Elmefilozófia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elmefilozófia a filozófia egy ága. Tanulmányozza az értelem, a gondolkodás természetét, a tudat mibenlétét, és ezek kapcsolatát a fizikai valóval. A test-lélek probléma az egyik központi kérdés az elmefilozófiában, pedig nem kevésbé lényeges tudományterületek foglalkoznak hasonló témákkal, figyelembe sem véve ezt a problémát.

A monizmus és a dualizmus a két legfőbb kapcsolódó irányzat, mely aktívan foglalkozik a test-lélek probléma újra és újra előkerülő kérdéseivel. A dualizmus szerint az elme és a test különválasztható. Platón, Arisztotelész, és a hindu filozófia áramlatai mondták ezt ki, bár a precíz leírást René Descartes adott a 17. században. A monizmus álláspontja ezzel szemben az, hogy az elme és a test eredendően nem különbözik. Parmenidész és Baruch Spinoza voltak ezen irányzatnak fő szószólói.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

http://en.wikipedia.org/wiki/Philosophy_of_mind