Nihilizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nihilizmust leggyakrabban Friedrich Nietzsche nevével hozzák összefüggésbe, aki szerint nincs szerkezet vagy cél e világon, csak amit mi adunk meg

A nihilizmus egy olyan filozófiai felfogás, eszmerendszer, amely a társadalmi értékeket és normákat, minden elvet, szabályt, erkölcsi követelményt, törvényt tagad, mivel mindenféle értelem, értelmezés vagy értékelés hiábavaló. A cselekvés hiábavalóságát, a lét teljes értelmetlenségét, az emberi haladás hiányát hirdeti.

Jelentése[szerkesztés]

Az elnevezés eredete: nihil (semmi; lat.) + ismus (doktrína, mozgás, gyakorlat; lat.), a tagadás szellemének uralomra jutásaként is emlegethetjük.

A nihilisták eredetileg keresztény hittételek, vallási tanok tagadói voltak, azonban azóta a nihilizmus jelentésköre bővült, kiterjeszthető a totális tagadásra.[1]

A nihilizmust leggyakrabban Friedrich Nietzsche nevével hozzák összefüggésbe, aki Európa "első tökéletes nihilistájának" vallotta magát. Szerinte az európai kultúra nihilistává vált, egyrészt azért, mert tagadja a fennálló értékeit, másrészről elveti az új értékek teremtésének feladatát. Minden „érték” csak egy konstrukció, ami önmagában semmi (nihil), léte csak az érték tételezőjének hatalmának függvénye. Úgy vélte, az Istenbe és az erkölcsi rendbe vetett hit többé nem tartható fönn, nincs szerkezet vagy cél e világon, csak amit mi adunk meg. A nihilizmus mint cél több aspektusban nyilvánulhat meg a közéletben:

  • ismeretelméleti nihilizmus: tagadja a tudás és az igazság lehetőségét, a szélsőséges kételkedéshez kapcsolódik
  • politikai nihilizmus: szorgalmazza a korábban létrehozott összes politikai, társadalmi és vallási rendelkezés megsemmisítését a jövőbeli fejlődéshez
  • etikai nihilizmus vagy erkölcsi nihilizmus: elveti az abszolút etikai és erkölcsi értékeket; a jó és a rossz/gonosz fogalmát homályosnak tartja, az ezekhez kapcsolódó értékeket csupán az érzelmi és a társadalmi nyomás alakította ki
  • egzisztenciális nihilizmus: azt mondja ki, hogy az életnek nincs belső értéke/értelme; az említettek közül a legismertebb vélekedés

Kettős értéket hordoz: először is a „régi” értékek (moráliák alapján kialakított érték-rendszer) teljes és maradéktalan lerombolásának szükségességét testesíti meg, másodszor azt mondja ki, hogy nem szabad hagyni, hogy a rendszerek tagadása negativista gondolatokat szüljön. A szellem szabad szárnyalását kívánják biztosítani az „aktív nihilisták”, akik szerint a világban végtelen sok lehetőség van, csak ki kell használni, míg a „passzív nihilisták” minden elvet tagadnak, és ez magába foglalja a gondatlanságot és önpusztítást.

A pszichiátriában a nihilizmus bizonyos mentális rendellenességekben fellépő olyan tapasztalat vagy élmény, hogy a világ vagy valakinek a teste vagy énje nem létezik.

E szerint a filozófiai álláspont szerint a természetben nincs jelen cél, értelem, jó és rossz az ember által felállított normák nélkül. Ez egy hozzáállás-filozófia, mivel nem egy szigorúan meghatározott irányzat megtagadása. A nihilizmus filozófiájába való eljutás minden gondolkodónak más, ugyanis nem mond semmit arról, hogy mit kellene tennünk. Ezen felfogás szerint létezik egy alkotó vagy legfőbb uralkodó, azonban nem létezik „morál”, valamint nem lehetséges létrehozni egy egységes, világi etikát.

Politikai vonatkozásai[szerkesztés]

A 19. században több politikai és ideológiai irányzatot is nihilizmus néven illettek. Elsősorban a különféle materialista irányzatokat és az anarchizmust sorolták ide, áttételesen valamennyi forradalmi és radikális nézetet. Csernisevszkij Sto gyelaty? (Mit tegyünk?) című regénye arra késztette Dosztojevszkijt, hogy több szépirodalmi művön keresztül (Feljegyzések az egérlyukból, Ördögök, A Karamazov testvérek) szálljon vitába az általa nihilistáknak nevezett szerzőkkel és közéleti szereplőkkel.

Kulturális megjelenései[szerkesztés]

Média[szerkesztés]

A televízióban a Seinfeld-show epizódjaiban jelent meg a nihilizmus oly módon, amely nyilvánvalóan megmutatta, hogy a nihilista filozófia szerint a lét értelmetlen, s mindezt ironikus humorral jelenítette meg.

Dadaizmus[szerkesztés]

A dadaista mozgalom kiindulása az első világháború idejére tehető, amikor az emberek szembesültek a háború sújtotta területek után maradt ürességgel. Ez egy „anti-art”-mozgalom, és a dadaista művészet későbbi leértékelése miatt hívták sokan nihilista felfogásnak. Egyik jeles képviselője a mozgalomnak Tristan Tzara volt.

Zene[szerkesztés]

Egyes punk zenekarok (pl. a Sex Pistols) dalszövegeiben lelhető fel a jövőkép, a jövő hiánya, mely később a munkanélküliek és az elégedetlen fiatalok „jelszava” lett (no future). A nihilizmus eszméje gyakran megjelenik még black, doom és death metal zenekarok dalszövegeiben (lásd pl. a My Dying Bride-ot) illetve a gothic rock / dark wave műfajban és az ahhoz kapcsolódó gót szubkultúrában.

Az angol metalcore együttes, az Architects, All Our Gods Have Abandoned Us stúdióalbuma minden dalban a teljes ürességet fejezi ki. Ebben hatalmas hatással volt rájuk gitárosuk halála, amelyet dalaikban, erősen nihilista módon éltek meg és fejeztek ki.

Irodalom[szerkesztés]

A XX. századi irodalomban számtalan módon megjelenik a nihilista életérzés, ennek talán legjobb esszenciáját Jean-Paul Sartre adta meg: „Minden létező ok nélkül születik, gyengeségből folytatódik, és ok nélkül hal meg.” Nihilista jeleket találunk még Csehov drámáiban, amelyekben a feleslegesség és a történetnélküliség uralkodik.

Források[szerkesztés]

http://mmi.elte.hu/ [1] [2]

  1. Szabadbölcsészet. mmi.elte.hu. (Hozzáférés: 2016. október 28.)