Kocsis Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kocsis Zoltán
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Életrajzi adatok
Született 1952. május 30.[3]
Budapest
Elhunyt 2016. november 6.[1] (64 évesen)
Budapest[2]
Sírhely Farkasréti temető
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Aktív évek 19572016
Együttes Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Hangszer zongora
Díjak
Tevékenység karmester, zeneszerző

Kocsis Zoltán aláírása
Kocsis Zoltán aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsis Zoltán témájú médiaállományokat.

Kocsis Zoltán (Budapest, 1952. május 30.Budapest, 2016. november 6.) kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója (1997–2016), érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar zene egyik legnagyobb alakja.

Élete[szerkesztés]

Kocsis Zoltán 20 éves korában (Urbán Tamás felvétele

Hároméves korában kezdett el zongorázni.[4] 1957–1963 között a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán tanult Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként. Nemzetközi ismertséget 18 éves korában szerzett, amikor a Magyar Rádió Beethoven-versenyét megnyerte. 21 évesen megkapta a legrangosabb zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat. Néhány év alatt meghívás meghívást követett a világ minden jelentős zenei központjába és fesztiváljára. Huszonöt évesen megkapta a magyar állam által adható legmagasabb kitüntetést, a Kossuth-díjat, és fellépett a világ számos vezető zenekarával, mint például a Berlini Filharmonikusok, a Royal Filharmonikus Zenekar, a Bécsi Filharmonikusok, a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar.

Rendszeres sztárvendége volt több fontos fesztiválnak, többek között Edinburgh, Párizs, Tours, Luzern, Salzburg, Prága, Menton, és olyan ismert karmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Edo de Waart, Charles Mackerras, Ferencsik János, Lovro von Matacic, Charles Dutoit, Herbert Blomstedt és Michael Tilson Thomas.

1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. 1984-ben az Érdemes művész címet, hat évvel később a Kiváló művész címet is megkapta. 1987-től, karmesteri pályája mellett, komponált is.

A Denon, a Hungaroton, a Nippon Columbia, a Phonogram és a Quintana lemezcégek részére készített több felvétel után hosszú éveken át a Philips Classics exkluzív művésze volt.

Kocsis Zoltán 1997 őszétől a Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezette. Az eltelt években a Nemzeti Filharmonikusokkal Európa számos országában, valamint Japánban és az Egyesült Államokban szerepelt. A közönség mindenütt világsztárokat megillető lelkesedéssel ünnepelte.

2005-ben másodjára is megkapta a Kossuth-díjat. A Hungaroton gondozásában és Kocsis Zoltán vezetésével 2006 decemberében útjára indult az új Bartók összes. A sorozatban megjelenő CD-k közül többet rangos nemzetközi díjakkal (MIDEM Classical Award, Diapason d’or, Pizzicato Supersonic-díj) tüntettek ki.

2010. január 16-án mutatták be a Művészetek Palotájában Arnold Schönberg Mózes és Áron című operáját, amelynek harmadik felvonását Kocsis Zoltán komponálta meg. Minden év május 30-án megtartott születésnapi koncertjének bevételét élete végéig a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel.

2012. szeptember 21-én életmentő szívműtéten esett át.[5]

2016. november 6-án hosszú betegség után elhunyt.[6]

Felvételei[szerkesztés]

Emléktáblája Budapest XV. kerületében, az újpalotai Nyírpalota út 33. sz. ház falán
  • Schubert – Chopin – Liszt – Rachmainov – Bartók Hungaroton SLPX 12239-1980
  • Megnyitó hangverseny, 1981 (Bartók) Partner: Ránki Dezső Hungaroton SLPX-12400
  • Dohnányi – Debussy – Kocsis – Rahmanyinov AMG 2004
  • Hommage à Fritz Kreisler (Hegedűszóló: Kelemen Barnabás) BMC 2017[7]
  • A Bartók Új sorozat kiadványai
    • Román táncok (karmester)
    • Rapszódia hegedűre és zenekarra; Hegedűverseny (karmester – Kelemen Barnabás hegedű)
    • Zene húros hangszerekre, ütőkre és celesztára (karme4ster)

Jelentősebb díjak, elismerések[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

Első felesége Hauser Adrienne zongoraművésznő volt, akitől két gyermeke született (1987, 1988).

Második felesége Tóth Erika zongoraművésznő. Két gyermekük született, az egyik Kocsis Krisztián (1997) zongoraművész.[13][14][15]

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. . Index.hu, 2016. október 6. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  2. Zoltán Kocsis (1952–2016) imdb
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  4. Kocsis Zoltán: Meg kellett küzdenem a magam igazságáért. Origo.hu
  5. Sikeres szívműtét hajtottak végre Kocsis Zoltánon. origo.hu, 2012. szeptember 21. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  6. Meghalt Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok vezetője. index.hu, 2016. november 6. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
  7. Az utolsó felvétel. Diósd Phoenx Stúdió 2016. augusztus 6-14.)
  8. BMC-Művészadatbázis. (Hozzáférés: 2009. szeptember 15.)
  9. Strandolós városavató Zamárdiban
  10. Kocsis Zoltán Budapest díszpolgára
  11. Az elismerést Kamuti Jenő adta át, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangverseny előtt, a Művészetek Palotájában. Időpont: 2016. május 12.
  12. (2017. március) „Akikre büszke Erzsébetváros”. Erzsébetváros 2017 (3), 16. o. ISSN 2062-5812.  
  13. Kocsis Zoltán karmester, zongoraművész, HVG, 2005. március 23.
  14. Kocsis Zoltán fia mindenkit lenyűgözött, Kulturpart.blog.hu, 2013. június 3.
  15. Kocsis Krisztián, Győri Filharmónikus Zenekar, 2014
  16. XV Media
  17. Pécsett próbatermet neveztek el az egy éve elhunyt Kocsis Zoltánról, mno.hu

Források[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap