Serédi Jusztinián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Serédi Jusztinián
esztergomi érsek
Cardinal Seredi.JPG

Született 1884. április 23.
Deáki
Elhunyt 1945. március 29. (60 évesen)
Esztergom
Nemzetiség magyar
Munkássága
Felekezet Római katolikus egyház
Pappá szentelés 1908. július 14.
Pannonhalma
Püspökké szentelés 1928. január 8.
Bíborossá kreálás 1927. december 19.

Hivatal esztergomi érsek
Hivatali idő 1927–1945
Elődje Csernoch János
Utódja Mindszenty József
Serédi Jusztinián aláírása
Serédi Jusztinián aláírása
Serédi Jusztinián a Catholic Hierarchy-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Serédi Jusztinián témájú médiaállományokat.
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1928. január 8.
Szentelő XI. Piusz pápa
Társszentelők Carlo Cremonesi
  Agostino Zampini
Szentelt püspökök
Grősz József 1929. február 24.
Hász István 1929. április 28.
Breyer István 1929. május 19.
Meszlényi Zoltán 1937. október 28.
Tóth Tihamér 1938. június 29.
Madarász István 1939. augusztus 24.
Czapik Gyula 1939. augusztus 27.
Apor Vilmos 1941. február 24.
Scheffler János 1942. május 17.
Pétery József 1942. november 8.
Hamvas Endre 1944. március 25.
Mindszenty József 1944. március 25.
Kovács Sándor 1944. március 25.
Serédi Jusztinián hercegprímás. Fotó: R.von Bagratuni öröksége

Serédi Jusztinián, született Szapucsek György néven (Deáki, 1884. április 23.Esztergom, 1945. március 29.) bencés szerzetes, tudós, egyházjogász, érsek, bíboros, hercegprímás, a magyar katolikus egyház vezetője 1927 és 1945 között, 1933-től 1945-ig a Szent István Akadémia elnöke. Kiválóan tudott latinul, ismerte az ógörög és héber nyelveket anyanyelvi szinten beszélt olaszul, de németül és franciául is jól tudott, spanyolul és angolul kevésbé. A Felvidék déli részének visszatérése után szlovákul is elkezdett tanulni.

Pályafutása[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

1884-ben a Pozsony vármegyei Deáki faluban, szlovák eredetű, vallásos, sokgyermekes tetőfedő iparos családban született. Édesapja neve Szapucsek Mihály, édesanyjáé Oroszlán Júlia volt. Szülei tizenegy gyermeke közül ő volt a tizedik. Tehetségére plébánosa, Gulyás Elek figyelt fel, s vette rá édesapját, hogy taníttassa.

Bencés szerzetesi évei[szerkesztés]

1895-ben került a pozsonyi katolikus gimnáziumba. Hatodik osztályos korában szerzetes bátyja, Marcell példája nyomán a nevét Serédire magyarosította, s ugyancsak testvére példája motiválta, amikor 1901-ben felvételét kérte Pannonhalmára a bencés szerzetesrendbe. Augusztusban magára ölthette a bencések fekete ruháját, s az addigi Györgyből Jusztinián novícius lett. A középiskolát Pannonhalmán, illetve Győrben fejezte be. A teológiát a római bencés Szent Anzelm Egyetemen végezte. Tanulmányai során Pietro Bastien professzor hatására az egyházjogra specializálódott, nála is doktorált. A teológiai doktorátus megszerzése után hazatért Pannonhalmára, ahol 1908. július 14-én Pannonhalmán ugyancsak bencés rendi esztergomi segédpüspök, Kohl Medárd (*1859 †1928, 1902–1928) pappá szentelte.

Korán kapcsolatba, majd barátságba került August Hlond későbbi lengyel bíboros-prímással, aki szintén a későbbi pápa Achille Ratti baráti köréhez tartozott. Hlond „szinte magyarrá lett”, hiszen szalézi atyaként 1904. szeptember 15-én Lembergben érettségizett, ahol számtalan magyar diáktársa volt, 1919-től pedig Bécsben a szalézi rend német-osztrák-magyar tartományának a főnöke volt. Achille Rattit itt ismerte meg, majd bemutatta a közeli Pannonhalmán tartózkodó, de Bécsben nála gyakran vendégeskedő Szapucseknek. A későbbi magyar hercegprímás útban Rómában, mindig a szaléziaknál szállt meg. A kőbányai lengyel templom közös kezdeményezésükre épült, miután Wincenty Danek lengyel plébános megkereste mindkettőjüket. Felszentelésén 1926-ban együtt vettek részt.

A Szentszék szolgálatában[szerkesztés]

1904-ben X. Piusz pápa (1903–1914) Pietro Gasparri (*1852 †1934, 1907–1934) bíborost, a hírneves párizsi katolikus egyetem, az Institut Catholique kánonjogi professzorát (1898–1901), későbbi vatikáni államtitkárt (1914–1930) bízta meg az 1918. május 19-én életbe léptetett Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) kidolgozására fölállított bizottság vezetésével. Ennek a bizottságnak az egyik tekintélyes tagja volt Serédi Jusztinián egyházjogász professzora, Bastien, aki az igen nagy türelmet, alaposságot és szívósságot igénylő jogszerkesztői feladatok elvégzésére, az időközben Pannonhalmára visszatért fiatal szerzetest a főapáttól maga mellé kérte. A fiatal magyar kánonjogász pappá szentelését követően Bastien professzor kérésének eleget téve, rövid időn belül Rómába utazott, ahol bekapcsolódott a jogalkotó munkába. A könyvtári és levéltári kutatások során Serédi közvetlen, baráti kapcsolatokba került Achille Rattival, a későbbi XI. Piusz pápával (*1857 †1939, 1922–1939), aki 1907–1914 között a milánói Ambrosiana-könyvtár, majd 1907–1918 között a Vatikáni Apostoli Könyvtár vezetője volt. A Codex Iuris Canonici 1916 végére elkészült, és Serédi az év végéig maradt még olasz földön. De aztán távoznia kellett, mert az olasz lapok erősödő éllel támadták a pápai kúriát, szemére vetve, hogy megtűri az ellenséges államok alattvalóit.

Az esztergomi tábori lelkész, majd ismét vatikáni szolgálat[szerkesztés]

Serédi Jusztinián 1918-ban tábori lelkész lett Esztergomban. Esztergom-, Komárom és Bars vármegyék területén a munkaszolgálatra rendelt olasz hadifoglyok lelki gondozását is átvette. Az első világháború után ismét Rómában élt, a bencés kongregáció ülésén a magyar bencés rend képviselője, a vatikáni magyar követség kánonjogi tanácsnoka, majd a magyar egyházmegyék ügyvivője lett a Szentszéknél. 1923-tól a római kúria jogtörténetét tanította a pápai levéltárosképző intézetben, az Anselmianumban (Collegio Sant'Anselmo) átvette az egyházjogi katedrát. Az ő érdeme a Codicis Juris Canonici Fontes című kilenckötetes mű megjelentetése, amely az új kánonjog forrásait tartalmazta. Egyházjogi teljesítményét az oxfordi egyetem 1936-ban díszdoktori címmel ismerte el, s ez a munka járult hozzá ahhoz is, hogy a pápa az 1927-ben megüresedett eszergomi érseki és prímási székkel jutalmazta meg[forrás?].

Az áldozópap bíboros[szerkesztés]

Serédi Jusztinián hercegprímás

XI. Piusz pápa 1927 adventjében november 30-án – annak ellenére, hogy a magyar kormány Szmrecsányi Lajos egri érseket jelölte – püspöki felszentelés nélkül esztergomi érsekké nevezte ki, majd még ugyanezen évben december 19-én bíborosi rangra emelte. A történet kerekségéhez hozzá tartozik, hogy várható volt Serédi püspöki kinevezése kiemelkedő jogi munkásságáért. Az előző esztergomi érsek halálával nyerte el végül az érsekséget. A magyar kormány követet küldött a pápához, hogy felháborodását fejezze ki. A követ egy vatikáni bíborossal való beszélgetésből megtudta, hogy aznap délelőtt járt ott a kisantant követe, aki megbízói hasonló aggályait közölte. A pápa őszentsége másnap bíborossá nevezte ki Serédit, mivel a szemben álló Magyarországot és a kisantantot hasonló politikai állásfoglalásra késztette. A bíborosi, majd később hercegprímási kinevezését Serédi Jusztinián nem elsősorban XI. Piusz pápához és Gasparri bíboroshoz fűződő barátságának köszönhette, mert jóval nagyobb szerepet játszott az, hogy a Szentszék egy számára minden tekintetben megbízható, Rómában tanult és szolgált papot nevezzen ki a magyar egyház élére, valamint az is, hogy kifejezze azt, hogy a püspökök kinevezése a Szentszékre tartozik. Ezt egyébként mindenképpen alátámasztja az a tény, hogy Serédi kinevezése gyakorlatilag a magyar kormány törekvéseivel szemben történt meg. Tény viszont: azzal, hogy a pápa egy egyszerű áldozópapot emelt bíborosi és érseki rangra, Serédi Jusztinián példátlan méretű egyházi tekintélyére vall, amilyent eddig mindössze csak Néri Szent Fülöp, a mosolygó szerzetesből lett bíboros élvezett. A már érsek bíboros püspökké szentelését személyesen XI. Piusz pápa végezte Rómában 1928. január 8-án.

A tudós és akadémikus főpap[szerkesztés]

Serédi Jusztinán a Tolnai Világlapja borítóján 1939-ben a konklávéra készülve

1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági, 1934-ben tiszteleti taggá választotta. A felsőház tagjaként 1935-ben törvényjavaslatot terjesztett elő a polgári házassági kényszer eltörléséről, és az egyházak előtt kötött házasságok állami elfogadásáról. A magyar katolikus egyház fejeként mindenben XII. Piusz pápa álláspontját követte a szélsőjobboldal megítélésében, állást foglalt az alkotmányos rend védelmében, tiltakozott a fajelmélet ellen. 1937-ben Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.

Kapcsolata a neokatolikus mozgalmakkal[szerkesztés]

A két világháború között, tehát éppen Serédi prímássága idején a katolikus világot különös pezsgés járta át, köszönhetően a XI. Piusz pápa által írt Quadragesimo anno kezdetű szociális enciklikának. Magyarországon sorra jöttek létre az egyház társadalmi tanítását hirdető és azt tettekre váltani igyekvő tömegmozgalmak: a KALOT, a KALÁSZ, a KIOE, a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete és az EMSZO. Serédi működésüket engedélyezte és támogatta. A Foederatio Emericanát például megvédte attól, hogy egy egységes állami diákszervezetbe olvasszák be. A prímás nevéhez kötődik még a Karitász mozgalom megindítása, valamint a Pápai Magyar Intézet felállítása. Az ő indítására szerveződött meg a korban fontos közéleti fórumként működő Katolikus Nyári Egyetem, ahol az ország jeles katolikus tudósai tartottak előadásokat (többek között Bálint Sándor, Eckhart Ferenc és Szekfű Gyula). Az ilyen műhelyek fontos gyülekező helyei lettek a nyilas- és németellenes értelmiségieknek. 1943-ban a hercegprímás áldását adta egy modern kereszténydemokrata párt létrejöttére, és megbízta Apor Vilmos püspököt, hogy az egyház részéről koordinálja a szervezést.

Prímási szolgálatának egyik legnagyobb eredménye az eucharisztikus világkongresszus budapesti megrendezése volt, 1938-ban. Serédi érsekké történő beiktatása óta szorgalmazta az ünnepély megszervezését. (A kongresszusra Magyarországra érkezett Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár, a későbbi XII. Piusz pápa is.) A programmal indult Szent István halálának 900. évfordulójára szervezett Szent István Emlékév programsorozat, melynek keretén belül számos megemlékezést és ünnepélyt szerveztek szerte az országban.[1] A programsorozat hasonlított az 1896-os a millenniumi emlékévhez.

A lengyelbarát antifasiszta[szerkesztés]

Serédi Jusztinián - 1940 körül

A lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak első, tiszteletbeli elnöke volt.[2] 1939 szeptemberében, Lengyelország nemzetiszocialista-sztálinista lerohanása után Magyarországra mintegy 140 ezer lengyel menekült érkezett. Serédi ekkor magához kérette Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert és annak szociális ügyekkel foglalkozó ügyosztályvezetőjét, id. Antall Józsefet (a későbbi miniszterelnök, ifj. Antall József édesapját), akinek menekültügyi kormánybiztosi kinevezése érdekében közbenjárt.

A hercegprímás vatikáni évei alatt jól megtanulta azt, hogy háttérből hogyan lehet hatást gyakorolni az ügyek menetére. A lengyel menekültügyek tényleges vitelét egyházi részről a személyi titkárára, Beresztóczy Miklós prelátusra bízta, aki párhuzamosan állami hivatalnok is volt, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium katolikus ügyosztályát vezette. A hercegprímás utasítására Beresztóczy személyesen megkereste a budapesti lengyel követet, Leon Orłowskit és kérte, hogy kapcsolattartásra jelöljön ki egy személyt. A választás Zdzisław Antoniewicz újságíróra esett, aki akkor már a budapesti Lengyel Intézet és Zbigniew Załęski igazgató, a Pázmány Péter Tudományegyetem lengyel lektorának a titkára (igazgatóhelyettese) volt, és a lengyel menekültügyi oktatási ügyekért felelt. Antoniewicz Zdzisław és Beresztóczy Miklós társaságában többször felkereste a lengyel menekülttáborokat, ahol szentmisét celebrált. E téren hű követője volt Angelo Rotta pápai nuncius is. Serédi csak és kizárólag a keresztény hitre áttért zsidók érdekében emelte fel a szavát, őket próbálta óvni, számukra kért egyéni elbírálást, miközben azon sajnálkozott, hogy a „zsidók összességének szélsőségekre való hajlamossága és bizonyos túlkapásai miatt” a konvertitáknak is szenvedniük kell.[forrás?]

Zdzisław Antoniewicz kezdeményezésére, Beresztóczy Miklós támogatásával, Hanauer Árpád István váci püspök szárnyai alatt létrehozta azt a kollégiumot és általános iskolát, amelyben Lengyelországból elmenekült, többnyire árva lengyel zsidó gyerekek nyertek elhelyezést, szeretetet, atyai gondoskodást. Titkára és Zdzisław Antoniewicz társaságában a hercegprímás többször titokban elzarándokolt ide. Ebben támogatta a bíborost id. Antall József, aki valamennyi magyar közigazgatási szervnek kiadott egy körlevelet: „Magyarországon nincsenek lengyel zsidók, csakis kizárólag lengyel menekültek“! A balatonboglári lengyel gimnázium és diákkollégium létrehozása is Zdzisław Antoniewicz kezdeményezésére történt, aki Beresztóczy Miklós társaságában leutazott Balatonboglárra, ahol találkozott Varga Béla plébánossal, a Nemzetgyűlés későbbi elnökével, majd a szomszédos Balatonlellén Lékai László plébánossal. Ők voltak azok, akik ennek az ügynek fedőtörténetet biztosítottak. Ugyanis sem a magyar állam, sem a magyar egyház hivatalosan nem adhatott pénzt sem a váci zsidó iskola, sem a balatonboglári gimnázium fenntartására. Ezért aztán ezek a pénzek „egyházi célra” kerültek Hanauer Árpád püspök, Varga Béla és Lékai László plébánosok kezébe. Tőlük viszont Esztergomba és a Vallás és Közoktatási Minisztériumhoz sorra érkeztek a hamis számlák: így például a boglári és a lellei templom tatarozásáról, váci egyházmegyei létesítmények karbantartásáról.

