Index librorum prohibitorum
| Index librorum prohibitorum | |
| „tiltott könyvek jegyzéke” | |
 | |
| Az Index egy 1564-es kiadása | |
| Szerző | a római katolikus egyház Index- kongregációja (lat. Congregatio indicis) |
| Megírásának időpontja | 1559 és 1948 között, 30-szor átdolgozva jelent meg |
| Első kiadásának időpontja | 1559 |
| Nyelv | latin |
| Témakör | a római katolikus egyház által a hívek részére tiltott könyvek lista-szerű felsorolása |
| Műfaj | könyvlista |
| Kiadás | |
| Magyar kiadás | Mindössze egy kivonat létezik magyar nyelven[1] |
| Külső hivatkozás | az utolsó, 1948-as index |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Index librorum prohibitorum témájú médiaállományokat. | |
Az Index librorum prohibitorum (latin, jelentése: tiltott könyvek jegyzéke) azon könyvek listája volt, amelyeknek olvasásához a római katolikus egyház nem adta hozzájárulását és hívei számára kifejezetten tiltott. A lista összeállításának az volt a célja, hogy megakadályozzák a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését.
Tartalomjegyzék
Az első Index és részei[szerkesztés]
A könyvtilalom a reformáció térnyerésével lett egyre nagyobb. Noha az ellenreformáció jegyében a leuven-i (1540), majd a párizsi (1544) egyetemek „katalógus” néven már adtak ki tiltójegyzékeket, a római inkvizíció az első formális indexet IV. Pál pápa uralkodása (1555–1559) idején adta ki 1559-ben. Az Index létrejöttét Carafa bíboros (a későbbi IV. Pál) 1543-as rendelete könnyítette meg, amely szerint csak olyan könyvet lehet kinyomtatni, amely rendelkezik az inkvizíció előzetes engedélyével.
Három, betűrendben szerkesztett osztálya létezett:
- azon íróknak nevei, akiknek minden művét tiltottak;
- egyes tilos művek, a szerzők megnevezésével;
- névtelen szerzők.
Ez a jegyzék tartalmazta továbbá a tilos bibliakiadásokat, valamint azon könyvkiadók neveit, amelyek eretnek könyveket nyomtattak.
Az Indexet a tridenti zsinat átdolgoztatta, s bővítette, az új listát IV. Piusz pápa 1564. március 24-én a Dominici gregis custodiae Domino kezdetű pápai bullával tette közzé. Ez a bővített változat a jegyzékek előtt közölte az indexre tétel szabályait. A könyvtilalom joga a pápát illette.
Indexkongregáció[szerkesztés]
V. Piusz pápa 1571-ben létrehozta a tiltott könyvek indexének összeállításával foglalkozó hivatalt, az Indexkongregációt (Congregatio indicis). Ez a kongregáció adta ki a tilos könyvek olvasására való egyedi engedélyeket is. A kongregáció egy bíbornok elnöklete alatt világi és szerzetesrendbeli papságból kiszemelt tanácsosokból (consultor) állt; tagja volt a pápai udvar hivatalos teológusa (Magister sacri Palatii) is. A kongregáció határozatait pápai megerősítés után Rómában (in acie campi Florae) hirdették ki.
Az Indexet VIII. Kelemen adta ki utoljára 1596-ban úgy, hogy egyes szerzők minden művét tiltotta. Ezt követően úgynevezett Opera omnia (Összes műve) dekrétumokkal tiltottak be egy-egy szerzőt. 1900-ban XIII. Leó eltörölte a korábbi listát és új szabályokat hozott az indexre tételhez. XV. Benedek pápa pedig 1917. március 25-én föloszlatta az Index Kongregációt, feladatkörét átruházta a Szent Officiumra, melynek egy részlege foglalkozott az Index szerkesztésével.
Az Index librorum prohibitorum-ot 1948-ig naprakészen tartották, rendszeresen bővítették. A lista nem egyszerű reakció eredménye volt. Előbb felszólították a szerzőket, hogy védjék meg munkáikat, melyeket korrigálhattak, újraszerkeszthettek, ha el kívánták kerülni a betiltást. Az eljárás végeredményben publikálás előtti cenzúrára bátorított.
