Jézus Társasága

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Jezsuita szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jézus Társasága
(Societas Jesu)
A Jézus Társasága címere (1586)
A Jézus Társasága címere (1586)
Ihs-logo.svg

Rövidítés SJ
Egyéb nevek jezsuiták
Mottó Ad maiorem Dei gloriam (Mindent Isten nagyobb dicsőségére)
Alapító Loyolai Szent Ignác
Alapítva 1534
Jóváhagyva 1540. szeptember 27.
Típus szabályozott klerikus rend, pápai jogú
Tevékenység evangelizálás, apostoli szolgálatok, tanítás, tudományos kutatás

Superior generalis Arturo Sosa
Székhelye Róma, Borgo S.to Spirito, 4
Védőszent Loyolai Szent Ignác
Elhelyezkedése
jezsuita központ (Róma)
jezsuita központ
jezsuita központ
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 54′ 05″, k. h. 12° 27′ 35″
A Jézus Társasága
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jézus Társasága
témájú médiaállományokat.

A Jézus Társasága (latinul: Societas Jesu) vagy a köznyelvben a jezsuiták egy katolikus szerzetesrend tagjai.

A társaság jelenleg a római katolikus egyház legnagyobb létszámú szerzetesrendje. Világszerte mintegy 16 000 jezsuita él, összesen 126 országban.[mikor?] Elsősorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel és oktatással, és a médiával foglalkoznak, valamint szociális és egyéb lelkipásztori tevékenységet végeznek.

Jelmondatuk: Mindent Isten nagyobb dicsőségére!, illetve A hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása.

Célja és jellegzetessége[szerkesztés]

A jezsuiták célja (saját megfogalmazásuk szerint), hogy nemcsak saját üdvösségükön és tökéletesedésükön, hanem a hit védelmén és terjesztésén, valamint másoknak a keresztény hitéletben való előrehaladásán is fáradozzanak. Újabb megfogalmazásban a jezsuiták küldetése a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása.

A hármas hagyományos szerzetesi fogadalom mellett (szegénység, tisztaság, engedelmesség) felajánlják szolgálatukat Róma püspökének, a pápának mint Krisztus helytartójának, hogy az egyházfő bármikor szabadon rendelkezhessen a jezsuitákkal, ahol belátása szerint a legnagyobb szükség mutatkozik rájuk. A jezsuitáknak így voltaképpen nincs sajátos munkaterületük, illetve minden munka jezsuita feladatnak számít, amely küldetésüknek megfelelően a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása.

A rend katonai mintára létesült; tagjai katonáknak, „Krisztus harcosainak” tartották magukat, szervezetüket pedig hadseregnek tekintették. Tagjai készek voltak a vezetőjük parancsára berohanni a tűzbe vagy a vízbe; nem riadtak vissza semmilyen eszköztől sem, hogy a kitűzött célt elérjék.[1][2] „A cél szentesíti az eszközöket” (finis sanctificat media) elvet követték.[3]

A jezsuiták neve után szereplő SJ a rend latin nevének kezdőbetűi (Societas Jesu) a jezsuita rendhez tartozást jelzi. Jelszavuk latinul: Omnia ad maiorem Dei gloriam (O.A.M.D.G., azaz magyarul: Mindent Isten nagyobb dicsőségére M.I.N.D.) Címerükben az IHS Jézus görögösen írt nevének latin betűs átírásából származó rövidítés látható. Ez a középkortól elterjedt Krisztus monogram a domonkosoknál és a ferenceseknél is általános volt. Loyolai Szt. Ignác rendalapítót gyakran ábrázolják az IHS monogrammal, amelyet ő így oldott fel: Jesum habemus socium (Jézus a mi társunk), vagy Jesu humilis societas (Jézus alázatos társasága). Ehhez a monogramhoz később egy kereszt is járult, valamint három szeg a címer alján, amely Krisztus keresztre feszítésére emlékeztet.

