Korniss Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korniss Péter
Korniss Péter 2009-ben
Korniss Péter 2009-ben
Született 1937. augusztus 4. (79 éves)
Kolozsvár
Állampolgársága magyar
Foglalkozása fotográfus, fotóriporter
Fontosabb munkái Elindultam világ útján (1975)
Múlt idő (1979)
A vendégmunkás (1988)
Leltár (1998)
Kötődés (2008)
Díjak Balázs Béla-díj (1975)
Kossuth-díj (1999)
Joseph Pulitzer-emlékdíj (2004)
A Nemzet Művésze (2014)

Korniss Péter weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Korniss Péter témájú médiaállományokat.

Korniss Péter (Kolozsvár, Románia, 1937. augusztus 4. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Emellett ismert A vendégmunkás című albumáról is, amelyen egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. Az 1990-es évektől kezdve elkezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Elsősorban fekete-fehér fotográfiákat készít. Az első Kossuth-díjas fotóművész.

Életpályája[szerkesztés]

Korniss Pál és Czillér Veronika gyermekeként született Kolozsvárott, gyermekkorát ott töltötte. A család 1949-ben költözött Budapestre, már a magyar fővárosban járt középiskolába, 1955-ben érettségizett. Ezt követően felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Itt az 1956-os forradalom alatt az egyetem forradalmi bizottságának tagja volt, emiatt kizárták az egyetemről. Kizárása után segédmunkásként dolgozott különböző munkahelyeken. 1958-tól a Budapesti Fényképész Szövetkezetben tevékenykedett, eleinte mint a szövetkezet segédmunkása, majd 1959-től fényképészként, amikor fényképész szakvizsgát is tett. 1961-től a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott – kezdetben gyakornokként, később fotóriporterként, majd 1986-tól mint a lap művészeti szerkesztője – 1991-ig. Ezután a Színház című szaklap képszerkesztője képszerkesztőjeként folytatta pályafutását. 1999-től szabadfoglalkozású fényképészként dolgozik, emellett tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Korniss számos szakmai szervezetben is tevékenykedik: 1966-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, 1977 és 1980 között az egyik legjelentősebb sajtófotó-kiállítás, a World Press Photo zsűrijének volt tagja, majd 1983-tól ennek nemzetközi tanácsadó testülete hívta meg tagjai sorába. 1982-ben az amerikai Eugene W. Smith Alapítvány tanácsadó testületének tagjává választották. Első magyarországi kiállítása 1974-ben nyílt a budapesti Műcsarnokban. Tizenhat országban volt egyéni kiállítása (pl. Helsinki, Párizs, Prága, Koppenhága, Amszterdam, München, Quito, New York). Képei a Nők Lapján kívül a National Geographic, a GEO Magazine, a Time és a Forbes magazinokban is megjelentek. Dolgozott az Állami Déryné Színháznak, a Pécsi Balettnek, a Bihari János táncegyüttesnek, a Magyar Állami Népi Együttesnek, a Honvéd Táncszínháznak és évekig Amszterdamban az International Folkloristisch Danstheaternek. Fotóriporteri tevékenységén túl több fotográfiával kapcsolatos televíziós műsort készített (Fotózz velünk! 1965; Telefénykép, 1977; Fotográfia, 1982). 1999-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, a köztestületté válás után annak rendes tagja lett, majd Fekete György MMA-elnök elleni tiltakozásból lemondott tagságáról.

Fotográfiai munkássága[szerkesztés]

Vörös zsoltár
Szerelmem, Elektra
Gyász

Munkásságára a dokumentarista fényképészet jellemző, a lefényképezett események dokumentálása, valósághű ábrázolása, valamint általános vonás, hogy többször visszatér témáinak helyszínére. Egyedi jellege Korniss alkotásainak azok monokróm jellege, kiállításain 2010-ig csak fekete-fehér képeket állított ki, színes fotói lapokban és könyveiben láthatók.

Fotóriporteri munkája balett-társulatok és néptáncegyüttesek fényképezésével kezdődött, később a 25. Színház előadásainak megörökítésével folytatódott. 1961-ben ismerkedett meg Novák Ferenc koreográfussal, aki először vitte el egy erdélyi táncházba 1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti világa lett. Az innen hozott híradásaival lett ismert, többször tért vissza az általa meglátogatott falvakba. A Kádár-kori Magyarországon ezek az alkotások különlegességnek számítottak.

1978-ban kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó vendégmunkások életével. Munkája során ismerkedett meg a tiszaeszlári Skarbit Andrással, aki Budapestre ingázott és ott dolgozott kubikos munkásként. Életét egy évtizedig, Skarbit nyugdíjba vonulásáig követte. Az ebben az időszakban készült fényképeit A vendégmunkás (1988) című albumában adta ki.

Az 1990-es években Korniss az addig általa nem használt beállított képeket kezdte alkalmazni, amivel eltűnőben lévő pózokat, beállításokat hozott felszínre. Ebben az időszakban készült képein jól látszódnak a hagyomány és a modernitás keveredései. 1999-ben Korniss lett az első fotóművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. 2008-ban jelent meg negyvenéves fotográfusi pályafutását összefoglaló Kötődés című albuma. 2012-ben a Várfok Galériában negyvenöt éves munkásságából nyílt kiállítás.

Megjelent albumai[szerkesztés]

  • Elindultam világ útján (1975)
  • Múlt idő (1979)
  • Vörös Felhő földjén (1982)
  • Ősi karavánutak földjén (1985)
  • Amszterdam (1987)
  • A vendégmunkás (1988)
  • International Danstheater (1991)
  • Magyarország Európa szívében (1996)
  • Tiszta forrásból (Novák Ferenccel, 1997)
  • Leltár. Erdélyi képek (1998)
  • Balaton (2000)
  • Jászság (2001)
  • Fényes Magyarország (2004)
  • Ki népei vagytok? (2006)
  • Betlehemes (2006)
  • Kötődés 1967–2008 (2008)
  • Tiszta hangok. Bródy János dalai, Korniss Péter fotói, Zubornyák Zoltán naplója; Helikon, Bp., 2010 + CD
  • „Adok néktek aranyvesszőt” (Kallós Zoltánnal, 2011)
  • Egy sor cigány – huszonnégy mai magyar (Závada Pállal, 2011)
  • Folytatás; Várfok Galéria, Bp., 2012 (Várfok füzetek)
  • A Mezőségtől Moldváig. Kallós Zoltán útjai; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2013
  • Kallós Zoltán világa; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2016

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]