Kondor Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kondor Vilmos
Kondor Vilmos
Kondor Vilmos
Élete
Született 1954 (?)
Nemzetiség magyar magyar
Pályafutása
Első műve Budapest noir (2008)
Hatottak rá Jim Thompson
Charles Willeford
Dashiell Hammett
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kondor Vilmos témájú médiaállományokat.

Kondor Vilmos [1] (1954 (?) –) magyar író, első regénye, A Budapest noir 2008-ban jelent meg.

Életpályája[szerkesztés]

Kondor Szegeden járt egyetemre, majd Párizsban folytatta tanulmányait. A Sorbonne-on vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd visszatért Magyarországra. Jelenleg egy nyugat-magyarországi gimnáziumban tanít matematikát és fizikát. Feleségével, lányaival és kutyájával egy Sopron melletti kis faluban él.[forrás?] Kerüli a nyilvánosságot, interjút ritkán ad, azt is csak emailben, emiatt több fórumon is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán létező személyről van-e szó.[2]

Kondor régóta foglalkozik írással, a Budapest noir (2008) előtt három regényt is írt már, ám ezeket nem akarja kiadatni. Legnagyobb hatást Jim Thompson, Charles Willeford és Dashiell Hammett művei tették rá. Írásaiban különös hangsúlyt kapnak a hangulati elemek, korabeli helyszínek hiteles megidézése, valós személyek szerepeltetése, ez a korfestő írói törekvés lényegében egyenértékű Kondornál a fordulatos cselekményszövés szándékával.

Művei[szerkesztés]

A Bűnös Budapest-ciklus[szerkesztés]

A szerző történelmi krimi-sorozata, főszerepben Gordon Zsigmond bűnügyi riporterrel, aki 1936 és 1956 között dokumentálta a főváros és az ország bűnéletét, nem egyszer maga szolgáltatva igazságot az áldozatoknak.

A Szent Korona-trilógia[szerkesztés]

  • A másik szárnysegéd; Agave Könyvek, Bp., 2013
  • A koronaőr második tévedése; Agave Könyvek, Bp., 2014

További művei[szerkesztés]

  • Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes (2012): Az írások főszereplője Gordon Zsigmond, és a szerző szándéka szerint a regények közti lyukakat töltik be. A történetek (öt novella és egy kisregény) 1919 és 1936 között játszódnak. Kondor ezekkel az írásokkal - csakúgy mint a Bűnös Budapest-ciklussal - a második világháború előtti újságíróknak akart emléket állítani, köztük Tábori Kornélnak, Vécsey Leónak, Nádas Sándornak, Tarján Vilmosnak és Sajó Aladárnak.
  • A nyavaja tudja (Új Forrás, 2010.07.)[3]
  • Ifjú Mariska hétköznapi halála (Új Forrás, 2011.07.)[4]
  • Négyen voltak (Jublieumi emlékalbum a 125 éve alakult budapesti detektívegyesület tisztelelére, Budapest, 2011.)
  • Wallenstein Ödön gyengéje
  • Pernahajder volt-e Schok Jenő?
  • A bűntől keletre; Libri, Bp., 2015

Idegen nyelven[szerkesztés]

  • Budapestin varjot (Budapest noir); finnre ford. Tähti Pullinen; Tammi, Helsinki, 2013
  • Budapestin synnit (Bűnös Budapest); finnre ford. Tähti Pullinen; Tammi, Helsinki, 2013
  • Budapestin vakooja (A budapesti kém); finnre ford. Tähti Schmidt; Tammi, Helsinki, 2014
  • Budapestin raunioissa (Budapest romokban); finnre ford. Tähti Schmidt; Tammi, Helsinki, 2017

Viszonya a korhoz[szerkesztés]

A Népszabadság 2009. július 4-én egészoldalas interjút közölt Kondorral „Budapest Noir a '30-as évekből” címmel. A szerző kérdésre válaszolva elmondta, miért ezt a kort választotta regényei „helyszínéül”:

Itt és ma úgy tekintünk a két világháború közti Magyarországra, mintha az egy másik ország lenne, amihez vajmi kevés közünk van. Kiemeltünk a korszakból neveket, Karinthy, Bartók, Móricz, sorolhatnám. És azt mondtuk: igen, ők a mi múltunk, a mi örökségünk abból a korból. A többieket, a politikusokat, a középszerű írókat, a revizionistákat, a legitimistákat, a sipistákat, a besszistákat és a hosszistákat, meg az átlagembereket egyszerűen száműztük. Elképzelésünk sincs arról, hogyan éltek valójában. Mintha a Horthy-korszak Magyarországa egy másik ország múltja lenne, nem a mienk. (...) Nem elég, hogy közös a múltunk, még a jelenünk is az. Nem változtunk semmit, és ezt nyugodtan értheti pozitívan, de pejoratívan is. Biztosan eljön az idő, amikor szembenézünk ezzel a korral, akár a történetírás szintjén, akár egyéni és kollektív szinten, de addig is szeretném megmutatni: azok is mi voltunk/vagyunk.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Feltehetően álnév
  2. valuska: Lopás vagy idézés? (magyar nyelven). könyves.blog.hu, 2008. augusztus 25. (Hozzáférés: 2009. november 18.)
  3. Kondor Vilmos (2010. július 4.). „A nyavaja tudja” (magyar nyelven). Új Forrás.  
  4. Kondor Vilmos (2011. július 23.). „Ifjú Mariska hétköznapi halála” (magyar nyelven). Új Forrás.  
  5. Rab László (2009. június 4.). „Budapest Noir a '30-as évekből” (magyar nyelven). Népszabadság.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]