Története[szerkesztés]

III. Pál pápa 1540-ben a Regimini militantis Ecclesiae kezdetű bullájával jóváhagyja a rend megalapítását

Kezdetek[szerkesztés]

A jezsuita rend alapítója Loyolai Szent Ignác. Rendalkotmányukat III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én hagyta jóvá. A rendalapítás idején javában terjedt a reformáció, és ez döntően meghatározza az alakulófélben lévő jezsuita rend szellemiségét. A rendnek az volt a célja, hogy segítsen megállítani a katolikus egyház hanyatlását, megszilárdítani a pozícióit a 16. század új körülményei között, amikor rohamos fejlődésnek indult a könyvnyomtatás és a tudomány és a protestáns "eretnekség" dacolt Rómával és behatolt a katolicizmusnak még olyan fellegváraiba is, mint pl. Spanyolország.[1]

Loyolai Szent Ignác rendalapító

A reformációt követő katolikus megújulásban döntő szerepet játszott a tridenti zsinat (1545-1563), amelynek munkájára a jezsuiták is nagy hatással voltak. Hogy válaszolni tudjanak a protestánsok kihívásaira, a jezsuiták szorgalmazták a katolikus papság emeltebb szintű oktatását, és számos iskolát, kollégiumot, egyetemet és tudományos társaságot alapítottak, amelyek a katolikus egyház szolgálatában álltak. Egymás után alapították az iskoláikat, lehetőség szerint maguknak szerezték meg a felsőoktatás irányítását is, befolyásuk volt a katolikus fejedelmi és királyi udvarokban és a politikai élet irányításában is részt vettek.[4]

A pápai inkvizícióban ők irányították a könyvcenzúrát, s ők állították össze a hívők számára a tiltott könyvek indexét.[1] A 16-17. század fordulóján Bellarmino jezsuita bíboros állt a pápai inkvizíció élén, ő írta alá Giordano Bruno halálos ítéletét és igyekezett máglyára juttatni Galileit is.[1]

Tevékenységük, valamint a lelkigyakorlatok és a népmissziók által a jezsuiták rendkívüli népszerűségre tettek szert a katolikusnak még megmaradt országokban.[forrás?] Gyakorlatilag megállították a reformáció további terjedését, sőt több országban (közöttük Magyarországon is) jelentős tömegeket térítettek vissza a katolikus egyházba.

Abban is különböztek a többi szerzetesrendtől, hogy tevékenyen részt vettek a nemzetközi ügyekben, a világpolitikában. Lényegében ez volt az egyház első igazán kozmopolita rendje, amelybe különböző nemzetek képviselői léptek be, akik készek voltak bármikor elhagyni lakóhelyüket és rendfőnökük parancsára a földteke bármely pontjára áttelepülni.[1]

Más kontinenseken[szerkesztés]

Jacques Marquette francia jezsuita atya 1673-ban a huronok és szomszédaik, a lakota indiánok között vezetett missziót

Loyolai Ignác 1556-os haláláig Európában, Ázsiában, Afrikában és az Újvilágban már mintegy ezer jezsuita dolgozott.[5] 1626-ra a számuk már 15,5 ezer volt.[5] Katolikus hittérítésük jelentős sikerrel járt Európán kívül is, elsősorban Latin-Amerikában (redukciók), Indiában (főleg Goa), Kínában és Japánban.

Aktívan részt vettek a dinasztikus harcokban és a vallásháborúkban, a gyarmati hódításokban.[1] Amerikában – Henry I. Bolton történész alapján – az aranyásókkal, katonákkal, marhahajcsárokkal és kereskedőkkel együtt nyomultak előre vagy előttük haladtak.[6] A gyarmatosítók, hogy szellemileg is megszerezzék a hatalmat a leigázott népek fölött, erőszakkal is a keresztény hitre akarták őket téríteni. Módszereiket gyakran a katolikus egyház vezetői sem ellenezték, vagy legalábbis hallgatólagosan eltűrték.[7]

A jezsuiták Brazíliában 1549-ben, Peruban 1570 körül, Mexikóban 1572-ben, Paraguay-ban 1588-ban jelentek meg. Dél-Amerikában 1609-ben hozták létre az első redukciót a guaraní indiánok között.[8]

Az indiánok többször fellázadtak "jótevőik" ellen és több alkalommal is megölték a jezsuitákat, illetve elűzték a földjeikről a spanyolokat. A jezsuiták azonban a gyarmatosítók kíséretében csakhamar visszatértek és a katonák vérbe fojtották az indián felkeléseket.[1]

Az aktív hittérítő és oktató tevékenység, továbbá a különféle kereskedelmi vállalkozások révén a rend csakhamar az egyik leghatalmasabb gyarmati intézménnyé fejlődött.[1]

Paraguay-i redukciók[szerkesztés]

1609-ben a spanyol király a jezsuitáknak adományozta a mai Paraguay déli részét, akik missziós telepeket kezdtek építeni a bennszülöttek számára. Hasonló telepeket hoztak létre a mai Brazília és Argentína területén is. A rend fő gazdasági bázisát aztán ezek az ún. redukciók adták.[1] Paraguayban kb. harminc redukciót, indián telepet hoztak létre, amelyekben 100-150 ezer indián élt, s amelyek egy egységes államot alkottak.[9]

A redukciók lakóinak napi 10-11 órát kellett kemény munkában tölteniük. A férfiak földműveléssel, állattenyésztéssel és iparral foglalkoztak, amíg a nők a házimunkát és a középületek körüli tevékenységet látták el. A redukciókban magántulajdon nem volt, a földek, műhelyek, üzemek, de a termelési eszközök is "Isten tulajdonát" képezték, azaz köztulajdonban voltak.[10]
A paraguay-i redukciókban a jezsuiták korlátlan és teljes hatalmat élveztek, belátásuk szerint szabályozták az indiánok életét és a legfőbb hatalmat jelentették számukra. Törvénykeztek felettük, s megtorolták, ostorcsapásokkal büntették a legkisebb rendbontást is.[1]
Az indiánok munkája nagy hasznot hozott a rendnek. Nagy tételben szállították a piacra a yerba-matét, a gyapotot, a bőrt, a bőrcserző anyagot, viaszt, dohányt, gabonát és egyéb termékeket.[1]

Bírálatok[szerkesztés]

Számos bírálat érte a jezsuitákat, többek közt az egyháziak részéről is; például hogy élesen felléptek a janzenizmus ellen, vagy a kínai misszió miatt azért, mert az ott elterjedt ősök tiszteletét beemelték a helyi katolikus liturgiába.[11] 1745-ben az egyház elítélte az indiai (malabári) szertartásokat is, mert a rend ott is engedményeket tett a helyi kultuszoknak.[1]

A 17-18. században a felvilágosodás hívei mondták a szerzetesrend vezetőiről, hogy azokban az országokban, ahol a rend működik, beleavatkoznak az állami politikába.[12]

Betiltásuk[szerkesztés]

Tevékenységük következtében jelentős befolyásra tettek szert világszerte, de sok esetben az nem nyerte el a világ tetszését. A rendet egymás után utasították ki az európai országokból és az azokhoz tartozó birodalmakból. Elsőként 1759-ben Portugália űzte ki őket a paraguayi portugál uralom elleni lázadás szítása miatt.[2] A portugál kiutasítást követte nem sokkal később Franciaország (1764), a Két Szicília Királysága, Málta, a Spanyol Birodalom (1767), majd a Habsburg Birodalom.

1773. július 21-én, a Bourbonok nyomásának engedve, XIV. Kelemen pápa a Dominus ac Redemptor noster kezdetű bullájával[13] kénytelen volt feloszlatni a Társaságot. A rend tagjait feloldotta fogadalmaik alól, ezután a felszentelt jezsuita papok egy része más szerzetesrendekhez csatlakozott, más részük pedig a világi papság közé kérte felvételét.[14]

Protestáns és ortodox országok[szerkesztés]

A rend feloszlatása nem volt teljes, mivel a túlnyomórészt ortodox Oroszországban és Poroszországban a jezsuiták hasznos tevékenységét szem előtt tartó uralkodók nem engedték meg a pápai bulla kihirdetését.[forrás?]

A teljesen protestáns országokban a rend – minden erőfeszítése ellenére – már megjelenni sem tudott, és a katolicizmus terjesztése az ortodox területeken szintén csak ábrándnak bizonyult. [15]

Újraalapítás[szerkesztés]

1814. augusztus 7-én VII. Piusz pápa Sollicitudo omnium ecclesiarum kezdetű bullájával visszaállította a jezsuita rendet. Amikor az erre vonatkozó bullát kihirdették, többen még éltek a „régi jezsuiták” közül.

Modern kor[szerkesztés]

A 20. század kiemelkedő teológusa, Karl Rahner a rendből származott.

2013-ban Ferenc pápa révén először lépett jezsuita szerzetes a pápai trónra.

