Lantos István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lantos István
Életrajzi adatok
Született 1949. július 10. (70 éves)[1]
Budapest
Iskolái
Pályafutás
Hangszer zongora
Díjak
Tevékenység
  • zongoraművész
  • egyetemi oktató

Lantos István (Budapest, 1949. július 10. –) Kossuth-díjas magyar zongoraművész, érdemes és kiváló művész.

Életrajza[szerkesztés]

Lantos István a Bartók Béla zeneművészeti Szakközépiskolában tanult Tusa Erzsébetnél. 1968-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol 1972-ben Solymos Péter növendékeként diplomázott zongora és orgona szakon. 1973-tól a Zeneakadémia helyettesítő tanára később tanára. 1984-től az egyetem tanszékvezetője lesz. 1986 őszétől három évig vendégtanárként tanít Japánban, Szapporóban a Hokkaidói Egyetemen (HUE; Hokkaidō Kyōiku Daigaku/Hokkaidó Kjóiku Daigaku).[2] 1993-ban már itthon megkapja az egyetemi tanár kinevezést. 1994-től 1997-ig a Zeneakadémia rektora volt, később a zongoratanszék és a mesterképző tanfolyam vezetőjének nevezik ki.

2014 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Akadémiai székfoglaló előadását – 2014. május 23-án tartotta: "Lantos István: Improvizáció a klasszikus zene előadói gyakorlatában" cimmel.

Lantos István elismert zongora-virtuóz és kamarazenész, valamint egyedülálló improvizációs készséggel rendelkező orgonaművész is, ezek mellett, pedig igazi pedagógus.

Előadóművészi pályája már a Zeneakadémiai évek alatt elkezdődött. A Filharmónia szólistájaként számos zongora és orgonakoncerttel szerepel Magyarországon, és külföldön. 1969-ben Bayreuthban a Nemzetközi Ifjúsági Találkozón Bartók III. zongoraversenyét adta elő. 1970-ben ismét Bayreuth, Messiaen: Oiseaux exotiques előadásán szólista, Pierre Boulez karmester közreműködésével. 1972-től Ferencsik János haláláig rendszeresen koncertezett az Állami Hangversenyzenekarral európa számos országában (Ausztria, Németország, Svájc, Hollandia, majd 1976-ban került sor az első japán fellépés sorozatra). Rendszeresen koncertezett még szólistaként a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Magyar Posta Szimfonikus Zenekarával, a MÁV Szimfonikus Zenekarral, és a Filharmóniai Társaság Zenekarával. Szólista-karrierje kissé háttérbe szorult és nem hozott, még látványosabb sikereket. Ez részben annak köszönhető, amikor is megjelent a színen a fiatalabb zongoristák újabb generációja és így Kocsis Zoltán valamint Ránki Dezső kerültek az érdeklődés középpontjába. Zenei pályája ennek ellenére is kiteljesedett és megkapta a legmagasabb állami és szakmai elismeréseket és az azok díjait.

Gyakran meghívott zsűritag nemzetközi zongora és orgonaversenyeken. Koncertjeivel gyakran visszatérő vendég Európában az Egyesült Államokban és Japánban is.

Felvételei[szerkesztés]

Az alábbi felvételeit a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat adta ki.[3]

  • Liszt Ferenc: Kamaraművek
  • Brahms: Zongoranégyesek
  • In Memoriam Giovanni Bottesini
  • Liszt Ferenc: Ritkaságok zongorára
  • Liszt Ferenc: Piano Works for Piano Duet
  • 50 éves a Hungaroton - Zongoraművészek (1951-2001)
  • Bottesini, Giovanni:Kompozíciók nagybőgőre III.- közreműködő
  • Schubert zongoradarabok
  • Dohnányi variációk egy gyermekdalra
  • Haydn zongoraművek
  • Liszt eredeti kétzongorás és négykezes darabjai és más kamaradarabjai
  • Bartók dalok

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. VIAF-azonosító. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. http://www2.hokkyodai.ac.jp/english/
  3. Lantos István. lfze.hu. (Hozzáférés: 2016. március 12.)

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap