Cseh Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Cseh Tamás
Cseh Tamás a színpadon, 2006. augusztus
Cseh Tamás a színpadon, 2006. augusztus
Életrajzi adatok
Született 1943. január 22.[1]
Budapest[1]
Elhunyt 2009. augusztus 7. (66 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Pályafutás
Aktív évek 19652009
Díjak
Tevékenység
IPI-névazonosító 00007168006
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cseh Tamás témájú médiaállományokat.

Cseh Tamás (Budapest, 1943. január 22. – Budapest, 2009. augusztus 7.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, rajztanár.

Élete[szerkesztés]

Gyermek és fiatalkora[szerkesztés]

1943. január 22-én született Budapesten, a Bakáts téren. Második gyermek volt a családban, nővére Cseh Sára alig volt idősebb nála. 13 éves koráig a Fejér megyei Tordason élt, itt fejezte be az elemit. Kiskorában sokat énekelt, főleg nagyanyjával. Elmondása szerint akkoriban az egész falu énekelt szabadidejében, így ezt az életstílus vette magára ő is.

1956 novemberében apja, Cseh Ferenc teherautóval a budai Villányi útra költöztette a családot. Tanulmányait az akkoriban József Attila gimnáziumban (ma Szent Imre Gimnázium) végezte, majd érettségi ajándékként egy gitárt kapott nagyszüleitől. Ezek után alapította meg első zenekarát az akkori szomszédja két fiával, akiknek már volt zenei alapképzettségük. Tamás főleg tőlük, illetve Metróban játszó zenészektől tanulta el az alapokat. A három gyerek közösen gitározott, majd hozzájuk csatlakozott Tamás egykori gimnáziumi osztálytársa dobosként. Az együttest Sztereónak nevezték el. Végül 1963-ban az egyik gitáros egy fellépés után megfogadta, hogy többet nem játszik. Testvérével együtt Bécsbe emigrált, így a Sztereó feloszlott.

Rajzszeretete miatt a Képzőművészeti Főiskolában akart továbbtanulni, azonban oda nem vették fel. Egy évig kőműves-segédmunkás volt a Gamma Optikai Műveknél. Itt eleinte a munkásoknak segített, majd nagy kíváncsiskodása miatt feljelentették és áthelyezték a fényezőkhöz. Mindeközben eljárt rajzszakkörbe, fejlesztette magát és többször is megpróbálkozott a Képzőművészetivel, azonban egyszer sem vették fel. Végül a tanítóképzőn tanult tovább, majd az egri Tanárképző Főiskolára járt. A rendszert gyűlölve egy Isten háta mögötti faluba vágyott, így Perkátára költözött. Itt borzalmas körülmények között tanított másodikos diákokat, örömforrása a lovaglás és a gitározás maradt. 1965 karácsonyán (fél éves ott tartózkodása után) betegség miatt hazautazott Pestre. Mire odaért, láza elmúlt és megfogadta, hogy nem tér vissza a faluba. Ezek után Kelenföldön lett nevelőtanár egy szakmunkásképzőben. Miután meglett az egri diplomája, Kőbányán kezdett tanítani felső tagozaton.[2][3][4]

Indiánként[szerkesztés]

