Szerelem (érzelem)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szerelem szócikkből átirányítva)
Pierre Auguste Cot
Szerelmespár

A szerelem olyan mély és erős érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mint ha csak csupán szeretetet éreznénk iránta. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozták meg. Tüneteként biztosan állítják a kutatók, hogy az agyban felszabaduló boldogsághormon (dopamin) mennyisége megnő, ha a szeretett személyről látunk egy fényképet. Ez azonban csak egy tünete a szerelemnek.

A szerelem típusai:

  • Erosz-Platóni értelemben vett sóvárgás, vágy
  • Plátói szerelem.

Eredeti jelentése az, amikor egy idősebb férfi tanítja a fiatalabbat mind kulturális, filozófiai, és szexuális szempontból. A szó jelentése manapság jócskán megváltozott, napjainkban a nem viszonzott szerelmet jelenti, de használják a be nem teljesedett szerelemre is, függetlenül a viszonzás meglététől vagy hiányától két ember között, kölcsönös döntésen alapuló helyzetben.

A szexuális kapcsolat nem összekeverendő a szerelemmel. A szerelem nincs tekintettel korra, nemre, társadalmi hierarchia rendszerre, bőrszínre, nemzetiségre, vagyoni helyzetre, szociális státuszra sem. Az ember a személyiségén keresztül hozhatja magát szerelem befogadó kész, vagy a szerelem lehetőségét kizáró állapotba.

A költészetben a szerelem egyfajta sosem-múló társ, szenvedések okozója. Egy mondás járja: a boldog szerelmeknek nincs történetük.

Szerelmet érezhet az ember több vagy egy ember iránt is, a létezés iránt is (ez a hála legintenzívebb fokozata.) Egyfajta képesség a boldogságra.

A boldogság nem a külső gazdagságtól, nem a körülményektől, hanem az intimitás megélésének képességétől függ

– Isabelle Filliozat francia pszichológusnő

Tudományos nézőpont[szerkesztés]

Auguste Rodin: A csók, fotó a párizsi Rodin-múzeumból

A tudósok nincsenek egyöntetű állásponton a szerelem tekintetében. Egyes nézőpontok szerint csak biológiai és kémiai okai vannak a szerelem élmény megtapasztalásának, és mi ezeknek az "áldozataként" végezzük a fajfenntartó tevékenységünket, amit egyébként nem tennénk meg, ha belegondolunk, mennyi áldozatot kell hozni. Tehát ezért a természet kegyessége miatt, mi addig is jól érezhetjük magunkat, s erre a megoldás a szerelem.

Más kutatók szerint, a szerelem igen magasra értékelendő dolog, ráadásul egy kulcs a lelki fejlődésben a továbblépéshez.

A szerelem kialakulása együtt jár a szervezeten belül bizonyos hormonális változásokkal, ezek kutatása azonban még nagyon kezdeti stádiumban tart.[1]

Az oxitocin hormon növeli a bizalom kialakulását az emberekben, így szerepet játszhat a tartós kapcsolatok kiépülésében.[2] Az agyban termelődő oxitocin csökkenti a fájdalomérzetet, elsősorban az agyban hatva. A hormon ragaszkodást, elkötelezettséget vált ki az ember lelkében.[3]

Azonban az oxitocin hormon nem a boldogsághormon, mindkettő egyébként érdekes módon az agyban hatva változtat az emberek állapotán, kötődésein. Az agyi hormonok igen jelentősek, szerotonint, vagy bármi mást vizsgálva általánosságban az emberekre. Ráadásul, az agy igen érzékeny terület, imádkozás közben például jóval kisebb agytevékenységet mutattak ki. Az imádkozók eközben boldogságról számolnak be. Tehát az agyunk lesz boldogabb, hiszen ott hat a hormon.[4]

(a kapitalizmus) különösen próbára teszi pszichológiailag és morálisan az embereket. Ez rossz rendszer. Mindenki boldogtalan. És hát miről szólnak a nagy XIX. századi regények? Dickens, Balzac, Stendhal, Flaubert, Tolsztoj. Hát a csalódásról. Minden nagy regény a kiábrándulásról szól. Mikszáth is. Kivétel nélkül. Miért szólnak ezek a regények például a házasságtörésről? Mert azt mutatják be, hogy a legutolsó eszmény, a szerelem is teljes mértékben reménytelen. Hiábavaló.
Tamás Gáspár Miklós filozófus

Isabelle Filliozat az EQ című könyvében azt írja, hogy szívesen határozná meg a szerelmet úgy, mint az intimitás megélésének képességét.

Keleti felfogás a szerelemről[szerkesztés]

Osho, indiai misztikus szerint, a szerelem egy csodás dolog, és egészen addig az, amíg kapcsolódásban tart, s nem függővé tesz a kapcsolattól.

A kapcsolatot úgy tekinti, mint a személyiségbe rögzült emléket, ami a múltra épít, s ami már nem az élő és friss energia szabad áramlása.

A kapcsolódást preferálja és a szerelem megélését, melyhez azonban bátorságra van szükség, hiszen nem biztosan csak azzal tapasztaljuk meg, akivel egy ideje kapcsolatban vagyunk.

Antonio Canova: Amor és Psyche

Vátszjájana indiai filozófus Kámaszútra című művében leírja, hogy a szerelemérzés négyféle módon alakul ki az emberek között.

  • Megszokásból kialakuló szerelem, ami egy cselekvés állandó és folytonos gyakorlásából eredő ragaszkodás, a nemi közösülés megszokásából keletkező szerelem,
  • Képzeletből támadt szerelem, ami kizárólag a gondolatokból ered. Ilyen például a szenvedély, amit némely férfi, nő és a kasztráltak éreznek a szájközösülés iránt.
  • Hitből keletkezett szerelem, ami két szerelmes kölcsönös ragaszkodása, mivel mindkét fél a másikban látja kiegészítő felét.
  • Külső dolgok érzékeléséből létrejött szerelem, amikor az érzékelés által okozott élvezet felülmúlja azt az élvezetet, amelyet a szenvedély többi fajtája kelt, és csak a külső érzékelésen keresztül jöhet létre

Szerelem a művészetekben[szerkesztés]

A szerelem jelentőségéről sok-sok műalkotás szól. A szerelem akkor teljes, ha az általunk kiválasztott személy is hasonló érzelmeket táplál irántunk, vagyis a szerelem kölcsönös.

Itt és most
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
Pilinszky János
Szerelem: Ahogy a szél meglebbenti a függönyt.
Nem a szél, nem a függöny - a lebbenés.
Fodor Ákos
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek...


Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnálak először… E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly – Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekintetedet, Azt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békesség egy olajága, S amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél S a bölcső vánkosánál – Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek, Ha megzendülnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanának, A száraz téli fák, Zöld lombokat bocsátanának Azt gondolván, Hogy itt a tavasz, Az ő régen várt megváltójok, Mert énekel a csalogány – Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Ajkaidnak lángoló rubintköve, S a csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a nappal és az éj, S eltűn előlem a világ, Eltűn előlem az idő, S minden rejtélyes üdvességeit Árasztja rám az örökkévalóság – Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek? Boldogságom édesanyja, Egy égberontott képzelet Tündérleánya, Legvakmerőbb reményimet Megszégyenítő ragyogó valóság, Lelkemnek egyedüli De egy világnál többet érő kincse, Édes szép ifjú hitvesem, Minek nevezzelek?

– Pest,

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerelem (érzelem) témájú médiaállományokat.