Kocsis Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kocsis Zoltán
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Életrajzi adatok
Született 1952. május 30.[3]
Budapest
Elhunyt 2016. november 6.[1] (64 évesen)
Budapest[2]
Sírhely Farkasréti temető
Pályafutás
Aktív évek 19572016
Együttes Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Hangszer zongora
Díjak
Tevékenység karmester, zeneszerző

Kocsis Zoltán aláírása
Kocsis Zoltán aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsis Zoltán témájú médiaállományokat.

Kocsis Zoltán (Budapest, 1952. május 30.Budapest, 2016. november 6.) kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar volt főzeneigazgatója (1997–2016) , érdemes és kiváló művész, a magyar zene egyik legnagyobb alakja.

Élete[szerkesztés]

Kocsis Zoltán 20 éves korában (Urbán Tamás felvétele

Hároméves korában kezdett el zongorázni.[4] 1957–1963 között a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán tanult Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként. Nemzetközi ismertséget 18 éves korában szerzett, amikor a Magyar Rádió Beethoven-versenyét megnyerte. 21 évesen megkapta a legrangosabb zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat. Néhány év alatt meghívás meghívást követett a világ minden jelentős zenei központjaiba és fesztiváljaira. Huszonöt évesen megkapta a magyar állam által adható legmagasabb kitüntetést, a Kossuth-díjat, és fellépett a világ számos vezető zenekarával, mint például a Berlini Filharmonikusok, a Royal Filharmonikus Zenekar, a Bécsi Filharmonikusok, a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar.

Rendszeres sztárvendége volt több fontos fesztiválnak, többek között Edinburgh, Párizs, Tours, Luzern, Salzburg, Prága, Menton, és olyan ismert karmesterekkel dolgozott, mint – többek között – Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Edo de Waart, Charles Mackerras, Ferencsik János, Lovro von Matacic, Charles Dutoit, Herbert Blomstedt és Michael Tilson Thomas.

1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. 1984-ben az Érdemes művész címet, hat évvel később a Kiváló művész címet is megkapta. 1987-től, karmesteri pályája mellett, komponált is.

A Denon, a Hungaroton, a Nippon Columbia, a Phonogram és a Quintana lemezcégek részére készített több felvétel után hosszú éveken át a Philips Classics exkluzív művésze volt.

Kocsis Zoltán 1997 őszétől a Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezette. Az eltelt években a Nemzeti Filharmonikusokkal Európa számos országában, valamint Japánban és az Egyesült Államokban szerepelt. A közönség mindenütt világsztárokat megillető lelkesedéssel ünnepelte.

2005-ben másodjára is megkapta a Kossuth-díjat. A Hungaroton gondozásában és Kocsis Zoltán vezetésével 2006 decemberében útjára indult az új Bartók összes. A sorozatban megjelenő CD-k közül többet rangos nemzetközi díjakkal (MIDEM Classical Award, Diapason d’or, Pizzicato Supersonic-díj) tüntettek ki.

2010. január 16-án mutatták be a Művészetek Palotájában Arnold Schönberg Mózes és Áron című operáját, amelynek harmadik felvonását Kocsis Zoltán komponálta meg. Minden év május 30-án megtartott születésnapi koncertjének bevételét élete végéig a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel.

2012. szeptember 21-én életmentő szívműtéten esett át.[5]

2016. november 6-án hosszú betegség után elhunyt.[6]

Felvételei[szerkesztés]

Emléktáblája Budapest XV. kerületében, az újpalotai Nyírpalota út 33. sz. ház falán
  • Schubert - Chopin Liszt - Rachmainov - Bartók Hungaroton SLPX 12239-1980
  • Megnyitó hangverseny, 1981 (Bartók) Partner: Ránki Dezső Hungaroton SLPX-12400
  • Dohnányi - Debussy-Kocsis - Rahmanyinov AMG 2004
  • Hommage à Fritz Kreisler (Hegedűszóló: Kelemen Barnabás) BMC 2017[7]
  • A Bartók Új sorozat kiadványai
    • Román táncok (karmester)
    • Rapszódia hegedűre és zenekarra; Hegedűverseny (karmester - Kelemen Barnabás hegedű)
    • Zene húros hangszerekre, ütőkre és celesztára (karme4ster)

Jelentősebb díjak, elismerések[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

Első felesége Hauser Adrienne zongoraművésznő volt, akitől két gyermeke született (1987, 1988).

Második felesége Tóth Erika zongoraművésznő. Két gyermekük született, az egyik Kocsis Krisztián (1997) zongoraművész.[13][14][15]

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. . Index.hu, 2016. október 6. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
  2. Zoltán Kocsis (1952–2016) imdb
  3. Integrált katalógustár, 2014. április 27.
  4. Kocsis Zoltán: Meg kellett küzdenem a magam igazságáért. Origo.hu
  5. Sikeres szívműtét hajtottak végre Kocsis Zoltánon. origo.hu, 2012. szeptember 21. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  6. Meghalt Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok vezetője. index.hu, 2016. november 6. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
  7. Az utolsó felvétel. Diósd Phoenx Stúdió 2016. augusztus 6.-14.)
  8. BMC-Művészadatbázis. (Hozzáférés: 2009. szeptember 15.)
  9. Strandolós városavató Zamárdiban
  10. Kocsis Zoltán Budapest díszpolgára
  11. Az elismerést Kamuti Jenő adta át, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangverseny előtt, a Művészetek Palotájában. Időpont: 2016. május 12.
  12. (2017. március) „Akikre büszke Erzsébetváros”. Erzsébetváros 2017 (3), 16. o. ISSN 2062-5812.  
  13. Kocsis Zoltán karmester, zongoraművész, HVG, 2005. március 23.
  14. Kocsis Zoltán fia mindenkit lenyűgözött, Kulturpart.blog.hu, 2013. június 3.
  15. Kocsis Krisztián, Győri Filharmónikus Zenekar, 2014
  16. XV Media

Források[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap