Székely László (díszlettervező)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Székely László
Született 1932. október 2. (86 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása díszlettervező
Kitüntetései

Székely László (Budapest, 1932. október 2. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar díszlettervező, a Budapesti Katona József Színház és a Budapesti Kamaraszínház alapító tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Oláh Gusztáv mentorálásával 1950-ben sikeres felvételi vizsgát tett az Iparművészeti Főiskolán. 1953-ban azonban – származása miatt – eltávolították. Csak 1959-ben – miután Hincz Gyula festőművész, rektor segítségével rehabilitálták – sikerült folytatnia tanulmányait, amelyeket 1960-ban, közel harmincévesen fejezett be. Első szerződése Egerbe szólította, majd – Vaszy Viktor és Komor István invitálására – 1965-ben Szeged következett, ahol a kőszínházi előadások mellett a szabadtéri játékok produkcióinak díszleteit is tervezhette. Hat év után Szolnok volt a következő állomás. 1978-ban követte Székely Gábort a Nemzeti Színházba, ugyanígy tett a Katona alakulásakor is. 1990-ben visszatért a Nemzetibe, majd 1991-ben a Budapesti Kamaraszínház alapító tagja lett. Szerződésben vagy vendégként díszleteivel találkozhatunk Békéscsabán, Sopronban és újra Szolnokon és Egerben.

A hetvenes évek végén a Képzőművészeti Főiskolán induló díszlet- és jelmeztervező tanszék tanára, később tanszékvezetője lett.

Alkotásaiból több alkalommal rendeztek kiállítást.

Díszlettervei[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 459.[1]

Székely Gábor
Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála
Füst Milán: Boldogtalanok; Catullus
Shakespeare: Troilus és Cressida; Ahogy tetszik; Coriolanus
Bulgakov: Menekülés
Major Tamás
Molière: Tudós nők
Benedek Miklós
Kusan: Galócza
Kalle Holmberg
Strindberg: Az apa
Konter László
Csehov: Ványa bácsi
Bodolay Géza
David Hirson: A bohóc
Goethe: Faust

Tordy Géza
Csehov: Három nővér
Markó Iván
Seherezádé
Juronics Tamás
Bartók Béla: A Kékszakállú herceg vára
Csiszár Imre
Anouilh: Becket avagy Isten becsülete
Tasnádi István
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Balázs Péter
Eisemann Mihály: Csókos asszony
Beke Sándor
Katona József: Bánk Bán
Angyal Mária
Csajkovszkij: Anyegin

Emlékek[szerkesztés]

Fiatalságom a háborús készülődések által okozott feszültségek között telt el. Ennek ellenére, szüleim jóvoltából gyermekkorom örömteljesnek mondható. Egy nagy család egyetlen gyermeke voltam, a vele járó összes pozitív élménnyel. Ma már tudom, hogy hatása egész eddigi életemben elkísért. Mint minden fiatal, sok minden akartam lenni – az oroszlánszelídítőtől az orvosprofesszorig. A művészeti témák nem nagyon érdekeltek, bár a rajzolás egész kisgyermekkoromtól nagy kedvvel töltött el. (...)

A hetvenes évek elején jelentkezett először az a fiatal rendezői gárda, kiknek törekvése egy új színházi szemlélet kialakítása volt. Munkatársa lehettem többek között Székely Gábornak, Ruszt Józsefnek, Csiszár Imrének, Ascher Tamásnak.

Jellemzése a Magyar színházművészeti lexikonban[szerkesztés]

„Tervezőművészetére, drámai térépítkezésére az alapos stílus- és drámatörténeti ismeretek, elemző készség, biztos ízlés, a modern színpadtechnika eszközeinek alkotó felhasználása, a világítási effektusok gondos kidolgozása, a térelemekkel, bútorokkal, kellékekkel, színekkel való kifejező erejű kombinációk jellemzők.”

Elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Színházi Adattárban a legtöbb bemutatóval rendelkező művészek egyike. 2011. július 29.-i lekérdezés.
  2. Palotai István: OSTAR ’97 Új Kelet, 4. évfolyam, 132. szám library.hungaricana.hu - 1997. június 9.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]