Kondor Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kondor Vilmos
Kondor Vilmos
Kondor Vilmos
Élete
Született 1954 (?)
Nemzetiség magyar magyar
Pályafutása
Első műve Budapest noir (2008)
Hatottak rá Jim Thompson
Charles Willeford
Dashiell Hammett
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kondor Vilmos témájú médiaállományokat.

Kondor Vilmos[1] (1954 (?) –) magyar író, első regénye, A Budapest noir 2008-ban jelent meg.

Életpályája[szerkesztés]

Kondor Szegeden járt egyetemre, majd Párizsban folytatta tanulmányait. A Sorbonne-on vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd visszatért Magyarországra. Jelenleg egy nyugat-magyarországi gimnáziumban tanít matematikát és fizikát. Feleségével, lányaival és kutyájával egy Sopron melletti kis faluban él.[forrás?] Kerüli a nyilvánosságot, interjút ritkán ad, azt is csak e-mailben, emiatt több fórumon is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán létező személyről van-e szó.[2]

Kondor régóta foglalkozik írással, a Budapest noir (2008) előtt három regényt is írt már, ám ezeket nem akarja kiadatni. Legnagyobb hatást Jim Thompson, Charles Willeford és Dashiell Hammett művei tették rá. Írásaiban különös hangsúlyt kapnak a hangulati elemek, korabeli helyszínek hiteles megidézése, valós személyek szerepeltetése, ez a korfestő írói törekvés lényegében egyenértékű Kondornál a fordulatos cselekményszövés szándékával.

Művei[szerkesztés]

A Bűnös Budapest-ciklus[szerkesztés]

A szerző történelmi krimi-sorozata, főszerepben Gordon Zsigmond bűnügyi riporterrel, aki 1936 és 1956 között dokumentálta a főváros és az ország bűnéletét, nem egyszer maga szolgáltatva igazságot az áldozatoknak.

A Szent Korona-trilógia[szerkesztés]

  • A másik szárnysegéd; Agave Könyvek, Bp., 2013
  • A koronaőr második tévedése; Agave Könyvek, Bp., 2014
  • A korona ügynöke; Libri Könyvkiadó, Bp. 2018[3]

További művei[szerkesztés]

  • Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes (2012): Az írások főszereplője Gordon Zsigmond, és a szerző szándéka szerint a regények közti lyukakat töltik be. A történetek (öt novella és egy kisregény) 1919 és 1936 között játszódnak. Kondor ezekkel az írásokkal - csakúgy mint a Bűnös Budapest-ciklussal - a második világháború előtti újságíróknak akart emléket állítani, köztük Tábori Kornélnak, Vécsey Leónak, Nádas Sándornak, Tarján Vilmosnak és Sajó Aladárnak.
  • A nyavaja tudja (Új Forrás, 2010.07.)[4]
  • Ifjú Mariska hétköznapi halála (Új Forrás, 2011.07.)[5]
  • Négyen voltak (Jublieumi emlékalbum a 125 éve alakult budapesti detektívegyesület tisztelelére, Budapest, 2011.)
  • Wallenstein Ödön gyengéje
  • Pernahajder volt-e Schok Jenő?
  • A bűntől keletre; Libri, Bp., 2015

Idegen nyelven[szerkesztés]

  • Budapestin varjot (Budapest noir); finnre ford. Tähti Pullinen; Tammi, Helsinki, 2013
  • Budapestin synnit (Bűnös Budapest); finnre ford. Tähti Pullinen; Tammi, Helsinki, 2013
  • Budapestin vakooja (A budapesti kém); finnre ford. Tähti Schmidt; Tammi, Helsinki, 2014
  • Budapestin raunioissa (Budapest romokban); finnre ford. Tähti Schmidt; Tammi, Helsinki, 2017

Elismerések[szerkesztés]

2018. február 27-én adta át a Finn Detektívregény Társaság a díjait az előző év legjobbnak tartott krimi íróinak. A külföldiek közül az elismerést ez alkalommal Kondor Vilmos kapta.[1]

Viszonya a korhoz[szerkesztés]

A Népszabadság 2009. július 4-én egészoldalas interjút közölt Kondorral „Budapest Noir a '30-as évekből” címmel. A szerző kérdésre válaszolva elmondta, miért ezt a kort választotta regényei „helyszínéül”:

Itt és ma úgy tekintünk a két világháború közti Magyarországra, mintha az egy másik ország lenne, amihez vajmi kevés közünk van. Kiemeltünk a korszakból neveket, Karinthy, Bartók, Móricz, sorolhatnám. És azt mondtuk: igen, ők a mi múltunk, a mi örökségünk abból a korból. A többieket, a politikusokat, a középszerű írókat, a revizionistákat, a legitimistákat, a sipistákat, a besszistákat és a hosszistákat, meg az átlagembereket egyszerűen száműztük. Elképzelésünk sincs arról, hogyan éltek valójában. Mintha a Horthy-korszak Magyarországa egy másik ország múltja lenne, nem a mienk. (...) Nem elég, hogy közös a múltunk, még a jelenünk is az. Nem változtunk semmit, és ezt nyugodtan értheti pozitívan, de pejoratívan is. Biztosan eljön az idő, amikor szembenézünk ezzel a korral, akár a történetírás szintjén, akár egyéni és kollektív szinten, de addig is szeretném megmutatni: azok is mi voltunk/vagyunk.[6]

Kronológia a Gordon Zsigmond-történetekhez[szerkesztés]

A Bűnös Budapest-ciklusban és a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes című kötetben összegyűjtött elbeszélések