Szerzők és művek indexen[szerkesztés]
A lista nem volt állandó, noha folyamatosan bővült, idővel lekerültek róla művek. Becslések szerint a Vatikán összesen tízezer könyvet vagy teljes életművet helyezett indexre. Az 1948 októberében felállított utolsó, 32. Index mintegy 4000 cenzúrázott címet tartalmazott, a legkülönfélébb okokból: eretnekség, erkölcstelenség, szexuális szabadosság, politikai inkorrektség stb.[1] Olyan ismert szerzőket találhattunk a jegyzékben egy-egy művel, mint:
| Név | Élt | Foglalkozása |
|---|---|---|
| Jeremy Bentham | 1748 – 1832 | angol filozófus |
| Henri Bergson | 1859 – 1941 | angol filozófus |
| George Berkeley | 1685 – 1753 | angol teológus |
| Nicolas de Condorcet | 1743 – 1794 | francia matematikus, filozófus |
| Jean le Rond d’ Alembert | 1717 – 1783 | francia matematikus, filozófus |
| Daniel Defoe | 1660 – 1731 | angol szépíró |
| René Descartes | 1596 – 1650 | francia matematikus, filozófus |
| Johannes Scotus Erigena | 810 k. – 877 | ír filozófus |
| François Fénelon | 1651 – 1715 | francia teológus |
| Gustave Flaubert | 1821 – 1880 | francia szépíró |
| Ugo Foscolo | 1778 – 1827 | olasz költő |
| Hugo Grotius | 1583 – 1645 | holland jogtudós |
| Holbach báró | 1723 – 1789 | francia filozófus |
| Heinrich Heine | 1797 – 1856 | német–zsidó költő |
| Edward Herbert | 1583 – 1648 | angol teológus |
| Victor Hugo | 1802 – 1885 | francia szépíró |
| Immanuel Kant | 1724 – 1804 | német filozófus |
| Hughes Felicité Robert de Lamennais | 1782 – 1854 | francia teológus |
| Maimonidész | 1137 – 1204 | zsidó filozófus |
| Jules Michelet | 1798 – 1874 | francia történész |
| Adam Mickiewicz | 1798 – 1855 | lengyel költő |
| Honoré-Gabriel Riquetti de Mirabeau | 1749 – 1791 | francia szépíró |
| Michel de Montaigne | 1533 – 1592 | francia esszéíró |
| Montesquieu | 1689 – 1755 | francia filozófus |
| Blaise Pascal | 1623 – 1662 | francia matematikus, filozófus |
| Ernest Renan | 1823 – 1892 | francia teológiai író |
| Jean-Jacques Rousseau | 1712 – 1778 | francia filozófus |
| Baruch Spinoza | 1632 – 1677 | holland–zsidó filozófus |
| Emanuel Swedenborg | 1688 – 1772 | svéd misztikus |
| Hippolyte Taine | 1828 – 1893 | francia kritikus |
Theodoor Hendrik van de Velde holland szexológus, A tökéletes házasság című szexológiai kézikönyve miatt szerepelt a listán. Másoknak teljes vagy szinte teljes életműve felkerült az indexre:[2]
| Név | Élt | Foglalkozása |
|---|---|---|
| Honoré de Balzac | 1799 – 1850 | francia szépíró → minden szerelmes regénye |
| Giordano Bruno | 1548 – 1600 | olasz filozófus → teljes életműve |
| Anatole France | 1844 – 1924 | francia szépíró → teljes életműve |
| Thomas Hobbes | 1588 – 1679 | angol filozófus → teljes életműve |
| David Hume | 1711 – 1776 | angol filozófus → teljes életműve |
| Maurice Maeterlinck | 1862 – 1949 | belga szépíró → teljes életműve |
| Pierre-Joseph Proudhon | 1809 – 1865 | francia utópista szocialista → teljes életműve |
| Stendhal | 1783 – 1842 | francia szépíró → minden szerelmes regénye |
| Voltaire | 1694 – 1778 | francia szépíró, filozófus → szinte minden műve |
| Émile Zola | 1840 – 1902 | francia szépíró → teljes életműve |
Indexre került a Talmud, a Korán, sőt egy időben a Szent Biblia egyes (leginkább református) kiadásai is. Magyar szerzők közül indexen volt Kollár Ádám Ferenc, Bölöni Farkas Sándor, Prohászka Ottokárnak pedig három írása is szerepelt a listán.
Egyes indexre tételek mögött politikai szándékok is meghúzódhattak: Heinrich Heine német költőt például azzal vádolták, hogy veszélyes forradalmi gondolatokat terjeszt, amelyek Európa feudális társadalmi összetételét romba dönthetik, 1926-ban pedig a francia szélsőjobboldali Action Française magazin is felkerült a jegyzékre (ugyanakkor Adolf Hitler Mein Kampf-ja nem).
Az Index hatása túlmutatott a katolikus világ határain. Hosszú időn át nehéz volt tiltott könyvet találni Kanadában éppúgy, mint Lengyelországban, főként a nagyvárosokon kívül. Az Index librorum prohibitorum hivatalosan a Hittani Kongregáció 1966. június 14-i közleményével szűnt meg, eltörlésével azonban a római katolikus egyház nem tekinti megszűntnek a könyvek és a tömegtájékoztató eszközök iránti felelősségét. 1966-ban a második vatikáni zsinat az Inter mirifica kezdetű dekrétumában szólt a kérdéskörrel kapcsolatos problémákról.
Index expurgatorius[szerkesztés]
Az Index librorum prohibitorum különbözött az Index librorum expurgandorum-tól (más néven: Index expurgatorius), azon könyvek lajstromától, amelyeknek csak bizonyos, botrányosnak ítélt részeit kellett törölni a meglévő példányokban és az új kiadásokban.
Köznyelvi jelentés[szerkesztés]
Az „indexre tesz” kifejezés betiltás, cenzúrázás jelentéssel mára átment a köznyelvbe.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Müller 1926.
- ↑ Müller 1926 25. o.
Források[szerkesztés]
- Müller Lajos S. J: Római Index: Nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke. (magyarul) Budapest: „Magyar Kultúra”. 1926. = Katolikus Kultúrkönyvtár, VII arch Hozzáférés: 2018. máj. 4. A könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb törvények ismertetésével
- Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata: Kivonat a szerzőnek ugyaníly című nagyobb művéből. (magyarul) Budapest: Szent-István Társulat. 1908. arch Hozzáférés: 2018. máj. 4.
- Géczy József: Az egyházi könyvtilalom és könyvbirálat. (magyarul) Nagyvárad: Szent László-Nyomda Részvénytársaság. 1915. arch Hozzáférés: 2018. máj. 4. Hittudományi doktori felavató értekezés
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Index librorum prohibitorum, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
- Index librorum prohibitorum (1559 – fakszimile)
- Index librorum prohibitorum (1948)
- Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Index librorum prohibitorum
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Simon György: Az egyházi könyvtilalom és könyvbirálat különös tekintettel XIII. Leo pápa "Officiorum ac munerum" kezdetű konstitucziójára. Veszprém, 1898. Online
