Könyv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
19. századi, keményfedeles, bőrkötéses könyv

A könyv (nyomtatott papírkönyv) az UNESCO meghatározása szerint: Olyan, szövegből és ábrából álló, fizikai (papír) információhordozójú, nem periodikus (irodalmi vagy szakmai célú) publikáció, amely 49 vagy több oldalból áll, terjedelmi szempontból a borítót nem számítva.[1][2][3] A könyv nyomdaipari sokszorosítással előállított tömegtermék.

Emellett könyvnek nevezik nagyobb lélegzetű művek egyes önmagukban is zárt részeit, különösen ha egy kötetben jelennek meg. Ez különösen régebbi művek esetén használatos, amelyek eredetileg könyvtekercsre íródtak, és több könyvtekercs alkotta a teljes művet. Erre példák szent iratok, a Biblia, az Aeneis és több történelemmel foglalkozó mű az ókorból és a középkorból.

A könyv kultúrtermék, aminek feltétele az írástudás elterjedése és az írott nyelv fejlődése. Kommunikációs eszközként való használata feltételez írástudást, írói kompetenciát, továbbá nyomdatechnika rendelkezésre állását.[4]

Az elektronikusan tárolt könyvszövegeket digitális könyveknek vagy e-könyveknek nevezik. Egy másik modern változat a hangoskönyv.

Főbb jellemzői[szerkesztés]

Az ókortól a 20. század közepéig a legfontosabb és legelterjedtebb információhordozó médium. Megjelenési formája változatos, leginkább összefűzött vagy -kötött, többnyire papír alapú lapokból áll. A papír tömeggyártása előtt pergament használtak. A lapokra felvitt jelek hordozzák az információt. A hagyományosan valamilyen nyelven, írásban, szövegként rögzített információt az olvasás művelete segítségével kapjuk vissza. Képi információt (illusztrációt) is tartalmazhat.[5]

Használatának megkönnyítésére a lapok oldalait számozzák, a tartalom részei közötti eligazodást a tagolás és a tipográfia mellett külön tartalomjegyzék, tárgymutató vagy névmutató is segítheti.

Története[szerkesztés]

A könyv előzményei[szerkesztés]

Görög nyelvű kézirat töredéke a 2. századból

Az ókori sumer, egyiptomi, görög vagy éppen latin könyveket ma inkább agyagtábláknak, illetve tekercseknek mondanánk (a mai elnevezés a fentebb leírt formájú könyvekre érvényes), a latin liber, illetve görög byblion/byblos szavakat azonban összefüggő szövegük és mai könyv alakú reprezentációjuk miatt mégis könyvnek mondjuk (pl: Epigrammatum Libri).

A középkori kéziratos könyvek[szerkesztés]

Középkori kéziratos szöveg a 13. század végéről

A könyv közvetlen elődjének a legtöbbször pergamenre kézzel írt, összefüggő szöveget alkotó kéziratos könyvet tekinthetjük. A középkori Európa egyre fejlődő tudományos élete jelentős számú szöveg másolását tette szükségessé.

Az ókortól a kora középkorig a leggyakoribb kéziratos könyv a kódex volt, amely küllemében a mai könyvre emlékeztetett, mivel az elhasználódástól védő borítója, gerince volt, és lapjait összefűzték.

A kéziratos könyv a mai könyvtől eltérő olvasótábor igényeit elégítette ki, és készítésének technikai lehetőségei miatt jelentősen eltért attól. A kéziratos könyvet elsősorban a papság, a királyi közigazgatás, a feudális főurak és az egyetemek polgárai használták. Elvileg minden kéziratos könyv egyedi darab volt, ezért a ma szokásos könyvazonosítási módszerek nem voltak használhatók: a lapokat nem számozták, a szövegeket fejezetekre és bekezdésekre tagolták, és ezeket látták el számokkal. A könyvnek nem volt címlapja, kolofonja, a másoló nevét nem rögzítették. Néhány jelentős művet a középkorban rendszeresen használtak és másoltak, ezek idézésmódja a kéziratos könyvekből maradt ránk (például Biblia, illetve a Corpus Iuris Civilis könyvei).

A kéziratos könyvek egy része luxuskivitelben készült, gazdag illusztrációval, kiváló minőségű pergamenre festve. A könyv kalligráfiája, kézírásának képe művészi kivitelű volt. Ilyen kivitelben főleg vallási művek, illetve törvénykönyvek, kódexek készültek. Az egyetemi polgárság számára jóval egyszerűbb kivitelű és a késő középkorban a 14. századtól már gyakran papírra írt kéziratos könyvek készültek, mert a papír olcsóbb és könnyebben előállítható volt. A szegényebb diákok egyetemi éveik alatt maguk készítették el kéziratos könyvtárukat.

A könyvek egyházon kívüli olvasása, az írni–olvasni tudás, az ezzel járó kulturáltság nem mindig érdemelt ki tiszteletet a köznép körében. Könyves Kálmán király olvasott ember volt, „könyves” neve viszont akkoriban nem dicsérő, hanem inkább gúnyolódó jelző volt: ma a „könyvmoly” szót használnánk helyette.

Gutenberg és a nyomda feltalálása[szerkesztés]

Könyvkészítés Európában. 500-tól 1800-ig évi tízezer példánytól évi több száz millióra nőtt. A kéziratos könyveket narancssárga, a nyomtatott könyveket kék oszlopok jelzik
Gutenberg nyomdájának másolata az 1947-es düsseldorfi nyomdászati kiállításon, mellette egy nyomdász történelmi viseletben

A könyvnyomtatás feltalálását Európában a legtöbben Johannes Gutenberg nevéhez kötik, aki a mozgatható betűnyomás legvalószínűbb feltalálója. Gutenberg az aranyműves társaival, illetve több más mester tőle függetlenül már az 1430-as években kísérletezett egy olyan mechanikus sokszorosítási eljárással, amivel szövegeket lehet reprodukálni. Azzal a technikával, amit könyvnyomtatásnak nevezhetünk, vélhetőleg ő tudott először az 1440-es évek végén kisebb füzetet, majd három év munkájával egy teljes Bibliát kinyomtatni. Koreában már 200 évvel korábban már nyomtattak mozgatható fém írásjegyekkel, ami gyaníthatóan a kínai agyag írásjegyek továbbfejlesztése volt. Ezt azonban ritkán használták.

Gutenberg találmányának lényege az önállóan használható, a szedés során újrarendezhető betű nyomóformák (karakterek) használata egy olyan egyszerű sajtó segítségével, amivel egy teljes papír- vagy pergamenívet tele lehetett nyomtatni, majd az íveket lapok szerint rendezve könyv alakba lehetett fűzni.

A könyvnyomtatás technikája elterjesztette a drága pergamen helyett az egyre jobb minőségű és egyre olcsóbban elérhető papír használatát. Ugyan a betűmetszés és betűöntés kezdetben fáradságos és drága művelet volt, a mechanikus sokszorosítás és kéziratoknál ritkán használt papír egyre nagyobb kínálata összességében olcsóbb és megbízhatóbb terméket eredményezett a kódexeknél és másolt kéziratoknál. Már Gutenberg első, kezdetleges technikával, és nagy műgonddal készült 42 soros Bibliája is fele akkora költséggel készült, mint egy kézírásos Biblia. A nyomtatás folyamatos fejlődése és gyors elterjedése tömegáruvá tette a könyvet. Ez segítette a reformáció és a felvilágosodás terjedését.

Az első könyvek vagy ősnyomatok a középkori kéziratos könyvek és a mai könyvek közötti átmenetet képeztek. Az első nyomdászok a kéziratok írásképét, szerkesztési módját igyekeztek másolni, és gyakran kézzel illusztrálták, vagy festett iniciálékkal látták el műveiket. A könyvek illusztrálására használt fametszet a rendszeres olvasásban még gyakorlatlan új vásárlói kör számára könnyítette a szöveg megértését.

A modern könyv[szerkesztés]

Íves nyomdagép

A Gutenberg-féle eljárás helyét fokozatosan átvették a különböző rotációs technikák, ahol a nyomóforma nem sík, hanem henger alakú, így nyomtatás folyamatosan történik.

A következő lényeges lépés az offset gépek elterjedése volt, amikor a nyomóhenger sík, és különböző bevonatok biztosítják, hogy a festék a szükséges helyeken megtapadjon, máshol ne.

A digitális nyomtatás lehetővé teszi a szükség szerinti gyors kiadást, akár papír-, akár kemény kötésben. Néhány szolgáltató Interneten kínálja fotókönyvek előállítását, amelyekből megegyezés szerint kevés, akár egy példány is előállítható. 2009-től a Wikipédia cikkeiből is lehet igény szerinti könyvet összeállítani. Az e-könyv 2000-ben jelent meg, és az Internet is konkurrenciát jelent a könyvek számára.[6]

A középkorban a szöveg és a képek egy egységet alkottak. A 20. században a Bauhaus művészei nyomdai grafikával illusztrált művészkönyveket adtak ki limitált kiadásban.

2004-ben a Mazda egy 3,07 × 3,42 m oldalú képeskönyvet adott ki.

A ma létező legnagyobb könyv a tervek szerint 2008 végére készül el a Borsod megyei Arnóton: lapjai 3,5 × 4 méteresek lesznek, terjedelme pedig eléri majd a 320 oldalt. A kötet a Törékeny természet címet kapja majd, és a gömör-tornai karsztvidéket, illetve a határokon átnyúló természeti értékeket fogja bemutatni számos fotóval.[7]

A Verlag Faber & Faber egy 2,4 × 2,9 mm oldalú, 32 oldalas könyvet készített offsetnyomással és kézi bőrkötéssel.

2010-ben a Google 130 millióra becsülte a különböző könyvek (nem a példányok) számát. Azonban megjegyezte, hogy a pontos szám attól függ, hogy mit tekintünk könyvnek.[8]

Az UNESCO 1995-ben április 23-át a könyv napjává nyilvánította.[9]

A legtöbbet nyomtatott könyv a Biblia. A Német Bibliatársulat szerint a teljes Bibliát 2015 januárjáig 542 nyelvre fordították le, és további 2344 nyelven jelentek meg belőle részletek.[10]

A Manesse-kódexet (egy középkori daloskönyv) egy 2006-os kiállításon 50 millió euróért kellett biztosítani.

Az Evangeliar Heinrichs des Löwen 12. századi kéziratos könyvet 1983 december 6-án a londoni Sotheby’s árverésén 32,5 német márkáért ütötték le.[11]

John James Audubons Birds of America könyvének aláírásos kiadása[12] a Christie’s egy 2000-es árverésén több, mint 8,8 millió amerikai dollárért kelt el.[13]

Nikolaus Kopernikustól a De revolutionibus orbium coelestium első, 1543-as kiadása 2008-ban a Christie’s árverésén 2,2 millió amerikai dollárért talált új gazdára.[14]

A könyvek jövője[szerkesztés]

Szócikk a témában: Gutenberg-galaxis

Könyvnyomtatás Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon Mátyás király uralkodása alatt jelentek meg először nyomtatványok. Ezt a kort az ipar és kereskedelem fejlődése jellemezte, amivel párhuzamosan együtt növekedett az olvasni tudó polgárok száma is. Több könyvre lett szükség, mint amennyit a könyvmásoló irodák képesek voltak előállítani, így ez a szükséglet kifejlesztette a sokszorosítás új módszerét, a nyomtatást. A kézi másolatokhoz drágán lehetett hozzájutni, kevés volt belőlük, ráadásul nem voltak ritkák az értelemzavaró másolási hibák és félreértéseket okozó rövidítések sem. A sokszorosítás technikai feltételei hosszas kísérletezés eredményeként valósultak meg, de végül lehetségessé vált az új, gyorsabb módszer, mellyel már olcsóbban, egyszerre sok példányt lehetett előállítani. Mátyás ifjú korában jelent meg az első nagy nyomtatott könyv, a Gutenberg biblia, s 20 év sem telt el, már a király székhelyén, Budán is működött nyomda. A magyar nyomdászat meghonosítása tehát az ő nevéhez kapcsolódik, az első magyarországi nyomtatvány, a Chronica Hungarorum, 1473-ban jelent meg. A nyomdász a záró sorokban (az ún. kolofonban) Andreas Hessnek nevezte magát.

A könyv részei[szerkesztés]

A könyveknek vannak formai és tartalmi részei.

A könyv formai részei[szerkesztés]

A könyv két fő formai része a könyvborító és a könyvtest. Mivel a könyv használati tárgy, azért meg kell felelnie bizonyos követelményeknek. Ennek meg kell felelnie az anyagnak, elég strapabírónak, megfelelő szakítószilárdságúnak, hajlékonynak, könnyűnek, esztétikusnak kell lennie.

A könyvnek mozgathatónak, és stabilnak is kell lennie. A könyvgyártás számos folyamatból áll; a részeket rendszerint külön állítják elő, és később rakják össze.

Tervezéskor megtervezik a kinézetet, a felépítést és az anyagokat. Ezt rendszerint könyvtervező, művész vagy tipográfus végzi. Az írás, címsor, lap, papírfajták, könyvjelző szalag, kötés mellett a borítót is meg kell tervezni. Ez az egyik legfontosabb, mert ennek kell felkeltenie a potenciális vásárlók figyelmét, hogy megvegyék a könyvet.

Egybekötött könyvtest még borító nélkül

A könyvborító részei[szerkesztés]

  • védőborító
  • kötéstábla
  • gerinc
  • fülszöveg

A könyvtest részei[szerkesztés]

  • védőlap
  • előzéklap (vagy előzék)
  • címlap
  • számozott oldalak
  • mellékletek, táblák[15]

A könyv tartalmi részei[szerkesztés]

A könyv tartalma a következő fő részekre tagolható:

  • a főszöveget megelőző járulékos részek;
  • főszöveg (a tulajdonképpeni könyv);
  • járulékos részek (irodalomjegyzék, utószó, tárgy- és névmutató, stb., stb.

A tartalomjegyzék is a könyv használatát segíti. Megmutatja a mű felépítését. Az ismeretközlő művekben mutatókat is találhatunk. Ezek betűrendben sorolják fel a könyvben szereplő fontos fogalmakat, személyneveket, földrajzi helyeket. A melléklet és a függelék olyan információkat tartalmaz, amiket a szerző fontosnak talált, de nem akart a műben elhelyezni. (például táblázatok, rövidítések, nagyobb képek jegyzéke) Néha hibajegyzéket is jelentetnek meg a könyvhöz, amely javításokat tartalmaz. Mindez bekerülhet a könyvbe is, de önállóan is megjelenhet.

A könyv főszövegét megelőző járulékos részek[szerkesztés]

Az előszó a könyv megjelenésének, keletkezésének körülményeiről ad tájékoztatást. A bevezetést a szerző írja, segítségképpen a téma megértéséhez.

A könyv főszövegét megelőző részek elhelyezkedése:

Könyvrész neve Elhelyezése a könyvben
Szennycímoldal 1. oldal
Sorozatcímoldal 2. oldal
Címoldal 3. oldal
Copyright oldal 4. oldal
Tartalomjegyzék(*) 5. oldaltól
Ajánlás mindig páratlan oldal
Mottó lehetőleg páratlan oldal
Előszó mindig páratlan oldal
Köszönetnyilvánítás lehetőleg páratlan oldal
Bevezetés mindig páratlan oldal

Fontos tudni, hogy a főszöveget megelőző címnegyedben (az első négy oldal) soha nem szerepelhet oldalszám, de a könyv oldalainak számozásába beleszámítanak! A könyv kialakítása következtében lehetnek üres oldalak, amelyeken sem fejléc, sem lábléc, sem oldalszám nem szerepelhet!

(*)A tartalomjegyzék műszaki és természettudományos témájú könyvekben, enciklopédiákban a könyv elején (a címnegyed után) található, míg egyéb témájú könyvek tartalomjegyzéke a könyv végén található.

A könyv főszövegének részei[szerkesztés]

  • Első szövegoldal mindig páratlan oldal
  • Első jegyzetoldal lehetőleg páratlan oldal

A mű szövegét az író tagolhatja részekre, fejezetekre, alfejezetekre. Előfordul, hogy ezek neveit a könyv minden lapjára ráírják. Ezt élőfejnek nevezzük. Az élőfej a lexikonokban fontos szerepet kap, hiszen segít az eligazodásban. Szépirodalmi műben felesleges! A jobb megértést segítik a lábjegyzetek (a lap alján levő magyarázat) és a széljegyzetek (a lap szélén elhelyezett magyarázat).

A könyv főszövegét követő járulékos részek[szerkesztés]

A tartalmi rész után az utószó következhet, ami az alkotás végén található és a szerző művel kapcsolatos közléseit tartalmazhatja.

A könyv főszövegét követő részek elhelyezkedése:

Könyvrész neve Kezdő oldala a könyvben
Irodalomjegyzék/Bibliográfia mindig páratlan oldal
Utószó mindig páratlan oldal
Függelék mindig páratlan oldal
Kronológia lehetőleg páratlan oldal
Szakkifejezések rendszere lehetőleg páratlan oldal
Névmagyarázatok lehetőleg páratlan oldal
Rövidítések jegyzéke lehetőleg páratlan oldal
Illusztrációk jegyzéke lehetőleg páratlan oldal
A kötet szerzői/Közreműködők lehetőleg páratlan oldal
A kötetben közölt írások jegyzéke mindig páratlan oldal
Mutatók mindig páratlan oldal
Idegen nyelvű tartalomjegyzék és rezümé mindig páratlan oldal
Tartalomjegyzék mindig páratlan oldal
Kolofon utolsó páros vagy páratlan oldal
Információs és kereskedelmi oldalak tetszőleges

Felhasznált anyagok[szerkesztés]

Nemcsak a könyvtest papír, hanem a borítólapok is. Több különböző papírt használhatnak, köztük jobb minőségű, de drágább fajtákat. A könyvtesttől eltérő a burkolólapok és a borító anyaga, de maga a könyvtest is lehet különböző fajtájú papírokból összeállítva. Például egy olyan könyvben, ahol az illusztrációk nem a szöveg között, hanem külön kiemelt helyen vannak összegyűjtve, lehet a képekhez használt papír más fajtájú, mint a szöveghez használt. A könyv tervezője dönt arról, hogy mihez milyen papírt használjanak.

A könyv borítója rendszerint keményebb papírból, vagy kartonból készül. A könyvekhez néha védőtokot használnak, ez is többnyire karton.

A borítót sokszor más anyaggal, szövettel, bőrrel vagy papírral vonják be.

A könyvek íveit cérnával fűzik össze, és ragasztót is használnak a könyv összeállításához.

A könyv, mint termék[szerkesztés]

A könyvnek, mint terméknek több jellemzője van:

  • Habár sok helyen bele lehet olvasni a könyvbe vásárlás előtt, az eladók nem szeretik, ha előre kiolvassák a könyvet. Így többnyire csak utólag derül ki, hogy tetszik-e vagy sem.
  • A kiadóknak gyakran nehéz felmérniük a vásárlók igényeit.
  • Életciklusa lehet rövid vagy nagyon hosszú.

Mindezek miatt a könyv a spekulatív javak közé tartozik, aminek magas a kockázata a termelőre (kiadóra) nézve. Más médiatermékekhez képest a könyv csak bevételi forrásként hoz jövedelmet, reklámokra kevés lehetőséget ad.

A könyvek nyilvántartása[szerkesztés]

A könyveket a 16. század óta hagyományosan címük, szerzőjük, kiadójuk és kiadásuk városa szerint tartjuk nyilván. A 20. században a globális kiadóvállalatok megjelenésével a kiadás városának jelentősége elhalványult.

A jelenleg legáltalánosabban használt könyvnyilvántartó rendszer az ISBN Társaság számkódjaira épül. Az ISBN jelzés elő kódcsoportja a könyv származási országára vagy nyelvére, a második kódcsoport a Társasághoz társult könyvkiadók kódszámából, a következő kódcsoport a könyv azonosítására, az utolsó számjegy pedig az ellenőrzésre szolgál. Az ISBN számokhoz automatikusan hozzárendelhető a hasonlóan szabványos, gépek által leolvasható vonalkód is. A könyvekre való hivatkozásnál a Wikipédia is az ISBN számokat támogatja, a hivatkozott ISBN számok alapján a Könyvforrások speciális oldalon keresztül megkereshetők (lásd: ISBN 963-389-831-5).

Mennyi könyv van a világon?[szerkesztés]

Érdekes kérdés lehet, hogy a világtörténelem során összesen hány vagy hányféle könyvet nyomtattak a különböző korokban, illetve – tekintetbe véve egy részük pusztulását – jelenleg mekkora a számuk. Boleslas Iwinski (1879–1919) lengyel tudós a 20. század elején 2.883.790 műre tette az 1900-ig megjelent könyvek számát, míg 8.982.813-ra az 1900-ig megjelentekét. Az ő becslései azonban jóval alulmúlták másokéit. Fritz Milkau (1859–1934) német bibliográfus az 1898-ig megjelent sajtótermékeket 10 millióra, Frantz Funck-Brentano (1862–1947) francia történész és könyvtáros az 1896-ig megjelenteket 10–15 millióra tette. (Csak érdekesség, hogy a tudományos kutatásokat sokszor jelentősen segíthető, de nem önálló folyóiratcikkek száma szinte megszámlálhatatlanː az előbbi Funck-Brentano csak az 1895-ben megjelentek számát 360.000-re becsülte.[16]

