Ancsel Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ancsel Éva
Születési név Ancsel Éva
Született 1927. május 23.
Budapest
Elhunyt 1993. május 1. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága Magyarország
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filozófus, költő, esszéíró, egyetemi tanár
Díjak SZOT-díj
Kitüntetései A filozófiatudomány doktora (1977)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ancsel Éva témájú médiaállományokat.

Ancsel Éva (Budapest, 1927. május 23.Budapest, 1993. május 1.) magyar filozófus (állami díjas), költő, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

1945–1950 között az ELTE filozófia-társadalomtudomány-lélektan szakán tanult. 1950-től közgazdasági technikumokban, 1960-tól tanítóképző intézetben, 1968-tól a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanított. 1970-től az ELTE filozófia tanszékének adjunktusa, 1974-től docense, 1978-tól egyetemi tanára volt. 1985-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1990-től rendes tagja.

Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található.

Ancsel Éva és Gimes Imre író sírja Budapesten a Farkasréti temetőben

Munkássága[szerkesztés]

Első versei 1957-ben jelentek meg. Műveiben az etika és a történelem-filozófia érintkezési pontjait kutatta, illetve egy filozófiai antropológia kimunkálásán dolgozott. Esztétikai és történelem-filozófiai munkássága mellett fontosak etikai tanulmányai, amelyek oktatók nemzedékeinek gondolkodását befolyásolták. Fontos szerepe volt a középiskolai filozófiaoktatás létrejöttében és az általános filozófiai műveltség elterjedésében.

Megjelent művei[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

  • A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1977)
  • A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1983) – Több évtizedes kiemelkedő pedagógiai és filozófiai munkásságáért, az utóbbi években publikált magas színvonalú esszéköteteiért.
  • SZOT-díj (1986)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]