Berzeviczy Albert (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berzeviczy Albert
Berzeviczy Albert 1910-28.JPG
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1903. szeptember 3.1905. június 18.
Előd Wlassics Gyula
Utód Lukács György
A képviselőház elnöke
Hivatali idő
1910. június 30.1911. november 7.
Előd Gál Sándor
Utód Návay Lajos
A Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Hivatali idő
1905. november 27.1936. március 22.
Előd Eötvös Loránd
Utód Habsburg József főherceg

Születéskori neve Berzeviczy Albert
Született 1853. június 7.
Berzevice
Elhunyt 1936. március 22.
Budapest
Párt Szabadelvű Párt (1881-1906), Nemzeti Társaskör (1906-1910), Nemzeti Munkapárt (1910-1918)

Szülei Berzeviczy Tivadar, Szinyey-Merse Amália
Foglalkozás történész, politikus
Iskolái Eperjesi Jogakadémia Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berzeviczy Albert témájú médiaállományokat.

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7.Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1905-től 1936-ig, 1923-tól 1936-ig a Kisfaludy Társaság hatodik elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság első elnöke.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Tivadar (1817-1889),[1] királyi tanácsos, királyi tanfelügyelő, édesanyja Szinyey-Merse Amália (1821-1888).[2]

Középiskoláit Kisszebenben, Lőcsén és Budapesten, a jogot Kassán és Budapesten végezte. A bírói államvizsgát 1874-ben tette le. 1877-ben államtudományi doktorátust szerzett. 1924-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktor lett.

1876-ban Sáros vármegye tiszteletbeli aljegyzőjének választották, 1877-ben első aljegyzője, 1878-ban tiszteletbeli főjegyzője, 1880-ban pedig főjegyzője. 1878-tól 1881-ig az eperjesi jogakadémián a politikatudomány, a közgazdaságtan és a jogtörténet tanára volt.

1881-ben Eperjes országgyűlési képviselőjének választották a Ház és a delegáció jegyzőjeként működött, majd 1884-ben újraválasztották. 1884 októberétől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott mint miniszteri tanácsos, a felsőoktatást irányítva. 1885-ben Norvégiába utazott, ahol az egyetemi viszonyokat tanulmányozta. 1886 májusától címzetes államtitkár, 1887. június 10-e és 1894. június 9-e között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban közigazgatási államtitkárként működött, 1887 és 1892 között Lőcse város országgyűlési képviselője volt. 1892-től 1905-ig Budapest VIII. kerületét képviselte, majd 1894. június 1-jével megvált államtitkári rangjától a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban.

1895. január 21-e és 1895. június 2-a között a képviselőház második alelnöke, 1895. június 2-a és 1898. október 7-e között a képviselőház első alelnöke, 1903. november 3-a és 1905. június 18-a között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt az első Tisza-kormányban. 1910 és 1916 között Budapest II. kerületének volt országgyűlési képviselője.

1910. június 30-án a képviselőház elnökévé választották, ezt a tisztségét 1911. november 7-éig viselte, ekkor az obstrukció miatt lemondott. Pártja, a Szabadelvű Párt szétesése után ő is csatlakozott a Nemzeti Társaskörhöz, mely 1910-es párttá alakulását követően az ő javaslatára vette fel a Nemzeti Munkapárt nevet. 1917-ben bekerült a főrendiházba, ekkor képviselőségéről lemondott, majd 1927-ben az átalakult felsőházba került.

Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett működése. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke volt. 1904. május 13-án a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává, 1904. december 11-én igazgatósági tagjává, majd 1905. november 27-én pedig elnökévé választották, mely tisztségét haláláig betöltötte. A bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Academia Postiana levelező tagja volt. Alapító elnöke volt az olasz-magyar kulturális kapcsolatokat ápoló Corvin Mátyás Tudományos Akadémiának, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaságnak.[3] Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője volt. Több mint 70 magyar, német, angol, olasz lapba írt. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 214. o. ISBN 9630568055  
  • Slovenský biografický slovník. I. 236.
  • Encyklopédia Slovenska. I. 186.

További információk[szerkesztés]