Ferdinand Ulrich
| Ferdinand Ulrich | |
| Született | 1931 Odry |
| Elhunyt | 2020. február 11. (88 évesen) Regensburg |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása | filozófus, egyetemi tanár |
| Iskolái | Lajos–Miksa Egyetem |
Ferdinand Ulrich (Odry, Csehszlovákia, 1931. február 23. – 2020. február 11.) német filozófus, keresztény gondolkodó.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ferdinand Ulrich a freising: Filozófiai-Teológiai Főiskolán kezdte el tanulmányait, majd a müncheni Lajos–Miksa Egyetemen folytatta, ahol filozófiát, pszichológiát, pedagógiát és fundamentális teológiát hallgatott. Münchenben doktorált 1956-ban (Inwiefern ist die Konstruktion der Substanzkonstitution massgebend für die Konstruktion des Materiebegriffes bei Thomas von Aquin, Duns Scotus und F. Suarez?), ezt követte filozófiai habilitációja 1958-ban a Salzburgi Egyetemen (Versuch einer spekulativen Entfaltung des Menschenwesens in der Seinsteilhabe). 1958-tól a regensburgi Pedagógiai Főiskolán tanított, mely később a Regensburgi Egyetem része lett. 1967-től a filozófia rendes professzora, professor emeritus 1996-tól. Ezenkívül tanított a Salzburgi Egyetemen és a Jezsuita Filozófiai Főiskolán előbb Pullachban, majd Münchenben. Regensburgban élt.
Alaptémái
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gondolkodásának középpontjában a konkrét ember áll, a mindig konkrét ember sajátlétének szerkezete, életvilága, világban-való-léte. Ugyanakkor Ferdinand Ulrich antropológiája elválaszthatatlan létszemlélésétől és létértelmezésétől (Seinsdenken), hisz amikor az emberre kérdez, kérdezése az emberi léttapasztalás mélységeiből fakad fel. Bármiről is legyen szó, gondolkodása mindig és eredendően azé a metafizikusé, aki az emberi ittlét jelenségeit a létkérdés fényében és merész kockázatában ("Wagnis der Seinsfrage") szemléli s fejti ki.
Létértelmezését különösképpen inspirálja Aquinói Szent Tamás, kinek szemléletében a lét minden való aktus-teljessége. Ebből kiindulva bontja ki a létnek mint szeretetnek (illetve a létnek mint ajándéknak) a metafizikáját, állandó párbeszédben főként a német idealizmussal (Hegel) és Heidegger-rel, de Marx-szal, Kierkegaard-dal, Freud-dal és másokkal is. Kifejezetten keresztény filozófusként értelmezi magát. Ezen előfeltételek által sikerül kibékítenie egyfelől a hagyományos metafizikát és az újkori transzcendentális filozófiát, másfelől ez előbbi két álláspontot a dialogikus filozófiával. Ulrich gondolkodása a szubzisztáló létező és a nem szubzisztens lét ontológiai differenciájának egyre újabb szempontokból és mélységből való megközelítésének tekinthető (Kreisendes Denken). E különbség teljes alakját, és ebből eredően az ontológiai differencia interpretációjának tulajdonképpeni horizontját az Én és a Te személyes különbségében, az egészen szabad Én-Te-Mi alakjában (Freiheitsgestalt: Ich-Du-Wir) pillantja meg. Ezért ontológia és antropológia egymásra vonatkoznak, vonatkoztatottak anélkül, hogy egymásba oldódnának.
Radikális létértelmezése, a létnek mint szeretetnek a szemlélete alapján Ulrich azon filozófusok gondolkodói hagyományához tartozik, akik fölül akarják múlni a metafizikát, különösképp a lényegmetafizika (vagy szubsztancia-ontológia) statikus értelmében vett ontológiát. Ugyanakkor úgy fogja fel önmagát, mint azon bölcselők egyikét, akik (mintegy mint Heidegger) a tradíció filozófiai kísérleteit, vázlatait egy elmélyített léttapasztalás forrásából hallgatják, s metafizikai alaptörekvéseiket jövőrenyílóan ebből a dimenzióból fogják fel, fejezik ki újból (Kierkegaard: "nach vorne wiederholen", Metaphysik in der Wiederholung[1]).
Amennyiben a létnek mint szeretetnek e filozófiája az emberi személylét megszabadított, teljes alakját tartja szem előtt, akkor megszabadított gondolkodásként (befreites Denken) csak ott lehetséges, ahol az ember szabaddá válik e személylétre: a Szabadító érkezésének közegében, a megváltott szabadság (erlöste Freiheit) vagy a teljes végesség (heile Endlichkeit) terében, mely szabadságot és végességet a német filozófus az Egyház személyes lényegeként szemléli.
Publikációk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ferdinand Ulrich művei a Johannes Verlag Einsiedeln által kiadott formában, írásainak eddig öt kötetet kitevő, még lezáratlan gyűjteményében olvashatók. Mindazonáltal a német filozófus 1980 után alig írt teljesen új szöveget. A Schriften egy-egy kötete számára többnyire régebbi írásait dolgozta át. Az első, egyben kulcsjelentőségű műve korai alkotásának (Sein und Wesen, 1954) és habilitációs dolgozatának át- és egybedolgozott alakja: Homo abyssus. Das Wagnis der Seinsfrage, mely először 1961-ben jelent meg.[2] Különös figyelmet érdemel az Írások eddigi köteteinek sorában az utolsó, melyben 830 oldalon keresztül szerzőnk a Tékozló fiú példabeszédét (Lk 15,11-32)[3] fejtegeti az Isten és ember közötti lét-dráma értelmében: Gabe und Vergebung. Ein Beitrag zur biblischen Ontologie.[4]
További publikációi javarészt tanulmányok (körülbelül 60) és részben terjedelmes értekezések, amelyek többnyire külföldi folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben láttak napvilágot. Mind tanulmányai, mind kisebb művei a regensburgi filozófus Homo abyssus-ban már érett kifejezésre jutó forráslét-tapasztalatából erednek: abból a fiatalkori intuícióból, amely minden teremtett differenciát a Szentháromságon belüli "származások" differenciájában gyökerezőként szemlél, az Ajándékozó és az Ajándék Trennung-jának kimeríthetetlen isteni "differenciája" fényében.[5]
Az "ontológiai evolúcióra", a nevelés metafizikájára, az emberi szóra és szabadságra, az újkori ateizmusra, az imára mint a teremtmény alapvető aktusára és a szentírási létértelmezésre való későbbi reflexiói mind e távlatban nyílnak, korai léttapasztalatából és létértelmezéséből fakadóan (Atheismus und Menschwerdung – 1966;[6] Der Mensch als Anfang. Zur philosophischen Anthropologie der Kindheit – 1970;[7] Gebet als geschöpflicher Grundakt – 1973;[8]Gegenwart der Freiheit – 1974).[9]
Recepció
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szélesebb körű recepciót megnehezítette egyrészt Ulrich gondolatmeneteinek spekulatív karaktere és köröző stílusához szervesen hozzátartozó egyedi szóalkotásai, másrészt reflexiójának keresztény alapozottsága. Elszigetelten ugyan, de születtek és születnek a regensburgi filozófus szellemi munkásságával számot vető értékelések, filozófiája iránt érdeklődők. Mindazonáltal Hans Urs von Balthasar, svájci irodalomtudós és teológus életművében történt intenzív recepciója kiemelkedő jelentőségű.[10] A Homo abyssus hátoldalán a múltszázad egyik legnagyszerűbb keresztény gondolkodója így összegzi Ferdinand Ulrich filozófiájának újdonságát és relevanciáját: "Ulrich filozófiáját az köti össze a nagyszabású kreatív teljesítményekkel, hogy szemtől szemben áll és elszakíthatatlan egységet alkot más nagyszabású intuíciókkal: éppoly közvetlenül beszél Aquinói Tamással, mint Schellinggel, Hegellel és Heideggerrel. Továbbá az általam ismert összes ontológiai elgondoláshoz képest azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a keresztény kinyilatkoztatás legbelsőbb misztériumaival is szemtől szemben áll. Úgy nyitja meg ezeket, hogy közben nem hagyja el a szigorú értelemben vett filozófia terét. Ezáltal a filozófia és teológia közötti reménytelen dualizmust talán szerencsésebben múlja felül, mint őt megelőzően bárki más."[11]
