Stendhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marie-Henri Beyle
Stendhal(Johan Olaf Sodemark festménye)
Stendhal
(Johan Olaf Sodemark festménye)
Élete
Születési név Marie-Henri Beyle
Született 1783. január 23.
Grenoble, Franciaország
Elhunyt 1842. március 23. (59 évesen)
Párizs, Franciaország
Sírhely Montmartre-i temető
Nemzetiség francia francia
Szülei Henriette Gagnon
Chérubin Beyle
Pályafutása
Írói álneve Stendhal
Fontosabb művei Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830)
A pármai kolostor (Le Chartreuse de Parme, 1839
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marie-Henri Beyle témájú médiaállományokat.

Marie-Henri Beyle (ismert álnevén Stendhal) (Grenoble, 1783. január 23.Párizs, 1842. március 23.) 19. századi francia író. Egyike a realizmus első képviselőinek Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830), illetve A pármai kolostor (Le Chartreuse de Parme, 1839) című regényeiben.

„a legromantikusabb realista és a legrealistább romantikus”
Honoré de Balzac

Életpályája[szerkesztés]

Jómódú, királyhű polgárcsaládból származott, őt azonban már gyermekkori lázongásai szembefordították családja konzervatív nézeteivel, a jakobinusokhoz vonzódott. Szülei a nevelését középszerű francia nevelőkre bízták. Későbbi műveire semmilyen hatással nem voltak szülei.

1799-ben Párizsba költözött. Rokoni segítséggel Napóleon hivatalnoka, majd katonája lett. Részt vett az olaszországi győztes hadjáratban, a milánói bevonulás élete legnagyobb élménye volt, majd Michaud tábornok hadsegéde lett. Az amiens-i békekötés után a hadseregből kilépett, de 1812-ben már megint elkísérte a vezérkart Oroszországba.

Napóleon bukása után kezdte meg irodalmi pályafutását, eleinte csak fordításokkal, átdolgozásokkal, útirajzokkal. Milánót, kedves városát választotta lakhelyéül, itt élt 1821-ig, amikor az osztrákok kiutasították, s apja halálakor visszatért Párizsba, hogy szerény örökségét átvegye. A Bourbonok bukása után diplomáciai szolgálatba lépett. A júliusi forradalom után francia főkonzulként képviselte volna Lajos Fülöp Franciaországát Triesztben, minthogy azonban az osztrák kormány megtagadta tőle, mint volt carbonarótól, megbízólevele elfogadását, hasonló küldetésben a Pápai államba, Civitavecchiába ment.

Száműzetéshez hasonlatos magányában, amelyet csak ritkán szakított meg egy-egy párizsi utazás, írta remekműveit. 1842. március 22-én halt meg Párizsban. Sírjára kívánsága szerint olaszul vésték rá a nevét, s utána a maga fogalmazta sírfeliratot: „Arrigo Beyle / Milanese / Scrisse / Amò / Visse”.

Stendhal mindennél jobban tisztelte a szenvedélyeket, és sohasem választotta el a művészetet az élettől. Szerelmei és az imádott asszonyok szinte minden művében megjelennek.

Művei[szerkesztés]

Esztétikai munkái[szerkesztés]

  • Lettres écrits de Vienne en Autriche sur le célebre compositeur I Haydn: suivies d'une vie de Mozart etc. (Páris 1815)
  • Vies de Haydn de Mozart et de Métastase (1817 új kiad. 1872), ("A. C. Bombet" álnéven)
  • Del romantismo nelle arti (Firenze, 1819)
  • De l'Amour (1822)
  • Vie de Rossini (Páris 1824, 2 köt)
  • Racine et Shakespeare (u. o. 1823-1825)
  • Vie de Henry Brulard (1890)
  • Souvenirs de l'égostime et lettres inédites (1892)

Útirajzok[szerkesztés]

Regények[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Műveinek teljes gyűjteményét (18 kötet, Párizs 1855-56), valamint levelezését Correspondance inédit cim alatt (1885, 2 köt) Prosper Mérimée adta ki.

  • Platon: Henry Beyle, a critical and biographical Hundy. London, 1874;
  • Bourges: Essais de psychologie contemporaine, Párizs, 1883;
  • Strijenski és de Ripo: Journal de Stendhal 1801-14. u.o., 1888.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stendhal témájú médiaállományokat.