Tamás kiskora óta érdeklődött az indiánkultúra iránt; gimnazistaként a Gellért hegyen alkották meg az első csapatot osztálytársaival. Ezt az ötletet érettségire készülve ismét elővette három barátjával, akikkel Vértesen kezdtek játszani. A terep hamar megváltozott, ugyanis Bakonybél környékén egy sokkal átláthatóbb területet fedeztek fel maguknak. A játék ekkoriban egyszerűen zajlott: a négy diák magukra öltött néhány jellegzetesnek vélt indán holmit, két csapatra oszlott, és küldetésüknek azt tűzték ki, hogy a másik csapat tagjait nyíllal lelőjék. A csapat folyamatosan nőtt, eleinte csak barátok, majd ismeretlenek is csatlakoztak. Az új tagok új ismereteket és komplexebb, az egykori indiánokra jobban hasonlító játékot eredményeztek. 1961-ben a Néprajzi múzeumban kezdtek kutakodni, hogy minél jobban megismerjék az amerikai őslakosok viselkedését. Később megismerkedtek a "dunai indiánokkal" is, akiktől szintén sok tapasztalatot szereztek. A tábor titokban zajlott, az új tagok csak szóbeszéd útján hallottak róla, így csak lassan gyarapodott a létszám. Ez annak is a következménye volt, hogy igazán embert próbáló volt az indiánok élete; szerszámaikat és jelmezüket maguknak kellett csinálni, meg volt szabva az ehető ételek típusa, mely tradíciókon mai napig nem változtattak. A játék két hétig tart. Az emberek különböző törzsekbe vannak osztva, mindegyiknek megvan a maga identitása és szokásai. A résztvevők feladata innentől a tulajdon- és törzsük dicsőségének megszerzése. A vakmerőségnek természetesen ékes tanúbizonysága, ha más törzseket szabotálnak. A táborozók új nevet is kapnak valamilyen rájuk jellemző tulajdonság alapján. Cseh Tamás a "Füst a szemében" nevet kapta.[5]

Zenei karrier[szerkesztés]

1970-ben találkozott Bereményi Gézával, akivel már egy napi ismeretség után elkezdtek dalokat szerezni. Az első két dal megszületése után Géza Tamáshoz költözött, ahol több száz dalt írtak. Ezek sokáig nem jutottak el a nagyközönséghez, féltek ugyanis a cenzúrától, még inkább az öncenzúrától, melyet a nyilvánosság okoz. Egy daluk azonban eljutott Jancsó Miklós filmrendezőhöz, aki berakta azt a Még kér a nép című filmjébe. Ezek után ajánlatot kaptak Gyurkó Lászlótól, a Huszonötödik színház igazgatójától, melyet kezdetben visszautasítottak, majd csak 1972 nyarán fogadták el. Itt történt meg Tamás első nyilvános fellépése.

Mivel akkoriban minden zenész zenekarokban működött, így ők is úgy látták a legjobbnak, ha Tamás másokkal együtt játszik. Így csatlakozott az Ad Libitum nevű társasághoz, énekesként, és életre szóló barátságot kötött annak tagjaival, Kecskeméti Gáborral, Márta Istvánnal és Novák Jánossal. Ilyen körülmények között került sor első élő estjükre 1973. március 1-én.

A kritikák pozitívak voltak, így Tamás az év őszén a "Vörös oltár" és a "Még kér a nép" színpadi változatában is közreműködhetett. 1973 szeptemberében a Cimbora című televíziós gyerekműsorban ő énekelte annak szignálját és gyakran szerepelt is benne. 1974-ben "Az első fénykép" címmel Elek Judit készített vele filmet.

Balról jobbra: Cseh Tamás, Bereményi Géza és Másik János a hetvenes években.

1975 telén ismerkedett meg Másik Jánossal, akivel egy operát akartak írni. Az ötletet végül Bereményi javaslatára megváltoztatták, egy zenével előadott levelet szándékoztak készíteni. Ebből először önálló est, majd lemez született Levél a nővéremnek címmel. A lemez az azon énekelt, visszaemlékezéseket és jelenkori leírásokat magába foglaló dalok közötti rendszertelenül felhangzó levélrészletek miatt kapta a nevét. A mű sikerére reagálva az alkotópáros formát változtatott; míg az ezt követő Antoine és Desiré (1978), valamint a Fehér babák takarodója (1978) lemezekben már könnyen észrevehető volt a számok közötti összeköttetés, addig a Frontátvonulás (1979) már egy összefüggő történetet mesélt el sok prózai résszel tálalva. Utóbbi kiadására sokáig nem is volt lehetőségük, végül csak 1983-ban lett megjelentetve lemez formában.

1978-ban a kulturális kormányzat döntésére a Huszonötödik Színház betagozódott a Népszínházba. Tamás még sokáig kitartott régi munkahelye mellett, de az átszervezett színház szellemisége már nem volt olyan vonzó számára, így egyre többet játszott egyetemek klubjaiban és színházaiban (Szkéné, Egyetemi Színpad).

