Gergely András (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gergely András
Gergely András hágai magyar nagykövet 2002-01-16
Gergely András hágai magyar nagykövet 2002-01-16
Életrajzi adatok
Született1946. május 23.
Sopron
Elhunyt2021. május 3.[1] (74 évesen)
Ismeretes mint
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar
Élettárs Lőrik Eszter
Gyermekek Anna, András
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
ELTE BTK (1964–1969)
Más felsőoktatási
intézmény
Radnóti Miklós, ill. Ságvári Endre Gimnázium, Szeged (1960–1964)
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület a 19. századi Magyarország története
Tudományos fokozat egyetemi doktor (1971)
kandidátus (1980)
PhD (1996)
MTA doktor (1998)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK) egyetemi tanár (1976–1990, 1995–2013)
KRE BTK egyetemi tanár (2006–)
MTA TTI munkatárs
Más munkahelyek Dél-afrikai nagykövetség (1992–1994)
Jelentős munkái Széchenyi eszmerendszerének kialakulása
Áruló vagy áldozat? István, az utolsó magyar nádor rejtélye
Egy nemzet születése. Magyarország története 1790–1848
Tudományos publikációk száma 205[2]
Akadémiai tagság MTA doktora (1998)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gergely András témájú médiaállományokat.

Gergely András (Sopron, 1946. május 23.[3][4]2021. május 3.[5]) magyar történész, diplomata, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa.

Élete, szakmai működése[szerkesztés]

Gergely András Sopronban született. Édesapja Gergely Győző, édesanyja Benkő Anna.[3] 1960-tól 1964-ig a Radnóti Miklós, illetve a Ságvári Endre Gimnázium tanulója Szegeden.[4] 1964 és 1969 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK) tanult filozófiát és történelmet. 1969-től 1975-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa. 1976-tól 1981-ig az ELTE BTK magyar történeti tanszékének adjunktusa, 1981-től 1990-ig, majd 1995-től docense, 1998-tól egyetemi tanára[3] 2013-ig.[4] 2000-től 2006-ig az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem tanára volt.[4] Az ELTE mellett a 2006-tól[4] Károli Gáspár Református Egyetem és 2013-tól[4] az egyetem Doktori Iskolájának is oktatója.[6] 2014-től a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa a Dualizmus-kori kutatócsoport vezetőjeként.[4]

1980-tól a történettudományok kandidátusa, 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Kutatási területe a 19. századi magyar politika-, eszme- és társadalomtörténet.[3] Angol és holland középfokú, orosz és német felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik.[6]

Tagja az MTA Történettudományi Bizottságának, és a Magyar–Osztrák Történész Vegyesbizottságnak. 1989-ben Ránki György-díjat kapott.[3] 1991-ben a Magyar Köztársaság Arany érdemkeresztjét ítélték neki oda.[6] 1986-tól 1987-ig Humboldt-ösztöndíjasként volt az NSZK-ban, 1990-ben pedig a Hamburgi Egyetem vendégtanára. 1997-ben Széchényi professzori ösztöndíjat kapott.[3]

Gergely András nős, felesége (1975-től) Lőrik Eszter. Két gyermeke Anna (1977) és András (1979).[3]

Politikai működése[szerkesztés]

Gergely András a rendszerváltás idejétől aktívan részt vett a politikai életben. 1988-tól és 1996-ig a Magyar Demokrata Fórum tagja volt, részt vett a párt programjának kidolgozásában is. 1989-től 1990-ig az MDF külügyi bizottságának tagja, majd vezetője volt. 1996-tól az Magyar Demokrata Néppárt tagja. 1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja, 1997-től ügyvezető elnöke. Az 1990-es és 1994-es magyarországi országgyűlési választáson képviselőjelölt volt.[3]

Diplomáciai munkája[szerkesztés]

Az 1990-es években a Külügyminisztériumban dolgozott. 1991-től 1992-ig a Külügyminisztérium főtitkára volt. 1992-től 1994-ig a Dél-afrikai Köztársaságban volt Magyarország nagykövete pretoriai állomáshellyel (1993-tól 1994-ig akkreditálva Mozambikba és Szváziföldre is). 1999-től 2002-ig[4] Hollandiában volt nagykövet hágai székhellyel.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Széchenyi eszmerendszerének kialakulása, Budapest, 1972, 177 p[6]
  • Kiegyezés után (Szász Zoltánnal közösen), Budapest, 1978, 266 p[6]
  • Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban: a fiumei vasút, Budapest, 1982, 162 p[6]
  • Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról, Budapest, 1987, 503 p[6]
  • Áruló vagy áldozat? István, az utolsó magyar nádor rejtélye, Gyomaendrőd, 1989, 151 p[6]
  • (szerk. Spira Györggyel és Sashegyi Oszkárral) Széchenyi István válogatott művei I–III., Budapest, 1991[6]
  • 1848-ban hogy is volt? Tanulmányok Magyarország és Közép-Európa 1848-49-es történetéből, Budapest, 2001, 518 p[6]
  • (szerk.) Magyarország története 1790–1918, Budapest, 2003, 556 p[6]
  • Széchenyi István, Pozsony, 2006, 243 p[6]
  • Egy nemzet születése. Magyarország története 1790–1848, Budapest, 2009[6]
  • Hungary in the Age of Reform and Revolution 1830–1849, New York, 2011[6]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt Gergely András történész
  2. l. MTA adatbázis
  3. a b c d e f g h Ki kicsoda?, i. m., 569. o.
  4. a b c d e f g h Veritas adatbázis
  5. Hírek - VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár. www.veritasintezet.hu. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  6. a b c d e f g h i j k l m n KRE adatbázis
  7. http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/hirek/balog-zoltan-allami-kitunteteseket-adott-at

Források[szerkesztés]

Egyéb külső hivatkozások[szerkesztés]