A Google egyik 2010-es felmérése szerint jelenleg nagyjából 130 millió különböző témájú kötetre tehető a világ könyvkincse.[17]

A magyar könyvek körülbelüli számának megbecsüléséhez a XX. századig Szabó Károly (1824–1890) 3 kötetes Régi magyar könyvtára (1711-ig megjelent magyar könyvek), és az ezt folytató Petrik Géza (1845–1925) Magyar könyvészete: 1712–1920,[18] a XX. századra pedig az 1920–1945 közötti 8 kötetes, illetve az 1945–1960 közötti 5 kötetes Magyar könyvészet lehetne mérvadó. Ezeket a kurrens, azaz évenként folyamatosan megjelenő Magyar Nemzeti Bibliográfia: Könyvek bibliográfiája egészíti ki, amely jelenleg az interneten elérhető.[19]

A számításokhoz érdemes figyelembe venni, hogy a művek egy része az idők során – akár több – új kiadásban is megjelent (illetve napjainkban elektronikus kiadásban). Az új kiadások egy kis része az eredeti könyvvel belső – igényesebb kiadók esetében külső – kinézetében teljesen egyező, úgynevezett hasonmás (idegen szóval fakszimile vagy reprint) újat jelentetett meg.

A könyvekről[szerkesztés]

Kapcsos könyv 1552-ből, amit olvasás előtt fel kellett ütni
1866-os kiadású Biblia

A könyv tárolási helye a könyvtár vagy a könyvespolc.

A kínai selyemtekercset jelölő csüan 卷 a magyar nyelvbe vándorszóként került 'könyv' szavunk egyik lehetséges legrégebbi forrása. A kínaiul régen k'üannak hangzó szó elkerült szerte a világba. Így például előzménye lehet a koreai kwen 'könyv', az ujgur küin 'könyvtekercs', de az oszét kinugae 'könyv' és az örmény kuik 'tábla, levél' szavaknak is. A magyarba a török vagy a szláv nyelvek közvetítésével kerülhetett.[20]

A könyv fogalma kitüntetett helyet foglal el a magyar közgondolkodásban, ezt tükrözik az olyan szólások, mint a „hol van az megírva”, illetve a „meg van írva a nagy könyvben”. Ide kapcsolódik még a „hazudik, mintha könyvből olvasná”.

A könyv fogalma a törvény fogalmával is összeköthető. A törvényeket időről időre kódexekben, aztán könyvekben foglalták össze. Ezt a mai napig kodifikációnak hívják a jogtudományban. A legismertebb magyar törvénykönyv Werbőczy Hármaskönyve.

Érdekesség, hogy a legtöbb európai nyelvben a könyv fogalmával etimológiai rokonságban álló gazdasági kifejezések sora származik abból, hogy a vállalkozások vagyonát, eszközeit és adósságait könyvekben vezették a könyvelésnek nevezett nyilvántartással. Noha a mai főkönyv általában egy adatbázis, és a könyvelés sem ölt könyv alakot, a kifejezések (könyv szerinti érték, könyvelő, a könyvekben) tovább élnek a közgazdaságtan nyelvében.

A felütni egy könyvet kifejezés abból az időből származik, amikor sok könyvet fémkapoccsal zártak, hogy a lapok simák maradjanak. Ezeket úgy lehetett kinyitni, hogy ráütöttek a borítóra, erre a fémkapcsok eleresztették egymást, és a könyv kinyílt.[21]

A könyvekkel kapcsolatos idegen elemekből álló szóösszetételekben a biblio- görög eredetű előtag könyvet, könyveket jelent.

