Dohnányi Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dohnányi Ernő
Ernő Dohnányi.jpg
Született 1877. július 27.[1][2][3][4][5][6]
Pozsony[7]
Elhunyt 1960. február 9. (82 évesen)[1][2][3][4][5]
New York[8]
Állampolgársága osztrák
Házastársa Elsa Marguérite Galafrés (1919–1949)
Gyermekei Hans von Dohnányi, Grete von Dohnányi
SzüleiDohnányi Frigyes
Foglalkozása
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Kitüntetései Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dohnányi Ernő témájú médiaállományokat.

Dohnányi Ernő (Pozsony, 1877. július 27.New York, 1960. február 9.) zeneszerző, karmester, zongoraművész, pedagógus.

A fiatal Dohnányi

Élete[szerkesztés]

Családi háttér[szerkesztés]

Dohnányi Ernő 1877. július 27-én Pozsonyban született. A felvidéki család nevét először 1697-ben említi hivatalos irat, amelyben I. Lipót nemesi címet adományozott Dohnányi Györgynek. Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium tanára volt, és erősen érdeklődött a művészetek iránt. Tehetséges csellista volt, rendszeresen és elismerten szerepelt a pozsonyi polgárság zenei igényeit kielégítő koncerteken és házi muzsikálásban egyaránt. Még Liszt Ferenccel is játszott együtt egy pozsonyi koncert alkalmával. Édesanyja Szlabey Ottilia volt. Egy húga volt, a nála egy évvel fiatalabb Mária.

Pozsonyi évek[szerkesztés]

A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika szólt, így nem csoda, hogy a hangszeres játék hamar felkeltette az érdeklődését. Édesapja kezdte zongorára tanítani hatéves korában. Első kompozícióját is zongorára írta 1884-ben, Gebet címmel. Kilencévesen, 1886-ban szerepelt először nyilvánosan, és ebben az évben íratták be a pozsonyi gimnáziumba is. Itt ismerte meg a nála négy évvel fiatalabb Bartók Bélát. Szülei irányítása mellett, gimnáziumi évei alatt elsődleges feladata a tanulás volt, a gyakorlás, komponálás csak ezután következhetett. Azonban a zene iránti korai elkötelezettsége és rendkívüli tehetsége olyan mértékű fejlődést eredményezett, hogy apja belátta, fiának hivatásos zenésznek kell lennie.

Korai szerzeményei zongoradarabok, zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korában már vokális műveket is írt: kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozott, 1891-ben.

1894-ben érettségizett. Egyértelmű volt, hogy a muzsikus pályát választja. Hosszas fontolgatás után döntött úgy, hogy a Bécsi Zeneakadémia helyett az akkor még mindössze két évtizedes múlttal rendelkező Magyar Királyi Zeneakadémiát választja tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében felvették a zongora és a zeneszerzés tanszakra.

Pályakezdés[szerkesztés]

Zongorából a 3. évfolyamra Thomán Istvánhoz, zeneszerzésből pedig 2. évfolyamra Koessler Jánoshoz került. Ezenkívül még a Budapest Tudományegyetem bölcsészkara német–magyar szakára is beiratkozott, de egyetemi tanulmányait rövidesen abbahagyta, mivel a Zeneakadémia minden idejét lekötötte. 1895-ben írta 1. opusszámmal ellátott művét, a c-moll zongoraötöst, amelyet Koessler közbenjárására Johannes Brahms is megismert, és előadatott Bécsben, még 1895-ben. Brahms állítólag annyit fűzött a darabhoz, hogy: „Magam sem tudtam volna jobban megírni”. Budapesten is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Zeneszerzőként pedig az eddigi kamara- és zongoraművek mellett egy szimfónia megírásának ötlete kezdte el foglalkoztatni. 1897-ben ez a szimfónia (F-dúr) és a Zrínyi-nyitány elnyerte a millennium alkalmából meghirdetett Királydíjat. Még az év júniusában kitüntetéssel diplomázott mind zongorából, mind zeneszerzésből. Nyarát Eugen d'Albert-rel, a kor egyik legavatottabb Beethoven-játékosának társaságában töltötte, hogy felkészüljön őszre tervezett berlini bemutatkozására. A német főváros nem hozta meg számára a kívánt koncertsikereket, de a jövőbeni művészi karrierjéhez vezető legfontosabb esemény mégis itt érte: Richter János meghívta a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara szólistájának, 1897 novemberére. Az ő révén mutatkozott be Londonban, 1898-ban, amivel megvetette világhírnevének alapjait. Az angol fővárosban fergeteges sikert aratott, egyre újabb és újabb koncerteket követeltek tőle, és az újságok is oldalakat szenteltek méltatására. 1899 márciusában megnyerte a bécsi Bösendorfer zongoragyár által meghirdetett zeneszerzői versenyt, op. 5-ös e-moll zongoraversenye egytételes változatával. Az 1899/1900-as évad során lépett be a világutazó koncertzongoristák körébe.

