Tengrizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tengrizmus a magyar, hun, török, mongol sztyeppei nomád birodalmak vallása, több változata volt, legfejlettebb formáját a kazároknál érte el. Egyidejűen élt a sámánizmus hitrendszerével, attól néha egyes elemei nehezen elválaszthatóak, valószínűleg szorosan összefonódott a két hitvilág. A tengrizmust egy az éggel azonosítható főisten, Tengri jellemzi. A türk feliratok szerint a legfőbb uralkodó, a kagán az égistenhez hasonló és az égisten által jön létre.

Tengri[szerkesztés]

Táltosdob

Az égisten hozta létre a világot, de nem a semmiből teremtéssel, hanem a meglévőből való készítéssel. Az istenvilág központjában ő áll, aki az égben lakik. Az ég török neve tengri, amit Ahmad ibn Fadlán az oguzoknál idéz is. A vallástörténet ezért nevezi ezt a vallást tengrizmusnak. A türk feliratok az égisten tevékenységét a jarat igével írják le, a magyar megfelelője a „gyarat”, amit ma „gyárt”-nak mondunk.

A többi isten[szerkesztés]

Ibn Fadlán leírja, hogyan tisztelik a baskírok egyik istenségüket: neve vélhetően Mag. Azon kívül felsorolja további tizenkét istenségüket: Tél, Nyár, Eső, Szél, Fa, Ember, , Víz, Nap, Éjszaka, Halál, Föld. A legnagyobb, tizenharmadik istenük az Ég ura, illetve megszemélyesítője. Jákút felsorolásában a Halál mellé az Élet is be van toldva, azaz nála már tizennégy istenről van szó. Pontosabban még ennél is többről: beszámolója szerint egyes törzsek kígyókat, halakat és darvakat is tiszteltek.

Jákút tudósításának szóban forgó szakaszai ekként szólnak:

„Közülük mindegyik egy fadarabot penis formára farag, s azután nyakába akasztja; ha utazni, vagy pedig ellenséggel szembeszállni kíván, megcsókolja s előtte leborulva azt mondja  »Úristen, tégy velem így meg így!« Erre azt mondtam a tolmácsnak  »Kérdezd meg valamelyiket, miféle érve van erre nézve, és miért tekinti istenének!« Felelte  »Azért, mert én is ehhez hasonlóból jöttem a világra, és nem ismerek kívüle mást, ami létrehozott volna.«” (Kmoskó Mihály fordítása.)[1]
„Vannak közülük egyesek, akik állítják, tizenkét istenük van: istene van a télnek, nyárnak, esőnek, szélnek, fának, embernek, lónak, víznek, éjjelnek, nappalnak, halálnak, életnek s földnek. Az az isten, aki az égben van, a legnagyobb köztük, jóllehet az velük közös megegyezés alapján állapodik meg, s mindegyikük helyeslőleg veszi tudomásul, amit társa tesz. »Távol legyen Allahtól, amit ezek a gonosztevők és hálátlanok (hitetlenek) állítanak, a lehető legtávolabb!« Láttunk közülük olyan törzset, amely kígyókat, egy olyan törzset, amely halakat, egy olyan törzset, amely darvakat tisztel; erre vonatkozólag értésemre adták: amikor egy velük ellenséges néppel hadakoztak, amely őket megszalasztotta, a darvak megszólaltak a hátuk mögött, mire azok, akik őket megszalasztották, megfutamodtak; ezért tisztelik a darvakat azt mondva: »Ez a mi istenünk, mert megszalasztotta ellenségeinket«; ezért tartják azokat tiszteletben.” (Kmoskó Mihály fordítása.)[1]

A szakrális uralkodó[szerkesztés]

A türk feliratok szerint a türk uralkodó, a kagán az égistenhez hasonló, az égisten hozta létre, azaz „gyártotta”: tengri teg tengri jaratmis türk Bilge kagan. A kagán ugyanúgy gyakorolja a teljhatalmat a birodalomban, ahogy az égisten a kozmoszban. A tengrizmusra jellemző a szent királyság.

Ibn Fadlán a kazárokkal kapcsolatban írja le, hogy a kagán a nép jólétének letéteményese, akinek ha lejár az ideje, rituálisan meggyilkolják. A 10. századi al-Isztahri leírja a kazárokról, hogy az új kagánt selyemzsinórral fojtogatni kezdik, amíg lélegzetét nem veszti, s ekkor megkérdezik tőle, hány évig akar uralkodni. Ha ezen idő előtt nem hal meg, akkor megölik. Az Északi Csou-dinaszti évkönyvei hasonlót írnak a türkökről. Az új uralkodót egy nemezbe tekerik, kilencszer megforgatják, ezután nagy hajlongások közepette lóra ültetik és meglovagoltatják, majd selyemzsinórral úgy fojtogatják, hogy éppen csak életben marad. Ekkor gyorsan megkérdik, mennyi ideig akar kagán maradni, s ekkor ő – alig van magánál – érthetetlen szavakat mormol. Ebből vonja le azután környezete a következtetést, hány évig fog uralkodni, s ha nem hal meg ezelőtt, akkor megölik. 750 körüli időkből származó ujgur feliratokból is találtak utalást hasonló szokásra.

A kagán szentsége a török népeknél azt jelenti, hogy kutja van. A kut egy szerencsét hozó szubsztancia, ami mögött materiális képzetek rejlenek, ami a kirgizeknél egyik formájában vörös zselé alakban csöpög a sátor nyílásán keresztül a tűzhelyre. De a kut jelentett talizmánt, bálványt, életerőt, lelket, szerencsét, boldogságot is.

A szakrális uralkodó és a hatalmat ténylegesen gyakorló helyettese alkották a szakrális kettős királyság intézményét.

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]