Budapesti Tanítóképző Főiskola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Budapesti Tanítóképző Főiskola

ELTE. Tanítóképző Főiskola. - Budapest XII.JPG
Alapítva 1869
Bezárva 1999. december 31.
Hely Magyarország, Budapest
Típus főiskola
Cím Kiss János altábornagy utca 40.
Elhelyezkedése
Budapesti Tanítóképző Főiskola (Budapest)
Budapesti Tanítóképző Főiskola
Budapesti Tanítóképző Főiskola
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 30″, k. h. 19° 01′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 30″, k. h. 19° 01′ 09″

A Budapesti Tanítóképző Főiskola 1869 és 2000 között működött önálló budapesti oktatási intézmény volt, amely az alapfokú oktatás – elemi, polgári és népiskolák, majd általános iskolák – alsó évfolyamaiban tanító pedagógusokat képzett. 2000-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezeti egysége ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar néven.

Története[szerkesztés]

A középfokú oktatási intézményt Budai Állami Tanítóképezde néven Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter hívta életre a népiskolai közoktatásról rendelkező 1868. évi XXXVIII. törvénycikk alapján. A szervezőmunkát követően a népiskolai tanítók oktatása 1869 őszén indult meg a krisztinavárosi Attila út 97–99. szám alatti épületben. 1873-tól az immár Budapesti Állami Tanítóképezde néven működő intézményben megindult a polgári iskolai tanítók felkészítése is. A korábban hároméves képzést nyújtó iskola tanulmányi ideje 1881-ben négy évfolyamosra bővült. 1887-ben külön tanítóképző intézeti tanári tanfolyam indult a képezdében, amely két évtized elteltével, 1906-ban az Apponyi Kollégium létesítésével megszűnt. 1907-ben a polgári iskolai pedagógusképzés is kivált a Budapesti Állami Tanítóképezdéből és önállósult oktatási intézményként működött tovább.

Rövid ideig – az 1949/1950-es tanévben – az iskola pedagógiai gimnáziumi státusban volt, majd ismét állami tanítóképzővé minősítették. 1959-től Budapesti Tanítóképző Intézet néven az általános iskola 1–4. osztályában tanító pedagógusokat felkészítő, hároméves képzést nyújtó felsőoktatási intézmény lett, emellett 1968-tól óvodai pedagógusok számára külön esti tagozat is indult. 1975-ben főiskolává minősítették, Budapesti Tanítóképző Főiskola néven folytatta oktatótevékenységét. Az 1980-as években átlagosan háromszáz hallgató járt a főiskolára.

1995-től immár négyéves tanulmányi időben folyt az általános iskola 1–6. osztályaiban tanító leendő pedagógusok képzése, 1998-tól pedig művelődésszervezői szakirány is várta a hallgatókat. 2000-ben az intézmény önállóságát elveszítette, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezeti keretébe integrálták mint annak tanító- és óvóképző karát.

Az iskola az Attila útról 1911-ben költözött végleges helyére, a XII. kerületi Kiss János altábornagy utca 40. szám alá. Az épület jelentős háborús károkat szenvedett, de 1982-ben, majd 1990-ben korszerű épületszárnyakkal bővült.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • A Budapesti Tanítóképző Intézet száz éve: 1869–1969. Szerk. Bihari János et al. Az intézet kiadása, Budapest, Fővárosi Nyomda, 1969[1]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.antikvarium.hu/konyv/dr-bekesi-lajos-dr-magyarfalvi-lajos-a-budapesti-tanitokepzo-intezet-szaz-eve-1869-1969-344553