Jules Michelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jules Michelet
Jules Michelet(Thomas Couture festménye)
Jules Michelet
(Thomas Couture festménye)
Született
1798. augusztus 21.[1]
Párizs[2]
Elhunyt
1874. február 9. (75 évesen)[1]
Hyères[2]
Állampolgársága francia
Házastársa
  • Athénaïs Michelet (1849. március 19.–)
  • Pauline Rousseau (1824. május 20.–1839. július 24.)
Élettárs Françoise Adèle Poullain-Dumesnil
Gyermekei
  • Adèle Michelet
  • Charles Michelet
  • Yves-Jean-Lazare Michelet
Szülei Jean-François Furcy-Michelet
Foglalkozása
Iskolái Lycée Charlemagne (1812–1816)
Halál oka szívinfarktus
Sírhely

aláírása
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Michelet témájú médiaállományokat.

Jules Michelet [ejtsd: mislé] (Párizs, 1798. augusztus 21.Hyères, 1874. február 9.) francia történetíró és bölcsész.

Életútja[szerkesztés]

Pályája korán kezdődött: 23 éves korában már történelemtanár volt a College Rollinban. 1826-ban jelent meg első könyve.
A júliusi forradalom után a nemzeti levéltárban a történelmi osztály főnökévé tették, majd egyidejűleg François Guizot helyettesének hívták meg a Sorbonnehoz, Lajos Fülöp pedig Klementina hercegnő (a későbbi I. Ferdinánd bolgár cár édesanyja) történelemtanárává nevezte ki. Ezen időtől kezdve egymást követték történelmi művei.1838-ban az akadémiába választották és egyúttal a történelemtanár lett a Collège de France-ban.
Elkötelezett demokratikus és köztársasági nézetei miatt sok kellemetlenségnek és üldöztetésnek volt kitéve. 1850-ben elvesztette tanszékét, később, miután vonakodott az 1852. január 14-ei alkotmányra megesküdni, felmentették ama hivatalától is, melyet a levéltárban viselt.
Ettől kezdve többnyire Bretagne-ban élt visszavonultan és nagyobb műveinek kidolgozásával elfoglalva. Itt rendezte sajtó alá két legjelentősebb művét: Histoire de France és Histoire de la Révolution française (Páris 1853, 7 köt., és 1879, 9 köt.). 1870-ben Olaszországba utazott és a Franciaország vereségével végződő porosz–francia háború hatása alatt pesszimisztikus érzéssel szemlélte hazája megaláztatását.

Munkái[szerkesztés]

  • Tableau chronologique de l'histoire moderne (Párizs, 1826).
  • Histoire Romaine: République (Párizs, 1831)
  • Prévis de l'histoire de France, jusqu'a la Révolution françise (u. o. 1833 és 1841)
  • Précis de l'histoire moderne (u. o. 1828 és 1876)
  • Histoire de France (jusqu'an XVI. siecle, 3 kötet)
  • Mémoires de Luther (u. o. 1845, 2 kötet)
  • Origines du droit français sherchées dans les symboles et formules du droit universel (u. o. 1837)
  • Des Jésuites (u. o. 1843)
  • Le pretre, la femme et la famille (u. o. 1845)
  • Le peuple (u. o. 1846).
  • Histoire de France(Páris 1853, 7 köt., és .
  • La France devant l'Europe (Firenze, 1871)
  • Histoire du XIX siècle (1815-ig) (Párizs, 1872-75, 3 kötet).
  • Histoire de la Révolution française(1879, 9 köt.)

Kisebb munkái:

  • L'oiseau, L'insecte, L'amour, La femme, La mer (ford. Lővei Klára, Pest, 1868)
  • La sorciere stb.

Magyarul[szerkesztés]

A Histoire de la Révolution française (A francia forradalom története) című nagy művét, melyben lelkesedéssel szól a szemében magasztos istenítéletről, a jakobinusok vezéreit is dicsőíti, De Gerando Antonina fordította le, mint ahogy Jeanne d’Arc-ról szóló könyvét is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb11916021g
  2. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Мишле Жюль

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]