ELTE Bölcsészettudományi Kar

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (Eötvös Loránd University Faculty of Humanities)
A Bölcsészettudományi Kar fő épülete a Múzeum körúton
Alapítva	1635
Rövid név	ELTE BTK
Hely	Magyarország, Budapest
Típus	kar
Oktatók száma	589
Hallgatói létszám	6960
Dékán	Bartus Dávid
Tagság	Coimbra Group
Elérhetőség
Cím	Budapest 1088 Múzeum krt. 4
Postacím	Budapest 1088 Múzeum krt. 4
Elhelyezkedése
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 19° 03′ 42″47.493396, 19.061794
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar témájú médiaállományokat.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara (rövidítve: ELTE BTK) az egyetem legrégebbi folyamatosan működő egyetemi kara. AZ ELTE-BTK-t Pázmány Péter, Esztergom bíboros érseke, alapította 1635-ben.

Történet

Kezdet és a XVII. század

Pázmány Péter Esztergom bíboros érseke, 1635. május 12-én alapította az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kart Nagyszombaton. Pázmány Péter jezsuita egyetemet alapított amelynek oktatási rendszerét, szervezetét az 1599-ben elfogadott Ratio Studiorum szabályozta.

XVIII. század 1777-ig

A XVIII. században a kormányzat Magyarország újjáépítésére koncentrált. Ezen felül egyik fontos célja az volt a kormányzatnak és a rendeknek, hogy megszüntessék a kulturális elmaradottságot. Természetesen ebbe a célba az oktatás áttekintése is beletartozott. A XVIII. században az államnak nagyobb szerepe jutott az oktatásban a felvilágosodásnak köszönhetően. Így a Nagyszombati Egyetem is különös figyelmet kapott a században. Az 1712/15-ös és az 1722/23-as országgyűléseken is foglalkoztak az egyetemmel. Az egyik eredmény azt volt, hoy az oktatást új területekre is kívánták terjeszteni. Habár a jezsuiták által vezetett egyetemtől nem volt elvárható a képzés tradicionális szerkezetének a megbontása. Ilyen változtatást csak uralkodói rendelkezésre lehetett megvalósítani.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc és a bölcsészkar

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei váratlanul érték az egyetemet. 1848 március elején még minden a megszokott módon folyt az egyetemen, de március végére már érezni lehet a nyugtalanságot. Az egyetem rektora március 13-án levélben kérte az egyetem tagjait, hogy maradjanak távol az eseményektől. Mindennek ellenére sokan részt vettek a forradalomban. Az egyetem magyar állami intézménnyé vált és a Kar megkapta az egyenjogúságot, így érvénybe lépett a tanszabadság az oktatók és a hallgatók számára is. A magyar kormány egy oktatási törvény szeretett volna érvénybe léptetni. A törvény kidolgozásában több tanár is részt vett. Végül a szabadságharc eseményei nem tették lehetővé a törvénytervezet elfogadását és végrehajtását. Eötvös József miniszer tervezete "A magyar egyetem alapszabálya" címet viselte volna. Ugyan a törvénytervezetet nem léptették életbe, mégis a következő évtizedeket meghatározza ez a szabályzat. A szabályzat szerint a karok teljesen egyenjogúak. A bölcsészeti kart bölcsészeti és mértani szakra osztotta és megengedte a tanárok számára az önálló kutatás szabadságát és a tudományos meggyőződés szabad előadását.

A forradalmi reformok nyomott hagytak a tanári karban is. A magyarul nem tudó tanároknak távozniuk kellett. Illetve az olyan tanároknak is el kellett hagyniuk az egyetemet, akik nem értettek egyet a kialakuló új rendszerrel. Lemondott Verner (Verney) János (filozófia), Reisinger János (történész), Wolfstein József (matematika) és Reseta János (német irodalom). Új tanárok is érkeztek úgy mint Palotai József (filozófia) és Garay János (magyar nyelv és irodalom). 1848 júniusában nevezték ki Vasvári Pált a történelem tanszékre magántanárnak. Viszont 1848 őszétől minden haladó tervet és elképzelést lesodortak. Az egyetemi oktatás az 1848-49-es tanévben szünetelt, mivel a hallgatók többsége beállt a honvédségbe. A szabadságharc bukása után 1849 szeptemberében indult újra az oktatás a pesti egyetemen.

