Domanovszky Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Domanovszky Sándor
Domanovszky Sándor.jpg
Született 1877. május 27.
Nagyszeben
Elhunyt 1955. április 30. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Domanovszky Endre
Szülei Domanovszky Endre
Foglalkozása történész, egyetemi tanár
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései Corvin-koszorú
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Domanovszky Sándor témájú médiaállományokat.

Domanovszky Sándor (Nagyszeben, 1877. május 27.Budapest, 1955. április 30.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1915, rendes: 1926, tiszteleti: 1940–1949). A fia volt Domanovszky Endre festőművész.

Élete[szerkesztés]

Édesapja a filozófus Domanovszky Endre (18171895), édesanyja Jurenák Frida[1] volt. Anyai nagyapja Jurenák Pál (1795-1876) budapesti választott polgár, vaskereskedő, ágostai evangélikus felekezetű,[2] nagyanyja Weisz Borbála (1810-1881),[3] dédnagyapja Jurenák János parlamenti képviselő és modori polgármester volt.

Egyetemi tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen végezte el 1899-ben. Ettől az évtől a pozsonyi főreáliskola tanára, majd 1904-től a fővárosi kereskedelmi akadémia tanára lett. 1914-1948 között a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem, illetve a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar művelődéstörténet professzora, közben a Bölcsészkar dékánja, majd az egyetem rektora is volt.
1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1926-ban az Akadémia rendes tagjává választották. A lengyel és az osztrák tudományos akadémia levelező tagja volt (1932, ill. 1941). A Nemzetközi Történész Bizottság (Comité International des Sciences Historiques, CISH) munkájába is bekapcsolódott (1928). – 1913-tól, 30 évig a Századok című lap szerkesztője volt. Hosszú ideig a Magyar Történelmi Társulat alelnöki tisztségét töltötte be (19161946).
Történész szakértője volt a párizsi magyar békedelegációnak (1919–1920). Az 1920-as évek elején, mint a Történelmi Társulat alelnöke szoros kapcsolatba került Klebelsberg Kunóval. Az Országos Ösztöndíjtanács ügyvezető alelnöke és az Országos Közoktatási Tanács tagja volt, valamint a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaságnak.[4] A Pázmány Péter Tudományegyetemet képviselte a parlament felsőházában (1939).

Az egyetemi tanszékén az oktatók-kutatókból – vezetésével – agrártörténeti csoport szerveződött. A 16–18. századi Magyarország majorsági gazdálkodásának kérdéseit vizsgálták. Mindig gondos, adatközlés és feldolgozás jellemezte történeti munkáikat. Domanovszky a magyar középkor történeti forrásaival is foglalkozott. A dubnici-, pozsonyi-, budai-, a Mügeln és a Kézai krónika (1906) feldolgozója volt. Értékes könyve az Árpád-házi trónörökösödési kérdések boncolgatása és a József nádor életéről írt munkája. Jelentős munka a kétkötetes Világtörténete és a szerkesztésében megjelent ötkötetes Magyar művelődéstörténet. – Tankönyvírói és metodikai munkássága is kiemelkedő volt.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 89-94.o.
  • Domanovszky Sándor helye a magyar történettudományban. Századok 1978/2, 211-234.
  • Domanovszky Sándor 1979: Gazdaság és társadalom a középkorban.
  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó.