Angyal Pál (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Angyal Pál
Született 1873. július 12.
Pécs
Elhunyt 1949. január 18. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogász,
egyetemi tanár
Iskolái

Síkabonyi Angyal Pál (Pécs, 1873. július 12.Budapest, 1949. január 18.)[1][2] büntetőjogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Angyal Pál főszolgabíró unokája, Angyal Pál kúriai bíró fia.[2]

Élete, családja[szerkesztés]

Angyal Pál Pécsett született 1873. július 12-én. Családja az ősrégi magyar nemesi családok közé tartozik, amelynek nyomai 1327-ig vezetnek vissza.

Nagyapja, síkabonyi Angyal Pál Baranya vármegye főjegyzője, Pécs 1848-as, 1867-es országgyűlési képviselője. Azonos nevű apja jogi pályán működött Pécsett, kúriai bírói rangban ment nyugdíjba.

Pakson 1897. július 11-én esküdött hűséget Késmárky Iván ügyvéd és Németh Terézia leányának, Irénnek. Felesége késmárki Késmárky Irén, négy gyermeknek adott életet.Bátyja, Béla, pécsi királyi közjegyző, a közjegyzői kamara elnöke, felsőházi tag, kormányfőtanácsos.

Budapesten hunyt el 1949. január 18-án, a Farkasréti temetőben nyugszik.[2]

Tanulmányai, munkássága[szerkesztés]

Középiskolai és főiskolai tanulmányait Pécsett végezte kitűnő eredménnyel. A jogi és az államtudományi doktori fokozatot a budapesti egyetemen szerezte meg,1895-ben.

Ez évtől Baranya vármegye tiszti ügyészségénél joggyakornok, majd 1897. január 1-jétől a pécsi felsőkereskedelmi iskolában nemzetgazdaságtant, valamint kereskedelmi- és váltójogot tanított.

Jogi oktatói tevékenységét 1898-ban kezdte meg egykori iskolájában, a pécsi püspöki joglíceumban, ahol 1912-ig büntetőjogot és jogbölcseletet oktatott. 1900-tól a Budapesti Tudományegyetemen a büntetőjog és a bűnvádi eljárás magántanára, 1912. március 7-től 1944-ig ugyanott a büntetőjog rendes, 1914-től a jogbölcsészet jogosított tanára.

1920 és 1925 között felkért előadóként a Műegyetemen általános jogismereteket tanított, magán- és büntetőjogi, valamint nemzetközi jogi tárgykörből tartott előadásokat. 1920-tól 1922-ig a jog- és államtudományi kar dékánja, 1933-34-ben az egyetem rektora volt. 1944. szeptember elsején professzorként vonult nyugállományba. Negyvenhat éven át oktatott, saját feljegyzései szerint összes megtartott előadásai száma 11 ezren felül volt, hallgatói száma pedig megközelítette a hatvanezret.

1902-től büntetőjogi törvényjavaslatokat készített elő, véleményezte a törvénytervezeteket, rendeleteket. Részt vett az 1913. évi XXI. törvénycikk (A közveszélyes munkakerülőkről) kidolgozásában. 1916-ban az igazságügy-miniszter megbízásából dr. Degré Miklóssal és dr. Finkey Ferenccel elkészítették a büntető törvénykönyv tervezetét.

Mint büntetőjogász, a klasszikus büntetőjogi iskola híve volt. Több országban tanulmányozta a börtönügyet és a fiatalkorúak bíróságait. Kezdeményezte a Patronage Egyesületek Országos Szövetségének megalakulását. 1908-ban Pécsett, majd országosan is megszervezte az ún. patronázsügyet. (A patronázs-egylet feladata a fogházlátogatáson túl a büntetést szenvedő családjának erkölcsi és anyagi támogatása, munkaalkalmak és munkaeszközök biztosítása.)

1909-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1930-ban rendes tagja lett. 1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja, 1944-ben alelnöke. 1920-tól a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának elnöke, 1939 és 1944 között a Magyar Jogászegylet elnöke.