A neoabszolutizmus kora (1849–1866)

1849-ben a forradalom elbukott, így az olmützi alkotmány megfelelően a birodalmi kormány nekifogott a magyar viszonyok átformálásához. Az egyetemnek ez azt jelentette, hogy egy évtizedig a kormány meg tudta állítani azon terveket, hogy az egyetem magyar nemzeti egyetemmé váljon. A kormány viszont nem akarta megakadályozni azon törekvéseket, hogy bevezessék a tanszabadságot és megvalósítsák az egyetem polgári viszonyok reformját. Ezek a folyamatok végül nem az Eötvös József által tervezett liberális módon ment végbe, hanem a kormányzat által preferált konzervatív módon. A birodalom határain belül véghez vitt reformok Leo Thun vallási és közoktatás ügyi miniszer nevéhez kapcsolható.

Franz Exner prágai filozófus nevéhez fűződik a reform alaptervezetének a kidolgozása. Exner a Berlini Egyetem Alexander von Humboldt által kidolgozott rendszerét vette alapjául az 1848 nyarán kidolgozott tervezetének. Humboldt szerint az egyetem célja nem a hivatalnokok képzése az állam számára, és a jó keresztény alattvalók képzése, hanem a tudományok oktatása és művelése a tanszabadság teljes szellemében. Humboldt szerint lehetővé kell tenni, hogy a tanuló saját maga válasszon tanárt, az egyetem tanácsának meg kell szabadulni az oktatás állami ellenőrzésétől, és az egyetemnek teljes autonómiát kell kapnia. Meglepő módon a katolikus és konzervatív Thun elfogadtatta a protestáns Exner tervezetét az uralkodóval is. Exner reformjának lényeges elemei a mai napig fentmaradtak.

A dualizmus kora (1867–1918)

A gyors fejlődésnek indult Magyarország oktatási rendszerét is modernizálni kellett a kiegyezés után. 1868-ban megszavazták a népiskola törvényt ami európai mértékkel is korszerű volt. A tárcának viszonylag kevesebb tennivalója volt a felsőoktatásban. Az egyetem fejlődni tudtak Thun reformjainak köszönhetően. A kar történetében a dualizmus kora egyértelműen a fejlődés és a gyarapodás és az oktatási struktúra kiépítésének a korszaka. A korszak miniszterei Eötvös József és Trefort Ágoston nagyon sokat tettek a Budapesti Egyetem fejlődéséért. Mindkét miniszter törvénytervezetet készítettek az egyetem rendezése tárgyában. Ezekből a törvénytervezetekből végül törvény nem született, de az elképzeléseket nagy részét megvalósították. Mindketten sokat tettek azért, hogy a Kar tanszéki szerkezete átalakuljon. Eötvös vezéreszméje a tanszabadság volt, legfőképpen a kutatás és az oktatás teljes szabadsága. Trefort szintén kiemelte a tanszabadság fontosságát, de ennek korlátait is megfogalmazta az 1873-as törvénytervezetében. Trefort kisebb szakmai nézeteltérésbe került a bölcsészeti kar tanáraival. Az egyik legfontosabb szakmai vita a tanárképzéssel kapcsolatban robbant ki. Trefort a tanárképzés érdekeinek is megfelelő tanterv előkészítését kérte a kartól, de ettől a kar elzárkózott. A kar azzal indokolta az elzárkózást, hogy a kar nem tud kettős feladatnak eleget tenni (a tudomány művelésének és a tanárok képzésének).

A kar nem szerette volna teljesen a tanárképzés feladatának alárendelni magát, ezért közbenső megoldások születtek. A korszakban két rendszer volt Európában elterjedt. Az egyik rendszer a francia volt, amely az egyetemtől független tanárképző intézetet működtetett. A másik szisztéma a német volt, amely a tanárképzést az egyetemeken oldották meg szemináriumok tartásával. Eötvös 1870-ben egyesíteni szerette volna két rendszert megtartva mindkét rendszer előnyeit. Ezért Eötvös a bölcsészkaron belül működő tanárképezdét hozott létre. A tanárképezde öt szakosztállyal működött:

1. klasszikai filológia és irodalom

2. történelem és földrajz

3. matematika és fizika

4. természetrajz

5. neveléstani és oktatástan

A tanárképző tagjai a kar hallgatói voltak. 1873-ban a Műegyetem mellett működő reáltanodai képzővel egyesült és Középtanodai tanárképezde néven folytatta a működését. Azonban ez a rendszer nem felelt meg a kar professzorainak ezért a német minta megvalósítását követelték. 1878-ban a kar tíz szeminárium létesítését javasolta. Az összes köziskolai szaktárgyat szeminárium formájában szerették volna megoldani. A szeminárium egyszerre lett volna oktatási forma és intézmény. A hallgatóknak gyakorlatokat vezettek és a kar rendelkezett szemináriumi helyiségekkel, könyvtárral, infrastruktúrával.

A zűrzavar kora (1918–1919)

1918. október 17-én Tisza István bejelentette a parlamentben, hogy Magyarország a háborút elvesztette. A következő éveket a bizonytalanság jellemezte Magyarországon, ami a Budapesti Egyetemet is érintette. A kolozsvári és a pozsonyi egyetemek határon kívülre kerültek, de a Debreceni Egyetem még nem működött teljes erővel. Az egyetem újra felvette a Budapesti Tudományegyetem nevet. A parlamentben megjelent új pártok gyökeres változást akartak a felsőoktatásban. Az egyetem kezdetben jó szemmel nézte a változásokat, de hamar nézeteltérései lettek a kultuszminiszterrel Lovászy Mártonnal és utódával Kunfi Zsigmonddal. 1918. február 3-án felfüggesztették az egyetem autonómiáját és Jászi Oszkár kormánybiztost nevezték ki az egyetem élére.

Jászi Oszkár a bölcsészkar autonómiáját is fel szerette volna függeszteni, de a Kar tanácsa 1918. február 8-án tiltakozott. Válaszul a kormány felfüggesztette Angyal Dávid dékánt, és Asbóth Józsefet nevezte ki dékánnak. A karon létrejött egy reformbizottság, de mielőtt el tudták volna kezdeni a munkájukat a Berinkey-kormány megbukott. A Magyarországi Szocialista Párt jutott hatalomra és a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolta hatalmat. A kormány munkásakadémiát hozott létre a munkások képzésére. Dienes Pál került az egyetem élére mint politikai megbízott. A tanárokat lecserélték és haladó gondolkodású oktatókat neveztek ki, mint például Babits Mihály, Hauser Arnold, Benedek Marcell, Turóczi-Trostler József, Vadász Elemér, és Hevesy György.

Ezekben az években a kar szinte minden nap kapott új rendelkezést a kormánytól. 1919. május végén a tanárképző intézetet megszüntették és helyére középiskolai tanítóképző intézetet hoztak létre. 1919. június 14-én a Történelmi Materializmus Kutatóintézet létesítését rendelték el, majd július 4-én a nemzetközi Ido nyelv részére hoztak létre intézetet. 1919. július 31-én a kommün megbukott és a vezetők elmenekültek.

A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Kara (1919–1944/48)

1919. augusztus 5-én a Peidl-kormány visszaállította az egyetem autonómiáját. 1919 augusztus 8-i ülésén a bölcsészkar tanácsa a következőképen foglalt állást:

„A bölcsészettudományi kar tudomásul veszi a miniszteri leiratot; minthogy azonban autonómiáját egyetemünk természeti és történeti jogában gyökerezően vallja, ezt az autonómiát elnyomó kormányokat és intézkedéseket pedig törvényesnek nem tekinti, szükségesnek tartja jegyzőkönyvi kifejezést adni annak a meggyőződésének, hogy önrendelkezési jogunk nem a közölt kormányrendelettel, hanem az erőszak megtörésével azonnal, saját törvényes életerejénél fogva lépett hatályba.”

1919 augusztus 25-én Angyal Dávidot újraválasztották dékánnak és az augusztus 13-ai rendelettel a márciusban eltiltott tanárokat visszahelyezték állásukba és a népbiztos által kinevezettek kinevezését érvénytelenítették. Egy külön bizottságot hoztak létre az 1918. október 31-e után történtek kivizsgálására. Több alkalmazottat megróttak, nyugdíjaztak és fegyelmi vizsgálat alá vontak, de a tanári kar nagy része a helyén maradt. Az 1920-as tanévet szénhiány és a fennálló politikai helyzet miatt csak márciusban lehetett elkezdeni. A trianoni béke hatása az egyetemet is érintette, mivel az egyetem körülményei is szűkösebbek lettek.