Egy vallásfilozófiai gyűjteményes kötet Ulrichot "az évszázad egyik legjelentősebb vallásfilozófusának" nevezi.[12] Ulrich filozófiájáról német nyelvterületen eddig Martin Bieler (1991), Reinhard Feiter (1994), Stefan Oster (2004) és Marine de la Tour (2016) írtak egy-egy doktori disszertációt, magyar nyelvterületen Mazgon Gábor (2020). Ulrich életművét a szalézi szerzetes-filozófus és teológus, Stefan Oster gondozza, aki 2014-től Passau püspöke és ugyanitt a Ferdinand Ulrich Archiv megalapítója. A regensburgi filozófus recepcióját angolszász nyelvterületen megkönnyítheti, hogy 2018 októberében a Humanum Academic Press-nél megjelent a Homo abyssus angol nyelven David Christopher Schindler fordításában: Homo Abyssus. The Drama of the Question of Being címmel.[13] A Communio Nemzetközi Katolikus Folyóirat USA-beli szerkesztősége külön számot szentelt 2019 tavaszán Ferdinand Ulrichnak, és közkinccsé tette a mű angol nyelvű kiadása kapcsán tartott tudományos konferencia anyagának oroszlánrészét.[14]
Művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Schriften
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ulrich, Ferdinand (1998). I: Homo abyssus. Das Wagnis der Seinsfrage (német nyelven) (2. kiadás ed.). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln. ISBN 3-89411-284-0.
- Ulrich, Ferdinand (1999). II: Leben in der Einheit von Leben und Tod (német nyelven). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln. ISBN 3-89411-358-8.
- Ulrich, Ferdinand (2002). III: Erzählter Sinn. Ontologie der Selbstwerdung in der Bilderwelt des Märchens (német nyelven) (2. kiadás ed.). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln. ISBN 3-89411-362-6.
- Ulrich, Ferdinand (2003). IV: Logo-tokos. Der Mensch und das Wort (német nyelven). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln. ISBN 3-89411-383-9.
- Ulrich, Ferdinand (2006). V: Gabe und Vergebung. Ein Beitrag zur biblischen Ontologie (német nyelven). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln. ISBN 3-89411-392-8.
- Ulrich, Ferdinand. VI: Virginitas foecunda. Krippe und Kreuz - fruchtbare Jungfräulichkeit (német nyelven). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln (2021). ISBN 978-3-89411-454-1
Kisebb művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ulrich, Ferdinand (1970). Der Mensch als Anfang. Zur philosophischen Anthropologie der Kindheit (német nyelven). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln. ISBN 978-3-89411-286-8.
- Ulrich, Ferdinand (1973). Gebet als geschöpflicher Grundakt (német nyelven). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln. ISBN 3-265-10143-6.
- Ulrich, Ferdinand (1974). Gegenwart der Freiheit (német nyelven). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln. ISBN 3-265-10154-1.
- Ulrich, Ferdinand (1975). Atheismus und Menschwerdung (német nyelven). Freiburg: Johannes Verlag Einsiedeln. ISBN 3-265-10076-6.
Szakirodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Monográfiák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bieler, Martin (1991). Freiheit als Gabe. Ein schöpfungstheologischer Entwurf (német nyelven). Freiburg/Basel/Wien. ISBN 3-451-22294-9.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Feiter, Reinhard (1994). Zur Freiheit befreit. Apologie des Christlichen bei Ferdinand Ulrich (német nyelven). Würzburg. ISBN 3-429-01603-7.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Oster, Stefan (2004). Mit-Mensch-Sein. Phänomenologie und Ontologie der Gabe bei Ferdinand Ulrich (német nyelven). Freiburg/München. ISBN 3-495-48126-5.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Tour, Marine, de la: Gabe im Anfang. Grundzüge zur metaphysisches Denken von Ferdinand Ulrich (német nyelven), Münchener Philosophische Studien, Kohlhammer (2016). ISBN 9783170311237
- Schindler, David Christopher. A Companion to Homo Abyssus (angol nyelven) Humanum Academic Press (2019). ISBN 9781948195010
- Sperling, Christoph: Liebe Umsonst. Biographische Skizzen zu Ferdinand Ulrich (en allemand), Verlag A. Wegner, Brixen 2024. ISBN 9788865633601
Tanulmányok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Oster, Stefan (1998). „Metaphysik in der Wiederholung nach vorne”. Zu einer wesentlichen Dimension im Denken von Ferdinand Ulrich (német nyelven). Augsburg. 205–222. o.
{{cite book}}:|work=ignored (súgó); More than one of|author=és|last=specified (súgó)CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - Pitschl, Florian (1995). "„Wenn ihr nicht werdet wie die Kinder..." Ferdinand Ulrichs Philosophische Anthropologie der Kindheit im Gespräch mit Wertvorstellungen am Ende der Moderne". Communio. Internationale Katholische Zeitschrift (német nyelven) (24): 50–60.
- Tourpe, Emmanuel (2005). "Le thomisme ontologique de Gustav Siewerth, Ferdinand Ulrich et Hans André à l'arrière-plan de la pensée balthasarienne". Revista Española de Teología (65/4): 467–491.
- Tourpe, Emmanuel (2008). "La positivité de l'être comme amour chez Ferdinand Ulrich à l'arrière-plan de Theologik III. Sur un mot de Hans Urs von Balthasar". Gregorianum (89/1): 86–117.
- Oster, Stefan (2010): ,,Thinking Love At The Heart Of Things. The Metaphysics of Being as Love in the Work of Ferdinand Ulrich”, in Communio: International Catholic Review [Washington, D.C.] 37 (Winter, 2010) 660–700
- Schindler, David Christopher (2016): „The Grace of Being. Ferdinand Ulrich and the Tasks of a Faithful Metaphysics in the Face of Modernity”, in Christian Wisdom Meets Modernity (szerk. Kenneth Oakes), Bloomsbury Publishing, T&T Clark, New York
- Szalay Mátyás (2017): „A filozófia tekintélye – philosophari in Maria. Válasz Ferdinand Ulrich elmélkedésére”, in Communio. Nemzetközi katolikus folyóirat [Budapest] XXV (2017/1–2) 110–136. o.
Recenziók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Kern, Walter (1962). "Rezension zu: „Ferdinand Ulrich, Homo abyssus"". Scholastik (német nyelven) (37): 401–405.
- Endres, Josef (1964). "Rezension zu: „Ferdinand Ulrich, Homo abyssus"". Theologische Revue (német nyelven) (60): 245–247.
- Haefner, Gerd (1976). "Rezension zu: „Ferdinand Ulrich, Gegenwart der Freiheit"". Theologie und Philosophie (német nyelven) (51): 118–122.
- Rochus, Leonhardt (2001). "Rezension zu: „Ferdinand Ulrich, Homo abyssus" (Neuauflage 1998)". Theologische Literaturzeitung (német nyelven) (126): 208k.
- Tourpe, Emmanuel (2008). "Thomas d'Aquin est le penseur de l'être comme amour. À propos de deux livres récents. I. L'être comme amour selon Ferdinand Ulrich". Revue Philosophique de Louvain (francia nyelven) (106/2): 363–371.
- Jakab Krisztina Franciska (2021). „Ferdinand Ulrich: Virginitas foecunda. Krippe und Kreuz – fruchtbare Jungfräulichkeit, Schriften VI”, in Sapientiana (14/2) 113-115. o.
Disszertációk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Oster, Stefan (2003). Mit-Mensch-Sein. Zum Verhältnis von Ontologie und Intersubjektivität im Denken von Ferdinand Ulrich (német nyelven). Augsburg: Katholisch-Theologische Fakultät der Universität Augsburg.
