Nevetés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nevető gyermekek

A nevetés más néven kacagás egy olyan testi fizikai és élettani reakció, amely a megélt boldogságról, élvezetről, pozitivitásról tesz tanúbizonyságot. Jóllehet, általánosságban komikus helyzetekben átélt mimikai megnyilvánulás és pozitív érzelmekkel társítják, ugyanakkor félelemmel, bocsánatkéréssel is asszociálható. Számos tényező befolyásolja a gyakoriságát, kifejezettségét, mint az életkor, kultúra, anyanyelv és az adott szituáció kibontakozása, illetve egyéni megélése.

Az emberi viselkedés részéhez tartozik,amely az agyvelő által irányított, és szerepe van az ember szándékainak tisztázásában, mimikai reakcióba való átfordításába, amely megkönnyíti az emberi kommunikációt így hozzájárul bizonyos pszichoszocializációs folyamatok kiépítéséhez. A tudomány azon ága, mely a nevetést tanulmányozza a gelotológia (a görög 'gelos' = nevetés szóból)

Meghatározás és jellemzői[szerkesztés]

Bár pszichológiai hátteret és jelentőséget tulajdonítanak, a folyamatot csiklandozással, vegyi anyagokkal (pl. kéjgáz) is elő lehet idézni. A kutatók a nevetést szorosan genetikai háttérhez csatolják, egyrészt az újszülöttek korai nevetési reakciójuk, másrészt különvált ikertestvérek azonos nevetési ízlése bizonyítja. Az öröklődés evidens bizonyítéka a süket-vak fogyatékosok nevetési képessége. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, az evolúciós jelentőségét, hisz valamennyi emlős körében megfigyelhető a jelenség.

A nevetésnek számtalan formája van, mint a gúnyos, horkantó, hamis stb.

Élettan[szerkesztés]

Egy nő nevetésének hangja

A mai neurobiológiai ismeretek szerint a nevetést a vmPFC, vagy ventromediális prefrontális cortex és az általa kibocsátott endorfinokhoz kötik. Jól lokalizált agyi központja nem létezik, ugyanakkor számos agyterület bizonyítottan szerepet játszik a kialakulásában, legfontosabb megemlítendő az érzelmi magatartásokért felelős limbikus rendszer (ezen belül az amygdala és hypocampus) így mint más érzelmi megnyilvánulás (mint a félelem) központjával kapcsolatba hozható. Figyelembe véve, hogy a nevetés élettani megnyilvánulásokkal jár, mint a szájzugok elmozdulása superolaterális irányba (M. risorius, M. buccinator stb.), vagy a könnyezés (agytörzsi reflex), kapcsolatba hozható a hipotalamusszal és az agytörzzsel.

Egy 1987-es publikációban leírtak szerint a periaquaductális substantia grisea közelében lévő tegumentum felelős az érzelmi kifejezések integrációs központjaként.

Számos vegyület idézhet elő nevetést, ilyen a cannabis vagy az etanol, mely a gátlásosság csillapításával derűt, felszabadulást varázsol fogyasztói számára. Egyes hallucinogének, mint a látnokzsálya (Salvia divinorum) hatóanyaga a szalvinorin A is képes irányíthatatlan, erőteljes nevetést előidézni. A régen érzéstelenítésre használt kéjgáz, vagy nitrogén-monoxid (protoxid) az egyik legismertebb kacagáskeltő, gáz formájában inhalálva hamar kifejti hatását, glutamáterg receptorok gátlásával (NMDA, AMPA kainát), dopamin felszabadítással, és számos más receptorra hatva euforikus kedélyállapotot idéz elő. A glutamáterg inhibíciója révén nagy mennyiségben disszociatív szer, így hallucinációkat okoz.

Létezik egy ritka neuropszichológiai jelenség, amely során az illető képtelen hangokkal társítva nevetni, vagyis „némán nevet”. Ez az afonogélia.

Egészség[szerkesztés]

Egy 2005-ös marylandi kutatásnál bebizonyosodott, hogy a nevetés jótékony hatást gyakorol az érrendszerre, mégpedig úgy, hogy a nevetés során a hipotalamusz által termelt ß-endorfinokhoz hasonló vegyületek az erek legbelső rétegének az endotheliális receptorokra csatlakozva nitrogén-monoxid keletkezését indukálják, mely vasodilatációt eredményez. A nitrogén-monoxid a kardiovaszkuláris rendszer védelméhez hozzájárul a gyulladás és trombocita aggregáció csökkenésével is. Egy 2000-es kutatás szerint a szív-érrendszeri betegségben szenvedők 40%-a kevésbé értékeli a humort mint az átlag populáció.

Számos más jótékony hatást gyakorol az emberi szervezetre. Kimutatásra került, hogy jelentősen csökkenti a stresszhormonok szintjét, mint a kortizol vagy adrenalin. Nevetés során a felszabadult endorfin fájdalomcsillapító hatású. Nem utolsó sorban immunológiai folyamatokra is hatást gyakorol, növeli az antitest termelő sejtek számát és serkenti a T-sejtek hatékonyságát.

Patológia[szerkesztés]

Egyes ideggyógyászati betegségek során megfigyelhető szokatlan körülmények között vagy nem kívánt nevetés, mint a Parkinson-kórban, pszeudobulbáris bénulásnál, vagy szklerózis multiplexnél. Ezek a betegek nem kívánatos érzést tapasztalnak egy komikus szituáció csattanóján.

Túlzott euforikus hangulattal társulhat szokatlanul gyakori nevetés, ami megfigyelhető mániás-depressziós pszichózisoknál, illetve mánia/hypomániás betegekben. A szkizofréniás psychozisoknál az ellenkezője figyelhető meg: nem tudják megélni jókedvűen a humort.

Nevetőgörcs/nevetőrohamról akkor beszélünk, amikor egy trigger, mondjuk egy vicc, egy kontrollálhatatlan, normálisnál hosszabb ideig tartó intenzív nevetéssel társuló rohamszerű állapot idéz elő. Ritkán valódi rohamokhoz és/vagy eszméletvesztéssel társulhat. Egyesek szerint ez az epilepszia egyik formája.

Nevetés terápia[szerkesztés]

Régóta bevett módszer a nevetés gyógyító erejének használata, mivel egyrészt mindenkinek elérhető, másrészt természetes kezelésnek minősül. Hatékonyságát bizonyítja a stressz és szorongás mérséklődése, az erekre kifejtett és immunológiai pozitív hatásai, melyet bizonyít a porallergiában szenvedők tüneteinek csökkenése. Az endorfintermelődés során fájdalomcsillapításra alkalmas.

A pszichológia sem marad ki a jótékony hatásokból, csökkenti az interperszonális feszültséget, elősegíti a csapatmunka összhangosítását és feloldja konfliktusokat.

Idézetek[szerkesztés]

„Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő.” (Charlie Chaplin)

„Nem dühvel ölsz, hanem nevetéssel.” (Friedrich Nietzsche)

„Tíz év múlva nevetni fogsz azon, amin ma stresszelsz. Akkor miért ne nevess most?!” Anthony Robbins)

Források[szerkesztés]

  • Réthelyi Miklós – Szentágothai János: Funkcionális anatómia. Budapest: Medicina. 2014. ISBN 978-963-226-465-3  
  • Bachorowski, J.-A., Smoski, M.J., Owren, M.J. (2001). „The acoustic features of human laughter.”. The Journal of the Acoustical Society of America 110 (3 Pt 1), 1581. o. DOI:10.1121/1.1391244. PMID 11572368.  
  • Anthony J. Chapman – Hugh C. Foot: Humor and Laughter: Theory, Research, and Applications. (hely nélkül): Transaction Publishers. 1996. ISBN 1-56000-837-7, ISBN 978-1-41282574-0 Hozzáférés: 2018. aug. 9.  
  • Cousins, Norman, Anatomy of an Illness As Perceived by the Patient, 1979.
  • Fried, I., Wilson, C.L., MacDonald, K.A., and Behnke EJ. Electric current stimulates laughter. Nature, 391:650, 1998
  • Goel, V. & Dolan, R. J. The functional anatomy of humor: segregating cognitive and affective components. Nature Neuroscience 3, 237 - 238 (2001).
  • Greig, John Young Thomson, The Psychology of Comedy and Laughter, New York, Dodd, Mead and company, 1923.
  • Peter Marteinson: On the Problem of the Comic: A Philosophical Study on the Origins of Laughter. Ottawa: Legas. 2006. ISBN 1-894508-91-2 Hozzáférés: 2018. aug. 9.  
  • Miller M, Mangano C, Park Y, Goel R, Plotnick GD, Vogel RA.Impact of cinematic viewing on endothelial function.Heart. 2006 Feb;92(2):261-2.
  • Provine, Robert R. (1996). „Laughter.”. American Scientist 84 (1), 38–45. o. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 9.)  
  • Raskin, Victor, Semantic Mechanisms of Humor (1985).
  • MacDonald, C. (2004). „A Chuckle a Day Keeps the Doctor Away: Therapeutic Humor and Laughter.”. Journal of Psychosocial Nursing and Mental Health Services 42 (3), 18–25. o.  
  • Kawakami, K., et al., Origins of smile and laughter: A preliminary study Early Human Development (2006) 82, 61-66. kyoto-u.ac.jp
  • Johnson, S., Emotions and the Brain Discover (2003) V24, N4. discover.com
  • Jaak Panksepp, Jeff Burgdorf (2003). „“Laughing” rats and the evolutionary antecedents of human joy?”. Physiology & Behavior 79 (3), 533–547. o. DOI:10.1016/S0031-9384(03)00159-8. PMID 12954448.  
  • Susan Milius (2001). „Don’t look now, but is that dog laughing?”. Science News 160 (4), 55. o. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 25.)  
  • Simonet, P., et al., Dog Laughter: Recorded playback reduces stress related behavior in shelter dogs 7th International Conference on Environmental Enrichment (2005). petalk.org
  • Discover Health (2004) Humor & Laughter: Health Benefits and Online Sources, helpguide.org
  • Klein, A. The Courage to Laugh: Humor, Hope and Healing in the Face of Death and Dying. Los Angeles, CA: Tarcher/Putman, 1998.
  • Ron Jenkins Subversive laughter (New York, Free Press, 1994), 13ff
  • Bogard, M. Laughter and its Effects on Groups. New York, New York: Bullish Press, 2008.
  • Igor Krichtafovitch: Humor Theory: Formula of Laughter. (hely nélkül): Outskitspress. 2006. ISBN 978-1-59800-222-5  
  • Laughter in Eastern and Western Philosophies. (angolul) Szerk. Hans-Georg Moeller és Günter Wohlfart. Freiburg / München: Karl Alber. 2010. ISBN 978-3-495-48385-5  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]