Sírja Floridában

19031905 között Bécsben, majd 1915-ig Berlinben volt a Zeneakadémia professzora, 1915 végétől Budapesten működött. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején Bartókkal és Kodállyal együtt a zenei direktórium tagja volt.[9]

19191944 között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya, 19311934 között a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatója, majd a Zeneakadémia főigazgatója volt. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccalcal is elismerték.

A második világháború kitörésével élete legfordulatosabb és egyben legkeservesebb szakaszához érkezett. A sorsforduló magánéletében kezdődött: ebben az esztendőben ismerkedett meg későbbi harmadik feleségével, az akkor mindössze 27 esztendős Zachár Ilonával, akinek személye több szempontból is döntő befolyással volt a zeneszerző sorsának alakulására. Akkor is például, amikor 1944 őszén közösen úgy döntöttek, hogy Ilona gyermekeivel együtt végleg elhagyják Magyarországot. Ezt követően három éven át egy ausztriai faluban várták a háború végét és a koncertélet rendeződését – kétségbeejtő anyagi körülmények között. Innen egyéves argentínai kényszerkitérő és számtalan nehézség után 1949-ben érkezett meg a család az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés-professzori állást kínált neki. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot, s az év novemberétől haláláig, 1960-ig egzisztenciális gondoktól ugyan nem mentes, de a háborús éveknél összehasonlíthatatlanul harmonikusabb, nyugodtabb periódust töltött Florida fővárosában, Tallahassee-ben. Másrészről azonban a hányattatásoknak ekkor még nem szakadt végük: művészi és anyagi érvényesülését ugyanis csaknem teljesen lehetetlenné tette az a politikai rágalomhadjárat, mely még 1945 tavaszán indult el Magyarországon, s jó tíz éven át meghatározta életét bolyongása évei alatt, s még Amerikában is. Dohnányit háborús bűnökkel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizáróan felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az Egyesült Államokban is, a rágalom kiirthatatlannak bizonyult. Ennek következtében – bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett országszerte kisebb városokban – az igazán jelentős kulturális központokban nem tudott érvényesülni, New Yorkban például csupán egyetlen alkalommal sikerült hangversenyt szervezni számára, így a szimbolikus rehabilitációra tulajdonképpen haláláig nem került sor. 83 éves korában hunyt el New Yorkban, ahol lemezfelvételt készített. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.

Három házasságából három vér szerinti és három nevelt gyermeke volt. Dohnányi először a zsidó származású zongoraművésznővel, Elisabeth Kunwalddal élt házasságban. Ebből a frigyből két gyermeke született, Hans von Dohnányi (1902–1945)[10][11] Grete (1903–1971),[12] akik később a Bonhoeffer családba házasodtak be. 1919-től 1949-ig Dohnányi második felesége az énekesnő, Elza Galafrés volt; majd egészen haláláig Zachár Ilonával élt házastársi kapcsolatban. Hans fiának gyermekei közül Klaus von Dohnányi politikus, Hamburg egykori polgármestere, míg Christoph von Dohnányi világhírű karmester lett. Dédunokája a népszerű német színész, Justus von Dohnányi.

Searchtool right.svg Lásd még: Dohnányi Ernő tanítványai (kategórialap)

Művei[szerkesztés]

Fiatalkori művek[szerkesztés]

Zrínyi-nyitány (1896)[szerkesztés]

A művet a nagyközönség számára először 1996-ban a Zeneakadémián a Műegyetemi Zenekar mutatta be, a mű keletkezésének és a zenekar alapításának 100 éves évfordulója alkalmából rendezett hangversenyen.[13] Első lemezfelvétele is a Műegyetemi Zenekar előadásában került rögzítésre 2001-ben.[14]

Zongoradarabok[szerkesztés]

