Vallástudomány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vallástudomány
Vallási jelképek
Vallási jelképek

Tárgya a vallások
Ágai
Jelentős kézikönyvei Szimonidesz Lajos: A világ vallásai (Budapest, 1928)
– multidiszciplínák –

A vallástudomány bölcsész- illetve kultúratudomány, mely a vallások hitrendszerét, intézményeit, illetve a vallásos ember viselkedésével foglalkozik. Jellegében leíró, összehasonlító, szisztematikus, magyarázó és értelmező, külön hangsúlyt fektetve a történelmi alapú, kultúrák egymásra való hatását figyelembe vevő elemzésre.

Míg a teológia a természetfölötti megértésével, addig a vallástudomány a vallásos hittel és viselkedéssel foglalkozik, kívülről vizsgálva azt. Ebben több szakterületre támaszkodik, többek között az antropológiára, szociológiára, pszichológiára, filozófiára és vallástörténetre.

A vallásturomány gyökerei a tizenkilencedik századig nyúlnak vissza, mikor is egyre népszerűbbé vált a Biblia tudományos tanulmányozása, valamint európai nyelvekre is fordítani kezdték a keleti (elsősorban buddhista és hindu) szentszövegeket. A terület korai, meghatározó alakjai Friedrich Max Müller és Cornelius P. Tiele. Ebben a korai szakaszban leginkább az összehasonlító vallástudomány számított meghatározó elemzési módnak, ezért gyakorlatilag szinonímaként vált használatossá a vallástudomány egészére. Ma ugyanez igaz a vallástörténet kifejezésre, Mircea Eliade meghatározó tevékenysége nyomán.

A "vallás" definíciója[szerkesztés]

A terület kialakulása óta több próbálkozás is történt a "vallás", mint kutatási terület definíálására. Ezek gyakran monotetikusak, vagyis egy fő alkotóelem köré csoportosuló definíció, amely alkotóelem minden vallásban megtalálható. Kétféle monotetikus megközelítés létezik; az első szubsztantív, ami a vallás szellemiségének velejére fókuszál, például az Istenben vagy istenekben való hitre. Emellett létezik funkcionális megközelítés, ahol a vallási lényeg az emberre gyakorolt hatásában keresendő, például a halálfélelem csillapításában, egy csoport egyesítésében, vagy igazolja és megerősítsen egy adott csoportot egy másik legyőzésében. Léteznek azonban politetikus definíciók is, amik esetében a tárgyra általánosságban több karakterisztika is jellemző. Így tehát nem szükséges, hogy legyen akár egy, minden vallásban megeggyező, közös alkotóelem.

További problémát jelent, hogy léteznek bizonyos szekuláris világnézetek, mint a fasizmus és marxizmus, melyek sok hasonlóságot bírnak a vallásokkal, de magukat nem tartják annak.

Ezzel együtt a szakma más kutatói szerint nem érdemes a "vallás" szóval dolgozni és azt definiálni, mivel azt a nyugat, mintegy az intellektuális imperializmus jegyében ráerőszakolta más kultúrákra. A valláskutató Russell T. McCutcheon szerint például "több népnek, amiket ezen kategórián keresztül vizsgálunk, nincs a nyelvében szó, ami ennek megfelelne". A szanszkritban például nem létezik ilyen fogalom.

Bővebb jelentése[szerkesztés]

Az ilyen értelemben vett vallást tárgyának tekintő, a vallási jelenségek sokféleségét komplex módon vizsgáló – a hit előfeltevéseit és a teológia megfontolásait mellőző – tudomány. A vallástudomány elmélettörténetét tekintve elsősorban vallástörténet és vallásfenomenológia, további résztudományai pedig a modern társadalomtudományok vallással és vallásossággal foglalkozó szakágai. A vallástörténet foglalkozik a vallások keletkezésével, fejlődésével, összefüggéseivel, a vallásfenomenológia a vallást alkotó elemekkel, a vallásszociológia a társadalom vallásosságának változásaival és vallási szerveződéseivel, a valláspszichológia a vallás lélektani vonatkozásaival.

Nem szabad összekeverni a vallástudományt a teológiával, hiszen a teológia a vallások tartalmának igazságával, és ezek összefüggéseivel kíván foglalkozni, míg a vallástudomány ettől eltekintve egy adott tárgynak kezeli a vallást, és elemzi azt. Másrészt a teológia általában egy adott egyház saját hitrendszerével foglalkozik és azt más vallási hagyományok mércéjének tekinti.

Története[szerkesztés]

A vallástudomány történetét általában Friedrich Max Müllertől (1823-1900) eredeztetik. Az oxfordi tudós az összehasonlító nyelvtudomány akkori elméletének megfelelően összehasonlító vallástudományt alkotott, s erről az új tudományról számos előadást tartott, melyek könyv formájában is megjelentek.

Ágai[szerkesztés]

Képzések Magyarországon[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Horváth Pál: Vallásismeret. Bp.: Calibra, 1997.
  • Horváth Pál: Vallásfilozófia és vallástörténet. Bp.: Zsigmond Király Főiskola – L'Harmattan Kiadó, 2004.
  • Voigt Vilmos: A vallási élmény története. Bp.: Timp Kiadó, 2004.
  • Voigt Vilmos: A vallás megnyilvánulásai. Bp.: Timp Kiadó, 2006.

További információk[szerkesztés]