A jezsuiták egykori temploma Székesfehérvárott, a Fő utcán. A templom később a pálosok, majd a ciszterciek kezelésébe került

Magyarországi történetük[szerkesztés]

Magyarországra Oláh Miklós esztergomi érsek telepítette be a jezsuitákat, akik 1561-ben tíz taggal átvették a nagyszombati iskola vezetését.[16] Erdélybe Báthori István fejedelem 1579-ben hívta be a jezsuitákat, de az erdélyi országgyűlés már 1588-ban, majd 1602-ben kitiltotta őket.[2]

Magyar tevékenységüket az ellenreformáció élharcosa, Pázmány Péter lendítette fel. Eredetileg ő is jezsuita volt, és 1635-ben Nagyszombatban egyetemet alapított a számukra, továbbá több városban rezidenciát épített nekik, és több iskolát rájuk bízott.[2]

A Habsburg abszolutizmus minden vonalon felhasználta őket; a jezsuiták irányították a könyvcenzúrát, a tiltott könyvek felkutatását és elégetését, a Mária-kultusz és a Regnum Marianum (Szűz Mária királysága) gondolatának terjesztését.[2]

Az 1740-es évek elején a jezsuita rend kezdeményezte Ausztriában, hogy létrehozna egy olyan intézetet, amely egyrészt a katolikus egyház és az állam szempontjait is szem előtt tartva kisgyermek korától fogva oktatná és nevelné a nemesi ifjúságot.[17] Az Academia Theresiana el is kezdte működését. Ennek ellenére a Habsburg Birodalom részét képező Magyar Királyságban a jezsuiták tevékenységének Mária Terézia vetett véget. Feljegyezték, hogy az uralkodónő sírva fakadt,[18] miközben kénytelen volt[19] kihirdetni XIV. Kelemen pápa bulláját, ami azt jelentette, hogy a rend működését feloszlatta a Habsburg Birodalomban.

A rend visszaállítását követően a jezsuiták Magyarországon csak azzal a feltétellel indulhattak újra, ha semmit sem kérnek vissza a rend feloszlatásakor elvett javaikból. Ennek következtében több korábbi, tipikusan jezsuita jellegű épület és intézmény továbbra is más katolikus vagy világi intézmény tulajdonában maradt. Például Budapesten a vízivárosi plébániatemplom, Egerben a mai ciszterci templom, a mellette lévő rendház és gimnázium, a "jezsuita patika", a csillagvizsgáló, Győrött a bencés templom és gimnázium, Pécsett a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma, Sopronban a volt jezsuita templom, a volt rendház a templom mellett, valamint a jelenleg múzeumként működő patika, Székesfehérvárott a jelenlegi ciszterci templom, stb.

A jezsuiták vezették a Actio Catholica-t és a Manrézát, amelyben lelkigyakorlat címen katolikus politikusok is rendszeresen töltöttek rövidebb-hosszabb időt.[2]

A II. világháború után több kommunista országban újra betiltották a Jézus Társaságát, közöttük Magyarországon is. 1950-ben Magyarországon közel 400 jezsuitát internáltak munkatáborokba, intézményeiket pedig államosították. A legfőbb jezsuita elöljáró (generális) rendelkezésére a magyar jezsuitáknak (főképpen a fiatal rendtagoknak) el kellett hagyniuk az országot. A jezsuita rend magyarországi működése csak az 1989. évi II. (az egyesülés és vallásszabadság jogáról szóló) törvénnyel válhatott ismét legálissá.

A jezsuita képzés[szerkesztés]

Tanulmányaikat végző magyar jezsuita rendtagok (skolasztikusok) évi találkozója, Miskolc, 2006

A jezsuita kiképzés meglehetősen hosszú (általában 10-12 év).[20]

  • 1.) A noviciátus (újoncidő) rendszerint két év, leglényegesebb eleme Szent Ignác harminc napos lelkigyakorlata. Az újoncidő a fogadalmak letételével ér véget.
  • 2.) A juniorátus (idegen nyelv tanulása, általános műveltség fejlesztése) egy év.
  • 3.) A filozófia legalább két évig tart, általában a rend saját egyetemein és főiskoláin.
  • 4.) A magisztérium rendszerint két évig tartó gyakorlati időszak a rend intézményeiben.
  • 5.) A teológia alaptanulmányai általában négy évig tartanak. Ekkor készül a skolasztikus (tanulmányait végző jezsuita rendtag) a pappá szentelésre, amire a teológiai és a lelkipásztori kiképzés végén kerül sor.
  • 6.) pasztorális gyakorlatok – Miután a jezsuita rendtagokat pappá szentelték, néhány évig rendszerint kifejezetten lelkipásztori munkát végeznek.
  • 7.) A posztgraduális vagy speciális tanulmányok a fiatal szerzetes adottságaitól és a lelkipásztori szükségletektől függően kettő-négy évig tarthatnak.
  • 8.) A kiképzés végén a tercia következik (ez a két év noviciátus után a harmadik probációs év), ez egyben az addigi jezsuita élet tapasztalatainak értékelésére szánt idő is. Lényeges eleme a 30 napos nagy lelkigyakorlat, amit a jezsuiták ekkor végeznek másodszor és rendszerint utoljára. A tercia készít fel az ünnepélyes fogadalmakra, amelyekkel a szerzetes nyilvánosan és ünnepélyesen elkötelezi magát a rend mellett.

