Henri Bergson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henri Bergson
Nyugati filozófia
19. század
Henri Bergson (Nobel).jpg
Élete
Született 1859. október 18.
Párizs, Franciaország
Elhunyt 1941. január 4. (81 évesen)
Párizs, Franciaország
Pályafutása
Iskola/Irányzat Kontinentális filozófia
Érdeklődés metafizika, episztemológia, nyelvfilozófia, matematikafilozófia
Rájuk hatott Whitehead, Proust, Deleuze
Hatottak rá Kant, Kierkegaard, Schopenhauer, Frege, Simmel, Spencer
Fontosabb nézetei Homo faber (a szerszámkészítő ember)

Henri Bergson aláírása
Henri Bergson aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Bergson témájú médiaállományokat.

Henri Louis Bergson (ejtsd: anri lui bergszon, Párizs, 1859. október 18. – Párizs, 1941. január 4.) francia filozófus.

Életpályája[szerkesztés]

Fogarasi Béla műfordító így ír Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába című művében a filozófusról:„Parisban, 1859. október 18-án született, mint mondják, ír családból.”[1] 1868-1881-ig a Condorcet Líceumban, majd a École Normale Supérieure végezte tanulmányait. Az Annales de Mathématiques 1877-ben írt pályamunkáját egész terjedelmében közölte, mintegy matematikai ismereteit díjazva ezzel. Doktori értekezését 1889-ben írta Données immédiates de la conscience címen.

Az oklevél megszerzése után különböző középiskolákban tanított filozófiát. „1899-től az École Normale Supérieure, 1901-től a College de France nagyhírű, tanítványok seregét vonzó filozófiaprofesszora volt. Tudományos munkája mellett az 1910-es években több diplomáciai küldetést teljesített; 1901-től volt az Académie des Sciences morales et politiques, 1914-től az Académie francaise tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.”[2]

Munkássága[szerkesztés]

Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki: Idő és szabadság (1889), Teremtő fejlődés (1907). A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés (1900) című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban. Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő (durée, ’tartam’) megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség, 1922) nagy hatást gyakorolt az irodalomra (lásd például Babits költészetét). Filozófiájának – amellyel a pozitivizmust támadta – központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Az értelem szerepét csak a cselekvésben és a tudományos kutatásban ismerte el. A szellem területén az intuíciót tekintette a megismerés eszközének.

Elismerései[szerkesztés]

1914-ben lett a Francia Akadémia tagja, 1927-ben pedig Nobel-díjjal tüntették ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába, Henri Bergson (előszó az íróról) Műfordító:Fogarasi Béla, Budapest, Athenaeum, Modern Könyvtár 9., 1910-ben indult sorozat (hozzáférés:2012.05.02.)
  2. Henri Bergson idézet az MTA honlapjáról (hozzáférés:2012.05.02.)

Források[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Henri Bergson témában.