- Mazgon Gábor: Máriában olvasni az Írást. Ferdinand Ulrich biblikus ontológiája és ontologikus exegézise [Dissertatio ad doctoratum] Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar, Budapest (2020)
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Forschungstätigkeit, Veröffentlichungen, Herausgebertätigkeit Pr. Dr. Ferdinand Ulrich (1991-1994)" (német nyelven). Universität Regensburg. Hozzáférés: 2010. május 24.
- "Forschungsbericht Pr. em. Dr. Ferdinand Ulrich (1994-1997)" (német nyelven). Universität Regensburg. Hozzáférés: 2010. május 24.
- Ulrich, Ferdinand (1996). "A dangerous reflection on the fundamental act of the creature" (PDF). Communio: IntCathRew (angol nyelven) (23): 37–46. Hozzáférés: 2010. május 24.
- Ulrich, Ferdinand (1969). "Logik der Existenz und Offenbarung. Ein Gespräch mit Hegel anhand zweier Bücher von Claude Bruaire". Zeitschrift für philosophische Forschung (német nyelven). Hozzáférés: 2010. május 24.
- Schindler, David C. (2005). "What's the Difference? On the Metaphysics of Participation in a Christian Context" (PDF). The Saint Anselm Journal (angol nyelven) (3.1). 2010. május 28. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 24.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Homo abyssus. 194-197. és 349-359. o.; továbbá "Das Problem einer «Metaphysik in der Wiederholung»". Salzburger Jahrbuch für Philosophie (német nyelven) (5/6): 263–298. 1961/62.
{{cite journal}}: Check date values in:|year=(súgó)CS1 karbantartás: year (link) - ↑ "Ferdinand Ulrich: Homo abyssus". Johannes Verlag Einsiedeln.
- ↑ "Biblia". Szentiras.hu. Hozzáférés: 2013. március 31.
{{cite web}}:|chapter=ignored (súgó) - ↑ "Ferdinand Ulrich: Gabe und Vergebung". Johannes Verlag Einsiedeln.
- ↑ Vö. Aquinói Tamás két kulcsmondatával, melyek mértékadóak Ferdinand Ulrich számára: «ex processione personarum divinarum distinctarum causatur omnis creaturarum processio et multiplicatio» (1Sent. 26.2.2.2); «cum intellectus creatus per suam naturam, natus sit apprehendere esse concretum in abstractione, per modum resolutionis cuiusdam [...] potest per gratiam elevari ut cognoscat esse separatum subsistens» (Summa Theologiae I. q.12. art.4. 3.
- ↑ "Ferdinand Ulrich: Atheismus und Menschwerdung". Johannes Verlag Einsiedeln.
- ↑ "Ferdinand Ulrich: Der Mensch als Anfang". Johannes Verlag Einsiedeln.
- ↑ "Ferdinand Ulrich: Gebet als geschöpflicher Grundakt". Johannes Verlag Einsiedeln.
- ↑ "Ferdinand Ulrich: Gegenwart der Freiheit". Johannes Verlag Einsiedeln.
- ↑ Vö. Balthasar, Hans Urs von (1984). Unser Auftrag (német nyelven). Johannes Verlag Einsiedeln. 39–40. o. ISBN 3265102815.
- ↑ Lásd az 1998-as kiadás hátoldalát.
- ↑ Grätzel, Stephan (1999). Religionsphilosophie (PDF). Stuttgart/Weimar. 112. o. 2016. március 4. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 25.
{{cite book}}: More than one of|archivedate=és|archive-date=specified (súgó); More than one of|archiveurl=és|archive-url=specified (súgó); Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó)CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - ↑ "Homo Abyssus: The Drama of the Question of Being". Pontifical John Paul II Institute for Studies on Marriage & Family (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. július 10.
- ↑ "Being as an Image of Divine Love: A Symposium on Homo Abyssus | Issues | Communio". www.communio-icr.com. Hozzáférés: 2023. július 10.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferdinand Ulrich című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.