Janzenizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cornelius Jansen

A janzenizmus Cornelius Jansen (wd) (15851638) németalföldi teológusról elnevezett 17. századi katolikus teológiai mozgalom, amely Szent Ágoston tanításához tartotta magát (jóllehet üdvtant dolgozott ki), és élesen szemben állt a jezsuitizmussal, támadta Luis de Molina nézeteit. A mozgalom Kálvinhoz közelálló tanokat is képviselt, és a kegyelem tanításának tana központi szereppel bírt.

A janzenizmus Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Itáliában és Németországban jelentős számú követőre talált.[1]

Alapvonásai: a Szentírás és az egyházatyák kitüntetett szerepe, szívmisztika, a morális rigorizmus (amely szembefordult a jezsuitáknak felrótt laxizmussal)[1], az ember bűnössége, vezeklési gyakorlatok, a világ tagadása, művészetellenesség, az akaratszabadság dogmájának tagadása és a predesztináció elvének vallása. Magukévá tették az episzkopalizmus gondolatát is, és a pápa tévedhetősége ügyében egyetemes zsinat összehívását szorgalmazták.

Központjuk a Versailles melletti Port-Royal-des-Champs (wd) cisztercita apácakolostor volt, amelyet Antoine Arnauld úgynevezett Port-Royal-féle logikája és Pascal támogatása tett ismertté.

A janzenizmust eretneknek ítélt tanai miatt az egyházVIII. Orbán (1642-ben) és X. Ince pápa (1654-ben) –, és az állam is egyaránt üldözte, különösen Franciaországban. Sok janzenista Hollandiába költözött, ahol utrechti központtal önálló egyházat szervezett. Ez volt az úgynevezett utrechti szakadás. Franciaországi tartózkodása alatt II. Rákóczi Ferenc is rokonszenvezett a janzenizmussal. 1730-ban betiltották, híveik 1899-ben egyesültek az ókatolikusokkal. Híveik mindmáig vannak.

Irodalom[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Rathmann János: Idegen szavak a filozófiában, Budapest, Tankönyvkiadó, 1996
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Janzenizmus témájú médiaállományokat.