Nicolas de Condorcet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nicolas de Condorcet
(Jean-Antoine-Nicolas de Caritat de Condorcet)
Nicolas de Condorcet.PNG
Született Marie Jean Antoine Nicolas de Caritat
1743. szeptember 17.[1][2][3]
Ribemont[4]
Elhunyt

Bourg-la-Reine[6]
Állampolgársága francia
Házastársa Sophie de Condorcet
Foglalkozása
Tisztség
  • francia nemzetgyűlés tagja
  • Perpetual Secretary (1776. augusztus–1793. augusztus 8., Természettudományi Akadémia, Jean-Paul Grandjean de Fouchy)
Iskolái Párizsi Egyetem
Sírhely Panthéon
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas de Condorcet témájú médiaállományokat.

Marie Jean Antoine Nicolas Caritat, Condorcet márkija (Ribemont, 1743. szeptember 17.Bourg-la-Reine, 1794. március 28.) francia matematikus és filozófus.

Élete[szerkesztés]

Fényes tudományos tehetsége oly korán megnyilvánult, hogy családja akarata ellenére, (mert a katonai pályára szánták), a tudománynak szentelte életét. Első művei matematikaiak voltak. A Sur le calcul intégral és a Sur le probleme des trois corps című értekezései, melyek később együtt is Essais d'analyse cím alatt jelentek meg. Lagrange elismerését vívták ki számára és 1769-ben helyét az akadémiában (ac. des sciences), emlékbeszédei pedig (Eloges de quelques académiciens mort depuis 1666 jusqu'á 1699, Párizs, 1773) őt jelölték az akadémia örökös titkárának, aminek 1777-ben meg is választották. Ugyanezen évben az üstökösök elméletével megnyerte a berlini akadémia pályadíját. Turgot és Voltaire befolyása alatt nemzetgazdasági és filozófiai kérdésekkel kezdett foglalkozni.

Már 1772-ben jelent meg egy ilyen irodalmi műve: Lettre d'un théologien á l'auteur du Dictionnaire des trois siecles, 1773-ban pedig Emlékbeszéde Pascal fölött. Midőn 1782-ben az Académie française megválasztotta tagjának, székfoglalójának címe volt: A haszon, melyet a társadalom a fizikai és szellemi (morales) tudományok egyesüléséből húzhat. 1785-ben megírta ama művét, mely magvát képezte a később bővítve kiadott nagy munkának: A valószínűségi számítás elemei s alkalmazása a szerencsejátékokra, lutrira s az emberek ítéletére.

1786-ban megjelent tőle: Turgot élete, 1787-ben Voltaire élete. Tagja volt a berlini, szentpétervári, torinói és bolognai akadémiáknak, melyeknek értékes dolgozatokat is küldött. A forradalom kitörésekor ennek híveként lépett föl. Midőn XVI. Lajos megszökött Párizsból, a királyi méltóság mint antiszociális intézmény ellen híres beszédet mondott. A törvényhozó testületnek először tagja, csakhamar titkára, majd pedig 1792 február havában elnöke lett. Ő szerkesztette a nyilatkozatot a franciákhoz és Európához a királyi méltóság megszüntetéséről. A girondisták bukása után, akikhez ő is tartozott, mint Brissot bűntársa vád alá helyeztetett, de Vernet asszonynál, a híres festő közeli rokonánál menedéket talált. Itt írta meg híres művét: Az emberi elme haladásának históriai vázlata (Esquisse d'un tableau historique des progres de L'esprit humain) nyolc hónap alatt, irodalmi segédeszközök nélkül, soha át nem olvasván a lapokat, melyeket megírt és Vernet asszonynak átadott. Nem akarván veszélybe dönteni e nemes hölgyet, akit elrejtésével a halál büntetése fenyegetett, 1794. április 5-én megszökött házából és néhány napig bolyongván, Clamartban, egy vendéglőben elfogatott, ahova az éhség kergette. Azonnal a bourg-la-Reine-i börtönbe hurcolták, de másnap reggel halva találták. Mérget vett be. Munkái 1864-ben összegyűjtve jelentek meg 21 kötetben; a matematikai művek külön jelentek meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. április 27.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb118975118
  3. ^ a b MacTutor History of Mathematics archive, 2017. augusztus 22.
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кондорсе Мари Жан Антуан Никола, 2015. szeptember 28.
  5. Integrált katalógustár, 27
  6. Integrált katalógustár, 2014. december 31.

Források[szerkesztés]