Szerelem (érzelem)
| Érzelmek |
|---|
 |
|
Aggodalom · Bánat · Bátorság · Bizalmatlanság · Boldogság · Bosszúság · Büszkeség · Csalódás · Depresszió · Düh · Elégedettség · Ellenségesség · Érdeklődés · Eufória · Extázis · Fájdalom · Félelem · Félénkség · Féltékenység · Frusztráció · Gyűlölet · Hála · Harag · Hisztéria · Irigység · Izgalom · Káröröm · Kíváncsiság · Közöny · Lelkesedés · Lelkiismeret furdalás · Magányosság · Megbánás · Meglepődés · Megvetés · Önbizalom · Öröm · Pánik · Remény · Rettegés · Sajnálat · Szégyen · Szenvedély · Szenvedés · Szerelem · Szeretet · Szorongás · Unalom · Undor · Vágy |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Szerelmespár
A szerelem olyan mély és erős érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mint ha csak csupán szeretetet éreznénk iránta. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozták meg. Tüneteként biztosan állítják a kutatók, hogy az agyban felszabaduló boldogsághormon (dopamin) mennyisége megnő, ha a szeretett személyről látunk egy fényképet. Ez azonban csak egy tünete a szerelemnek.
A szerelem típusai:
- Erosz-Platóni értelemben vett sóvárgás, vágy
- Plátói szerelem.
Eredeti jelentése az, amikor egy idősebb férfi tanítja a fiatalabbat mind kulturális, filozófiai, és szexuális szempontból. A szó jelentése manapság jócskán megváltozott, napjainkban a nem viszonzott szerelmet jelenti, de használják a be nem teljesedett szerelemre is, függetlenül a viszonzás meglététől vagy hiányától két ember között, kölcsönös döntésen alapuló helyzetben.
A szexuális kapcsolat nem összekeverendő a szerelemmel. A szerelem nincs tekintettel korra, nemre, társadalmi hierarchia rendszerre, bőrszínre, nemzetiségre, vagyoni helyzetre, szociális státuszra sem. Elmúlásának ideje előre pontosan nem mondható meg, olyan emberi érzelem, amely nem a résztvevők saját akaratán múlik, nem hozható akaratlagosan létre. Létezik olyan viselkedésmód, nyitottság, amellyel az ember befogadó kész állapotba jöhet.
A költészetben a szerelem egyfajta sosem-múló társ, szenvedések okozója. Egy mondás járja: a boldog szerelmeknek nincs történetük.
Szerelmet érezhet az ember több vagy egy ember iránt is, a létezés iránt is (ez a hála legintenzívebb fokozata.) Egyfajta képesség a boldogságra.
| „ | A boldogság nem a külső gazdagságtól, nem a körülményektől, hanem az intimitás megélésének képességétől függ | ” |
|
– Isabelle Filliozat francia pszichológusnő |
||
Ezoterikus megközelítésből, aki szerelmes az nem szabad és tanulnivalója van az adott személlyel, nem véletlen, hogy pont egymásba szerelmesek. Ezt vallja a pszichológia is. A pszichológia egy közel kétszáz éves tudomány, ami a filozófiából ágazott ki. A filozófia még keresi a választ az emberiség nagy kérdéseire, viszont a pszichológiával embereket kezelnek, gyógyszeresen is.
Tartalomjegyzék
Tudományos nézőpont[szerkesztés]
A tudósok nincsenek egyöntetű állásponton a szerelem mellett. Egyesek szerint csakis biológiai és kémiai okai vannak, és mi ezeknek az áldozataként végeznénk tovább fajfenntartó tevékenységünket. Amit nem tennénk meg, ha belegondolunk, mennyi áldozatot kell hozni. Tehát ezért a természet kegyessége miatt, mi addig is jól érezhetjük magunkat, s erre a megoldás a szerelem.
Más kutatók szerint, a szerelem igen magasra értékelendő dolog, ráadásul egy kulcs a lelki fejlődésben a továbblépéshez.
