Középkori filozófia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herrad von Lansberg Hortus delicarium (1180) című művének miniatúrája, ami a hét szabad művészet rendszerét ábrázolja.

A középkori filozófia Európa és a Közel-Kelet középkori filozófiai nézeteinek összessége. Hozzávetőlegesen a Nyugatrómai Birodalom széthullásától a reneszánsz megjelenéséig számítjuk. Részben úgy definiálhatjuk, mint az út az ókori Görögország és az ókori Róma kulturális vívmányainak újra felfedezésétől a teológiai problémákat és dogmákat ebből a szemszögből tanulmányozó szemléletmódig. Ebben az időben a fő problémák a következők voltak: a hit és az ész kapcsolata, Isten létezése és egysége, a teológia és a metafizika tárgya, a tudás és az individuumok mibenléte.[1]

A középkori filozófiát általában két részre osztják: a 12. századig tartó időszakra és az úgynevezett „aranykor”ra, ami a 12–14. századra datálható. Az első időszakban Arisztotelész és Platón munkáit gondolták tovább, a másodikban pedig észlelhető az ókori filozófia ismételt felfedezésének tetőpontja, a muszlim filozófusok erre építkezése és a logikában, a vallásfilozófiában, továbbá a metafizikában elért jelentős fejlesztések sora.

A reneszánsz humanisták a középkori filozófiát rendkívül lekicsinyítően kezelték, „barbár”nak megjelölve azt és egy átmenetnek tekintve az ókori római-/görög filozófia és azoknak újjászületése (reneszánsza) között. Kortárs történészek szerint a középkori filozófia és az azt befolyásoló keresztény teológia is része a filozófiai fejlődés törzsének. Aquinói Szent Tamás, a középkor jeles gondolkodója nem tekintette magát filozófusnak, sok filozófust kritizált, mert mindig „elmaradnak a kereszténység igaz és pontos bölcsességeihez képest”.[2]

Története[szerkesztés]

Kora középkori keresztény filozófia[szerkesztés]

A kora középkori filozófia időbeli határainak meghatározását máig viták övezik,[1] az elfogadott elmélet szerint Hippói Szent Ágoston (354–430) élete és a skolasztikus időszak 11. század végi kezdete közé tehető. A korai keresztény gondolkodás gyakran misztikusnak és ösztönösnek mondható, amely kevésbé bízott a logikus érvelésben. Ez a világ jóval inkább Platónéra hasonlított, mint a rendszerezetten gondolkozó Arisztotelészére. Szent Ágoston Boethius-szal együtt volt legnagyobb hatással a középkori filozófia fejlődésére. Az előbbit a legnagyobb egyházatyának tartják, aki olyan kora újkori filozófusok gondolkodására hatott, mint René Descartes.[3] Boethius (480 körül–524) élete folyamán megkísérelte lefordítani Platón és Arisztotelész összes munkáját latin nyelvre, ebből számosat sikerült is, köztük Arisztotelész Hermeneutikáját és a Kategóriák című művét, továbbá ő az eddig megszokott szövegkísérő helyett fejezetkénti kommentárt alkalmazott.[4]

A kora középkori keresztény filozófiának számos iskolát (főleg I. Károly idejében), vitát és neves filozófusokat (pl. Erigena és Avicenna) köszönhetünk, továbbá ez a korszak alapozta meg a skolasztikus időszakot.

Skolasztikus időszak[szerkesztés]

Aquinói Szent Tamás, a kor egyik legismertebb filozófusa

A 11. század közepétől a 14. század derekáig tartott az úgynevezett skolasztikus időszak. Ennek kezdetét a kora középkori keresztény filozófiával ellentétben nem övezik vitát, Szent Anzelm olasz filozófus életműve nyitja meg ezt a kort, aki ontológiai istenérvével vált népszerűvé, ami nagy vitát is kiváltott.

Ebben az időszakban számos egyetem épült Európa nagyvárosaiban, továbbá szerzetesrendek is létrejöttek, amelyek közül a legismertebbek a dominikánus és az 1209-ben Assisi Szent Ferenc által alapított ferences rend.

A skolasztikus időszak fénykorát 13. századra és a 14. század elejére datálják. Ekkor tetőzött az ókori görög filozófia újjászületése és számos iskola jött létre. Számos tudós-filozófus, köztük Adélard az arab világra utazott, hogy az ottani filozófiát, csillagászatot és matematikát megismerje, lefordítsa, majd terjessze. Adélard készítette el Eukleidész Elemek című művének teljes fordítását.[5]

Ezen korszak legismertebb filozófusai közé tartozik Aquinói Szent Tamás, Albertus Magnus és Szent Bonaventura.

Témái[szerkesztés]

A középkori filozófia főbb témái a következők voltak:

  • teológia: ezek közül isteni tulajdonságok lehetségessége, a gonosz kérdése és a szabad akarat problémája
  • metafizika: Arisztotelész metafizikájának 12. századi ismételt megtalálása után számos kommentár íródott a műre. Ezen kívül a középkori filozófusokat foglalkoztatta a kauzalitás és a létezés.
  • természetfilozófia
  • logika
  • elmefilozófia
  • etika

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b A Companion to Philosophy in the Middle Ages. Oxford: Blackwell (2003. augusztus 5.). ISBN 9780631216728 
  2. Davies, Brian. Aquinas. Continuum International Publishing Group, 14. o (2004) 
  3. Philosophy in the Middle Ages: The Christian, Islamic, and Jewish Traditions. New York: Harper & Row (1967. augusztus 5.). OCLC 370638 
  4. Szántó Konrád: A katolikus egyház története I. Ecclesia, Budapest, 1987, 239. old.
  5. Clagett (1982), p. 356.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Medieval philosophy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]