Az 1920-as évek közepére a helyzet sokat javult. Létszám korlátozást kellett bevezetni az egyetemi felvételnél, amit a vallás és közoktatási miniszter határozott meg. Az 1920-as években 3-5000 hallgató nyerhetett felvételt a bölcsészkarra. A korszak egyik legfontosabb kultuszminiszterének Klebelsberg Kunonak a viszonya nem a legjobb volt az egyetemmel. Az egyetem túl szigorú döntésnek tartotta az 1920-as évek létszámcsökkentéssel kapcsolatos rendelkezéseit. A bölcsészkaron 36 állást kellett megszünteti 1923-ban. 1925-ben pedig további 20%-os csökkentést írtak elő. Majd 1930-ban 6 évre újabb létszámcsökkentést írtak elő. 4 tanszéket és 36 segédtanerő állást szüntettek meg. Zubriczky Aladár rektor 1925. évi évzáró beszédében üzent is a politikai vezetőknek:

„Bármennyire örül is egyetemünk, ha a magyar kultúra ügyét más egyetemek is szolgálják, azt mégsem nézhetné nyugodtan, hogy ezeket az egyetemeket az ő köveiből építsék. Ez a Pázmány egyetem nívóját leszállítaná, esetleg életerejét gyökerében megtámadná, a vidéki egyetemeken pedig keveset lendítene mert a Pázmány egyetemen felmerülő hiányt úgysem pótolnák”

Zubriczky Aladár kérte, hogy a párhuzamos tanszékek tovább működhessenek, mert így egy tanszakon belül több tudományos irány is fejlődhet ki és egyben a tanszabadság is érvényesül.

Intézetek

A Bölcsészettudományi Karnak 18 intézete van. A legnagyobb intézet az Angol–Amerikai Intézet, az Ókortudományi Intézet, a Romanisztikai Intézet és a Távol-keleti Intézet. Mind a négy intézetnek egyaránt öt tanszéke van.

Intézetek és tanszékek

Intézet	Tanszékek
Angol–Amerikai Intézet	Amerikanisztika Tanszék Anglisztika Tanszék Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék Angol Nyelvészeti Tanszék Angol Nyelvpedagógia Tanszék
Filozófiai Intézet	Általános Filozófiai Tanszék Logikai Tanszék Ókori és Középkori Filozófiai Tanszék Újkori és Jelenkori Filozófiai Tanszék
Germanisztikai Intézet	Néderlandisztikai Tanszék Német Nyelvészeti Tanszék Német Nyelvoktató és Szakdidaktikai Tanszék Német Nyelvű Irodalmak Tanszék
Könyvtár- és Információtudományi Intézet	Információtudományi Tanszék Könyvtártidományi Tanszék
Magyar Irodalom- és Kultúrtudományi Intézet	Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék Régi Magyar Irodalom Tanszék XVIII-XIX. szézadi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék
Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet	Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék Finnugor Tanszék Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék Mai Magyar Nyelvi Tanszék
Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet	Esztétika Tanszék Filmtudomány Tanszék Média és Kommunikáció Tanszék
Művészetközvetítő és Zenei Intézet	Zenekultúra Tanszék Zenei Interpretáció Tanszék
Művészettörténeti Intézet	Középkori, Reneszánsz és Barokk Művészettörténeti Tanszék Modern és Jelenkori Művészettörténeti Tanszék
Néprajzi Intézet	Folklore Tanszék Tárgyi Néprajzi Tanszék
Nyelvi Közvetítés Intézete	Fordító és Tomácsképző Tanszék Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék
Ókortudományi Intézet	Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszék Egyiptológiai Tanszék Görög Tanszék Lain Tanszék Vallástudományi Tanszék
Orientalisztikai Intézet	Indológia Tanszék Iranisztikai tanszék Sémi Filológiai és Arab Tanszék Török Filológiai Tanszék
Régészettudományi Intézet	Archeometria, Régészeti Örökség és Módszertan Tanszék Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszék Ókori Régészeti Tanszék Őskori és Elő-Ázsiai Régészeti Tanszék
Romanisztikai Intézet	Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszék Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék Portugál Nyelvi és Irodalmi Tanszék Román Nyelvi és Irodalmi Tanszék Spanyol Nyelvi és Irodalmi Tanszék
Szláv és Balti Filológiai Intézet (korábban: Lenin Intézet)	Lengyel Filológiai Tanszék Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszék Szláv Filológiai Tanszék Ukrán Filológia Tanszék
Távol-keleti Intézet	Buddhológia és Tibetisztika Tanszék Japán Tanszék Kínai Tanszék Koreai Tanszék Mongol és Belső-Ázsiai Tanszék
Történeti Intézet	Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék Digitális Bölcsészet Tanszék Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék Kelet-, és Közép-Európa Története és Történeti Ruszisztikai Tanszék

Szervezet

A kar vezetése

A kar vezetése

Títulus	Név
Dékán	Bartus Dávid
Dékánhelyettesek	Gintli Tibor Horváth Krisztina Bartus Dávid Károly Krisztina
Rektori megbízottak	Bárdosi Vilmos Komlósiné Knipf Erzsébet Pál Ferenc
Dékáni megbízottak	Bóna Judit Dobszay Tamás György Péter Kugler Nóra Uwe-Jens Pohl Major Éva Mátay Mónika Rada Roberta

Dékánjai

A teljes lista itt olvasható. (A Bölcsészettudományi Kar 1953-ban két kettévált Nyelv- és Irodalomtudományi, illetve Történettudományi Karra, így a két kar 1956. december 7-i újraegyesüléséig két bölcsészdékán is volt.)

1900-01: Medveczky Frigyes 1901-02: Medveczky Frigyes 1902-03: Pauer Imre 1903-04: Ballagi Aladár 1904-05: Lóczy Lajos 1905-06: Pasteiner Gyula 1906-07: Hegedűs István 1907-08: Lánczy Gyula 1908-09: Asbóth Oszkár 1909-10: Szinnyei József 1910-11: Békefi Remig 1911-12: Beke Manó 1912-13: Fináczy Ernő 1913-14: Mágócsy-Dietz Sándor 1914-15: Alexander Bernát 1915-16: Petz Gedeon 1916-17: Kövesligethy Radó 1917-18: Goldzieher Ignác 1918-19: Angyal Dávid 1919-20: Angyal Dávid 1920-21: Haraszti Gyula 1921-22: Siegescu Ferenc 1922-23: Siegescu József 1923-24: Kuzsinszky Bálint

1924-25: Áldásy Antal 1925-26: Arthur Battishill Yolland 1926-27: Domanovszky Sándor 1927-28: Méhelÿ Lajos 1928-29: Hekler Antal 1929-30: Mauritz Béla 1930-31: Papp Károly 1931-32: Heinlein István 1932-33: Németh Gyula 1933-34: Kornis Gyula 1934-35: Gombocz Zoltán 1934-35: Németh Gyula 1935-36: Melich János 1936-37: Rybár István 1937-38: Császár Elemér 1938-39: Eckhardt Sándor 1939-40: Szentpétery Imre 1940-41: Gerevich Tibor 1941-42: Zambra Alajos 1942-43: Szekfű Gyula 1943-44: Lukinich Imre 1944–47: Hajnal István 1947–49: Zsirai Miklós 1949–51: Tamás Lajos

1951-52: Bolgár Elek 1952–53: Bóka László 1953–55: Bóka László 1955–56: Kardos Tibor 1953–56. I. Tóth Zoltán 1956. december–1957: Kniezsa István 1957-58: Turóczi-Trostler József 1958-59: Kardos László 1959–63: Tálasi István 1963–66: Sinkovics István 1966–69: Elekes Lajos 1969–75: Székely György 1975–79: Szathmári István 1979–82: Diószegi István 1982–90: Pölöskei Ferenc 1990–92: Hunyady György 1993–2000: Manherz Károly 2000–01: Fodor Sándor 2001–06: Manherz Károly 2006–15: Dezső Tamás 2015–17: Borhy László 2017–18[forrás?]: Borsodi Csaba 2018–21: Sonkoly Gábor 2021-: Bartus Dávid

