Johannes Tauler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johannes Tauler
St-Pierre-le-Jeune protestant-Tauler (2).jpg
Élete
Született 1290/1300 körül
Strasbourg
Elhunyt 1361. június 16. (kb. 60–70 évesen)
Strasbourg
Nemzetiség német
Házastársa szerzetes volt, cölibátusban élt
Pályafutása
Fontosabb művei A szegény Krisztus követéséről
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Tauler témájú médiaállományokat.

Johannes Tauler (Strasbourg, 1290/1300 körül – Strasbourg, 1361. június 16.) középkori német misztikus író.

Élete[szerkesztés]

Strasbourgban született. Fiatalon, 1318-ban[1] belépett a domonkos-rendbe, és Kölnben folytattot tanulmányokat, illetve Eckhart mester hallgatója volt.[2] 1339-ben Bázelba ment, ahol felvette a kapcsolatot az ún. „Isten barátai” nevű misztikus körrel.[1] 1352-ben[1] visszatért Strassburgba és ott – illetve más városokban[1] – hitszónokként és lelki vezetőként működött. Jámborsága, beszédeinek megrázó komolysága nagy hatást gyakorolt hallgatóira. Nagyon elterjedt népi olvasmánnyá vált A szegény Krisztus követéséről írt munkája.[2] Taulert kortársai a doctor sublimis et illuminatus címmel tisztelték meg.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Pallas, i. h.
  2. ^ a b c Chobot, i. m., 391. o.

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Johannes Tauler: A hazatérés útjelzői. Beszédek a misztikus útról, Paulus Hungarus – Kairosz Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-940-654-6, 475 p

Forrás[szerkesztés]

Egyéb kapcsolódó irodalom[szerkesztés]

  • Walter Niggː A misztika három csillaga – Eckhart, Suso, Tauler domonkos misztikusok, Paulus Hungarus – Kairosz, Budapest, 1999, ISBN 9789639137646, 274 p

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]