A Jézus Társasága felépítése[szerkesztés]

A Ratio atque institutio studiorum Societatis Iesu címlapja, a jezsuita iskolák 1599-ben bevezetett és hosszú időn át érvényes tanulmányi szabályzata

A jezsuiták nem monasztikus szerzetesrend, azaz a Jézus Társasága tagjai nem vonulnak el a világtól (legalábbis nem hosszabb távra), ennek megfelelően nem monostorokban, illetve kolostorokban élnek, hanem ún. rendházakban. A jezsuita rendházakat rendszerint nagyobb városokban alapították, tehát kulturális, adminisztratív, vagy ipari központokban, ahol széles körű pasztorációs (lelki gondozói) tevékenységre van lehetőség.

Minden jezsuita tagja valamelyik rendház közösségének, még akkor is, ha közülük néhányan történetesen nem élnek egy fedél alatt a többi rendtárssal (például munkájuk ezt nem teszi lehetővé).

A rendházak élén a rendházfőnök (szuperior) áll. A nagyobb rendházaknak ún. minisztere is van, aki a közösség anyagi gondjait adminisztrálja.

Egy-egy ország, vagy nyelvterület, ahol több jezsuita rendház működik, rendtartományt (provinciát) képez. Népesebb, illetve túlnyomórészt katolikus országokban több jezsuita provincia is működhet. A rendtartományok élén a tartományfőnök (provinciális) áll, akit a Rómában székelő legfőbb rendi elöljáró, a jezsuita általános rendfőnök (generális) nevez ki. A jezsuita tartományfőnök mandátuma három évre szól, de rendszerint megújítják újabb három évre, így egy-egy provinciális többnyire hat évig töltheti be ezt a hivatalát. Csak kivételes esetekben fordul elő, hogy egy provinciális hat évnél hosszabb időn keresztül marad egy adott rendtartomány élén.

A legfőbb rendi elöljárót, a „generálist” életre szólóan választják meg, a rendalkotmányban előírt módon. A jezsuiták legutóbbi, 31. legfőbb elöljáróját 2016. október 14-én választották meg, a venezuelai származású Arturo Sosa személyében.

Hivatala lejárta után a provinciális (és más, kiváltképpen felelősségteljes munkakörben dolgozó rendtag) fél évtől egy évig terjedő szabbatikumra vonulhat el, amely rendszerint a szokásos munkakörtől eltérő, kevésbé megerőltető munkával jár, és a lelki, illetve szellemi megújulást szolgálja. A szabbatikum után a jezsuiták újra beépülnek rendtartományuk aktív munkájába.

Több rendtartomány ún. asszisztenciát alkot. A magyar jezsuita rendtartomány például a közép-európai asszisztencia tagja, a német, az osztrák, a svájci és a közös lett-litván jezsuita provinciával együtt. Az asszisztenciák élén az asszisztens áll. Az asszisztens feladata nem egyféle „szuper tartományfőnöki” szerepkör (például nincs végrehajtó hatalma), hanem tanácsaival a generális munkáját segíti, közvetít az egyes rendtartományok és a legfőbb rendi eléljáró között, és ennek megfelelően többnyire Rómában tartózkodik.

A Jézus Társasága számokban[szerkesztés]

A rendtagok száma[szerkesztés]

2011. január 1-jén közzétett adatok szerint világszerte[21] 17 906 tagja van a jezsuita rendnek. A Társaság létszáma alapján a jezsuita rend a katolikus egyház legnagyobb létszámú szerzetes közössége. Tagjai összesen 126 országban vannak jelen szerte a világban.

A jezsuita papok száma 12 737. A papokon és a papságra készülő rendtagokon (ún. skolasztikusok, vagy tanuló rendtagok, 2 850) kívül testvérek is tartoznak a társasághoz (1 535), akik a szerzetesrend teljes jogú tagjai azzal a különbséggel, hogy nem részesülnek papszentelésben. A novíciusok, vagyis újoncok száma 2011 januárjában 784 volt.