A 20. század egyik legkiemelkedőbb büntetőjogásza volt. Alapos, rendszerező kommentárjaival és tankönyveivel minden jogász számára letisztult elméleti alapokat nyújtott. Főként büntetőjogi és szociálpolitikai cikkeket írt. Büntetőjogi tankönyveit évtizedekig használták. Az 1937-ben Izsák Gyulával kiadott büntető törvénykönyv magyarázatos kiadásai a gyakorlatban nélkülözhetetlennek bizonyultak. Szerkesztője volt többféle kiadványnak: 1908–1911 között a Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület Értesítőjének, 1913–1919 között a Bünügyi Szemlének, 1913–1915 között a Büntetőjog Tárának, 1916 és 1944 között az Angyal-szeminárium kiadványainak, 1920 és 1923 közt az Ecclesianak, 1920 és 1944 között a Magyar Jogi Szemlének és a Magyar Jogi Szemle Könyvtárának. Munkatársa volt a Révai Nagy Lexikon 11–21. kötetének, a Napkelet Lexikonnak, a Gutenberg Lexikonnak, a Katolikus Lexikonnak és az Új Idők Lexikonának.

1938-ban professzori működésének 40. évfordulójára munkatársai megszerkesztették az Angyal Pál breviárium című kötetet, mellyel céljuk az volt, hogy a szaktudomány körén kívül is megismertessék, közkinccsé tegyék Angyal Pál általános értékű gondolatait. A kötethez tartozó 48 oldalas bibliográfia is mutatja, hogy az oktatási munka mellett milyen hatalmas publikációs tevékenységet végzett a jogtudós.

1943. február 5-én a kormányzó kinevezte a felsőház élethossziglani tagjává.[3] Beválasztották az Igazságügyi, a Közjogi, az Igazoló, és a Mentelmi bizottságba, és tagja lett az Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróságnak is. Többször volt mentelmi ügynek előadója, valamint a később törvényre emelt 1944.évi VI. törvény (A nemzeti gazdálkodás rendjét zavaró egyes cselekmények szigorúbb büntetéséről) kidolgozója és előadója.

1944-ben kiadott emlékirata (Emlékeimből címmel) személyes érzéseit, gondolatait tartalmazza életének jelentős eseményeiről, és emellett hiteles képet rajzol a 20. század első felének értelmiségi, polgári világáról. Budapesten hunyt el 1949. január 18-án, a Farkasréti temetőben nyugszik.


Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • 1911 – Királyi tanácsosi cím
  • 1917 – Udvari tanácsosi cím
  • 1934 – Nagy Szent Gergely pápa lovagrendjének parancsnoka
  • 1934 – Magyar Érdemrend középkeresztje
  • 1941 – Corvin-koszorú[2]
  • 1944 – Finn Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja

Főbb művei[szerkesztés]

Fordításai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 116/1949. folyószáma alatt.
  2. a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 40. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  3. Az 1939. június 10-ére összehívott országgyűlés felsőházának név- és lakjegyzéke (1943) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2020. május 7.)

Források[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai (1825–2002). I. kötet, Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 2003. 48–49. p.
  • Általános kislexikon I. (A–K). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2005. 81. o. ISBN 963-9257-24-9
  • Angyal Pál életrajza. Országgyűlési Könyvtár - Magyar Jogi Portál.
  • Angyal Pál: Emlékeimből. Budapest: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2010. 143 p.
  • Degré Miklós: Angyal Pál breviárium. Professzori működésének 40-ik évfordulója alkalmából. = Jogállam, 1938. XXXVII. évf. 9–10. szám, 380–381. p.
  • dr. Angyal Pál gyászlevele (OSZK gyászjelentései
  • Katolikus Lexikon. Szerk.: Bangha Béla. Budapest: Magyar Kultúra, 1929.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 37. o.  
  • Névpont
  • Szalai Géza: Angyal Pál. [1873–1949.] = Collega, 2000. IV. évf. 4. szám, 27–30. p.

További információk[szerkesztés]