Stendhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Marie-Henri Beyle
Stendhal (Johan Olaf Sodemark festménye)
Stendhal
(Johan Olaf Sodemark festménye)
Élete
Születési név Marie-Henri Beyle
Született 1783. január 23.
Grenoble, Franciaország
Elhunyt 1842. március 23. (59 évesen)
Párizs, Franciaország
Sírhely Montmartre-i temető
Nemzetiség francia francia
Szülei Henriette Gagnon
Chérubin Beyle
Pályafutása
Írói álneve Stendhal
Fontosabb művei Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830)
A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (1835–)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marie-Henri Beyle témájú médiaállományokat.

Marie-Henri Beyle (kiejtése kb. „mári anri bel”), írói álnevén Stendhal (kiejtése kb. „sztendál” vagy „sztandál”; Grenoble, 1783. január 23.Párizs, 1842. március 23.) 19. századi francia író. Egyike a realizmus első képviselőinek Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830), illetve A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839) című regényeiben.

„a legromantikusabb realista és a legrealistább romantikus”
Honoré de Balzac

Életpályája[szerkesztés]

Jómódú, királyhű polgárcsaládból származott, őt azonban már gyermekkori lázongásai szembefordították családja konzervatív nézeteivel, a jakobinusokhoz vonzódott. Szülei a nevelését középszerű francia nevelőkre bízták. Későbbi műveire semmilyen hatással nem voltak szülei.

1799-ben Párizsba költözött. Rokoni segítséggel Napóleon hivatalnoka, majd katonája lett. Részt vett az második itáliai hadjáratban, a milánói bevonulás élete legnagyobb élménye volt, majd Michaud tábornok hadsegéde lett. Az amiens-i békekötés után a hadseregből kilépett, de 1812-ben már megint elkísérte a vezérkart Oroszországba.

Napóleon bukása után kezdte meg irodalmi pályafutását, eleinte csak fordításokkal, átdolgozásokkal, útirajzokkal. Milánót, kedves városát választotta lakhelyéül, itt élt 1821-ig, amikor az osztrákok kiutasították, s apja halálakor visszatért Párizsba, hogy szerény örökségét átvegye. A Bourbonok bukása után diplomáciai szolgálatba lépett. A júliusi forradalom után francia főkonzulként képviselte volna Lajos Fülöp Franciaországát Triesztben, minthogy azonban az osztrák kormány megtagadta tőle, mint volt carbonarótól, megbízólevele elfogadását, hasonló küldetésben a Pápai államba, Civitavecchiába ment.

Száműzetéshez hasonlatos magányában, amelyet csak ritkán szakított meg egy-egy párizsi utazás, írta remekműveit. 1842. március 22-én halt meg Párizsban. Sírjára kívánsága szerint olaszul vésték rá a nevét, s utána a maga fogalmazta sírfeliratot: „Arrigo Beyle / Milanese / Scrisse / Amò / Visse” – vagyis Arrigo Beyle (Arrigo az Imre név olasz megfelelője, de hangzásában hasonlít a francia Henryra), milánói, írt, szeretett, élt.

Stendhal mindennél jobban tisztelte a szenvedélyeket, és sohasem választotta el a művészetet az élettől. Szerelmei és az imádott asszonyok szinte minden művében megjelennek.

Művei[szerkesztés]

Esztétikai munkái[szerkesztés]

  • Lettres écrites de Vienne en Autriche sur le célèbre compositeur Jh Haydn suivies d'une Vie de Mozart etc. (Páris 1815)
  • Vies de Haydn de Mozart et de Métastase (1817 új kiad. 1872), ("A. C. Bombet" álnéven)
  • Del romantismo nelle arti (Firenze, 1819)
  • De l'Amour (1822)
  • Vie de Rossini (Páris 1824, 2 köt)
  • Racine et Shakespeare (u. o. 1823-1825)
  • Vie de Henry Brulard (1890)
  • Souvenirs de l'égostime et lettres inédites (1892)

Útirajzok[szerkesztés]

Regények[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

  • Vörös és fekete; ford., bev. Salgó Ernő; Révai, Bp., 1905
  • San Francesco a Ripa / Vannina Vannini / A láda és a kísértet. Elbeszélések; ford. Moly Tamás; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár)
  • A szerelemről; ford. Salgó Ernő; Révai, Bp., 1913 (Világkönyvtár)
  • Vittoria Accoramboni. Regény / A Cencik / Gusztáv Adolf leánya. Elbeszélések; Tolnai Világlapja, Bp., 192? (Tolnai regénytára)
  • Római történetek. Két novella; ford. Cserna Andor; Sacelláry, Bp., 1921
  • Vanina Vanini; ford. Pogány Elza; Világirodalom, Bp., 1922 (Világirodalom könyvtár. Új sorozat)
  • A pármai Certosa, 1-2.; ford. Benedek Marcell; Révai, Bp., 1923
  • A bájital. Regény és novellák; Tolnai, Bp., 1925 (Tolnai regénytára)
  • Palliano hercegnő; ford. Cz. Toperczer Valéria; Lantos, Bp., 1925 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)
  • Egy olasz nemes emlékei. Regény; Tolnai, Bp., 1926 (Tolnai regénytára)
  • Elbeszélések; ford., bev. Farkas Zoltán; Franklin, Bp., 1930 (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok)
  • Erősebb a szerelemnél; Csongor, Bp., 1944
  • A láda és a kísértet; Modern Könyv-, Színpadi, Zeneműkiadó és Lapterjesztő, Bp., 1944
  • Vörös és fekete. Krónika 1830-ból. Regény; ford. Illés Endre, bev. Barabás Tibor; Révai, Bp., 1950
  • Vörös és fehér. Lucien Leuwen. Regény, 1-2.; ford., bev. Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1953
  • A szerelemről; ford., bev. Kolozsvári Grandpierre Emil, versford. Jékely Zoltán, jegyz. Perczel József; Bibliotheca, Bp., 1958
  • A pármai kolostor. Regény; ford., bev., jegyz. Illés Endre; Európa, Bp., 1958
  • Rossini élete és kora; ford. Rónay György; Bibliotheca, Bp., 1958
  • Séták Itáliában; vál. Szegzárdy Csengery József, ford., bev., jegyz. Rónay György; Gondolat, Bp., 1961 (Auróra)
  • Vanina Vanini. Elbeszélések; ford. Benyhe János et al.; Európa, Bp., 1965 (Nők könyvespolca)
  • Armance. Jelenetek egy párizsi szalonból 1827-ből. Regény; ford. Rónay György, utószó, jegyz. Réz Ádám; Magyar Helikon, Bp., 1966 (Helikon kiskönyvtár)
  • Vanina Vanini vagy Különös részletek a karbonárók utolsó titkos összejöveteléről; ford. Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1968 (Képes regénytár)
  • H. B. Stendhal: A romantika születése; vál., bev. J. Starzynski, ford. Pődör László; Corvina, Bp., 1972
  • Az itáliai festészet története; jegyz. Benyhe János, ford. Németh Miklós; Európa, Bp., 1982
  • Színek, szerelmek, szenvedélyek. Stendhal aforizmái; vál., szerk., utószó Éles Csaba; Alföldi Ny., Debrecen, 1992
  • Vörös és fekete; rajz. Korcsmáros Pál, szöveg Cs. Horváth Tibor; Képes, Bp., 2006 (Az irodalom klasszikusai képregényben)

Stendhal művei, 1-10. (1967-1975)[szerkesztés]

Szerk. Benyhe János; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967-1975

  • 1. Vörös és fekete. Krónika 1830-ból; ford. Illés Endre, jegyz. Lakits Pál, Illés Endre; 1967
  • 2. Vörös és fehér. Lucien Leuwen; ford., jegyz. Illés Endre;1967
  • 3. A pármai kolostor; ford., jegyz. Illés Endre; 1968
  • 4. Armance; ford. Rónay György / Lamiel; ford. Benyhe János, jegyz. Lakits Pál, Benyhe János; 1968
  • 5. Elbeszélések; ford. Antal László et al., jegyz. Nagy Géza, Benyhe János; 1968
  • 6. Henry Brulard élete; ford. Somogyi Pál László / Egoista emlékezések; ford. Szekeres György, életrajzford., jegyz. Belia György, összeáll. Benyhe János; 1969
  • 7. A szerelemről; ford. Kolozsvári Grandpierre Emil / Napoleon élete; ford. Lontay László, jegyz. Belia György, Benyhe János; 1969
  • 8. Bizalmas írások, naplórészletek, levelek; vál., ford., jegyz. Réz Pál, életrajz Henri Martineau, ford. Belia György; 1970
  • 9. Zenei írások / Haydn, Mozart és Metastasio élete / Rossini élete; ford. Rónay György, jegyz., utószó Benyhe János; 1973
  • 10. Francia földön. Egy turista feljegyzései; ford. Lontay László, sajtó alá rend. Benyhe János; 1975

Irodalom[szerkesztés]

Műveinek teljes gyűjteményét (18 kötet, Párizs 1855-56), valamint levelezését Correspondance inédit cim alatt (1885, 2 köt) Prosper Mérimée adta ki.

  • Platon: Henry Beyle, a critical and biographical Hundy. London, 1874;
  • Bourges: Essais de psychologie contemporaine, Párizs, 1883;
  • Strijenski és de Ripo: Journal de Stendhal 1801-14. u.o., 1888.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Stendhal témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stendhal témájú médiaállományokat.