Index librorum prohibitorum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Index librorum prohibitorum
„tiltott könyvek jegyzéke”
Az Index egy 1564-es kiadása
Az Index egy 1564-es kiadása
Szerző a római katolikus egyház Index- kongregációja (lat. Congregatio indicis)
Megírásának időpontja 1559 és 1948 között, 30-szor átdolgozva jelent meg
Nyelv latin
Témakör a római katolikus egyház által a hívek részére tiltott könyvek lista-szerű felsorolása
Műfaj könyvlista
Kiadás
Magyar kiadás csak egy kivonat létezik magyar nyelvenː
Müller Lajos S. J.ː A római index – nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke, a „Magyar Kultúra” kiadása, Budapest, 1926 → elektronikus elérésː UNITAS
Külső hivatkozás az utolsó, 1948-as index

Az Index librorum prohibitorum (latin, jelentése: tiltott könyvek jegyzéke) azon könyvek listája volt, amelyeknek olvasásához a római katolikus egyház nem adta hozzájárulását és hívei számára kifejezetten tiltott. A lista összeállításának az volt a célja, hogy megakadályozzák a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését.

Az első Index és részei[szerkesztés]

A könyvtilalom a reformáció térnyerésével lett egyre nagyobb. Noha az ellenreformáció jegyében a leuven-i (1540), majd a párizsi (1544) egyetemek „katalógus” néven már adtak ki tiltójegyzékeket, a római inkvizíció az első formális indexet IV. Pál pápa uralkodása (15551559) idején adta ki 1559-ben. Az Index létrejöttét Carafa bíboros (a későbbi IV. Pál) 1543-as rendelete könnyítette meg, amely szerint csak olyan könyvet lehet kinyomtatni, amely rendelkezik az inkvizíció előzetes engedélyével.

Három, betűrendben szerkesztett osztálya létezett:

  1. azon íróknak nevei, akiknek minden művét tiltottak;
  2. egyes tilos művek, a szerzők megnevezésével;
  3. névtelen szerzők.

Ez a jegyzék tartalmazta továbbá a tilos bibliakiadásokat, valamint azon könyvkiadók neveit, amelyek eretnek könyveket nyomtattak.

Az Indexet a tridenti zsinat átdolgoztatta, s bővítette, az új listát IV. Piusz pápa 1564. március 24-én a Dominici gregis custodiae Domino kezdetű pápai bullával tette közzé. Ez a bővített változat a jegyzékek előtt közölte az indexre tétel szabályait. A könyvtilalom joga a pápát illette.

Indexkongregáció[szerkesztés]

V. Piusz pápa 1571-ben létrehozta a tiltott könyvek indexének összeállításával foglalkozó hivatalt, az Indexkongregációt (Congregatio indicis). Ez a kongregáció adta ki a tilos könyvek olvasására való egyedi engedélyeket is. A kongregáció egy bíbornok elnöklete alatt világi és szerzetesrendbeli papságból kiszemelt tanácsosokból (consultor) állt; tagja volt a pápai udvar hivatalos teológusa (Magister sacri Palatii) is. A kongregáció határozatait pápai megerősítés után Rómában (in acie campi Florae) hirdették ki.

Az Indexet VIII. Kelemen adta ki utoljára 1596-ban úgy, hogy egyes szerzők minden művét tiltotta. Ezt követően úgynevezett Opera omnia (Összes műve) dekrétumokkal tiltottak be egy-egy szerzőt. 1900-ban XIII. Leó eltörölte a korábbi listát és új szabályokat hozott az indexre tételhez. XV. Benedek pápa pedig 1917. március 25-én föloszlatta az Index Kongregációt, feladatkörét átruházta a Szent Officiumra, melynek egy részlege foglalkozott az Index szerkesztésével.

Az Index librorum prohibitorum-ot 1948-ig naprakészen tartották, rendszeresen bővítették. A lista nem egyszerű reakció eredménye volt. Előbb felszólították a szerzőket, hogy védjék meg munkáikat, melyeket korrigálhattak, újraszerkeszthettek, ha el kívánták kerülni a betiltást. Az eljárás végeredményben publikálás előtti cenzúrára bátorított.

