Angyal Pál (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angyal Pál
Született 1873. július 12.
Pécs
Elhunyt 1949. január 18. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogász,
egyetemi tanár
Iskolái

Síkabonyi Angyal Pál (Pécs, 1873. július 12.Budapest, 1949. január 18.[1]) büntetőjogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Angyal Pál főszolgabíró unokája, Angyal Pál kúriai bíró fia.[1]

Élete[szerkesztés]

A pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett és itt végezte a jogakadémiát. Budapesten szerzett jogi és államtudományi doktorátust 1895-ben.[1]

Munkássága[szerkesztés]

18981912 között a pécsi jogi líceum tanára, 1900-tól a budapesti egyetem jog- és államtudományi karán magántanár,[1] 1912-től 1944-ig egyetemi tanár. 1900-as évek elején a patronage mozgalom hazai meghonosítását támogatta, ennek következtében megalakult a Patronage Egyesületek Országos Szövetsége.[1] 1906 és 1912 között a Pécsi Rabsegélyező Egylet választmányi tagja. Később több egyesület elnöke lett.[1]

1912-ben Budapestre költözött. A budapesti egyetemen a büntetőjog és jogbölcselet tanára lett 1944-ig.[1] 1920-22 között a jog- és államtudományi kar dékánja, majd 1933-34-ben az egyetem rektora volt.[1] Érdeklődési területe a büntetőjog és büntető eljárásjog volt, mint büntetőjogász a klasszikus büntetőjogi iskola követője volt.

Isaák Gyulával együtt 1937-ben kiadták A büntetőtörvénykönyv magyarázatát, ez a munkája, valamint egyéb büntetőjogi tankönyvei, kézikönyvei hosszú ideig voltak használatban. A magyar büntetőjog kézikönyve című sorozatban mindmáig páratlan részletességgel dolgozta fel a büntetőjog különös részét. 1920-tól 1944-ig a Magyar Jogi Szemle szakfolyóirat szerkesztője, 1939-től a Magyar Jogászegylet elnöke volt. 1941-ben Corvin-koszorú kitüntetésben részesült.

1942-45 között a felsőház örökös tagja volt.[1]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A magyar büntetőjog kézikönyve (I–XXI. Bp., 1927–43)
  • Anyagi és alaki büntetőjog (I–II. Degré Miklóssal és Zehery Lajossal, Bp., 1927)
  • Fiatalkorúak és a büntetőnovella (Bp., 1912)
  • Szociológia (Bp., 1924)
  • A bölcseleti jog jegyzete, utóbb: A jogbölcsészet alaptételei (Bp., 1926)
  • A közvélemény-büntetés (Bp., 1933)
  • A csalás (Bp., 1939).

További művei[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

  • 1934: II. o. magyar érdemkereszt
  • 1941: Corvin-koszorú[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 40. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 37. o.  
  • Általános kislexikon I. (A–K). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2005. 81. o. ISBN 963-9257-24-9

Források[szerkesztés]