A nyolcvanas években Tamás csatlakozott az éppen megalakuló Katona József Színházhoz. Itt tovább játszotta a még mindig nagy sikernek örvendő Frontátvonulást, az első évadban szerepet kapott az Ahogy tetszik című előadásban, majd Bereményi írt egy új darabot a régi dalokból, melyet Jóslat címmel kezdtek játszani 1984-ben. Ennek a hanglemez változata szinte egy időben, de lényegesen csonkítva, a prózai részek kihagyásával jelent meg. A következő lemez az 1987-ben kiadott Utóirat volt, mely az 1983 előtti dalokat foglalta magába.

Ekkoriban, 1980-ban feleségül vette Császár Bíró Évát, rá egy évre megszületett első közös gyermekük is. Erre nem sokkal Bereményi Géza befejezettnek nyilvánította szövegírói tevékenységét, így a közös munka nyolc évig szünetelt. Tamás dalait ezek után Csengey Dénes írta, akivel egy közös album, a Mélyrepülés született. A lemez a Frontátvonulás sémáját követi, ez is egy összefüggő, prózától közel nem mentes történetet mesélt el. A Dénessel való együttműködésnek végül az író politikai szerepvállalása vetett véget. Végül 1989 őszétől Tamás és Géza visszatértek a közös munkához, majd 1990-ben elkészült az Új dalok album. Ez előtt nem sokkal, 1989 októberében született Tamás lánya, Borbála.

1992. szeptember 26-án került bemutatásra a Frontátvonulás folytatásaként is értelmezhető Nyugati pályaudvar című előadás, mely "inkább monodráma, mint dalműsor" Tamás szerint. Ettől független a következő év májusában ez is hanglemezen jelent meg. 1993. március 15-én kapta meg a Liszt Ferenc-díjat. Következő évben megjelent a Levél a nővéremnek 2., majd nem sokkal később megkaphatta A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

1996 novemberében mutatta be A telihold dalai című estjét, melyet egy évre rá jelentetett meg. 1998-ban ezzel az esttel búcsúzott el a Katona József Színháztól. A '98-99-es évadtól a Bárka Színházban kezdte szervezni fellépéseit. 1998 novemberében a Fővárosi Önkormányzat az ő és Bereményi Géza munkásságát Pro Urbe-díjjal jutalmazta. 1999. október 15-én megkezdődött az Összes dalok időrendben című előadássorozat, melyet a '71-es dalokkal nyitottak.

2001. március 1-én bemutatták a Fonyó Gergely által rendezett Cseh Tamás film című dokumentumfilmet. Március 15-én megkapta a Kossuth-díjat. A 2004-es év igazán produktív volt számára; bemutatta új önálló estjét, A véletlen szavait, majd kiadták Az igazi levél nővéremnek című CD-jét Másik Jánossal. Ekkor jelent továbbá meg az Ady lemeze, melyben Ady Endre verseit énekelte fel Novák János zenéjére. 2006 júniusában adta utolsó teljen önálló koncertjét az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. 2006 nyara végén diagnosztizálták tüdőrákját.

Betegsége és halála[szerkesztés]

2006. augusztus 26-án adta utolsó koncertjét a Bakáts téren, ahol Másik Jánossal közösen lépett fel. Ez után nem lépett fel többet, állapota egyre rosszabbodott. 2007-ben jelent meg Cseh Tamás - Bérczes László beszélgetőkönyve. 2008-ban jelent meg utolsó, Fel nagy örömre című karácsonyi lemeze. 2009. április 18-án Bakonybélben díszpolgárrá avatják. Végül ez évben, augusztus 7-én hunyt el Bartók Béla úti otthonában.[6][7]

Cseh Tamás búcsúztatása
Néha úgy érzem, hogy beszélek hozzá, ő meg alszik. De nem. Hálás vagyok neki. Hálás, mert hagyott énekelni. Ha úgy látta volna, rossz ember vagyok, a dalokat sem adta volna nekem. Ez megnyugtat. Ezért nem is félek.
– Cseh Tamás[8]