Nyíltan szembeszáll a nyilasokkal[szerkesztés]

1938-ban az első zsidótörvény-javaslat felsőházi vitájában Serédi bíboros és Glattfelder Gyula csanádi püspök fejtették ki az egyház álláspontját. Kifogásolták a kollektív felelősség és büntetés elvét.[3] Serédi Jusztinián hercegprímás tudtával, több lengyel zsidó nyert menedéket magyar kolostorokban, elsősorban a bencéseknél, a ferenceseknél és a domonkosoknál. A bíboros-hercegprímás egyik kedvenc idézete a Szentírásból pontosan visszaadta mindazt, amit tett a lengyelekért és a zsidókért: „timor non est in caritate sed perfecta caritas foras mittit timorem quoniam timor poenam habet qui autem timet non est perfectus in caritate“ (1Jo 4.18) – A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. (1Jn 4,18). Az Országtanács 1944. október 27-ei ülésén Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás emelt fővel és határozott fellépéssel jogilag törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc hatalmát, és nem jelent meg a nemzetvezető november 4-ei eskütételén.[4] A magyarországi ökumenizmusnak a csíráit is tulajdonképpen ő fektette le, hiszen nem zárkózott el a kapcsolattartástól a többi nagy történelmi egyházzal. Ennek is gyakorlati oka volt: a reformátusok, evangélikusok, unitáriusok és baptisták szintén aktívan részt vettek a lengyel menekültek segélyezésében.

1944 decemberében a főpapi székhely is a frontvonalba került, így Serédi kapcsolata megszakadt a püspökeivel. Cukorbaja és szívbetegsége is egyre inkább súlyosbodott, de ő maradt, mint ahogyan papjait is az állomáshelyükön való maradásra szólította fel. Az óvóhelyen - ahol közel 40 embernek nyújtott menedéket és ételt - élte utolsó hónapjait. 1945 tavaszán a nyilasok uralmát felváltotta a szovjet megszállás. Az óvóhelyen még fogadta az Esztergomot „felszabadító” szovjet parancsnokot és kíséretét. Március 29-én, nagycsütörtökön hunyt el. Utódjára gyakorlatilag az „összeesküvő“ társai – id. Antall József, Zdzisław Antoniewicz, Beresztóczy Miklós, Varga Béla és Lékai László – tettek javaslatot. Mindszenty József pontosan ugyanolyan nagy lengyelbarát és diktatúra-gyűlölő volt (zalaegerszegi plébánosként állandó vendége volt a zalaszentgróti lengyel tábornak, ahol nagyon sokszor celebrált szentmisét), mint a nagy tekintélyű elődje.

Emléke[szerkesztés]

Pannonhalma és Esztergom díszpolgára.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Barankovics István Alapítvány, 2014.02.22.
  2. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
  3. Gergely Jenő: A Magyar Katolikus Püspöki Kar, az Apostoli Szentszék és a Soá
  4. Felelős vezetőként viszont fontosnak látta az első kézből kapott információkat, ezért felkérte Zadravecz István lemondott tábori püspököt, hogy vegyen részt az eseményen, s arról tájékoztassa őt.
  • Barankovics István Alapítvány, 2014.02.22.: Serédi Jusztinián. Barankovics István Alapítvány, 2014. február 22. (Hozzáférés: 2015. január 1.)

További információk[szerkesztés]


Elődje:
Csernoch János
Esztergomi érsek
1927–1945
Utódja:
Mindszenty József