jászai Mari-díj1967
Kiváló művész2008
Érdemes művész1984
További díjakJászai Mari-díj (1967)

Végvári Tamás IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Végvári Tamás témájú médiaállományokat.

Végvári Tamás (Budapest, 1937. május 20. – Budapest, 2010. május 16.[1]) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Több vidéki és fővárosi teátrumhoz kötötte szerződés, 1982-ben a budapesti Katona József Színház egyik alapító tagja volt.

Életpályája[szerkesztés]

A főiskolát 1962-ben végezte el. Első szerződése a Pécsi Nemzeti Színházhoz kötötte. 1964-ben a Veszprémi Petőfi Színházhoz, 1969-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1971-től egy évtizedet a Thália Színházban töltött. 1981-ben a Nemzeti Színház társulatához csatlakozott. 1982-ben több társát követve a Budapesti Katona József Színház alapító tagja volt. 1996-tól szabadúszó, 2004-ben csatlakozott a Madách Kamara a későbbi Örkény István Színház társulatához.
Drámai hősök mellett karakter szerepeket is alakított. A Galócza című darab címszerepében karikírozó képességeit is bizonyíthatta. A rövidlátó, csetlő-botló gengszter szerepében – ritka lehetőségei egyikeként – a közönséget önfeledt nevetésre késztette.
Utolsó szerepe Örkény István Macskajáték című darabjának öregedő pozőrje volt.[2]
Tekintélyes film és tévészerepeinek száma.
Sokat foglalkoztatott szinkronszínész volt, több mint kétszáz filmet szinkronizált. Magyar hangot kölcsönzött többek között Al Pacinónak 29; Ben Kingsleynek 13; Harrison Fordnak és Robert De Nirónak 8 alkalommal, valamint David Attenborough-nak több ismeretterjesztő filmsorozatban.
A legszebben beszélő magyar színészek egyike. Ennek megfelelően hangja ismerősként cseng a rádióhallgatók fülében, számos felvétele megtalálható a hangarchívumban. Ottlik Géza Hajnali háztetők című regényének rádióváltozatában a főszerepet játszotta. Tapasztalatainak átadására is volt lehetősége; beszédművészetet tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.
Közéleti szerepvállalása is jelentős. 1993 és 1996 között ügyvivője a Magyar Színészkamarának; vezető szerepet vállalt a Magyar Színész-kamarai Egyesületben és a Magyar Színházi Társaságnál is.

2010. május 16-án hunyt el, négy nappal 73. születésnapja előtt.

Felesége Győry Franciska színésznő volt. Lányaik: Borbála, Eszter.

Színházi alakításai[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 137.[3]

A Katona József Színházban
Az Örkény István Színházban

Mozgókép[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

  • Eszpresszóban (1959)[2]
  • Délibáb minden mennyiségben (1961)
  • Megöltek egy leányt (1961)
  • Két félidő a pokolban (1961)
  • Angyalok földje (1962)
  • Asszony a telepen (1962)
  • Karambol (1964)
  • Vízivárosi nyár (1964)
  • Fügefalevél (1966)
  • Kötelék (1967)
  • Hekus lettem (1972)
  • Romantika (1972)
  • Pókháló (1973)
  • Ida regénye (1974)

  • Az évszázad csütörtökig tart (1988)
  • Tutajosok I–II. (1989)
  • Anna filmje (1992)
  • 6:3 (1998)
  • Egy tél az Isten háta mögött (1998)
  • Sitiprinc (1999)
  • Film (2000)
  • Na végre, itt a nyár! (2002)
  • Új Eldorádó (2004)
  • Férfiakt (2006)
  • Farkas (2007)
  • Alexandra Pavlovna, a magyarok királynéja (2007)
  • Józanul az alkoholról [3] (narrátor)

Televízió[szerkesztés]

  • Máglyák Firenzében (1967)
  • Beismerő vallomás (1970)
  • A csodadoktor (1972)
  • Mézesfazék (1972)
  • Romantika (1972)
  • Szerelem bolondjai (1976)
  • Az elnökasszony (1976)
  • Teréz (1977)
  • Abigél (1978)
  • Visszajelzés (1979)

  • Forró mezők (1979)
  • Zokogó majom (1980)
  • A bolond lány (1981)
  • Szerencsés Dániel (1982)
  • Az utolsó futam (1983)
  • Széphistória (1984)
  • Boldogtalanok (1984)
  • A Molitor ház (1985)
  • Üvegvár a Mississippin (1986)
  • Vásár (1986)
  • Évmilliók emlékei (1986)

  • Megoldás (1987)
  • Öld meg a másik kettőt! (1988)
  • Protokoll (1989)
  • Angyalbőrben (1990)
  • A cár őrültje (1990)
  • Pénzt, de sokat! (1990)
  • Hölgyek és urak (1992)
  • Privát kopó (1992)
  • A félelem fokozatai (1994)
  • Éretlenek (1995)
  • Helyet az ifjúságnak (1996)
  • Virágzó Magyarország (2007) narrátor[4]
  • Jóban Rosszban (2005)

Szinkron[szerkesztés]

Továbbá

Hang és kép[szerkesztés]

CD-k, hangoskönyvek, hangjátékok[szerkesztés]

  • Az 1001 éjszaka meséiből
  • Ottlik Géza: Hajnali háztetők (Rátóti Zoltánal közösen)
  • Kazarosz Aghajan: Anahit (1978)
  • Szász Imre: Áldozatok (1979)
  • Bereményi Géza: Házasságkötő terem (1980)
  • Esko Korpilinna: Bianca és a lelkek (1981)
  • Két hangon (1982)
  • Ravaszy és Szerencsés (1982)
  • Schwajda: A Szent család (1982)
  • Dékány András: Kossuth Lajos tengerésze (1983)
  • Martin Luther King élete és halála (1984)
  • Cseh pályaudvar (1985)
  • Találkozás (1987)
  • Száraz György: A megközelíthetetlen (1988)
  • Szakonyi: Egy kis hotel (1991)
  • Jaroslav Hasek: Svejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban (1997)
  • Borenich Péter: A kenguru galeri (2004)

Elismerései[szerkesztés]

Kapcsolódó fejezetek:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt Végvári Tamás. (Hozzáférés: 2010. május 17.)
  2. Az utolsó alakítás képei az Info Rádió Galériájában. [2010. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 20.)
  3. 2010. szeptember 29-i lekérdezés
  4. [1]
  5. Többek között Szakácsi Sándor és Tahi Tóth László mellett

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]