2009. augusztus 27-én, több ezren búcsúztatták a művészt a Farkasréti temetőben. Cseh Tamás végakaratának megfelelően, politikamentes gyász-szertartáson, a ravatalnál Bereményi Géza búcsúztatta. Az utolsó útjára az Ökrös együttes muzsikája kísérte. Az „indiántársak” hagyományaik szerint búcsúztak „Füst a szemében” törzsfőnöktől, koporsóját hajnalcsillag motívumú takaróval borították.

Emlékezete[szerkesztés]

2012-ben szoborállítási tervpályázatot írt ki Újbuda önkormányzata Cseh Tamás énekes-dalszerzőnek a fővárosi Gellért téren. A szobrot 2013. szeptember 6-án avatta fel a XI. kerületi önkormányzat, a tér Budafoki úthoz közelebb eső, parkosított részén, a 4-es metró kijáratával szemben.

A szintén újbudai kötődésű DunapArt Művészeti Társaság A Festészet Napja program keretében 2010-ben pályázatot hirdetett, amelyet Fecsó Andrea Cseh Tamás portréja nyert meg.[9]

Cseh Tamás szobra a Gellért téren

Munkássága[szerkesztés]

Lemezek[szerkesztés]

Lakóháza az I. kerületi Iskola utcában

Önálló nagylemezek[szerkesztés]

Emléktáblája egykori albérlete helyén (Budapest, 1. ker., Iskola u. 35/B)
Alkotó: Szentgyörgyvölgyi Gábor[10]
A táblán nem a házban lakók nevei vannak, hanem Cseh Tamás-dalok címei, szereplőinek nevei

Filmzenék és egyéb munkák[szerkesztés]

DVD és VHS[szerkesztés]

Önálló estjei a Budapesti Katona József Színházban[szerkesztés]

Filmszerepek, filmdalok[szerkesztés]

Színház[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 24.[Mj. 2]

Bibliográfia[szerkesztés]

Saját könyvek[szerkesztés]

Szövegkönyvek[szerkesztés]

Elismerései[szerkesztés]

A "Párhuzamos kultúráért" díj átvételekor a díjjal

Könyvek Cseh Tamásról[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Zárójelben a bemutatók dátuma.
  2. 2011. július 17-i lekérdezés.
  3. A darab zeneszerzője is

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Cseh Tamás a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2016. augusztus 17.)
  2. https://www.youtube.com/watch?v=st-YcTp0aI0
  3. Írások a biográfiához | Cseh Tamás Archívum (hu nyelven). csehtamasarchivum.hu. (Hozzáférés: 2017. december 3.)
  4. Könyvhét: Cseh Tamás képzőművész arca - Könyvhét. www.konyv7.hu. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
  5. https://index.hu/kultur/2013/08/30/indian/
  6. Elhunyt Cseh Tamás - Index.hu. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  7. Cseh Tamás, 1943–2009 - Quart.hu. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  8. Stumpf András: Dal nélkül. válasz.hu, (????) arch Hozzáférés: 2009. aug. 28.
  9. ÚJBUDA XX. ÉVF. 20. SZÁM A XI. KERÜLET KÉTHETI KÖZÉLETI LAPJA http://docplayer.hu/6538676-Ujbuda-xx-evf-20-szam-a-xi-kerulet-ketheti-kozeleti-lapja-szepseg-es-egeszseg.html
  10. Budavar.hu
  11. Csengey Dénes-Cseh Tamás: Mélyrepülés. Katona József Színház. katonajozsefszinhaz.hu. (Hozzáférés: 2015. szeptember 6.)
  12. MEDIAWAVE ARCHÍVUM 1991-2014 (Hozzáférés: 2016. február 8.)
  13. Cseh Tamás hivatalos honlapja - Cseh Tamás válogatott fotók. cseh-tamas.hu. (Hozzáférés: 2015. szeptember 6.)

További információk[szerkesztés]