2010. január 1-jén a jezsuita rend tagjainak átlagéletkora 57,49 év volt.

Jezsuita nevelés és oktatás[szerkesztés]

Jezsuita templom és iskola Miskolcon, az Avason

A Társaság 2005-ben közzétett adatai szerint mintegy 4600 jezsuita dolgozik az oktatásban teljes munkakörben. A jezsuita oktatási intézmények tanulóinak száma közel két és fél millió 68 különböző országban.

Az utóbbi időben a jezsuiták fokozott figyelmet fordítanak a világiak, vagy laikusok (nem-pap és nem szerzetes) széles körű bevonására a Szent Ignác-i lelkiségen alapuló pedagógiába. Ennek következtében a jezsuita intézményekben 123 985 világi pedagógus dolgozott a legutóbbi adatok szerint.

A világiak erőteljes bevonása a jezsuita oktatói és nevelői munkába újabb feladat elé állította a szerzetesrendet, mégpedig hogy folyamatosan gondoskodjanak, ne csak a diákok neveléséről Loyolai Szent Ignác szellemében, hanem hogy a jezsuita lelkiséget illetően a világi oktatók is folyamatos képzésben részesüljenek.

Összesen 3 451 jezsuita oktatási intézmény működik szerte a világon, amelyek közül:

  • 202 felsőfokú intézmény (egyetem és főiskola),
  • 444 másodfokú iskola (középiskola és gimnázium),
  • 79 intézményben nyújtanak szakképzést (szakközépiskola),
  • 123 az általános iskolák száma,
  • 98 óvoda is jezsuita vezetés alatt áll.
  • Az iskolákon kívül a jezsuita rend fenntart még 124 bennlakásos kollégiumot és nevelőközpontot,
  • Dél-Amerikában 2,603 úgynevezett Fe y Alegría intézmény is működik, ahol a jezsuiták a legszegényebb szociális hátterű fiatalok egész napos és átfogó nevelésével foglalkoznak.

Média[szerkesztés]

A tömegtájékoztatásban 237 jezsuita szerzetes dolgozik teljes munkakörben, míg 130-an fél munkaidőben. A kommunikációs készség nevelése a jezsuita kiképzés alapvető részét képezi. Médiaszakembereik segítségével szinte minden jezsuita hozzájárul az ún. „média apostolkodáshoz”.

A 2005-ös adatok szerint, világszerte összesen 30 jezsuita könyvkiadó működik. A jezsuita folyóiratok száma 129, ezek főleg lelkiségi és kulturális lapok, 25%-uk mindenesetre kifejezetten teológiai és keresztény lelkiségi kérdésekkel foglalkozik. 66 rádióállomás és 27 televíziós csatorna működik a Társaság vezetése alatt. A világhálón összesen 811 kifejezetten a renddel kapcsolatos honlap található.

Az 1931-ben felavatott Vatikáni Rádió szintén jezsuita vezetés alatt áll, amely 33 különböző nyelven fordul a hallgatósághoz: 270 program Európának, 130 Afrikának, 50 Amerikának és több mint 40 Ázsiának és Óceániának szól. A Vatikáni Rádió 1949-től naponta sugároz negyedórányi magyar műsort, amelyet több magyar médium Magyarországon is lead. A „pápa hangja”-ként is ismert Vatikáni Rádiónak ma elsősorban az a célja, hogy megbízható hírforrásként szolgáljon a katolikus egyházat érintő kérdésekben a többi média számára.

Szociális munkák[szerkesztés]

Összesen 324 szociális intézmény működik a rend vezetése alatt, amelyekben 702 jezsuita dolgozik teljes munkakörben. A jezsuiták nem csak saját intézményeikben végeznek szociális munkát, hiszen a szegényekkel és a kirekesztettekkel való törődés kezdetektől fogva erős hangsúllyal bír a rend történetében.

Lelkipásztori munka[szerkesztés]

A rend tagjainak 10%-a dolgozik kifejezetten lelkigyakorlatos és egyéb pasztorális intézményekben. Világszerte mintegy 2000 plébániát és lelkészséget, valamint 279 lelkigyakorlatos központot vezetnek jezsuiták. Az ún. Keresztény Élet közösségéhez (azok lehetnek tagjai, akik elvégezték Szent Ignác Lelkigyakorlatait) mintegy 35 000 ember tartozik, akik szintén kiveszik a részüket a jezsuita lelkiség terjesztésében.