  • A Bibliográfia a forrásműveket sorolja fel.
  • Bibliománia: mániákus könyvgyűjtő szenvedély, ennyi könyvet egész életében nem olvas el a gazdájuk.
  • Bibliometria: publikációk kvantitatív kutatása
  • Bibliofília: könyvek és a velük való foglalatosság (nemcsak olvasás) kedvelése
  • Biblioterápia: pszichoterápiás módszer, ami olvasmányokkal járul hozzá a gyógyuláshoz. A szónak egy másik jelentése is van, sérült könyvek helyreállítása
  • Ugyanebből a görög szóból származik a Biblia címe is. Ennek eredeti jelentése: könyvek.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://portal.unesco.org/en/ev.php-URL_ID=13068&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html Recommendation concerning the International Standardization of Statistics Relating to Book Production and Periodicals
  2. {http://www.britannica.com/EBchecked/topic/73295/book Book Publication}
  3. http://erettsegi.com/tetelek/informatika/dokumentum-fogalma-fajtai/ A DOKUMENTUM FOGALMA, FAJTÁI
  4. Karl-Ernst Sommerfeldt, Günter Starke, Dieter Nerius (Hrsg.): Einführung in die Grammatik und Orthographie der deutschen Gegenwartssprache. Bibliographisches Institut, Leipzig 1981, S. 23 f.
  5. http://mek.oszk.hu/01600/01650/html/fejez30.htm Az illusztrált könyv
  6. Brockhaus voraussichtlich in Zukunft nur noch online. golem.de, abgerufen am 8. März 2011.
  7. A világ legnagyobb könyve Borsodban
  8. dts Nachrichtenagentur: Google zählt weltweit rund 130 Millionen Bücher, vom 5. August 2010, abgerufen am 5. August 2010
  9. Welttag des Buches Börsenverein des Deutschen Buchhandels
  10. Informationen zur Übersetzung der Bibel bei weltbibelhilfe.de. Der Stand (Januar 2015) ist beim Diagramm angegeben.
  11. Am Fliegerhorst übernahm das SEK: Vor 30 Jahren kam das Heinrich-Evangeliar zurück nach Deutschland. faz.net, 4. Dezember 2013
  12. John J. Audubon’s Birds of America (englisch)
  13. News-Antique.com, Informationen, u. a. über Christie’s Auktion. [2012. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 27.)
  14. Kopernikus: Altes neues Weltbild versteigert, Focus online, 18. Juni 2008, abgerufen am 29. November 2013
  15. http://webkalauz.uw.hu/tanar/konyvresz.htm
  16. Gulyás Pálː A bibliográfia kézikönyve, 1941–1942, reprint kiadásː Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1984, ISBN 963-022-816-5, 15–16. o
  17. Csaknem 130 millió könyv van a világonIndex, 2010. augusztus 6.
  18. legfrissebben közreadva a pótlásokkal együtt 2002-ben CD ROM-on, Arcanum Adatbázis : OSZK, ISBN 963-86118-5-5
  19. Magyar Nemzeti Bibliográfia : Könyvek bibliográfiája Archiválva 2017. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, de a legjobb a folyamatosan retrospektíve és kurrensen is épülő MOKKA Archiválva 2011. június 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
  20. A Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára, 2. kötet, 614. o.
  21. Kieler Nachrichten: Kirchenarchiv in Rendsburg, Wenn alte Bücher umziehen Archiválva 2015. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, vom: 18. Juli 2014; abgerufen am: 16. April 2015

Források[szerkesztés]

Általános[szerkesztés]

Lexikonok[szerkesztés]

  • Lexikon Buch, Druck, Papier. (németül) Szerk. Joachim Elias Zender. Bern: Haupt. 2008. ISBN 978-3-258-07370-5  
  • Helmut Hiller – Stephan Füssel: Wörterbuch des Buches. (németül) 7. Frankfurt am Main: Klostermann. 2006. ISBN 3-465-03495-3  
  • Reclams Sachlexikon des Buches. (németül) Szerk. Ursula Rautenberg. Stuttgart: Reclam. 2003. ISBN 3-15-010520-X  
  • Karl Klaus Walther (Hrsg.): Lexikon der Buchkunst und Bibliophilie. München und (als Lizenzausgabe) Augsburg 1994.

Történelem[szerkesztés]

Jövő[szerkesztés]

Könyvek használata[szerkesztés]

  • Mortimer Adler – Charles Van Doren: Wie man ein Buch liest. (németül) 3. Frankfurt am Main: Zweitausendeins. 2008. ISBN 3-86150-784-6  
  • Katja Schmid: Lesen und lesen lassen. (németül) 2005. = Telepolis, Hozzáférés: 2007. júl. 25.  

Könyvek előállítása[szerkesztés]

  • Arthur W. Unger: Wie ein Buch entsteht. Leipzig und Berlin 1907, 6. Aufl. ebenda 1927 (= Aus Natur und Geisteswelt, 1002).

Egyéb[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Buch című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Könyv témájú médiaállományokat.
  • Rezension von Dirk Rohmann, in: Historische Zeitschrift 300,3 (2015), S. 767.