Szerzők és művek indexen[szerkesztés]

A lista nem volt állandó, noha folyamatosan bővült, idővel lekerültek róla művek. Becslések szerint a Vatikán összesen tízezer könyvet vagy teljes életművet helyezett indexre. Az 1948 októberében felállított utolsó, 32. Index mintegy 4000 cenzúrázott címet tartalmazott, a legkülönfélébb okokból: eretnekség, erkölcstelenség, szexuális szabadosság, politikai inkorrektség stb. Olyan ismert szerzőket találhattunk a jegyzékben egy-egy művel, mintː[1]

Név
Élt
Foglalkozása
Jeremy Bentham 17481832 angol filozófus
Henri Bergson 18591941 angol filozófus
George Berkeley 16851753 angol teológus
Nicolas de Condorcet 17431794 francia matematikus, filozófus
d'Alembert 17171783 francia matematikus, filozófus
Daniel Defoe 16601731 angol szépíró
René Descartes 15961650 francia matematikus, filozófus
Johannes Scotus Erigena 810 k. – 877 ír filozófus
François Fénelon 16511715 francia teológus
Gustave Flaubert 18211880 francia szépíró
Ugo Foscolo 17781827 olasz költő
Hugo Grotius 15831645 holland jogtudós
Holbach báró 17231789 francia filozófus
Heinrich Heine 17971856 német–zsidó költő
Edward Herbert 15831648 angol teológus
Victor Hugo 18021885 francia szépíró
Immanuel Kant 17241804 német filozófus
Lamennais abbé 17821854 francia teológus
Maimonidész 11371204 zsidó filozófus
Jules Michelet 17981874 francia történész
Adam Mickiewicz 17981855 lengyel költő
Mirabeau 17491791 francia szépíró
Michel de Montaigne 15331592 francia esszéíró
Montesquieu 16891755 francia filozófus
Blaise Pascal 16231662 francia matematikus, filozófus
Ernest Renan 18231892 francia teológiai író
Jean-Jacques Rousseau 17121778 francia filozófus
Baruch Spinoza 16321677 holland–zsidó filozófus
Emanuel Swedenborg 16881772 svéd misztikus
Hippolyte Taine 18281893 francia kritikus

Theodor Hendrik van de Velde holland szexológus, A tökéletes házasság című szexológiai kézikönyve miatt szerepelt a listán. Másoknak teljes vagy szinte teljes életműve felkerült az indexreː[1]

Név
Élt
Foglalkozása
Honoré de Balzac 17991850 francia szépíró → minden szerelmes regénye
Giordano Bruno 15481600 olasz filozófus → teljes életműve
Anatole France 18441924 francia szépíró → teljes életműve
Thomas Hobbes 15881679 angol filozófus → teljes életműve
David Hume 17111776 angol filozófus → teljes életműve
Maurice Maeterlinck 18621949 belga szépíró → teljes életműve
Pierre-Joseph Proudhon 18091865 francia utópista szocialista → teljes életműve
Stendhal 17831842 francia szépíró → minden szerelmes regénye
Voltaire 16941778 francia szépíró, filozófus → szinte minden műve
Émile Zola 18401902 francia szépíró → teljes életműve

Indexre került a Talmud, a Korán, sőt egy időben a Szent Biblia egyes (leginkább református) kiadásai is. Magyar szerzők közül indexen volt Kollár Ádám Ferenc, Bölöni Farkas Sándor, Prohászka Ottokárnak pedig három írása is szerepelt a listán.

Egyes indexre tételek mögött politikai szándékok is meghúzódhattak: Heinrich Heine német költőt például azzal vádolták, hogy veszélyes forradalmi gondolatokat terjeszt, amelyek Európa feudális társadalmi összetételét romba dönthetik, 1926-ban pedig a francia szélsőjobboldali Action Française magazin is felkerült a jegyzékre (ugyanakkor Adolf Hitler Mein Kampf-ja nem).

Az Index hatása túlmutatott a katolikus világ határain. Hosszú időn át nehéz volt tiltott könyvet találni Kanadában éppúgy, mint Lengyelországban, főként a nagyvárosokon kívül. Az Index librorum prohibitorum hivatalosan a Hittani Kongregáció 1966. június 14-i közleményével szűnt meg, eltörlésével azonban a római katolikus egyház nem tekinti megszűntnek a könyvek és a tömegtájékoztató eszközök iránti felelősségét. 1966-ban a második vatikáni zsinat az Inter mirifica kezdetű dekrétumában szólt a kérdéskörrel kapcsolatos problémákról.

Index expurgatorius[szerkesztés]

Az Index librorum prohibitorum különbözött az Index librorum expurgandorum-tól (más néven: Index expurgatorius), azon könyvek lajstromától, amelyeknek csak bizonyos, botrányosnak ítélt részeit kellett törölni a meglévő példányokban és az új kiadásokban.

Köznyelvi jelentés[szerkesztés]

Az „indexre tesz” kifejezés betiltás, cenzúrázás jelentéssel mára átment a köznyelvbe.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Müller, i. m.

Források[szerkesztés]

Magyar nyelvű kiadás[szerkesztés]

Egyéb szakirodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]