A jezsuiták külön fogadalommal erősítik meg, hogy nem törekszenek egyházi címek, méltóságok és elismerések megszerzésére. Ha ez egyes rendtagok esetében netalán mégis előfordulna, a rendtársak kötelessége emlékeztetni egymást a rend eredeti szellemiségére és figyelmeztetni az adott elöljárót. Ennek ellenére, ha a római pápa ragaszkodik a jezsuiták szolgálatára egyes címekkel és rangokkal járó egyházi hivatalok betöltésében, a jezsuiták a pápának tett engedelmesség nevében elfogadják azt. Így 2006-ban 89 jezsuita töltött be püspöki hivatalt, és a pápához legközelebb álló bíborosi testületnek is 7 jezsuita tagja volt.

A magyar jezsuita rendtartomány[szerkesztés]

A jezsuiták hivatalos elnevezése Magyarországon Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, rövidítése JTMR.

A magyar jezsuita rendtartomány 1909-ben vált független provinciává. Korábban az egész Osztrák–Magyar Monarchia területe - a Jezsuita Rend legnagyobb provinciájaként - egyetlen jezsuita rendtartományt képezett.

A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya 2014-es katalógusa szerint a provinciának összesen 80 tagja van. Ezek közül 61 pap, 7 szerzetes testvér, 12 tanuló rendtag és 2 novícius.

A kezdetek[szerkesztés]

Az első két magyar jezsuita (Hernád Péter és Szabó István) az 1550-ben alapított bécsi jezsuita kollégium diákja volt. 1561-ben Nagyszombatban nyitják első magyarországi kollégiumukat. 1579-ben Báthory István telepítette le a jezsuitákat a kolozsmonostori apátságban azzal a céllal, hogy Kolozsvárott közismereti és államvezetési ismereteket tanító kollégiumot nyissanak. Két évvel később ennek a kollégiumnak a tanulói között találjuk a 17. század majdani legismertebb jezsuitáját, Pázmány Pétert. (A jezsuitákat több ízben kitiltották Erdélyből (1588, 1607, 1610, 1653), de visszatérve folytatták a tanítást.)[22] Pázmány esztergomi érsekként többek között megalapította a nagyszombati egyetemet, melynek utóda a mai ELTE Budapesten. 1773-ban 19 kollégiumban tanítottak a magyar jezsuiták. A 18. században 700 könyv jelent meg jezsuita szerzőtől, ezek között évente fél tucat magyar nyelven. Az évszázad végére 935 jezsuita dolgozott az országban 50 különböző helyen, és számuk gyorsan gyarapodott.

Az önálló Magyar Jezsuita Rendtartomány[szerkesztés]

Az Osztrák–Magyar Monarchia egész területét átfogó egyetlen osztrák jezsuita provinciából vált ki a független magyar rendtartomány 1909. szeptember 7-én. Az önálló rendtartománynak 1945-ben már 400 tagja volt, akik kilenc templomban, két gimnáziumban (Kalocsán és Pécsett) és egy lelkigyakorlatos házban működtek. Ezekhez járultak még a rendi ifjúság képzésére rendelt intézmények, a budai noviciátus (Manréza) és a szegedi filozófiai és teológiai főiskolák. Nyolc folyóiratot adtak ki a magyar jezsuiták (A Szív, Magyar Kultúra, Mária Kongregáció, stb.). Az egész országra kiterjedő apostoli munkáik közé tartoztak a Mária kongregációk, a KALOT, a Szívgárda, a Szívtestőrség és a népmissziók. A jezsuita rendházak az ország minden részét behálózták: Nagykapornak (1859), Kalocsa (1860), Budapest (1886), Pécs (1912), Szeged (1920), Mezőkövesd (1923), Hódmezővásárhely (1936), Kispest (1939), Kaposvár (1948). Magyarországi munkáikon kívül Kínában is vállaltak egy missziós területet.

1950-ben betiltották a szerzetesrendek működését, elvették házaikat, államosították intézményeiket és eltiltották őket minden apostoli munkától. Negyven éven keresztül a jezsuiták szétszóródásra kényszerültek.