Ismertebb oktatói

A következő oktatók rendelkeznek Wikipédia-oldallal:

Ismertebb oktatók

Inzézet	Oktató
Angol–Amerikai Intézet	Bán Zsófia, Bartos Huba, Christopher Ryan, Csizér Kata, Dávidházi Péter, Dörnyei Zoltán, É. Kiss Katalin, Géher István, Marcel Den Dikken, Frank Tibor, Kállay Géza, Kniezsa Veronika, Kontra Edit, Kormos Judit, Lutter Tibor, Medgyes Péter, Nádasdy Ádám, Nemes Anna, Mark Newson, Orosz István, Öveges Enikő, Péter Ágnes, Siptár Péter, Szenczi Miklós, Szigetvári Péter, Szlukovényi Katalin, Törkenczy Miklós, Varga László, Zerkowitz Judit
Filozófia Intézet	Ancsel Éva, Áron László, Erdei László, Hermann István, Mezei Balázs, Szigeti József
Germanisztikai Intézet	Ágel Vilmos, Brenner Koloman, Kurdi Imre, Mádl Antal, Manherz Károly, Masát András
Könyvtár és Információtudományi Intézet	Barátné Hajdu Ágnes, Rózsa György, Sebestyén György
Magyar Irodalom és Kultúrtudományi Intézet	Ács Pál, Alexa Károly, Eisemann György, Payer Imre, Salamon István, Szabolcsi Miklós, Vilcsek Béla, Wirth Imre
Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet	Abaffy Erzsébet, Balázs Géza, Balogh Lajos, É. Kiss Katalin, Fábián Pál, Fodor Géza, Gyuris Beáta, Hegedűs Attila, Kiss Jenő, Kálmán László, Ördög Ferenc, Schiller Judit, Szathmári István, Tolcsvai Nagy Gábor, Veszelszki Ágnes
Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet	Almási Miklós, Bacsó Béla, Kántás Balázs, Kolosi Péter, Kovács András Bálint, Rényi András, Szécsényi Endre
Művészetközvetítő és Zenei Intézet	Mindszenty Zsuzsánna
Neveléstudomány*	Tóth Gábor
Nyelvi Közvetítés Intézete	Klaudy Kinga
Orientalisztikai Intézet	Dezső Tamás, Töttössy Csaba
Régészettudományi Intézet	Borhy László, Gabler Dénes, Szabó Miklós, Vida Tivadar
Romanisztikai Intézet	Bárdosi Vilmos, Benyhe János, Faluba Kálmán, Fried Ilona, Herman József, Horányi Mátyás, Kardos Tibor, Koltay-Kastner Jenő, Köpeczi Béla, Kutasy Mercédesz, Madarász Imre, Miskolczy Ambrus, Nyitrai Tamás, Gelu Păteanu, Rákóczi István, Rózsa Zoltán, Sallay Géza, Giampaolo Salvi, Salusinszky Gábor, Scholz László, Süpek Ottó, Szauder József, Szkárosi Endre, Tóth Endre, Török Tamara
Szláv és Balti Filológiai Intézet	Hadrovics László, Krausz Tamás, Petar Milošević, Nyomárkay István, Predrag Stepanović
Távol-keleti Intézet	Agócs Tamás, Apatóczky Ákos Bertalan, Bethlenfalvy Géza, Birtalan Ágnes, Bartos Huba, Csongor Barnabás, Ecsedy Ildikó, Erdélyi István, Ferenczy Mária, Galla Endre, Hamar Imre, Horváth Z. Zoltán, Kalmár Éva, Kósa Gábor, Miklós Pál, Pap Melinda, P. Szabó Sándor, Renner Zsuzsanna, Róna-Tas András, Salát Gergely, Sári László, Vihar Judit
Történeti Intézet	Cieger András, Ciegerné Novák Veronika, Estók János, Földes György, Fröhlich Ida, Horváth Jenő, Mészáros Andor, Németh György, Polányi Imre, Pritz Pál, Révész László, Sz. Jónás Ilona, Vér Eszter Virág, Zeidler Miklós

• megszűnt

Díszdoktorjai

Az egyetem a következő tudósoknak adományozta a doctor et professor honoris causa, azaz díszdoktori címet:

• 2017–18: Waldemar Zacharasiewicz, a Bécsi Egyetem professzora
• 2016–17: Szabó Miklós, professor emeritus
• 2016–17: Xu Lin, a Kínai Nyelvoktatási Tanács főigazgatója
• 2015–16: Janusz K. Kozlowski régész, professor emeritus
• 2014–15: Mario Vargas Llosa, Nobel-díjas író
• 2013–14: Robert John Weston Evans, az Oxfordi Egyetem professzora
• 2012–13: Dominique Combe, az École Normale Supérieure, Sorbonne professzora
• 2012–13: Harriet Zuckerman, a Columbia Egyetem professzora
• 2012–13: Reinhard Olt, a Frankfurter Allgemeine Zeitung budapesti tudósítója
• 2011–12: Hans Ulrich Gumbrecht, a Stanford Egyetem professzora
• 2010–11: Jacques Roubaud, kortárs francia költő, matematikus, az Oulipo tagja;
• 2010–11: Pölöskei Ferenc, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora
• 2009–10: José Saramago, Nobel-díjas író †
• 2008–09: Ritoók Zsigmond, professzor emeritus

Egyetemi élet

EPER Rádió

Az Első Pesti Egyetemi Rádió (EPER) az egyetem hivatalos rádiója.

Szabadegyetem

Az ELTE Bölcsészettudományi Kar szabadegyetemi programsorozatában a mindekori érdeklődők a különböző tematikájú és rendszerességű események által bővíthetik tudásukat a különböző bölécsészettudományi szakterületek széles választékában.

HELP

A HELP a hallgató eredményességet elősegítő program, amely a beiratkozás pillanatától a hallgatók rendelkezésére áll tanácsadással, és segítségnyújtással.

Zene

• La Caffettiera Stioppeta, a Romanisztikai Intézet, Olasz Nyelv iés Irodalmi Tanszékének kamarakórusa

Kutatás

Kutatóegyetemi kar

Az Eötvös Loránd Tudmányegyetem 2010. április 18-án hivatalosan is elnyerte a kutatóegyetemi státuszt a Természettudományi Karral és az Állami Jogtudományi Karral együtt. Az ELTE BTK, az ELTE hagyományosan tudományegyetemi, kutatási tevékenységet folytató kara, és így a kutatóegyetemi cím elnyerésének egyik biztosítéka, mely legfontosabb feladatának tekintette korábban és tekinti jelenleg a tudományos kutatást és a tudományos utánpótlás képzését. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem mint Magyarország vezető kutatóegyeteme 2010-ben elnyerte a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kiírt Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP). A felsőoktatás minőségének javítását és az egyetemi kutatások promotálását segítő projekt az Európai Unió és a Magyar Állam 3 milliárd forintos támogatásával valósul meg, 2010. június 1. és 2012. május 31. között.

Kutató csoportok

Az egyetemnek két kutatócsoportja van jelenleg.

• MTA-ELTE
• Lendület

Központok

A Karon számos (kutató) központ működik jelenleg, amelyeknek stratégiai céljai, hogy hozzájáruljanak a Bölcsészettudományi Kar és az ELTE tudományegyetemi jellégének fenntartásához és annak megerősítéséhez. A Kar legfőbb célja, hogy a különböző kutató központok létrehozásával az, hogy a már jelenleg is meglévő, főképpen tudományos erőforrásoknak szervezett keretek között adjon nagyobb kibontakozási lehetőséget.

• Brazil Tudományok Központ
• Buddhizmus-kutatás Központja
• CPLP országok Közép Európai Információs és Dokumentációs Kutatóközpont
• Digitális Bölcsészet Központ
• Egy Övezet, Egy Út Kutatóközpont
• ELTE Konfuciusz Intézet
• Latin-Amerika Kutatóközpont
• Kortárs Arab Világ Kutatóközpont
• Magyar Filozófia Kutatóközpont
• Mongolisztika Kutatóközpont
• Nyelvelméleti Kutatóközpont
• Ruszisztikai Kutatási és Módszertani Központ
• Szakmódszertani Központ
• Vallástudományi Központ
• Vietnámi Nyelv és Kultúra Központ

Kutatók

Csizér Kata az egyik legtöbbet idézet kutató a Google Tudós alapján

A következő lista az ismertebb kutatókat tartalmazza. Az ismertség a Google Tudós idézetek alapján lett megállapítva.

Frissítve: 2021. június 30.

Ismertebb oktatók a Google Tudós idézetek alapján

Idézetek száma	Oktató
10000-50000	Kövecses Zoltán (AAI)
5000-10000	Csizér Kata (AAI), Klaudy Kinga (NyKI), Marcel Den Dikken (AAI)
1000-5000	Giampaolo Salvi (RI), Raczky Pál (RTI) , Gósy Mária (MNyFI), Siptár Péter (AAI), Mark Newson (AAI), Alexandra Anders (RTI), Kovács András Bálint (MMI), Lázár Ildikó (AAI), Bartha Csilla (MNyFI)
500-1000	Brdar-Szabó Rita (GI), Zólyomi Gábor (ÓI) Kontra Edit (AAI), Károly Krisztina (AAI), Mester Zsolt (RTI), Vida Tivadar (RTI), Bóna Judit (MNyFI)

(AAI = Angol–Amerikai Intézet, GI = Germanisztikai Intézet, MMI = Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, MNyFI = Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, ÓI = Ókortudományi Intézet, NyKI = Nyelvi Közvetítés Intézete, RI = Romanisztikai Intézet, RTI = Régészettudományi Intézet)

Ranglista

2020-ban az ELTE BTK holtversenyben a Semmelweis Egyetem Orvosi Kara anatómiai tanszékével az első helyen végzett a HVG magyarországi egyetemek rangsorában.

Ismertebb hallgatók

• Antal László, nyelvész
• Apatóczky Ákos Bertalan, sinológus
• Baló Júlia, író
• Bán Zsófia, nyelvész
• Bánffy Eszter, régész
• Bárdosi Vilmos, nyelvész
• Bartos Huba, sinológus
• Báti László, nyelvész
• Bayer Antal, fodrító
• Bognár József, nyelvész
• Bollobás Enikő, nyelvész
• Csapó Csaba, irodalomtörténész
• Csizér Kata, nyelvész
• Dávidházi Péter, nyelvész
• Dörnyei Zoltán, nyelvész
• Fabó Kinga, költő
• Frank Tibor, nyelvész
• Fried Ilona, italianista
• Gerle Éva, újságíró
• Géher István, nyelvész
• Gergely András, történész
• Grandpierre K. Endre, kutató
• Hamvai Kornél, műfordító
• Hankiss Ágnes, pszichológus
• Heckenast Gusztáv, történész
• Hoffmann Rózsa, politikus
• Kállay Géza, nyelvész
• Kálmán C. György, irodalomtörténész
• Kalmár György, újságíró
• Karácsony Gergely, politikus
• K. Csilléry Klára, múzeológus
• Klein Sándor, pszichológus
• Kodolányi Gyula, nyelvész
• Kormos Judit, nyelvész
• Kósa Gábor, orientalista
• Kövecses Zoltán, nyelvész
• Kúnos László, nyelvész
• Liptay Katalin, újságíró
• Maruzsa Zoltán, politikus
• Mesterházi Márton, műfordító
• Mesterházi Mónika, költő
• Moldován Domokos, etnográfus
• Nádasdy Ádám, nyelvész
• Nemes Anna, műfordító
• N. Kiss Zsuzsa, műfordító
• Nyitrai Tamás, italianista
• Pálos Tamás, műfordító
• Pók Attila, történész
• Prekop Gabriella, műfordító
• Rakovszky Zsuzsa, író
• R. Székely Julianna, újságíró
• Salusinszky András, pedagógus
• Salusinszky Gábor, italianista
• Sarbu Aladár, nyelvész
• Scholz László, műfordító
• Siptár Péter, nyelvész
• Szabó Miklós, történész
• Szenes Andrea, újságíró
• Szigetvári Péter, nyelvész
• Szlukovényi Katalin, költő
• Tóth Béla, atléta
• Tóth Endre, régész
• Török Tamara, dramaturg
• Törkenczy Miklós, nyelvész
• Vajda Zsuzsanna, pszichológus