Moór Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Moór Gyula
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
A Magyar Tudományos Akadémia 10. elnöke
Hivatali idő
1945. október 29. 1946. július 24.
Előd Kornis Gyula
Utód Kodály Zoltán

Született 1888. augusztus 11.
Brassó
Elhunyt1950. február 3. (61 évesen)
Budapest[1]
Sírhely Farkasréti temető
Párt Magyar Függetlenségi Párt

Foglalkozás
  • politikus
  • jogtudós
Iskolái Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem (–1910, jogtudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Moór Gyula témájú médiaállományokat.

Moór Gyula (Brassó, 1888. augusztus 11.Budapest, Józsefváros, 1950. február 3.)[2] magyar jogtudós, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, az MTA ideiglenes elnöke 1945 és 1946 között. Fő kutatási területei a jogbölcselet, a szociológia és a filozófia voltak.

Életpályája[szerkesztés]

Moór Gyula és Boór Ilona fiaként született. Egyetemi tanulmányait 1906 és 1910 között a kolozsvári tudományegyetemen végezte, ahol 1911-ben szerezte meg sub auspiciis regis jog- és államtudományi doktorátusát, majd ugyanitt 1913 májusában királygyűrűs jogi doktorrá avatták.

1911–1912 végéig gyakornok volt egy kolozsvári ügyvédi irodában, majd egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített. Közben 1912 és 1914 között tanulmány utakat tett Németországban, ahol nagy hatással volt rá Rudolf Stammler német jogfilozófus, így érdeklődése a jogbölcselet felé fordult. 1914 szeptemberétől az eperjesi Evangélikus Jogakadémián a jogbölcsészet és a büntetőjog rendkívüli, majd rendes tanár lett. Közben négy évet töltött a fronton, és tüzér főhadnagyként szerelt le. 1917-ben a kolozsvári egyetemen magántanári képesítést szerzett Jogbölcselet tárgykörből, majd ugyanitt 1918 novemberétől 1919 májusáig a jogbölcselet rendes tanáraként dolgozott.

1920-21-ig az ideiglenesen Budapesten működő utódegyetemen nemzetközi jogot tanított. 1921–1928 között a Kolozsvárról Szegedre menekült Ferenc József Tudományegyetemen tanára, a Jogfilozófia Tanszék vezetője, 1923-ig a Nemzetközi jogi tanszék megbízott vezetője, 1924/25-ös tanévben a bölcsészkar dékánja volt. 1928-ban Horthy Miklós vitézzé avatta. Kitüntetései III.o k.é.k. a kardokkal, ezüst és bronz Signum Laudis a kardokkal, II. o. Vitézségi érem, K.cs.k., II. o. Nvk. ( vitézek albuma, 1938.)

1929–1948 között a fővárosi Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen tanára és tanszék vezetője lett, közben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja, 1945-1946-ban az egyetem rektora, majd 1946-47 között rektor helyettese volt. 1937–1944 között felsőházi póttagnak jelölték. Tagja volt az Nemzetgyűlés Politikai bizottságának. A nyilasokkal szembeni éles kritikája miatt, a német megszállás alatt, 1944-ben bujdosnia kellett.

1945-ben a felajánlott moszkvai nagyköveti beosztást nem vállalta el, ehelyett a felsőoktatás újjászervezésével, valamint az egyetemi oktatás megindításával foglalkozott. Ekkor lett az Országos Köznevelési Tanács tagja, a Felsőoktatási szakosztály elnöke és az Országos Szabadművelési Tanács tagja. 1945–47 között az Ideiglenes Nemzetgyűlés választotta képviselővé az MTA elnöki tisztségéből kifolyólag.

Az 1947-es választásokon a Magyar Függetlenségi Párt színeiben indult sikerrel, megválasztották országgyűlési képviselővé (a párt vezetésébe is bekerült ), de az MKP nyomására mandátumát megsemmisítették.1947-től a politikai támadások érték, hosszabb ideig betegeskedett. 1948. január 1-jén nyugdíjazták. 1949. október 31-én akadémiai tagságát is megszüntették.

Az egyik legjelentősebb magyar jogfilozófus 1950. február 3-án halt meg Budapesten.

Tiszteletére 2011 februárjában a közigazgatási és igazságügyi miniszter Moór Gyula-díjat alapított.

Munkássága[szerkesztés]

Számos tudományos társaság tagja, többek között a Magyar Tudományos Akadémia is levelező (1925), majd rendes (1942) tagjává választotta; az MTA elnökhelyettese, a Jogtudományi Osztály elnöke is volt, majd a második világháború után Kornis Gyula lemondása miatt rövid ideig ideiglenes elnöke is volt a testületnek. Számos szakmai társaságban tevékenykedett, a Magyar Társadalomtudományi Társaságban és Mikes Irodalmi Társaságban mint választmányi tag, de tagja volt a Magyar Filozófiai Társaságnak és a Dugonics Társaságnak is.

1945–1949 között a Magyar Jogászegylet alelnöke, 1945–1947-ig a Magyar Jugoszláv Társaság elnöke, valamint a Magyar-Osztrák Társaság alelnök, a Magyar-Amerikai Társaság választmányi tagjaként szerepelt. Fő kutatási területe a jogbölcselet volt, foglalkoztatta a szociológia és filozófia, részben büntetőjogi, közjog és magánjog, és nem utolsósorban a jogi oktatás reformjai is foglalkoztatta. Erőteljesen támaszkodott a korszakban igen komoly befolyást gyakorló újkantiánus filozófiára, amiből kiindulva önálló jogfilozófiai rendszer kidolgozására törekedett. Tisztelői főként az ő érdemének tartják, hogy a magyar jogbölcselet lépést tudott tartani a korabeli európai jogfilozófia fejlődésével.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Moór Gyula, 1888-1950. Szájer József, Tóth Ádám (szerk.); Budapest: ELTE, 1988. 40 p.
  • Moór Gyula. In: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. II. köt. Glatz Ferenc (főszerk.). Budapest: MTA Társadalomkutató Központ–Tudománytár, 2003. 890–891 p.
  • Moór Gyula. Szegedi egyetemi almanach. I. köt. 1921–1995. Szeged, Hungaria, 1996. 53. p.
  • Moór Gyula. [Moór Gyula írásaiból. Kortársak és az utókor Moór Gyuláról.] Szabadfalvi József (válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetést írta). Budapest: Új Mandátum Könyv- és Lapkiadó, 2001. 241 p.
  • Paczolay Péter: Moór Gyula jogfilozófiája.= Jogtudományi Közlöny, 1989. LXIV. évf. 10. szám, 505–512. p.
  • Szabadfalvi József: Emlékezés Moór Gyulára.= Magyar Szemle, 2000. ÚF. IX. évf. 11–12. szám, 43–57. p.
  • Szabadfalvi József: Moór Gyula: egy XX. századi magyar jogfilozófus pályaképe. Budapest: Osiris–Századvég, 1994. 198 p.
  • Szabadfalvi József: Moór Gyula. In: Magyar jogtudósok. III. köt. Hamza Gábor (szerk.). Budapest: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 2006. 169–189. p.
  • Szabadfalvi József: Kísérletek egy jogbölcseleti szintézisre. Moór Gyula jogbölcselete. In: Portrévázlatok a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből. Miskolc: Bíbor Kiadó, 1995. 143–209. p.
  • Szabó Róbert: Moór Gyula. In: Nemzetgyűlés almanachja 1945. november 29.–1947. július 25. / Vida István (főszerk.). Budapest: Magyar Országgyűlés, 1999. 377–379. p.

További információk[szerkesztés]