  • Gebet (1884, Pozsony)
  • Etűd, D-dúr (1886, Pozsony)
  • Etűd, C-dúr (1886, Pozsony)
  • Bagatella, cisz-moll (1887, Pozsony)
  • Bagatella II, D-dúr (1887, Pozsony)
  • Bagatella, a-moll (1887, Pozsony)
  • Tarantella, e-moll (1887, Pozsony)
  • Mazurka, C-dúr (1888, Pozsony)
  • Impromtu, A-dúr (1888, Pozsony)
  • Scherzo, A-dúr (1888, Pozsony)
  • Walzer, cisz-moll (1888, Pozsony)
  • Pastorale, a-moll (1888, Pozsony)
  • Tarantella, e-moll (1888, Pozsony)
  • Scherzino, a-moll (1888, Pozsony)
  • 2 Kleine Scherzandos (1888, Pozsony)
  • Mazurka, b-moll (1889, Pozsony)
  • Mazurka, B-dúr (1889, Pozsony)
  • 6 Fantasiestücke (1890, Pozsony)
  • Zongoraszonáta, A-dúr (1890, Pozsony)
  • Zongoraszonáta, G-dúr (1890, Pozsony)
  • Bagatelle, D-dúr (1890, Pozsony)
  • Tarantella, c-moll (1890, Pozsony)
  • Zongoraszonáta, B-dúr (1890, Pozsony)
  • Canon, C-dúr (1890, Pozsony)
  • Romance, a-moll (1891, Pozsony)
  • Fantasiestücke, A-dúr (1891, Pozsony)
  • Heda, 6 zongoradarab (1891, Kisherestyén)
  • Novelette, E-dúr (1891, Budapest)
  • Impromptu, f-moll (1892, Pozsony)
  • Romance, fisz-moll (1894, Pozsony)

Opuszszámmal ellátott művek[szerkesztés]

Opusszám Cím Megjegyzés
Op.1 Zongoraötös (1895, Budapest) Erről mondta Brahms, mikor Pesten meghallgatta, hogy: "Én sem tudtam volna jobban megírni."
Op.2 4 zongoradarab (1897)
Op.3 Walzer négy kézre (1897)
Op.4 Variációk és fúga G(rúber).E(mma). témájára (zongora, 1897, Berlin)
Op.5 Zongoraverseny, e-moll (1897-98, Budapest, Bécs)
Op.6 Passacaglia (zongora, 1899, London)
Op.7 Vonósnégyes, A-dúr (1899, London)
Op.8 Gordonka-zongora szonáta, b-moll (1899, London)
Op.9 Szimfónia, d-moll (1900-01, Manchester)
Op.10 Szerenád (hegedű, brácsa, gordonka, 1902, Bécs)
Op.11 4 rapszódia (zongora, 1904, Bécs)
Op.12 Konzertstück, D-dúr (gordonka, zenekar, 1903-04, Budapest)
Op.13 Winterreigen. 10 Bagatellen (zongora, 1906, Bécs)
Op.14 Sechs Gedichte von Victor Heindl (énekhang, zongora, 1907, Berlin)
Op.15 Kvartett, Desz-dúr, no.2. (1907, Berlin)
Op.16 Im Lebenslenz. Sechs Gedichte von W.C. Gomoll (énekhang, zongora, 1907)
Op.17 Humoreszkek szvit formában (1907, Bergen)
Op.18 Pierette fátyola. Pantomim 3 képben (1910, Drezda)
Op.19 Szvit nagyzenekarra (1910, Budapest)
Op.20 Tante Simona. Vígopera 1 felvonásban (1913, Simrock)
Op.21 Hegedű-zongora szonáta, cisz-moll (1912, Bécs)
Op.22 Három dal énekhangra és zenekarra (1912)
Op.23 3 darab zongorára (kiad. 1913)
Op.24 Szvit régi stílusban (zongora,1913, Berlin)
Op.25 Gyermekdal variációk (zenekar, zongora, 1914, Berlin)
Op.26 esz-moll zongoraötös (1914)
Op.27 Hegedűverseny, No. 1, d-moll (1915)
Op.28 6 koncertetűd zongorára (1916)
Op.29 Változatok egy magyar népdalra (1917, Budapest)
Op.30 A vajda tornya (1922)
Op.31 Ünnepi nyitány (1923)
Op.32a Ruralia Hungarica (7 darab zongorára, , 1923) 1. Allegretto, molto tenero; 2. Presto, ma non tanto, 3. Andante poco moto, rubato; 4. Vivace; 5. Allegro grazioso; 6. Adagio non troppo; 7. Molto vivace
Op.32b Ruralia Hungarica (5 darab zenekarra, 1924)
Op.32c Ruralia Hungarica (3 darab hegedűre és zongorára, 1924)
Op.32d Ruralia Hungarica (Andante rubato csellóra vagy hegedűre és zongorára, 1924)
Op.33 a-moll, hármas számú vonósnégyes
Op.34 A tenor (1929)
Op.35 Szegedi mise (1930)
Op.36 Szimfonikus percek (1933)
Op.37 C-dúr sextett (1935) zongora, klarinét, kürt, hegedű, brácsa, cselló
Op.38 Cantus vitae (1941) Az ember tragédiája szövegére
Op.39a Keringő szvit két zongorára (1945)
Op.39b Limping keringő zongorára (1947)
Op.40 2. szimfónia E-dúr (1943-4, 1953-7) 1. Allegro con brio, ma energico e appassionato; 2. Adagio pastorale, molto con sentimento; 3. Scherzo - Burla: Allegro; 4. Variazione
Op.41 Hat darab (1945) 1. Impromptu, 2. Scherzino, 3. Canzonetta, 4. Cascades, 5. Ländler, 6. Cloches
Op.42 2. zongoraverseny, b-moll (1947)
Op.43 2. hegedűverseny, c-moll (1950)
Op.44 Három különös darab (1945)
Op.45 Concertino hárfára és kamarazenekarra (1952, Florida, Tallahassee)
Op.46 Stabat Mater (1953)
Op.47 Amerikai rapszódia
Op.48 No.1 Fuvola-zongora ária (1958) No.2 Passacaglia szóló fuvolára (1959)