Magyar jezsuita intézmények és rendházak[szerkesztés]

A Jezsuita rend tagjainak síremléke Budapesten. Kerepesi temető: 55. Karl F. József alkotása

A magyar jezsuiták a Jézus Társasága „hagyományos” tevékenységeit művelik:

  • lelkipásztori munka és lelkigyakorlatos szolgálat,
  • nevelés és oktatás,
  • a párbeszéd kultúrájának előmozdítása, különös tekintettel a hátrányos helyzetűekre,
  • kommunikáció és médiaszolgálat (újság- és folyóiratírás, rádióműsor és kisebb filmek készítése, jezsuita honlapok).

A rend adminisztratív központja Budapesten, a Horánszky utcában található (Párbeszéd Háza).

Jelenleg tíz jezsuita rendház működik Magyarországon. Jezsuita plébániák és lelkészségek működnek Budapesten, Szegeden és Miskolcon. Miskolcon a nyolc- és négyosztályos Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium is működik mintegy 600 tanulóval, valamint egy fiú- és egy lánykollégium összesen mintegy 170 bentlakó diákkal.

Budapesten a rend jelenleg négy helyen van állandó szolgálatban:

A dobogókői Manréza konferencia- és lelkigyakorlatos központ több közérdekű rendezvény színhelye. A Mecsek egyik kis falujában, Püspökszentlászlón is működik egy kisebb jezsuita lelkigyakorlatos ház (Életrendezés háza).

A magyar jezsuita rendtartománynak számos erdélyi, több délvidéki és kárpátaljai tagja is van. Közülük többen a határon túli magyarok körében működnek, például az erdélyi Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, valamint a délvidéki Törökkanizsán. A magyar rendtartománynak van egy temploma és rendháza Kanadában, Torontóban is, ahol elsősorban a kanadai magyarok lelki gondozásával foglalkoznak.

Magyar származású jezsuiták élnek még a horvát, a szlovák, a román és a német jezsuita rendtartományokban.

Híres jezsuiták[szerkesztés]

Jezsuita szentek[szerkesztés]

Lelkészek, teológusok, filozófusok, tudósok, művészek[szerkesztés]

magyarok[szerkesztés]
külföldiek[szerkesztés]

Kortárs magyar jezsuiták[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l I. R. Grigulevics: Kereszt és kard. A katolikus egyház Spanyol-Amerikában a XVI-XVIII. században
  2. a b c d e f Új Magyar Lexikon: jezsuiták; 1962.
  3. https://e-nyelv.hu/2017-11-26/kozeleti-kifejezesek-11-machiavellizmus/
  4. Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → jezsuiták
  5. a b ENCYCLOPÆDIA BRITANNICA: Jesuits
  6. Henry I. Bolton: The Roman Catholic Church in Colonial America. 1971.
  7. Lacza Tihamér: Magyar jezsuiták Latin-Amerikában, Fórum Kisebbségkut. Int., Társadalomtudományi Szemle, II.évfolyam, 2000/1. szám
  8. A misszió című film
  9. Gecse Gusztáv: Vallástörténet 190. o.
  10. Gecse Gusztáv: Vallástörténet
  11. Kulcsár Árpád: Miért oszlatták fel a Jézus Társaságot?. (Hozzáférés: 2013. december 27.)
  12. múlt-kor: A nap, amikor négy évtizedre megszűnt a jezsuita rend
  13. Dominus ac Redemptor noster (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 27.)
  14. A Jézus Társasága feloszlatása 1773-ban. [2013. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 27.)
  15. I. R. Grigulevics: Kereszt és kard, 195. o., 1981.
  16. Gecse Gusztáv: A szerzetesség története
  17. rubicon.hu: Poór János: Theresianum. Az összetartozás-tudat műhelye. (Hozzáférés: 2013. december 27.)
  18. nol.hu: Jezsuita „kincsek” Maastricht mellett. [2013. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  19. 240 éve Mária Terézia kihirdette a jezsuita rend feloszlatását elrendelő pápai bullát. [2013. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 27.)
  20. A jezsuiták képzése Archiválva 2015. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben - jezsuita.hu
  21. Jesuits around the world (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 27.)
  22. Négy évszázad a művelődés szolgálatában. A kolozsvári Báthori István iskola jubileuma. In Jakó Zsigmond: Társadalom, egyház, művelődés: Tanulmányok Erdély történelméhez. Budapest: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM). 1997. 267–282. o. = METEM Könyvek, 18. ISBN 963 8472 24 3  
  23. Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium (magyar nyelven). Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium. (Hozzáférés: 2014. augusztus 12.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:Society of Jesus
A Wikimédia Commons tartalmaz Jézus Társasága témájú médiaállományokat.