Jules Michelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jules Michelet
Jules Michelet(Thomas Couture festménye)
Jules Michelet
(Thomas Couture festménye)
Született
1798. augusztus 21.
Párizs
Elhunyt
1874. február 9. (75 évesen)
Hyères
Házastársa Pauline Rousseau
Élettárs Françoise Adèle Poullain-Dumesnil
Gyermekei Adèle Michelet
Charles Michelet
Yves-Jean-Lazare Michelet
Szülei Jean-François Furcy-Michelet
Foglalkozása történész
levéltáros
író
Halál oka szívinfarktus

aláírása
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Michelet témájú médiaállományokat.

Jules Michelet [ejtsd: mislé] (Párizs, 1798. augusztus 21.Hyères, 1874. február 9.) francia történetíró és bölcsész.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már 23 éves korában működött mint a történelem tanára a College Rollinban. 1826-ban jelent meg első irodalmi műve: Tableau chronologique de l'histoire moderne. A júliusi forradalom után a nemzeti levéltárban a történelmi osztály főnökévé tették, majd egyidejűleg Guizot helyettesének hívták meg a Sorbonnehoz, Lajos Fülöp pedig Klementina hercegnő (a későbbi bolgár fejedelem édesanyja) történelemtanárává nevezte ki. Ezen időtől kezdve egymást követték történelmi művei: így a Histoire Romaine: République (Párizs, 1831); Prévis de l'histoire de France, jusqu'a la Révolution françise (u. o. 1833 és 1841); Précis de l'histoire moderne (u. o. 1828 és 1876); Histoire de France (jusqu'an XVI. siecle, 3 kötet); Mémoires de Luther (u. o. 1845, 2 kötet); Origines du droit français sherchées dans les symboles et formules du droit universel (u. o. 1837); Des Jésuites (u. o. 1843); Le pretre, la femme et la famille (u. o. 1845); Le peuple (u. o. 1846). 1838-ban az akadémiába választották és egyúttal a történelemtanár lett a College de France-ban. Erős demokratikus és köztársasági hajlamai miatt sok kellemetlenségnek és üldöztetésnek volt kitéve. 1850-ben elvesztette tanszékét, később, miután vonakodott az 1852. január 14-ei alkotmányra megesküdni, felmentették ama hivatalától is, melyet a levéltárban viselt. Ettől kezdve többnyire Bretagne-ban élt visszavonultan és nagyobb műveinek kidolgozásával elfoglalva. Itt rendezte sajtó alá kiváltképpen két nagy művét: Histoire de France és Histoire de la Révolution française (Páris 1853, 7 köt., és 1879, 9 köt.). Kisebb munkái: L'oiseau, L'insecte, L'amour, La femme, La mer (ford. Lővei Klára, Pest, 1868), La sorciere stb. 1870-ben Olaszországba utazott és a német háború lesújtó hatása alatt pesszimisztikus érzéssel szemlélte hazája megaláztatását. Akkor írta a La France devant l'Europe (Firenze, 1871) és a Histoire du XIX siècle (1815-ig) c. műveket (Párizs, 1872-75, 3 kötet). A Histoire de la Révolution française című nagy művét, melyben lelkesedéssel szól a szemében magasztos istenítéletről, és még a jakobinusok vérengző vezéreit is bálványozza, valamint Jeanne d’Arc-ját, De Gerando Antonina fordította le magyar nyelvre (megjelent Kolozsvárt).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]