Karl Rahner

Karl Rahner

Karl Rahner SJ (Freiburg, 1904. március 5. – Innsbruck, 1984. március 30.) német jezsuita szerzetes, katolikus teológus. A II. vatikáni zsinat egyik vezető teológusa.

Élete

1922-ben lépett be a jezsuita rendbe. 1924-27 Pullachban filozófiát, majd 1929-32 teológiát Valkenburg (Hollandia) végzett. 1932. július 26-án Münchenben szentelték pappá. 1934-36 filozófiát tanult Freiburgban. 1936-ban Innsbruckban teológiai doktorátust szerzett. 1939-44 Bécsben tanított. 1944-45 lelkipásztori szolgálatot teljesített Alsó-Bajorországban. 1948-1964 dogmatika és dogmatörténet professzor Innsbruckban, 1964-1967 Münchenben Romano Guardini utódjaként, 1967-71 Münsterben.

Munkássága

A II. vatikáni zsinat dokumentumai közül az egyháztannal foglalkozó Lumen Gentium és az evilági dolgok teológiáját tárgyaló Gaudium et Spes kezdetű konstitúciók kidolgozásában volt vezető szerepe. Rahner teológiája a jezsuita neoskolasztikus teológiára épülve sikeresen kapcsolta össze a teológiai hagyományt kora kérdésfelvetéseivel. Jellemző művére az egyházatyák - vagyis az első századok keresztény teológusainak - beható ismerete és reflexiója, valamint a jezsuita rend alapítójának Loyolai Szent Ignácnak lelkisége, amelyhez kapcsolódva lelkigyakorlatokat is összeállított. Filozófiai forrásai, elsősorban a belga jezsuita Joseph Maréchal és Martin Heidegger. Elméleti teológiai munkáin túl számos gyakorlati teológiai művet írt.

Művei magyarul

• Teológiai kisszótár. Bp., 1980.,
• A hit alapjai. Bp., 1983. (összegző műve),
• Az élet imádságai. Bp., 1988.,
• Az ige hallgatója. Bp., 1991.,
• Hit, szeretet, remény. Luzern, 1991.,
• Mit jelent Jézust szeretni? Bp., 1993.,
• Egyházreform. Bp., 1994.,
• Isten: rejtelem. Bp., 1994.,
• A három evangéliumi tanácsról. Szeged, 1995.,
• Kedves Rahner Atya! Bp., 1996.,

Forrás

Gröföl Tibor, Kránitz Mihály: Teológusok lexikona. Budapest: Osiris 2002.