Budapesti Tanítóképző Főiskola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapesti Tanítóképző Főiskola

Alapítva 1869
Bezárva 1999. december 31.
Hely Magyarország, Budapest
Típus főiskola
Elhelyezkedése
Budapesti Tanítóképző Főiskola (Budapest)
Budapesti Tanítóképző Főiskola
Budapesti Tanítóképző Főiskola
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 30″, k. h. 19° 01′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 30″, k. h. 19° 01′ 09″
Térkép

A Budapesti Tanítóképző Főiskola 1869 és 2000 között működött önálló budapesti oktatási intézmény volt, amely az alapfokú oktatás – elemi, polgári és népiskolák, majd általános iskolák – alsó évfolyamaiban tanító pedagógusokat képzett. 2000-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezeti egysége ELTE Tanító- és Óvóképző Kar néven.

Története[szerkesztés]

A középfokú oktatási intézményt Budai Állami Tanítóképezde néven Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter hívta életre a népiskolai közoktatásról rendelkező 1868. évi XXXVIII. törvénycikk alapján. A szervezőmunkát követően a népiskolai tanítók oktatása 1869 őszén indult meg a krisztinavárosi Attila út 97–99. szám alatti épületben. 1873-tól az immár Budapesti Állami Tanítóképezde néven működő intézményben megindult a polgári iskolai tanítók felkészítése is. A korábban hároméves képzést nyújtó iskola tanulmányi ideje 1881-ben négy évfolyamosra bővült. 1887-ben külön tanítóképző intézeti tanári tanfolyam indult a képezdében, amely két évtized elteltével, 1906-ban az Apponyi Kollégium létesítésével megszűnt. 1907-ben a polgári iskolai pedagógusképzés is kivált a Budapesti Állami Tanítóképezdéből és önállósult oktatási intézményként működött tovább.

1911-ben a Mozdony utca 40. szám alatti épületbe költözött át. Az ország első Magyar Királyi Állatni Német-nyelvű Tanítóképző-Líceum 1939 szeptemberétől 1944 áprilisáig működött a magyar tanítási nyelvű budai állami tanítóképző épületében a Fery Oszkár utca (ma Kiss János altábornagy utca) 40-ben, dr. Lux Gyula igazgató irányításával, aki a gróf Teleki Pál által képviselt nemzetiségi politikát igyekezett megvalósítani. A közös internátust Padányi-Frank Antal, a magyar képző igazgatója vezette. Sztójay-kormány alatt, 1944. május 15-én az intézet épületét a magyar királyi honvédkincstár vette át és azonnal átadta a német katonai hatóságoknak, hadikórház céljaira. A teljesen működésképtelen intézetből, amelynek se székhelye nem volt, se nem élvezte az új kormány támogatását, Lux Gyula, 1944. szeptember 1-jén vonult nyugalomba.[1] 1949-től pedagógiai gimnázium.[2] Az épület jelentős háborús károkat szenvedett (1982-ben, majd 1990-ben korszerű épületszárnyakkal bővült).

Rövid ideig – az 1949/1950-es tanévben – az iskola pedagógiai gimnáziumi státusban volt, majd ismét állami tanítóképzővé minősítették. 1959-től Budapesti Tanítóképző Intézet néven az általános iskola 1–4. osztályában tanító pedagógusokat felkészítő, hároméves képzést nyújtó felsőoktatási intézmény lett, emellett 1968-tól óvodapedagógusok számára külön esti tagozat is indult. 1975-ben főiskolává minősítették, Budapesti Tanítóképző Főiskola néven folytatta oktatótevékenységét. Az 1980-as években átlagosan háromszáz hallgató járt ide.

1995-től immár négyéves tanulmányi időben folyt az általános iskola 1–6. osztályaiban tanító leendő pedagógusok képzése, 1998-tól pedig művelődésszervezői szakirány is várta a hallgatókat. 2000-ben az intézmény önállóságát elveszítette, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezeti keretébe integrálták mint annak tanító- és óvóképző karát.

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • A Budapesti Tanítóképző Intézet száz éve: 1869–1969. Szerk. Bihari János et al. Az intézet kiadása, Budapest, Fővárosi Nyomda, 1969[3]
  • Sorsfordító mozzanatok. A magyarországi kisgyermekkori nevelőképzés, a Budapesti Tanítóképző Főiskola, az ELTE TÓK és épülete történetéből; szerk. Donáth Péter; Trezor, Bp., 2012
  • Kelemen Elemér: A Budai Tanítóképző 150 éve, 1869–2018; szerk., képanyag összeáll. Demeter Katalin; ELTE Tanító- és Óvóképző Kar, Bp., 2019
  • Élő hagyomány a Budai Képzőben. Mozaikok 150 év történetéből; szerk. Cúthné Gyóni Eszter, Endrődy Orsolya, Pölcz Ádám; ELTE Tanító- és Óvóképző Kar, Bp., 2020

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Id.: Donath Péter: Iskola és politika. Az állami német nemzetiségi tanítóképzés magyarországi történetéhez 1919–1944. 3. kiad. Bp., 1998. 41–176. o.
  2. Herczeg Etelka: Fővárosi Levéltár (volt Budapesti 1. sz. Állami Levéltár) 3. A budapesti iskolák I. kötet – Levéltári alapleltárak II. (Kézirat. Budapest, 1961) 8. Pedagógiai szakiskolák: tanító- és óvónőképző intézetek és a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium
  3. https://www.antikvarium.hu/konyv/dr-bekesi-lajos-dr-magyarfalvi-lajos-a-budapesti-tanitokepzo-intezet-szaz-eve-1869-1969-344553