Index librorum prohibitorum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Index librorum prohibitorum
„tiltott könyvek jegyzéke”
Az Index egy 1564-es kiadása
Az Index egy 1564-es kiadása

Szerző a római katolikus egyház Index- kongregációja (lat. Congregatio indicis)
Megírásának időpontja 1559 és 1948 között, 30-szor átdolgozva jelent meg
Első kiadásának időpontja 1559
Nyelv latin
Témakör a római katolikus egyház által a hívek részére tiltott könyvek lista-szerű felsorolása
Műfaj könyvlista
Kiadás
Magyar kiadás Mindössze egy kivonat létezik magyar nyelven[1]
Külső hivatkozás az utolsó, 1948-as index
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Index librorum prohibitorum témájú médiaállományokat.

Az Index librorum prohibitorum (latin, jelentése: tiltott könyvek jegyzéke) azon könyvek listája volt, amelyeknek olvasásához a római katolikus egyház nem adta hozzájárulását és hívei számára kifejezetten tiltott. A lista összeállításának az volt a célja, hogy megakadályozzák a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését.

Az első Index és részei[szerkesztés]

A könyvtilalom a reformáció térnyerésével lett egyre nagyobb. Noha az ellenreformáció jegyében a leuven-i (1540), majd a párizsi (1544) egyetemek „katalógus” néven már adtak ki tiltójegyzékeket, a római inkvizíció az első formális indexet IV. Pál pápa uralkodása (15551559) idején adta ki 1559-ben. Az Index létrejöttét Carafa bíboros (a későbbi IV. Pál) 1543-as rendelete könnyítette meg, amely szerint csak olyan könyvet lehet kinyomtatni, amely rendelkezik az inkvizíció előzetes engedélyével.

Három, betűrendben szerkesztett osztálya létezett:

  1. azon íróknak nevei, akiknek minden művét tiltottak;
  2. egyes tilos művek, a szerzők megnevezésével;
  3. névtelen szerzők.

Ez a jegyzék tartalmazta továbbá a tilos bibliakiadásokat, valamint azon könyvkiadók neveit, amelyek eretnek könyveket nyomtattak.

Az Indexet a tridenti zsinat átdolgoztatta, s bővítette, az új listát IV. Piusz pápa 1564. március 24-én a Dominici gregis custodiae Domino kezdetű pápai bullával tette közzé. Ez a bővített változat a jegyzékek előtt közölte az indexre tétel szabályait. A könyvtilalom joga a pápát illette.

Indexkongregáció[szerkesztés]

V. Piusz pápa 1571-ben létrehozta a tiltott könyvek indexének összeállításával foglalkozó hivatalt, az Indexkongregációt (Congregatio indicis). Ez a kongregáció adta ki a tilos könyvek olvasására való egyedi engedélyeket is. A kongregáció egy bíbornok elnöklete alatt világi és szerzetesrendbeli papságból kiszemelt tanácsosokból (consultor) állt; tagja volt a pápai udvar hivatalos teológusa (Magister sacri Palatii) is. A kongregáció határozatait pápai megerősítés után Rómában (in acie campi Florae) hirdették ki.

Az Indexet VIII. Kelemen adta ki utoljára 1596-ban úgy, hogy egyes szerzők minden művét tiltotta. Ezt követően úgynevezett Opera omnia (Összes műve) dekrétumokkal tiltottak be egy-egy szerzőt. 1900-ban XIII. Leó eltörölte a korábbi listát és új szabályokat hozott az indexre tételhez. XV. Benedek pápa pedig 1917. március 25-én föloszlatta az Index Kongregációt, feladatkörét átruházta a Szent Officiumra, melynek egy részlege foglalkozott az Index szerkesztésével.

Az Index librorum prohibitorum-ot 1948-ig naprakészen tartották, rendszeresen bővítették. A lista nem egyszerű reakció eredménye volt. Előbb felszólították a szerzőket, hogy védjék meg munkáikat, melyeket korrigálhattak, újraszerkeszthettek, ha el kívánták kerülni a betiltást. Az eljárás végeredményben publikálás előtti cenzúrára bátorított.

Szerzők és művek indexen[szerkesztés]

A lista nem volt állandó, noha folyamatosan bővült, idővel lekerültek róla művek. Becslések szerint a Vatikán összesen tízezer könyvet vagy teljes életművet helyezett indexre. Az 1948 októberében felállított utolsó, 32. Index mintegy 4000 cenzúrázott címet tartalmazott, a legkülönfélébb okokból: eretnekség, erkölcstelenség, szexuális szabadosság, politikai inkorrektség stb.[1] Olyan ismert szerzőket találhattunk a jegyzékben egy-egy művel, mint:

Név Élt Foglalkozása
Bentham, JeremyJeremy Bentham 17481832 angol filozófus
Bergson, HenriHenri Bergson 18591941 angol filozófus
Berkeley, GeorgeGeorge Berkeley 16851753 angol teológus
Condorcet, Nicolas deNicolas de Condorcet 17431794 francia matematikus, filozófus
Alembert, Jean le Rond d’Jean le Rond d’ Alembert 17171783 francia matematikus, filozófus
Defoe, DanielDaniel Defoe 16601731 angol szépíró
Descartes, RenéRené Descartes 15961650 francia matematikus, filozófus
Erigena, Johannes ScotusJohannes Scotus Erigena 810 k. – 877 ír filozófus
Fénelon, FrançoisFrançois Fénelon 16511715 francia teológus
Flaubert, GustaveGustave Flaubert 18211880 francia szépíró
Foscolo, UgoUgo Foscolo 17781827 olasz költő
Grotius, HugoHugo Grotius 15831645 holland jogtudós
Holbach báró,Holbach báró 17231789 francia filozófus
Heine, HeinrichHeinrich Heine 17971856 német–zsidó költő
Herbert, EdwardEdward Herbert 15831648 angol teológus
Hugo, VictorVictor Hugo 18021885 francia szépíró
Kant, ImmanuelImmanuel Kant 17241804 német filozófus
Lamennais abbéHughes Felicité Robert de Lamennais 17821854 francia teológus
Maimonidész,Maimonidész 11371204 zsidó filozófus
Michelet, JulesJules Michelet 17981874 francia történész
Mickiewicz, AdamAdam Mickiewicz 17981855 lengyel költő
MirabeauHonoré-Gabriel Riquetti de Mirabeau 17491791 francia szépíró
Montaigne, Michel deMichel de Montaigne 15331592 francia esszéíró
Montesquieu,Montesquieu 16891755 francia filozófus
Pascal, BlaiseBlaise Pascal 16231662 francia matematikus, filozófus
Renan, ErnestErnest Renan 18231892 francia teológiai író
Rousseau, Jean-JacquesJean-Jacques Rousseau 17121778 francia filozófus
Spinoza, BaruchBaruch Spinoza 16321677 holland–zsidó filozófus
Swedenborg, EmanuelEmanuel Swedenborg 16881772 svéd misztikus
Taine, HippolyteHippolyte Taine 18281893 francia kritikus

Theodoor Hendrik van de Velde holland szexológus, A tökéletes házasság című szexológiai kézikönyve miatt szerepelt a listán. Másoknak teljes vagy szinte teljes életműve felkerült az indexre:[2]

Név Élt Foglalkozása
Balzac, Honoré deHonoré de Balzac 17991850 francia szépíró → minden szerelmes regénye
Bruno, GiordanoGiordano Bruno 15481600 olasz filozófus → teljes életműve
France, AnatoleAnatole France 18441924 francia szépíró → teljes életműve
Hobbes, ThomasThomas Hobbes 15881679 angol filozófus → teljes életműve
Hume, DavidDavid Hume 17111776 angol filozófus → teljes életműve
Maeterlinck, MauriceMaurice Maeterlinck 18621949 belga szépíró → teljes életműve
Proudhon, Pierre-JosephPierre-Joseph Proudhon 18091865 francia utópista szocialista → teljes életműve
Stendhal,Stendhal 17831842 francia szépíró → minden szerelmes regénye
Voltaire,Voltaire 16941778 francia szépíró, filozófus → szinte minden műve
Zola, ÉmileÉmile Zola 18401902 francia szépíró → teljes életműve

Indexre került a Talmud, a Korán, sőt egy időben a Szent Biblia egyes (leginkább református) kiadásai is. Magyar szerzők közül indexen volt Kollár Ádám Ferenc, Bölöni Farkas Sándor, Prohászka Ottokárnak pedig három írása is szerepelt a listán.

Egyes indexre tételek mögött politikai szándékok is meghúzódhattak: Heinrich Heine német költőt például azzal vádolták, hogy veszélyes forradalmi gondolatokat terjeszt, amelyek Európa feudális társadalmi összetételét romba dönthetik, 1926-ban pedig a francia szélsőjobboldali Action Française magazin is felkerült a jegyzékre (ugyanakkor Adolf Hitler Mein Kampf-ja nem).

Az Index hatása túlmutatott a katolikus világ határain. Hosszú időn át nehéz volt tiltott könyvet találni Kanadában éppúgy, mint Lengyelországban, főként a nagyvárosokon kívül. Az Index librorum prohibitorum hivatalosan a Hittani Kongregáció 1966. június 14-i közleményével szűnt meg, eltörlésével azonban a római katolikus egyház nem tekinti megszűntnek a könyvek és a tömegtájékoztató eszközök iránti felelősségét. 1966-ban a második vatikáni zsinat az Inter mirifica kezdetű dekrétumában szólt a kérdéskörrel kapcsolatos problémákról.

Index expurgatorius[szerkesztés]

Az Index librorum prohibitorum különbözött az Index librorum expurgandorum-tól (más néven: Index expurgatorius), azon könyvek lajstromától, amelyeknek csak bizonyos, botrányosnak ítélt részeit kellett törölni a meglévő példányokban és az új kiadásokban.

Köznyelvi jelentés[szerkesztés]

Az „indexre tesz” kifejezés betiltás, cenzúrázás jelentéssel mára átment a köznyelvbe.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Simon György: Az egyházi könyvtilalom és könyvbirálat különös tekintettel XIII. Leo pápa "Officiorum ac munerum" kezdetű konstitucziójára. Veszprém, 1898. Online