A szerelem kialakulása együtt jár a szervezeten belül bizonyos hormonális változásokkal, ezek kutatása azonban még nagyon kezdeti stádiumban tart.[1]
Az oxitocin hormon növeli a bizalom kialakulását az emberekben, így szerepet játszhat a tartós kapcsolatok kiépülésében.[2] Az agyban termelődő oxitocin csökkenti a fájdalomérzetet, elsősorban az agyban hatva. A hormon ragaszkodást, elkötelezettséget vált ki az ember lelkében.[3]
Azonban az oxitocin hormon nem a boldogsághormon, mindkettő egyébként érdekes módon az agyban hatva változtat az emberek állapotán, kötődésein. Az agyi hormonok igen jelentősek, szerotonint, vagy bármi mást vizsgálva általánosságban az emberekre. Ráadásul, az agy igen érzékeny terület, imádkozás közben például jóval kisebb agytevékenységet mutattak ki. Az imádkozók eközben boldogságról számolnak be. Tehát az agyunk lesz boldogabb, hiszen ott hat a hormon.[4]
| „ | (a kapitalizmus) különösen próbára teszi pszichológiailag és morálisan az embereket. Ez rossz rendszer. Mindenki boldogtalan. És hát miről szólnak a nagy XIX. századi regények? Dickens, Balzac, Stendhal, Flaubert, Tolsztoj. Hát a csalódásról. Minden nagy regény a kiábrándulásról szól. Mikszáth is. Kivétel nélkül. Miért szólnak ezek a regények például a házasságtörésről? Mert azt mutatják be, hogy a legutolsó eszmény, a szerelem is teljes mértékben reménytelen. Hiábavaló. | ” |
| – Tamás Gáspár Miklós filozófus | ||
Isabelle Filliozat az EQ című könyvében azt írja, hogy szívesen határozná meg a szerelmet úgy, mint az intimitás megélésének képességét. De elrejtjük magunkat a hozzánk közelállók elől, s pont emiatt nem jön létre a spontán energia-, gondolat-, érzéscsere. Ez nagyon rossz tényállás, viszont lehet rajta változtatni bármikor.
A pszichológiában viszont megállapították, hogy a párok egy idő után egymáshoz hasonlóak lesznek, vagy már eleve azok voltak.
Keleti felfogás a szerelemről[szerkesztés]
Osho, indiai misztikus szerint, a szerelem egy csodás dolog. Addig, amíg kapcsolódásban tart, s nem kapcsolatban. Felfogása szerint a szerelemnek áradnia kellene egy adott személy felé, amíg az életben úgy hozza, de holnap nyugodtan áramolhat egy másik személy felé, kötelezettségek nélkül. Szerinte, mindenkinek ezt kellene csinálnia, és így mindenki boldog lehetne.
A kapcsolatot elítéli, mert az berögzült, a múltra épít: Tegnap szerelmes voltam beléd. De – mondja Osho – az tegnap volt! Ma már lehet hogy elmúlt az érzés, miért folytassák hát a kapcsolatot. Elítéli ezt mint egyfajta rabszolgaságot.
A kapcsolódást preferálja, melyhez azonban bátorságra van szükség.
Vátszjájana indiai filozófus Kámaszútra című művében leírja, hogy a szerelemérzés négyféle módon alakul ki az emberek között.
- Megszokásból kialakuló szerelem, ami egy cselekvés állandó és folytonos gyakorlásából eredő ragaszkodás, a nemi közösülés megszokásából keletkező szerelem,
- Képzeletből támadt szerelem, ami kizárólag a gondolatokból ered. Ilyen például a szenvedély, amit némely férfi, nő és a kasztráltak éreznek a szájközösülés iránt.
- Hitből keletkezett szerelem, ami két szerelmes kölcsönös ragaszkodása, mivel mindkét fél a másikban látja kiegészítő felét.
- Külső dolgok érzékeléséből létrejött szerelem, amikor az érzékelés által okozott élvezet felülmúlja azt az élvezetet, amelyet a szenvedély többi fajtája kelt, és csak a külső érzékelésen keresztül jöhet létre
Szerelem a művészetekben[szerkesztés]
A szerelem jelentőségéről sok-sok műalkotás szól. A szerelem akkor teljes, ha az általunk kiválasztott személy is hasonló érzelmeket táplál irántunk, vagyis a szerelem kölcsönös.
| „ | Itt és most A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot. |
” |
| – Pilinszky János | ||
| „ | Szerelem: Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a szél, nem a függöny - a lebbenés. |
” |
| – Fodor Ákos | ||
|
Minek nevezzelek... Minek nevezzelek, Pest,
– 1848. január |
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Kőrössi P. József: A szerelem lexikona. Magyar írók novellái a szerelemről. Budapest, 2009, Noran Libro Kiadó. ISBN 9789638849359
- Bokor József (szerk.). Szerelem, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2015. november 18.
- John Rocheleau: Is Your Relationship True Love?