Zongoraművek[szerkesztés]

  • Variációk Erkel Ferenc Himnuszára (1896, Budapest)
  • 4 Zongoradarab op.2 (1896-97, Budapest és Berlin)
  • Variációk G.E. témájára (1897, Starnberg)
  • Intermezzo, g-moll (1898, Budapest)
  • Gavotte és Musette (1898, Pozsony)
  • Passacaglia op.6 (1899, London)
  • Albumblatt (1897–1900, Budapest)
  • Négy rapszódia (1904, Bécs)
  • Winterreigen, 10 Bagatell (1905, Berlin)
  • Humoresken in Form einer Suite op.17 (1907, Berlin)
  • Der Schleier der Pierette: Nászinduló a pantomimből (átírva 1909-10)
  • 3 Stücke op.23 (1912, Bécs)
  • Suite nach altem Styl op.24 (1913, Berlin)
  • Hat koncertetűd op.28 (1916, Budapest)
  • Változatok egy magyar népdalra op.29 (1917, Budapest)
  • Ruralia Hungarica[15] (zongorára), 7 darab op.32/a (1923-24, Budapest)
  • Változatok Bókay bácsinak egy témájára (1927, Budapest)
  • 6 Piano Pieces op.41 (1945, Neukirchen-am-Walde, Ausztria)
  • Three Singular Pieces op.44 (1951, Tallahassee, USA)

Operák, színpadi művek[szerkesztés]

Oratorikus művek[szerkesztés]

  • Szegedi mise[16] (1930) (A Mátyás-templom kórusa Tardy László vezényletével Szegeden és Budán is előadta. Az utóbbiról videofelvétel is készült, de CD-n máig sem jelent meg.)
  • Cantus vitae[17] (1941) (Az ember tragédiája filozofikus szövegeire komponálta a szerző. Egy zenekari közjátékba a szerző beleszövi a "munkás-marseillaise", az Internacionálé témáját is. Hungaroton CD-n megjelent.)
  • Stabat Mater[18] (1956)

Zenekari művek[szerkesztés]

  • 2 szimfónia (d-moll:1901, E-dúr: 1944/1956)
  • Szvit (1909)
  • Zrínyi-nyitány (1896)
  • Ünnepi nyitány (1923)
  • Szimfonikus percek (1933)
  • Amerikai rapszódia (1953)

Versenyművek[szerkesztés]

Kamarazene[szerkesztés]

  • Szerenád (vonóstrió, 1902)
  • 3 vonósnégyes (A-dúr: 1899, Desz-dúr: 1906, a-moll: 1926)
  • 2 zongoraötös (c-moll: 1895, esz-moll: 1914)
  • Gordonka-zongora szonáta (1899)
  • Hegedű-zongora szonáta (1912)

Egyéb művek[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. Kusz
  10. Hanns von Dohnányi a geni.com-on
  11. a Sachsenhauseni koncentrációs táborban kivégezték több Hitler-ellenes merényletben való részvétele miatt
  12. Grete Bonhoeffer
  13. 100 éves jubileumi hangverseny a Zeneakadémia Nagytermében | Műegyetemi Zenekar (hu nyelven). zenekar.bme.hu. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
  14. CD felvétel a Michelin Magyarország Kft. támogatásával | Műegyetemi Zenekar (hu nyelven). zenekar.bme.hu. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
  15. Dohnányi Ernő: Ruralia Hungarica Op.32/a (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 27.)
  16. Pallós Tamás: Szegedi mise, Dohnányi művének első CD-felvétele (magyar nyelven). [2012. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 27.)
  17. Dohnányi Ernő: Cantus vitae - szimfonikus kantáta. (Hozzáférés: 2013. június 27.)[halott link]
  18. Kusz Veronika előadása Dohnányi Ernő: Stabat Materéről (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 27.)

Forrás[szerkesztés]

  • Kusz: Kusz Veronika: Dohnányi és Bartók. Zeneakadémia koncertmagazin, (2017. jan.) 24. o.

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap