Vallásfilozófia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A vallásfilozófia a vallásra irányuló filozófiai reflexió.[1] A vallásfilozófia feladatának tekinti a filozófiai istenérvek és istenbizonyítékok megalkotását, elemzését, a teológia és a filozófia, a hit és az értelem közötti viszony természetének tisztázását. Viszonylag új keletű kifejezés; először a 18. század végén, Németországban használták.[1]

A filozófia és a hit[szerkesztés]

Isten létének kérdése, mindig is a filozófia problémái közé tartozott, már az ókor óta, mondhatni, nem volt olyan gondolkodó akit ne foglalkoztatott volna ez a kérdés. A filozófusok vallásos meggyőződésüknek megfelelően a hit mellett vagy ellen hoznak fel bizonyítékot. A vallásfilozófia feladta Isten léte, vagy nem léte mellett felhozott állítások bizonyítása.

Egy felsőbb rendű hatalom, Isten létezését először a preszókratikus természetfilozófusok, főként az atomisták: Leukipposz és Démokritosz kérdőjelezték meg. Ők a világot teljesen anyagi természetűnek írták le, amelyben semmiféle teremtő vagy elrendező erő nem munkálkodik.

A kereszténység megjelenése előtti időkben már számos elmélet született Isten létével, természetével kapcsolatban, ezek közül különösen figyelemre méltó Platónnak a Timaiosz művében kifejtett elmélete, ami nagy hatással volt olyan későbbi gondolkodókra mint Órigenész és Hippói Szent Ágoston. Platón istene, a Démiurgosz örök és mozdulatlan és valójában nem vesz részt a világ kialakításában sem működésébe, sőt a világ dolgaiba sem avatkozik bele. Ellenben számos kisisten, a 'kézműves istenek', akik nem közelítik meg Isten tökéletességét, de az emberek felett állnak, mindezt elvégzik, ezzel magyarázható, hogy a világban vannak tökéletlenségek és, hogy létezik a rossz.

A kereszténység megjelentével, az Isten létéről alkotott viták átformálódnak.

Az empirista filozófusok szerint, ami tapasztalatilag nem igazolható, arról értelmetlen beszélni. Ehhez hasonló véleményen voltak a Bécsi kör filozófusai is: ami nem verifikálható arról nem állíthatjuk bizonyossággal, hogy igaz vagy hamis. Alfred Jules Ayer, Rudolf Carnap és a logikai pozitivisták szerint ez egyértelműen bizonyítja Isten nemlétezését, szerintük, amely szavak nem referálnak tapasztalható dologra azok nem léteznek. Így ír erről Ayer:

Az 'Isten' szó metafizikai kifejezés. Ha pedig 'Isten' szó metafizikai kifejezés, akkor még csak valószínű sem lehet, hogy egy isten létezzék. Hiszen ha azt mondom:"Isten létezik", akkor metafizikai kijelentést teszek, amely sem igaz sem hamis nem lehet. Ugyanennél az oknál fogva, nem bírhat semmiféle szó szerinti jelentéssel egyetlen olyan mondat sem, amely egy természetfeletti isten tulajdonságait taglalja.[2]

Isten létezése[szerkesztés]

Az erkölcs és vallás[szerkesztés]

  • Az erkölcs előfeltételezi a vallást?
  • A vallás magában foglalja az erkölcsöt?
  • Az erkölcs értelmetlen a vallás nélkül?
  • Az erkölcs ellentétben áll a vallással?

A csodák[szerkesztés]

  • A csodák meghatározásai
  • Hinni kell a csodákban?
  • Mit bizonyítanak a csodák?

Túlvilág[szerkesztés]

  • A test nélküli én fennmaradása
  • Testi fennmaradás a halál után
  • Mi szól a halál utáni élet hite mellett?

Iszlám[szerkesztés]

A falszafa (arab: الفلسفة الإسلامية al falsafa-l-islamiya) a filozófia művelése az iszlámban. A muszlimok azért foglalkoznak előszeretettel filozófiával (legalábbis az első évszázadokban), mert meggyőződésük, hogy Isten mindennek a teremtője, s a tudás és az isteni alkotások mélyebb megértését eredményezi. [1]

Ind filozófia[szerkesztés]

Az ind filozófiai iskolák többek közt a következő alapvető kérdésekre próbálnak választ keresni[3]:

  • Ki vagyok én? Honnan jöttem és miért jöttem? Milyen kapcsolat fűz a sokrétű világegyetemhez és más emberi lényekhez?
  • Mi a lényünk alapvető természete, mi a manifesztálódott világ alapvető természete és oka?
  • Milyen kapcsolatban állnak a központi tudatosság és a világ tárgyai?
  • Milyen a világ tárgyaihoz fűződő formák és nevek természete, és miként szolgálják az ember alapvető természetét vagy az egyetemes tudatot?
  • Mi vezérelje tetteinket, míg földi testünkben élünk? Tovább élünk-e a halál után?
  • Mi az igazság, és hogyan juthatunk ésszerű következtetésekre az igazság kérdésében?

Az ind filozófia fő iskolái:

Buddhizmus[szerkesztés]

A buddhista filozófia legfőbb szándéka a valóságot megtestesítő dharmák magyarázata. A korai buddhizmusban kerülték a spekulatív metafizikai, fenomenológiai, etikai és episztemológiai okfejtéseket[4] helyette az érzékszervek általi (ájatana) empirikus tapasztalatokat részesítették előnyben.[5] Mindazonáltal a buddhista tudósok később foglalkoztak ontológiai és metafizikai témákkal. A buddhista filozófiában fontosnak bizonyultak a különböző buddhista irányzatok közötti viták témái. Ezekből alakultak ki legelőször az Abhidhamma különböző korai buddhista iskolái, majd a mahájána hagyományban a pradzsnyápáramitá, madhjamaka, buddha-természet és jógácsára iskolái.

A legjelentősebb vallásfilozófusok[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  1. ^ a b c Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
  2. A. J. Ayer: Nyelv, Igazság és Logika
  3. Szvámi Ráma: Élet a Himalája Mestereivel → A keleti filozófia hét rendszere; 2004
  4. Skirbekk 25. o.
  5. Kalupahana 1995 70. o.
  • Brian Davies: Bevezetés a vallásfilozófiába; Kossuth Kiadó 1999.

Magyar nyelvű szakirodalom[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]