  • 1922 – Ifjú Mariska hétköznapi halála[7]
  • 1930 – Szélhámos Budapest
  • 1931 – Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes[8]
  • 1932 – Wallenstein Ödön gyengéje[9]
  • 1934 – A nyavalya tudja[10]
  • 1934/35 – Négyen voltak[11]
  • 1936 – Budapest noir
  • 1937 – Pernahajder volt-e Schok Jenő?[12]
  • 1939 – Bűnös Budapest
  • 1943 – A budapesti kém
  • 1946 – Budapest romokban
  • 1956 – Budapest novemberben

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Írói álnév
  2. valuska: Lopás vagy idézés? (magyar nyelven). könyves.blog.hu, 2008. augusztus 25. (Hozzáférés: 2009. november 18.)
  3. A korona ügynöke • Libri KiadóLibri Kiadó (hu nyelven). libri.libricsoport.hu. (Hozzáférés: 2018. március 17.)
  4. Kondor Vilmos (2010. július 4.). „A nyavaja tudja” (magyar nyelven). Új Forrás.  
  5. Kondor Vilmos (2011. július 23.). „Ifjú Mariska hétköznapi halála” (magyar nyelven). Új Forrás.  
  6. Rab László (2009. június 4.). „Budapest Noir a '30-as évekből” (magyar nyelven). Népszabadság.  
  7. Ifjú Mariska hétköznapi halála: A Center City élete egy pillanatra sem nyugodhatott napközben, és Gordon ezt nagyon élvezte. Lassan három éve rótta a város utcáit, ebből majdnem kettőt a Philadelphiai Magyar Újság állandó, és a Philadelphia Inquerer alkalmi tudósítójaként.(…) A két hatalmas ablakon úgy ömlött befelé a váratlan februári napfény, és végigzúdult a díszes, drága bútorokon. Bűnös Budapest (25. fejezet): – De igen – jegyezte meg Gordon. – A végén még itt voltam. – Azt hittem… – Nem mintha jelentősége lenne, de 1919 tavaszát Keszthelyen töltöttük, csak nyáron hajóztunk el Amerika felé.
  8. … egy Kucsera Dezső nevű magántisztviselő máig tisztázatlan körülmények között a pengő bevezetésekor elsikkasztotta egy Cseke László nevű iparossegéd Főnix típusú vaskályháját, mire Cseke feljelentette Kucserát, akinek Ábrahám Lajos volt a védője, ám az ügyvéd a tárgyaláson véletlenül a vádat képviselte, és nem a védelmet, amiből akkora botrány kerekedett, hogy még akkor is beszéltek róla, amikor Gordon alig egy éve, 1930-ban Budapestre érkezett (…) – Szóra sem érdemes – felelte Gordon, aztán a hirtelen erőre kapott szeptemberi napfény elől szemébe húzta kalapját. Tarján a földre hamuzott, és Gordon felé fordult.
  9. 1919. november 27-e volt, majdnem pontosan tizenhárom éve – kezdte az idős felügyelő, (…) Fejébe nyomta kalapját, mély levegőt vett a nehéz, de mégis friss novemberi levegőből, és lesietett a lépcsőn az utcára.
  10. Utoljára akkor látta mosolyogni Valériát, amikor a kifutófiú az egyik külvárosi antikváriumból meghozta neki a Detektívkrónika összes számát. Az pedig 1931 gyötrelmesen szeles őszén történt. Háromévente egy mosoly.
  11. (…) hogy mennyit lehet elhinni a szemtanúk beszámolóiból. Az alapokat, de még azokat sem feltétlenül. Azaz: 1934. december 31-én három (vagy négy?), fiatal- vagy középkorú fegyveres férfi rontott be a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Szabadság téri fiókjába, (…) Gordon a szilvesztert az Arizona Mulatóban töltötte dr. Pazár Zoltán kórboncnok társaságában, […] Reggel hét óra felé még javában állt a bál, …
  12. 2. fejezet: A lámpák már nem világítottak az Üllői úton, a január eleji köd lassan kezdett felszállni, (…) Az öt mázsának is föle van, ne aggódjon Schwarz. Föle. Többen lettek harminchatban öngyilkosok, mint harmincötben.(…) Nem képriportot jött készíteni, hanem csak egy helyszíni riportot arról, hogy miként árverezik el minden január elején az előző évben meghaltak ruháit. 4. fejezet: Kevésjenci valamikor november 28. (ekkor látták utoljára Madam Binét kártya- és kéjbarlangjában) és december 5. (ekkor jelentették munkatársai, hogy nem jelent meg munkahelyén) között tűnt el, és azóta senki sem hallott felőle. 6. fejezet: Gordon jó érzékkel várta ki ezt a csendes pillanatot, és azonnal szóba hozta Sipőcz Jenő főpolgármester halálát, mire kezdetét vette az oly sokak által űzött foglalatosság: a találgatás, miszerint ki lesz Sipőcz utóda? (Sipőcz Jenő főpolgármester 1937. január 1-jén hunyt el.) (…) Amióta Krisztina november elején elment Londonba, üresek maradtak az éjszakái, … (Utalás az 1936 őszén játszódó Budapest noirra.) 13. fejezet: – Ez a dunaföldvári körorvos halottkémi jelentése a Dunából 1937. december 7-én délután négy körül kifogott ismeretlen személyazonosságú férfi hullájáról. (Valószínűleg elírás: a többi utalás alapján ez egyértelműen 1936 azonos napja.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]